Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-12-18 / 103. szám

103-ik szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. Klafter szomorú szívvel nézte szobájából az ajtó repedésén keresztül a rablók garázdál­kodását, szólni azonban nem merészelt, mert félt a betyárok kegyetlenkedéseitől. — Megje­gyezte azonban magának a rablók arcát és a vezéren, Szabón kívül kettőt fel is ismert. — Midőn a rablók már jó messze elvonultak, kez­dett lármázni, segítségért kiáltozni, azonban már ez nem használt. Klaftert az eset nagyon bo- szantotta, el is határozta, hogy nem fog sem időt, sem pénzt sajnálni, hogy a rablókat le­leplezhesse. Klafternek emberei voltak, akiknek segé­lyével sikerült megtudni a rablók tartózkodási helyét. Több alkalommal csendőröket vett maga mellé és elindult arra a helyre, hol besúgói Szabót és társait feltalálni vélték. Azonban ered­mény nélküli volt minden kísérlete, a rablók­nak jó fülük és szemük volts mindannyiszor kellő időben elléptek. Rendesen Lekencze, Terep, Tartolcz községek környékén tanyáztak. Mialatt Klafter a csendőrökkel Szabóékat kutatta, ezek úgy látszik az éhségtől vakmerő lépésre határozták el magukat. Megtudták ugyanis hogy Izsák Mózes tartolczi bérlőnek egy szé­pen kifejlett bivalya van az istállóban. — Erre fájt a foguk és el is határozták, hogy megszer­zik közöskonyhájuk czéljaira. Szekerükkel fényes nappal vonultak be a faluba, nem csekély rémületére a tartolcziak- nak. Az irány természetesen az Izsák istállója volt. A bivalyát kivezették a jászol mellől, fő­beütötték, majd pedig megnyuzták. — Ami él­vezhető része volt az állatnak azt mind felpa­kolták a szekérre, csak a bőrét és a beleket hagyták emlékül Izsáknak. Rekvirálásuk azon­ban nem volt befejezve, mert egy pár háztól még tojást, kenyeret, lisztet és egyéb élelmi­szert is harácsoltak. Valamelyik rabló nagy inyencz lehetett, mert azt javasolta társainak, hogy mézről is jó lesz gondoskodni. így hazatérőben kifürkésztek egy gazdát, akinek méhese volt. — A rablók nem akarva időt pocsékolni a méz kiszedéssel, elvitték az egész méhest, mézzel és méhekkel együttesen. Az erdő szélen aztán kiszedték a mézet, a kaptárokat pedig elhajigálták az utón, ahol később lelték meg a nyomozó csendőrök. Mint feniebb is jeleztük, Klafter Mózes bikszádi lakosnak nagy érdemé van a rablók elfogatása körül. 0 volt az, ki sem fáradságot, sem időt, sőt még pénzt sem kiméivé, — minden lehetőt megtett, hogy a rettegett rablók kézrekeríil- jenek. Mikor ezelőtt 8—10 nappal Szabó, a fő­nök hurokra került, már könnyebb munkának látszott a vezérnélküli banda kézrekeritése. Két avasi oláh paraszt, a Klafter emberei ugyanis több mint két napon át bújták a bik­szádi erdőségeket. Ott, ahol Szatmár város er­dői végződnek, az avasfelsőfalui határszélen látták felbukkanni a rablók egyikét. A két oláh paraszt most jelt adott a csendőröknek s neki­indultak a rengetegnek és szerdán sikerült is őket elfogni. A díszes társaság névsora a következő : Szabó Vaszil Nikodem, Manicza Togyer Hobán, Stefucz Juon alui Gorde Maria, Korba Juon. A társaság egyik tagja, Kuptyil Jakab alui Jakab, még októberben kilépett a bűnszövet­kezetből és jelentkezett katonáéknál, ahol le­tartóztatták és jelenleg Miskolczon ül a had­bíróság börtönében. Kuptyilnak jelentékeny sze­repe volt a rablásokban, amennyiben legtöbb­ször ő volt az értelmi szerző. A kihallgatás alkalmával az egész társa­ság konokul tagadott, azonban sok bizonyíték van ellenök. Jelenleg a szatmári kir. ügyészség foglyai. Nem hasznait a szérum. Nagykároly, decz. 17. A veszettség elleni Pasteur-féle szerűm feltétlen gyógyhatásában vetett hitre és rendit- hetlen bizalomra ismét egy hatásában megren­dítő és tragikus esettel rácáfolt a mindennapi élet. — A nyáron történt és a fővárosi lapok hirt adtak arról a megdöbbentő esetről, amely egy arad megyei faluban játszódott le, ahol egy veszett kutya által megmart férfiun, kit a bu­dapesti Pasteur-féle intézetből gyógyultan bo­csátottak el, kitört a veszettség s iszonyú kí­nok közt az utca sarában halt meg. Orvosi kö­rökben az eset kapcsán sok szó esett a világ­hírű tudós, francia profeszor találmányáról és több jeles orvostanárunk kétségbevonta a sze­rűm egyedül üdvözítő, gyógyhatását. A szat­mári eset úgy látszik, ez utóbbiakat lesz hi­vatva igazolni. Ez év szept. 