Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-12-01 / 98. szám

Nagykároly, 1907. deczember 1. Vasárnap. III. évfolyam. 98. szám. MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. & Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. ----------------- Telefon szám: 58. zrr Hird etések jutányos áron közöltéinek. Nyiltíér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. Lapvezér: Papp Béla országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : Schröder Béla.__Szintay Kálmán. El őfizetési árak: Egész évre ........................................................... 8 korona Félévre ................................................................. 4 korona Negyedévre........................................................... 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. ——-— A parlamenti helyzet. Irta: Nagy Emil országgyűlési képviselő. Budapest, nov. 30. Nehéz idők járnak hazánkra, vész­teljes felhők tornyosulnak a szemhatáron. Nem abban látom én a veszélyt, hogy a kormány esetleg elvesztheti az ország vezetésének jogát, s önmagában véve még abban sem látnék b^jt, "ha a ma uralkodó rendszer másoknak adná át az ország' vezetését, — amenyiben léteznék .bárminő olyan párt, amelyik a kormányzás gondjait átvehetné. Mert csak nálunk volt szokásos az a felfogás, amely tnlajdonképen a parlamenfárizmus alap­elveivel ellenkezik, hogy egy uralkodó rendszernek szükségképen húsz-harminc^ évig kell élnie. A végtelen nagy nehéz­séget abban látom, hogy egyenetlenség kezd dúlni sorainkban anélkül, hogy lenne olyan valami más irányzatú párt, amelyik a kormányzás nehéz gondjait átvehetné. Mert Supiló, Lukácsiu, Polo- nyi Géza, Lengyel Zoltán, Bánffy De­zső, Vázsonyi Vilmos meg Bozóky Ár­pád : csak nem alkotnak olyan egyöntetű szerves egészet, hogy nekik lehetne át­adni az ország vezetését. Ilyen helyzetben nincs más hátra, mint a mai rendszer támogatóinak ön­zetlenül akként összetartaniok, hogy zök­kenés nélkül vezessék tovább az állam szekerét. Mert elég volt a zökkenések­ből. Ez a nemzet békés munkára áhíto­zik és még egy darabont kor-féle fejet­lenség épen elég lenne arra, hogy ez a nemzet Lengyelország sorsára jusson, amint ezt vezérünk bölcsen megmondta. S ha valaki azelőtt más meggyőződésben is élt, ez önmagában nem ok arra, hogy a nemzet békés kormányzatának mun­káját ma ne támogassa. De ez önmegtagadással jár, ehhez férfi-jellem kell, mig most a nehéz idők­ben a kormány ellen fordulni olcsó di- csősség. Vannak olyan képviselők, akik­nek éltető erejük az örökös népszerűség görögtüzzel világított fürdője s ha man­dátumuk elvész, egy perez alatt vissza­esnek a dicstelen szemmiségbe. Én em­berileg értem, hogy ezek a közelgő harcz- tól ijedten visszahúzódnak, az úgyneve­zett radikális "függetlenségi politika jövő mandátumot biztositó, szivárványos lég­körébe. De viszont azt ne kívánják tő­lem, hogy kalapot emeljek gyöngeségük előtt, amellyel pártunk tömör sorait meg­bontották az ellenség óriási örömére s ne kívánják tőlem, hogy ebbeii nézete­met eltitkoljam. Azt verklizik szüntelen, hogy a füg­getlenségi párt lejárja magát a kormá­nyon. Ha ez igaz, akkor nem is kár érte. A parlamenti rendszer meghamisítása az, hogy egy párt csak az ellenzéki népsze­rűségből vegye ki a részét, de a kor­mányzás bajaitól féltse a bőrét. Én a függetlenségi politikát nem ilyen virág­házi növénynek tekintem. Szerintem a függetlenségi politika az Erő és Öntudat, amely kérleihetlenül halad Végczélja: az állami függetlenség felé. Balgaság azt hinni, hogy ezt a küzdelmes előrehala­dást máról holnapra siker koronázza. Erre még nem volt példa a világtörténelem­ben Jerichó falait kivéve, amelyek puszta lármára összedőltek. Megállapíthatjuk, hogy a velünk szembehelyezkedő osztrák érdek nem ilyen fallal van körülvéve. Ezeket puszta bőgéssel, s negyvennyol- czas frázisok verklizésével nem döntjük romba. Ehhez szívós kitartás, nagy munka, sok önzetlenség, tömérdek szaktudás s még több összetartás szükségeltetik. Az a szerződés, amelyet a kormány megkötött Ausztriával, egy hatalmas lé­pést jelent e téren, mert minden aka­dályt elhárított az elől, hogy 1917-ben megcsináljuk az önálló gazdasági füg­getlenséget. Ennek ugyanis mindig az volt az akadálya, hogy a külállamokkal kötött szerződések mindig a legkülömbözőbb időkben jártak le. Most pedig szerződé­sileg kötelezte magát arra Ausztria, hogy 1917-en túl semminő állammal se köt semminő szerződést sem. Ezzel biztosítva van az, hogy 1917-ben a mi teljesen önálló szerződési képességünknek sem lesz sem mi nő akadálya. Ez a mai szerződés egyik legérté­kesebb vívmánya, mert ez tulajdonképpen a jövő függetlenség megalapozása. Tíz évünk van arra, hogy a gaz­dasági függetlenségre előkészüljünk. At­tól függ hazánk sorsa, hogy az előttünk álló tiz évet jól fel tudjuk-e használni a minden irányban való előkészület hatal­mas munkájára. És ez nem pártkérdés, hanem ez nemzeti kérdés. Most fog el­válni, hogy bir e nemzetünk a fejlődés képességeivel, vagy pedig valóban egy feloszlásnak induló ország vagyunk, ahogy azt ellenségeink hiresztelik rólunk, s az van-e megírva rólunk a sors könyvében, hogy megsemmisít bennünket a vissza­vonás és személyi torzsalkodás, aminek szomorú példája kezd feltünedezni a mai parlamentben is. Én még bízom hazám jövőjében. Bízom abban, hogy a mérsékelt, túlzá­sokba nem eső, modern eszközökkel dol­gozó, népszerető, gyakorlati független­ségi politika áldást fog hozni hazánkra. ■ - Fogjon össze erre minden becsületes magyar ember. Tegyük félre, a mi ben­nünket elválaszt, s harczoljunk azért, ami mindnyájunk közös java, Törhetlenül megyünk előre a 48-as nagy idők hagyományainak lobogója alatt. S ha elbukunk, nyugodtan adjuk át má­soknak a teret, mert lelkiösmeretünk nyugodtsága lesz a pálya. De én tudom és érzem, hogy győzni fogunk, mert győzni kell az igazságnak, ha egy nem­zet fogja körül. Ne veszítsük el hitünket a függetlenség nagy eszméje iránt s ne kedvetlenedjünk el, ha a siker nem hull egyszerre az ölünkbe. Még az Isten sem teremtette a világot egy szempillan­tás alatt, pedig ő mindenható, a mi czéljaink meg végesek, gyarlók, em­beriek. Csoportosuljon vezérünk körül még szilárdabban az ország minden hazafias polgára, akinek czélja: a haza függet­lensége s eszköze a mérséklettel dolgozó okszerű munka. Kettőt utálok: a zseb­politikát, meg a frázisokban kimerülő kishitű meddő politikát. Lehet, hogy igy két tűz közé kerülünk, de majd kisegít bennünket az Erkölcs és az Igazság s ezen jelmondattal zászlónkon kiáltsuk: Előre a gyakorlati függetlenségi politika utján. Tisztujitás: deczember 19. A főispán végleges elhatározása szerint — mint értesülünk — a vármegyei tisztújító me- gyegyülés 1907. deczember hó 19-ikén lesz. > A restauráczió. Falussy főispán végleges elhatározása szerint 1907. deczember hó 19-én lesz az általános megyei tisztujitás. A nagy­jelentőségű restauráczióval kapcsolatban kü­lönböző verziók keringenek és obskúrus nyom­tatványokon még napvilágot is látnak. A leg­illetékesebb forrásból eredőleg kijelenthetjük, hogy mindezek vagy a képzelődés, vagy a rosszindulatú rágalom szüleményei. Hivatkozunk külömben a Szatmárvármegye két legutóbb vezérczikkére, amelyeket legkompetensebb té­nyezők fölvilágositásai alapján irtunk. El volt azokban mondva, hogy úgy a vármegye veze­tősége, mint a megyegyülés döntő hányada megegyezett abban, hogy: a központban vál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom