Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-02-27 / 17. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. « MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. 5* Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. ■ — Telefon szám: 58. ----Hirdet ések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér.- Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Kovács Dezső dr. Szerkesztő: Varjas Endre. Főmunkatárs: Tóth Zoltán dr. Előfizetési árak: Egész évre .................................................... Félévre .......................................................... Negyedévre..................................................... Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. Az erdödvidéki akczió. ■ Nagykároly, február 26. (—CS.) Az erdődi járás utügye érdekében a múlt őszön megindított széles körű akczió a jövő hónap első napjaiban nevezetes ponthoz érkezik. Ekkor fog ugyanis a járás nagy küldöttsége Kossuth Ferencz kereskedelemügyi m. kir. miniszternél tisztelegni, neki az ügy érdekében készített emlékiratot átadni s a nemzeti kormánytól kérni az ezen járás szegény lakosságán évtizedeken át elkövetett igazságtalanság orvoslását. Többször és kimerítően tárgyaltuk már ezt a kérdést, de valahányszor az akczió egy-egy uj stádiumába lép, indíttatva éreztük magunkat újra és újra foglalkozni ezzel az ügygyei, a vármegyei régi rendszer egyik legéktelenebb foltjával. Az erdődi járás a vármegye legszegényebb vidéke. Látszik ez abból is, hogy a törvényhatósági bizottságban mindössze öt virilis jogú bizottsági taggal van képviselve, holott terület és lélek- szám arányában legalább harmincznak kellene lenni. Közép birtokos osztálya, a mely a vármegye gyűlésein és vezetőségénél a járást képviselné s részére a kormánynál való közbenjárást kieszközölné, alig van. A régi rendszer szellemében vett politikai jelentősége minimálisnak tekintetett mindenkor és pedig közigazgatási szempontból a virilis bizottsági tagok hiánya miatt, országos szempontból azért, mivel a képviselőválasztő kerület székhelye a járáson kívül fekszik. De különben is a jó erdődiek mindig igen jóhiszemű, igen naiv emberek voltak. Képviselőválasztás előtt, a mikor az agyonkorrumpált bükki oláhság közt az egyik főkortes végig húzta a véres—bankót, a másik egyidejűleg titkos konventiku- lumra hívta a járás értelmiségét: — Csak még most az egyszer tartsanak ki jó uraimék a hivatalos jelölt mellett — alispán és főispán egyetemlegesen garan- tirozzák, hogy a jövő tavasszal köves utat kapnak. Persze az „egyetemleges“ garanciából mindig egyetemleges nem fizetés lett, a min egy cseppet sem lehet csu- dálkozni, tudva azt, hogy e szerencsétlen vármegyének az utolsó tiz esztendő alatt alispánja is, összes főispánjai is — egyetemlegesen insolvensek voltak. Így lett aztán, hogy mig a vármegye minden részén, ha nem is az országos átlag arányában, de mégis javultak a közlekedési állapotok, az erdődi járás ma is ott van utak dolgában, ahol volt ezelőtt százesztendővel. Nincs a járásnak egyetlen egy folyóméter köves útja sem, de olyan községe sincs, a melyre reá ne illenék a múlt század negyvenes éveiből való Lauka Guszti-féle útleírás : „Károlyból utaztunk Szalmárra. Befogtunk a szekérbe öt jó sváb lovat, reggel hat órakor elindultunk a károlyi Szarvas fogadótól, este kilencre megérkeztünk a károlyi Bárányka fogadóhoz, — ahol aztán megháltunk.