Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-10-01 / 84. szám
2-ik oldal. SZAT MÁRVÁR MEGYE. 84. szám. magyar — legyen bár a legpasszioná- tusabb politikai gladiátor — menten egy- gyé forr, ha a legszentebbet, a magyar nemzeti szempontot kell megvédelmeznie. A hazaszeretet dolgában egyetért minden politikai és minden vallási felekezet. Szat- márvármegye közönsége — a legközelebb múlt napok tapasztalai szerint — első lesz abban, hogy politikai és vallási tekintet nélkül: egy emberként vegye föl a harczot a fenyegető nemzetközi és nemzetiségi veszedelemmel szemben. A megyegyülés lefolyásáról a következőkben számol be tudósítónk : Az alispáni féléves jelentés. Dr. Falussy Árpád főispán üdvözli a nagy számban megjelent törvényhatósági bizottsági tagokat s a közgyűlést Vsll órakor megnyitja. Az alispáni féléves jelentés kinyomatva szétosztatott a közgyűlés tagjai között s igy annak felolvasását mellőzik. A jelentés semmi nevezetesebb mozzanatról nem számol s csakis az ügyágazatok szerinti szokásos adatokra szorítkozik. Dj állások szervezése. Az állandó választmány határozata értelmében elfogadja a közgyűlés az 1908. évi költségelőirányzatot, jóváhagyás czéljából föl- küldik a belügyminiszterhez. Ezzel kapcsolatosan tárgyalták az uj állások rendszeresítését. Elhatározta a közgyűlés, hogy a nagykárolyi, szatmári, fehérgyarmati, szinérváraljai és mátészalkai járásokban a köz- igazgatási gyakornoki állást beszünteti s ezzel kapcsolatban a mátészalkai főszolgabírói hivatalhoz egy szolgabirói, az alispáni hivatalhoz egy közigazgatási gyakornoki, a nagykárolyi, nagybányai, fehérgyarmati és erdődi főbírói hivatalokhoz pedig egy-egy állandó dijnoki állást rendszeresít. Megszünteti továbbá a jelenlegi árvaszéki nyilvántartónak úgy állására, mint javadalmazására nézve szerzett jogainak épségében tartása mellett — a vm. árvaszéki nyilvántartói állást. Választások. Dr. Péchy István vm. főjegyző felolvassa özv. gróf Károlyi Istvánná köszönő levelét, a törvényhatósági bizottságnak férje elhalálozása alkalmából kifejezett részvétéért. Másnap magához hivatta a személye körüli minisztert, kinek előterjesztésére országa harminc leggazdagabb emberét bárósitotta. A pénz csak úgy dűlt a kincstárba s a szultán elégülten dörzsölgette felséges kezeit. Mikor minden pénz együtt volt, megjelent a pályázati hirdetmény, mely felszólította a világ összes élő kertészeit, hogy próbálkozzanak meg, illő jutalom fejében, függőkért csinálással. Csodák csodája, nem akadt pályázó, Klió istenassszony majdnem elájult bámulatában s aranybetükkel jegyezte fel táblájára a hihetetlen esetet. A második pályázati hirdetmény szintén meddő maradt. Mikor harmadszor akart a szultán kísérletet tenni, egy gondolat villant meg agyában. Pályadijuí országát és leánya kezét tűzte ki. Vállalkozó most is csak egy akadt. A szultánkisasszony bosszankodva fogadta az egyetlen jóizlésü és merész féifiut, aki a müveit nyugatról, Magyarországból jött. Újságíró volt. A szultán mindent rendelkezésére bocsátott s az újságíró az egész világ bámulatára megcsinálta a függőkertet. A szultánkisasszony születésnapján nyitották meg ünnepélyesen a kertet. Az első, aki belépett, természetesen az ünnepelt volt, nyomában mindenütt az újságíróval. A szultánkisasszony arca ragyogott az örömtől, mikor az eléje táruló felséges látván) on legeltette felséges szemeit. De jaj; nincs zavartalan öröm a földön. Az egyik bokorból varangyos béka ugrott elő. A szultánkisasszony homlokához kapott és elájult. Rögtön életre keltették, de szólni nem tudott. Az ijedtség megnémitotta. A szultán kiadta a