6-án a szatmári határhoz tartozó Szentiványi-féle „Somoskeői“ tanyán történt, hogy Berki Ferencz béresgazda: László nevű 13 éves fiát, amikor a tanyáról délben a szérüs-kerten keresztül haza felé igyekezett, egy, a bozótból hirtelen elöugrott veszett macska kezén és arcán megmarta. A fiú mellett levő kis puli kutyának sikerült ugyan a macskát széttépnie, de a hü állat a kapott súlyos se­bekbe még az nap belepusztult. — A fiú és szülei nem tulajdonítottak az esetnek nagy fon­tosságot, csak akkor fordultak a hatósághoz, mikor másnap reggel a fiú lázról és fájdalom­ról kezdett panaszkodni. A rendőrfőkapitányi hivatal még aznap este felszállittatta a meg­mart fiút a budapesti Pasteurrféle intézetbe. — Itt beoltották s látszólag teljesen egészségesen, mintegy 20 nap múlva elbocsátották. Körülbelül 3 hónapja lehet, hogy a fiú idehaza van és semmi legkisebb jel sem mu­tatta, hogy a szerűm hatástalan maradt s oly közel van a rettenetes vég. Az épülő Szent­iványi-féle emeletes kastélyhoz járt dolgozni s az ácsoknak a tetőre hordta a zsindelyt. Csü­törtökön délelőtt 11 óra tájban történt, hogy a fiú hirtelen ideges lett, majd a földre vetette magát s ott rettenetes fájdalmában a téglát ha- rapdálni kezdte. Ez azonban csak pillanatnyi hatás volt, — mert később magától felkelt a földről s mint rendesen tenni szokta, zsindelyt pakolt s a háztetőre igyekezett. Egész csende­sen érkezett fel a tetőre, ahol aztán utólérte tragikus sorsa. Hirtelén dühöngeni kezdett, a zsindelydarabokat az ácsok félé dobálta, mi­közben egyensúlyt veszítve, rezuhant az eme­letes kastély tetejéről egy téglarakás közé, hon­nan eszméletlenül, teljesen összezúzva szedték föl. Megemlítésre méltó, hogy ép abban az órában tört ki rajta a veszettség, amely időben a macska megmarta, — és a főkapitányi hivatal a tegnap kapott tudakozódó levelet az intézet igazgatóságától a megmart fiú hogyléte felől. Ez az eset immár másodszor fordul elő rövid időn belül megyénkben. SZATMÁRVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP * Előfizetési ár: Egy évre .... 8 kor. — fill. Félévre .... 4 kor. — fill. Negyedévre ... 2 kor. — fill. Egy hóra .... — kor. 70 fill. H .1 R E K. — Tisztelettel felkérjük mindazon előfizetőinket, kik előfizetési dijjakkal hát­ralékban vannak, hogy azt 8 nap alatt a kiadóhivatalhoz juttatni szíveskedjenek, mert ezen idő eltelte után postai megbízás tuján fogjuk az előfizetési dijakat beszedni — Kinevezések. A király dr. Fabó Zoltán szegedi kir. alügyészt a szatmárnémeti kir. tör­vényszékhez kir. ügyészi, Balás János kisvárdai kir. aljárásbirót és Knoll Béla debreceni kir. táblai tanácsjegyző-albirót pedig törvényszéki birákká kinevezte, továbbá megengedte, hogy Rozgonyi Viktor algyógyi kir. járásbiró a szat­márnémeti és Ponorán Döme nagysomkuti kir. járásbiró a nyíregyházai törvényszékhez át­helyeztessenek. — Serly Gusztáv temetése. Csütörtökön, folyó hó 12-én délelőtt helyezték örök nyuga­lomra dr. Serly Gusztávot, Szatmármegyének 40 éven át volt érdemes főorvosát. A gyász- szertartás fél 10 órakor kezdődött a halottas háznál nagy egyházi gyászczeremóniával. Innen a róm. kath. templomba vitte a hatalmas ércz- koporsót az elhunytnak hat barátja, ahol azt ravatalra állították. A templom mindhét oltárá­nál egyidőben mondottak gyászmisét az elhunyt lelki üdvéért. Megjelentek a gyászszertartáson az összes iskolák tanulói, a vármegye, a város és a közhatóságok tisztviselői. Az aznapi megyegyülésen dr. Falussy Árpád főispán emel­kedett hangú beszédben búcsúztatta el a vár­megye és város nagyemlékű halottját. — Kinevezés. Dr. Falussy Árpád főispán Majos Győző vármegyei dijnokot a nagykárolyi főszolgabírói hivatalhoz járási írnokká kinevezte. — Az iskolák népessége. A közigazgatási bizottság ülésén Bodnár György tanfelügyelő bejelentette, hogy Szatmárvármegye területén az idei beiratásokkal a népiskolák népessége 15 százalékkal emelkedett; 6456 fiú és 6350 leány van beiskolázva, ezekből 8340 magyar, 436 román, 82 német, a többi különböző anya­nyelvű. — Kinevezés. Dr. Falussy Árpád főispán a vállaji anyakönyvi kerületbe anyakönyvvezető helyettessé Csimzsoner Alfréd segéd jegyzőt ki­nevezte. — Köszönetnyilvánítás, Báró Uray Ujfa- lussy Leona úrnő a szegény gyermekek felru­házására 40 koronát adományozott, amiért hálás köszönetét mond a felruházó bizottság. — Hivatalos kiküldetés. Kellner György törvényhatósági in. kir. állatorvost Szatmár­németi szab. kir. város tanácsa az állati hullák thermokémia utón való feldolgozásáról folyó hó 11-én Budapesten az állatorvosi főiskolán tartott előadás meghallgatására kiküldte. Szatmár­németi sz. kir. városhoz hasonlóan több tör­vényhatóság küldte ki a hozzájuk beosztott m. kir. állatorvosokat ezen előadás meghallgatására, a melyen Tamás János m. kir. állatorvos mu­tatta be en miniature az általa felajánlott diges­tort működésben. Kellner kiküldetéséről jelentés alakjában számol be a város tanácsának s elő­terjesztést fog tenni egy Digestornak Szatmár­németiben való felállítására. — Hir a posta köréből. Tekintettel arra, hogy a karácsonyi ünnepek alkalmából a kö­zönség majdnem minden tagja igénybe veszi a postát, a forgalom lebonyolítása véget folyó hó 22-én a rendes hétköznapi szolgálatot fogja teljesíteni. — Rendőrtisztviselők kongresszusa. Az ország minden részéből egybegyült rendőrtiszt­viselők ma Pest vármegye székházában kon- greszszust tartottak, amelynek legfontosabb tár­gya a Magyarországi Rendőrtisztviselők Orszá­gos Eegyesületének megalakítása volt. Az egy­begyűlteket Hegedűs Sándor marosvásárhelyi rendőrfőkapitány üdvözölte, mire Demidor Ignác (Nagykároly) bemutatta a szervezkedés eddigi munkálatait. A jelentés kapcsán a kongresszus Tapossy Márton (Karczag) indítványára köszö­netét mondott Hegedűs Sándornak a szervezés munkájáért. Ezután kimondták, hogy a Ma­gyarországi Rendőrtisztviselők Országos Egye­sületét megalakítják, s nyomban megválasztották a tisztikart. Elnökké egyhangúlag Hegedűs Sán­dort (Marosvásárhely) választották meg. Társ­elnökök lettek: dr. Angyal Armand (Győr) és Sárkány Ferencz (Komárom). — Elfelejtett főnyeremények. A Jószivsors- jegyek 1907 november 15-iki hivatalos sorso­lási jegyzéke szerint: az 1020 sor, 66 sz. sors­jegy nyert 20,000 koronát, az 1073 sor, 85 sz. sorsjegy nyert 20,000 koronát, a 4209 sor, 27 sz. sorsjegy nyert 20,000 koronát, az 5660 sor, 99 sz. sorsjegy nyert 30,000 koronát, a 6152 sor, 75 sz. sorsjegy nyert 20,000 koronát, Eze­ket a sorsjegyeket már evekkel ezelőtt húzták ki, de mai napig a szerencsés nyerők nem je­lentkeztek. Az illetők egyszerűen nem tudják, hogy sorsjegyüket ilyen nagy nyereménynyel húzták. Nem tudják pedig azért, mert nem já­ratnak megbízható sorsolási lapot'. Ilyenként ajánlható a Pénzügyi Hírlap, a melynek sorso­lási melléklapját a pénzügyi utmutató-t a nagy- mélt. magy. kir. belügyminiszter mint teljesen megbízható szakközlönyt, a magy. kir. pénzügy- miniszter pedig mint szakértelemmel és ponto­san szerkesztett közlönyt hivatalosan ajánlott. A lap előfizetői a januári számmal ingyen in­gyen kapnak egy sorsolási naptárt, továbbá a pénzügyi és tőzsdei évkönyvet, a mely sok

Next

/
Oldalképek
Tartalom