“ Azonban hagyjyk az anekdotákat.' Nem a kedélyes tréfa, de a maró szatíra hangja illik arra a bánás módra, a melyben nemes Szatmárvármegye közönsége, (persze vezetőinek befolyása alatt) harmincezer lelket számláló, legnyomorultabb járását részesítette. Csak egyetlen egy példa az ezer közül. A járás székhelye Erdőd, két vasúti vonalat kapott három állomással. Azonban októbertől májusig, a ritka szánut esetét kivéve, abszolút képtelenség bármelyik állomásról is szekéren bejutni a községbe. A távoli szemlélő talán nagyításnak veszi ismertetésünket; a viszonyokkal ismerős jól tudja, hogy egy túlzó színárnyalatot sem használtunk. A nemzeti kormányba, a vármegye tisztességes és igazságos uj vezetőségébe vetett bizalom indította arra az erdődi járás vezetőit, hogy tűrhetetlen állapotaik szanálása iránt mozgalmat indítsanak. Az a tranzverzális bükki ut, a melynek létesítése iránt folyamodnak, harmincezer elmaradt, nyomorult, jórészben korrumpált ember előtt nyitná meg a civilizáció kapuit, kimondhatatlan hasznára szolgálna úgy Nagykároly, mint Szatmár városoknak, kelendő piacicikké tenné a Bükk rengeteg erdőségeiben évszázadok óta korhadó óriási famennyiséget, lehetővé tenné faipari vállalatok létesítését, — ezzel kenyeret adna az év háromnegyed részében éhező nyomorult népnek, — közvetlenül behozná a forgalomba a Szilágyság északkeleti részét. Lehetetlen, hogy a súlyos érvek eme tömege a nemzeti kormánynál zárt ajtókra találjon. Nyílt levél Ilosvay Aladár vármegyei alispánhoz. Nagyságos Alispán Ur! Kedves Barátom! Kerületem nagyrészét jártam be most és az ott szerzett impressziók hatása alatt fordulok Hozzád, hogy szegény választóim érdekében felemeljem tiltakozó szavamat egy szerencsétlen, jogtalan szabályrendelet által okozott bajok megszüntetése, vagy legalább is enyhítése tárgyában. A pár év előtt életbeléptetett kéményseprési szabályrendeletről van szó, a mely számtalan igazságtalan megrovásnak a kutforrása és most az egész vármegyében lappangó elégedetlenség nyilt kitörését eredményezte. E szabályrendelet terhes a közönségre nézve, mert a seprési egységi ár oly magas, hogy azt szegény népünk teljesíteni nem tudja. Igaztalan a szabályrendeletnek a nyilt kéményekre vonatkozó intézkedése, midőn a deszka és pacsitból készült nyilt kéményeket kiveszi a kéményseprési kényszer alól, mig a szilárd anyagból, vályog, mord tégla és téglából készült" nyilt kéményeket a kéményseprő által rendeli sepertetni. Hol itt az igazság? A méltányosság és logika ? Igaztalan azon rendelkezései is, hogy a gazdák által seprett nyilt kémények felügyeletét öt fillér havi dij mellett a kéményseprőkre ruházza. Eddig a felügyeletet a községi elöljáróság teljesítette még pedig lelkiismeretesen. Mennyiben van tehát a kéményseprő vizsgálatában nagyobb garancia, úgy anyagi, mint erkölcsi tekintetben a községi elöljáróságénál? 1905. december 28-án tartott rendkívüli megyei közgyűlésen ez oktalan szabályrendelet megváltoztatását indítványomra elfogadta a közgyűlés, az én általam proponált szövegben. A Kristóffy kormány e közgyűlés minden számát megsemmisítette, Andrássy azonban 1906. május havában a megye által elfogadott szabályrendelet módosítását az én általam javasolt újításokkal jóváhagyta és mai napig sincs benne határozat, megfeneklett a minisztériumban. Mikor lesz már életbe léptetve ? Gyakorlati alkalmazásában azonban e gyászos szabályrendelet még nagyobb felháborodást idézett elő, igazságtalan dijkiszabásai folytán. Személyesen győződtem meg, hogy a jegyzők, a bírák nincsenek tájékozva, kitanitva a szabályrendelet alkalmazására, a kéményseprői dijak összeírására. E tudatlanság, mert rosszakaratnak minősíteni nem merem, oka most a községek elégedetlenségének. Ugyanis a kémények összeírásánál túllépték még az eredeti megrovásokat is, a midőn : 1. Azon kéményeket, a melyek egy évben legfeljebb hat hónapig füstölnek egész évre róják meg kéményseprési dijakkal és 1 K 20 f. adó helyett 2 koronával róják meg. 2. Ugyanígy járnak el a nyilt kéményekkel is, midőn hat hónap helyett egy évre rójják rá az adót. 3. A dijak összeírásánál nem voltak tekintettel arra, hogy ellenőrizzék, seprett-e a
