Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-12-11 / 101. szám

Nagykároly, 1907. deczember 11. Szerda. III. évfolyam. 101. szám POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 4fg MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. -------- Telefon szám: 58. — Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér.------------- Kéziratokat nem adunk vissza. ===== s Lapvezér: Papp Béla országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : chrőder Béla. Szintay Kálmán. Előfizetési árak: Egész évre ........................................ .. . Félévre .......................................................... Negyedévre .....................................................----Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. A kibontakozás felé. Nagykároly, decz. 11. Hál’ Istennek: végét járja a horvát obstrukczió és négyesztendős krízis után hamarosan dűlőre jut az Ausztriával való gazdasági viszonyunk szolid alapon való rendezése. Annyi bizonytalanság, annyi exisztenczia tönkremenetele után végre eljutottunk a gazdasági konszolidáczió alfájáig: Magyarországnak a külföld előtt hitelképessé, megbízhatóvá válásáig. Még késik ugyan néhány napig a kiegyezési javaslatok egyszakaszos indemnitásának törvényerőre való emelkedése, de kará­csonyon túl már semmi esetre sem mú­lik. És akik eleddig handabandáztak: majd csak akkor fogják látni, hogy mennyi rosszat cselekedtek azzal, hogy a kormány kiegyezési javaslatait — a maguk teljes mivoltában — megobstru­álták és csak akkor fog kitűnni, hogy milyen bölcsen cselekedett a kormány, hogy alkotmányos formát talált a ki­egyezési javaslatok egész komplexuma letárgyalásának kitolására. A ház vasárnapi munkája nágyott lendített a kibontakozás ügyén. Techni­kai értelemben is megemésztett kilencz horvát obstruktort, — erkölcsi szempont­ból pedig kóstoltatója volt annak, hogy a kormány minden törvényes útra és módra kész, hogy az egyszakaszos tör^, vénynyé váljék. Nem alkalmaz erőszakot, nem kardorffoskodik, nem perczeleskedik, és mégis megtalálja a beteg helyzet ár­kán urnát — a szakadatlan, öntudatos és czéltudatos munkásságban. S hogy meny­nyire igaza volt a kormánynak, amikor egy szakaszszal oldja meg időlegesen a nagy javaslat sorsát: mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a magyar ellen­zék java is hallgatagon hozzájárul annak megszavazásához és nem engedi, hogy ujesztendővel külkereskedelmi és vám­forgalmi exlexbe kerüljön az ország. Idáig még a darabantok sem engedték jutni tavaly, márczius 29-én. S ha van valaki, aki mégis propagandát csinál az egyszakaszos kátyúba rekesztésének, az még a darabantoknál is hazaárulóbb. Node: hál’ Istennek, távolról sem sötét a helyzet s a karácsony már bizo­nyára nyugodalmas hangulatban találja az ország gazdasági közállapotait. A Széctayi-társiilat negyedszázados jubileuma. Nagykároly, ctecz. 10. Deczember hó 19- n üli meg a Széchenyi- társulat negyedszázados jubileumát. A nagysza­bású ünnepség programmj t vázlatosan már közöltük lapunk legutóbbi számában. Hogy mi­lyen jelentős lesz az, arra már az előjelekből is következtethet ink. Mert az eg sz országban ez volt az első közmű.elődé-,i intézmény, me­lyet vármegyénk nemzetiségi viszonyainak zi­láltsága hozott létre. Nem is terjeszkedik ennek a társulatnak működése a vármegye határain túl; bár joga volna a szomszéd ármeg ék területét részben vagy egészben műk d ősi k rébe fogadni. De erre soha nem gondolt; azért maga a társulat, valamint működésének sikere, eredményei s fennállásának huszonöt éri őr me is egészen a mienk. A társulat célja a magyar érdekek elő­mozdítása, de csak két irányban, úgymint a magyar állam eszméjének általános el­ismerést s érvénvt s-erezni és az ehez való ra­gaszkodást erősíteni; Asszony. Harmadnap friss volt és egészséges ismét. Szótlanul járt-kelt a házban, nem törődött sem­mivel, nem készült sehová, rá se hederitett az urára. Délután magára zárta a szoba ajtaját és nem engedett be senkit. A férje kopogtatott az ablakán. — Anna kérem, Anna! — Bent gyönge hangon mondta valaki: — Tessék. — Anna, nyissa ki az ablakot hamar. Az asszony nem felelt egy darabig, aztán kidugta a fejét az ablakon. — Mit akar? — Azt akarom, hogy jöjjön ki. — És ha nem megyek? — Ki fog jönni. — De ha nem akarok ? — De akar. — Igaz, akarok, — mondotta az asszony hirtelen, nagyon halkan. — Jöjjön az irodámba. Csengey az íróasztalánál ülve fogadta a feleségét. Mikor belépett, feléje fordult és várta, hogy leüljön. Aztán megszólalt: — Kedves Anna. Az asszony összeborzadt. Ez a hang rosszat jelent. A férfi komolyan nézett a szemébe. — Ne idegeskedjék. Rövid leszek. Azt akarom kérdezni, minek vegyem ezt a maga­viseletét. Az asszony nem felelt. Szemmel láthatólag zavarba jött és lesütötte a szemét. — Kérem, kedves Anna, ne kómádiázzék. Az utóbbi időben meggyőződtem róla, hogy játszani akar velem. Mondja, hát való ez egy okos asszonytól, amit maga tesz már három nap óta? Egy kicsit várt, aztán folytatta. — Rájöttem arra is, hogy maga, meg én nem tudjuk egymást megérteni. Ma még csak nem tudjuk. Holnap talán már nem is akarjuk. Ennek végét fogom szakítani. Az asszony felvetette rá szemét. — Hogyan ? — Nem akarok magyarázatokba bocsát­kozni. Maga tudja, hogy mikor feleségem lett, a leánykori környezetének búcsút kellett mon­dania. Tudja azt is, hogy én nem Ígértem sem­mit, amiért érdemes lett volna ezt tenni. Hív­tam és maga velem jött. Tudta, hogy az én feleségemre kötelességek is várnak. Belenyugo- dott. Azt mondta, jó kis asszonyom lesz. Nem tartotta meg, édes Anna. Gondolkozzék ezen. Elhallgatott. Mere en né'C-tt a levegőbe. Az asszony felállt és úgy nézett le rá. _ Végte- len keserűség töltötte el a szivét. Igen. Ő min­denről lemondott, mikor férjhez ment. Minden­ről, semmiért. Eszébe jutott az apja, aki dédel­gette, mint egy gyereket, a mostoha anyja, aki­nek ö volt a szemefénve. Az apja ezredének tisztjei, akik kivétel nélkül rajongtak érte és az ura, aki talán sohasem szerette igazán! Tompa hangon mondta: — Tudom. Aztán kitört belőle a mélységes fájdalom: — Tudom, hogy úgy van. Maga sem az, akinek én képzeltem, én sem. Nem ért meg, mert nem szeret. Miért hivott ide? Hogy ezt megmondja? Úgy is tudtam. Hagyjon engem. Miért bánt ? Azt akarja, hogy meghaljak ? Nem emlékszem semmire. Nem is akarok. Jobb ne­künk, jobb lesz, igen . . . Végkép elérzékenyült. Csengey ránézett. — Édes Anna, magával nem lehet be­szélni. Kiment a szobából. Másnap a hajnali vonattal hazautazott Csengeyné Budapestre. Mikor Csengey fölkelt, már visszajött a kocsi az állomástól és a szó­Megérkeztek a karácsonyi játékszerek, karácsonyi és újévi ajándéktárgyak nagyválasztékban JACOBOVICS JÓZSEF uri-divat^S™,,okában ®ÄI~ Ugyanitt karácsonyfák is kaphatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom