Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-03-06 / 19. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. « MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. » Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. :21z Telefon szám: 58. ----Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér.- Kéziratokat nem adunk vissza. - ■ Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Kovács Dezső dr. Szerkesztő: Varjas Endre. Főmunkatárs: Tóth Zoltán dr. Egész évre Félévre Negyedévre Előfizetési árak: ..................................................... 8 korona ..................................................... 4 korona ..................................................... 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Gazdasági önállóság. Nagykároly, 1907. márcz. 6. A múlt század hatvanas éveinek vérszegény Magyarországához, a majdnem kizárólag külterjesen gazdálkodó agrikultur államhoz jól illett, népe igényeinek megfeleli a gazdasági közösség Ausztriával. Pláne, hogy a jog a teljes gazdasági önállóságra kifejezetten fen- tartatott s a szövetség tiz évről tiz évre való megújítása elegendő korrektivumot látszott nyújtani az osztrák zsarolás túlzásai ellen. Azon átmeneti időnek, amely az 1889-iki véderővitával kezdődött s 1905. január 26-án végződött be az ancien régime teljes és végleges bukásával, felfogását és hangulatát kifejezi a lex Széli, a gazdasági önállóság jogi állapotának törvénybe iktatásával. Átmeneti állapotnak átmeneti törvényalkotása. Jog- fentartónak pompás, de egyéb használhatósága semmi. Pedig a jogfentartásból sem a külföldi kölcsöntőke kamatját fizetni, sem táplálkozni, sem ruházkodni nem lehet. Az uj korszaknak, amely komoly nemzeti munkát irt lobogójára, gazdasági működését újabb, bármily kecsegtetően hangzó, de tartalomnélküli formula többé ki nem merítheti. így magában véve az sein, hogy Magyarország és Ausztria ga:dasági szövetség helyett szerződést kő ;sön s a régi és az uj állapot között ez legyen az egyetlen különbség. A szerző lési forma bizonyára az egyetlen, mely ön illő nemzetek közötti jogviszony rendé :ésére alkalmas, de magából a jogvi- szi ny ilyetén rendezésének jogi formu- láj íból, ha annak tartalma lényeges vá tozást nem mutat a régi állapothoz ké >est, Magyarországnak egy fillér ára ha ;zna sem lesz. Mindenki tudja, a ki a gyakorlati po itika kérdéseivel komolyan foglalkozik, ho iy máról-holnapra sem az önálló vám- ter iletet feláll iían i, icm gazdasági különválásunkát végrehajtani nem lehet. — De ennek a legújabb és talán joggá remélhetjük — legutolsó átmeneti ál! ipotnak sem tulhosszunak nem sza- ba 1 lennie, sem nem szabad puszta forrni lázásokban kimerülnie. Az a kisértő rém, a mely a hosszú lej íratu szerződés alakjában a bécsi mini; zteriumok sötét palotáikból felemel- keiik, beláthatatlan időkre eltemetné a magyar közgazdasági önállóságot, meg- re iditené a hitelt Magyarország minden lakossában az iránt, hogy egyáltalán lehetséges-e valamikor kivívni a szabadrendelkezésnek nemcsak jogi, de tényleges állapotát. Pedig az önálló gazdasági berendezkedésért legalább is érdemes volna még egy olyan nemzeti ellenállást kifejteni, mint a milyent a katonai kérdésekben kifejtett az ország. Az országos függetlenségi párt bizonyára hajlithatatlan energiával fog állást foglalni e fantom ellen. E párt állásfoglalásának kell megadni a kormány részére a megfelelő erőt, hogy sikeresen és örök időkre visszaverhesse a rosszhiszemű osztrák fondorlatokat. Nagy örömünkre szolgál, hogy a függetlenségi párt ezen akcziójának élén kerületünk országgyűlési képviselőjét, Károlyi István grófot látjuk állani, a ki e vezető szerep elvállalásával messzemenő garancziát nyújt az iránt, hogy a Magyarország önálló gazdasági szervezkedésére irányuló küzdelem dicsőséges eredményre fog vezetni. Városi közgyűlés. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete folyó hó 3-án délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tartott. Debreczeni István polgármester a gyűlést megnyitván, napirend előtt bejelenti, hogy a Felolvasás az éjszaki csodákról. Irta és a zenemükedvelők márc. 2-iki hangversenyén felolvasta: Fechtel lános. dr. Megfogadtam, hogy felolvasást többé nem tartok. Tudja Isten, magas már nekem a podium; aztán kezdem mindenekfelett becsülni az aranyos kényelmet, amelynek puha bársonyos vánkosain olyan édes a pihenés és oly kellemes a megfigyelés. Miért figyeljenek meg mindig csak enge- met — hiszen a csapongó fantázia bizarr kalandozásai megszűntek és gondolkodásom, tessék elhinni, kezd egészen normálissá lenni. A normál mérték pedig igaz, hogy megbizható, de hát unalmas biza’! Most már én fogok másokat megfigyelni és kritizálni. Ez könnyű és élvezetes is. Pl. igy !: Nézze nagysád, — oda szólok majd szomszédnőmnek, — azt az énekesnőt, hogy erőlködik, — ökölbe szorítja kezeit, amelyekkel különben úgy sem tudja mit csináljon, szemei majd kiugranak, mig azt a kis rongyos f-et kiszorítja. — Minek is énekel az ilyen ? Miért nem olvas regényt otthon, vagy nem kavar rántást?! Vagy nem fenimistáskodik? Ügyetlen' rendezőség! Nincs szeme, vak, mert nem látja az én bájos szomszédnőmet. Arra az emelvényre nagysád való. Ez a királynői, junói termet, ez a fenséges tartás, ez< k a perzselő lánggal égő szemek és a hangja. A Pattik, Nilsonok Turokok hangja her- vai t kukorikolás hozzá képest. És miért nem szaval valamit? Látja ezt a szánalmas alakot? És még azt gondolja, hogy ő szaval! Szaval ? Hát ez szavalat! Na hallja !!! Fogadni mernék, féktelen ambíciójában azi gondolja, hogy ő Papp Béláné, Simkó Gt záné. Szegény!! Fel kellene világositani! „Flát mondja meg neki?“ „Én ? ? ?“ „Kérem nem vagyok én törvényszéki or- vo ,!! Na most jön a felolvasás!! Csak éppen ez kellett még ! Fogadjunk hogy eltart egy órát. Látom a sz< méből a nyomorultnak, hogy ily aljas me- réi yletre készül ellenünk. De hogy néz ki! Hiszen valóságos hülye! Ne ma nem vacsorálunk!! Szomszédnőm : Nincs kedvesebb felolvasó mi it ön, miért nem ragad el ön minket maga's sz; rnyalásu eszméivel, ragyogó stylusával, pára! anul érdekes tárgyaival ? Én ? Hát mert, hát mert engem sem lát míg ez a sok vaksi rendező! Magamban : Igen ! hogy ez legyen a kritika: Hát ez miféle állát? Ki ez? Már megint Bergengóciából szállítottak ide egy alakot. Igazán unalmas ez az állandó ízléstelen import. Hadd el, a múltkor Obholczer Szatmártt járt, a leánya, tudod, a kedves Margit, az az édes, csillogó hangú, bájos énekesnő óriási sikerrel énekelt. Ünnepelték, becézték. E’ meg valamiféle, valami ott. Szóval nem térhetek ki!! Érted már ?! Ez az egész! Na jobban tenné az az Obholczer, ha a számait itthon tartaná rendben, azokat látná el hasznos tanácsokkal. A helyett, hogy elmegy idegeneknek tanácsokat osztogatni s végre ma tanácstalanul áll itt köztünk, ha oda át a tanácsát elfogadják s ide jönnek nékünk tanácsolni. Bolond az eset! Aztán miről olvas fel ? Tudom is én, valami éjféli napot emleget ! Azt mondja, hogy látta! Mondja, mondja sz’ azt mindenki mondhatja; Te is én is, más is, még Hanzi fetter is, aki a csanálosi határon túl soha sem volt, oda is csak kirbájra jár. De ha azt mondja!!! Képeket is mutatna, ha volna! Azaz képes képtelenségeket. Utoljára megérjük, hogy Demidor Náci bácsi is fog ilyen cimen felolvasást tartani: Utazás a károlyi szőlőktől a Filippini szigetekre és a szendvics szi-