rendeletet, hogy minden békát elpusztítsanak. Hiába volt a békák Ezután a közigazgatási bizottság, a központi, az állandó és az igazoló választmány kiegészítése, illetve megalakítása következett. A közigazgatási bizottságra és a központi választmányra titkos szavazást rendel a törvény. A főispán javaslatára a következőképpen alakultak meg a szavazatszedő küldöttségek: I. Elnök: Domahidy István, tagok: Böszörményi Zsigmond és Luby Béla, jegyzők: Szintay Gábor és Luby László. II. Elnök: Cholnoky Gyula, tagok: Mada- rassy Gyula és Péchy László, jegyzők: Luby Géza és Gyene Pál. A közig bizottsági tagságokra az alispáni kisteremben, a központi választmányra a főispáni elfogadó teremben szavaztak. A választások eredménye a következő volt: A közigazgatási bizottságban. Kiléptek a rájuk következett turnus szerint Böszörményi Zsigmond, Domahidy Sándor, Jékey Zsigmond, Luby Géza, N. Szabó Antal. Újra megválasztattak. Az elhunyt gróf Károlyi István helyére pedig Papp Bélát választották meg 74 szavazattal. Kende Zsigmond is kapott 66 szavazatot. (Papp Béla mandátuma 1 évre szól.) A központi választmány. A központi választmány tagjai lettek az 1908—1910. évekre: Berger Ármin, dr. Adler Adolf, Csipkés András, dr. Kovács Dezső, Med- vey Lajos, Nonn Gyula, Papp Béla, Luby Géza, Debreczeni István, Domahidy István, Berey József, Szálkái Sándor, Jármy András, Dienes Lajos, Jékey Zsigmond, Kende Zsigmond, Kende Béla, Madarassy Dezső, Kölcsey Antal, Nagy Béla, Luby Béla, Szarka Andor, Világossy Gáspár, Böszörményi Zsigmond, Boros Zoltán, Szeőke Sándor, Tóth Móricz, Böszörményi Emil, Rébay Dezső, Sinka Lajos, Farkas Sándor, Makray Mihály, gróf Teleki Sándor, gróf Teleki János. Az állandó választmáoy. Az állandó választmány tagjaiul nyilvános választás utján, közfelkiáltással egyhangúlag megválasztották az 1908—1910. évekre a következőket : Dr. Adler Adolf, Csipkés András, Janitzky Albert. Ilosvay Ferencz, Madarassy Gyula, Mangu Béla, Nonn Gyula, Dr. Schön- pflug Richárd, Dr. Serly Gusztáv, N. Szabó Antal, N. Szabó Pál, Roóz Sámuel, Ilosvay Aladár, Kacsó Károly, Schuszteritsch Ferencz, Papp Béla, Dr. Péchy István, Péchy László, Kovács Dezső, N. Szabó Albert, Kerekes Zsigmond, Boér Endre, Domahidy István, Mándy Géza, Szintay Kálmán, Domahidy Sándor, országos nagygyűlésének egyhangú tiltakozása, hiába rendeztek vihart a parlamentben, a békák száma egyre kisebbedett. Az újságíró megsürgönyözte az esetet az összes világlapoknak. A világ minden békájának aláírásával ellátott tiltakozó irat érkezett a szultánhoz, felhívta őt a jog, törvény és igazság elvének betartására, de hasztalan. A szultán őrjöngött dühében. Szerette volna az újságírót is darabokra szaggatni, de nem merte. Megelégedett hát azzal az elégtétellel, hogy kidobta az ajtón. Az újságíró visszajött az — ablakon. A szegény szultánkisasszony csak nem tudott szólni. Orvosai nem segíthettek s a szultánnak mit volt más tennie, újból megpróbálkozott a régi rendszerrel. Pályázatot hirdetett s a páiyadij ismét a szultánkisasszony keze volt. Ez a pályázat felséges eredménynyel járt. Nem volt a világon épkézláb ember, aki az orvoslással meg ne akart volna próbálkozni. A szultán megijedt a sok pályázótól. Kiválasztott közölünk százat s kísérletet tett velük. Hiába. így járt a többi is. Legutolsónak maradt az újságíró. Bement a szultánkisasszony szobájába s megállt ott előtte. Pár percig csak nézte, majd szomorú hangon szólt. — Milyen szerencsétlen, — pedig csak 21 éves! A szultánkisasszony — arcát már nem födte fátyol, — mélyen elpirult. Keble pihegett és- hirtelen megszólalt: — Bocsánat, — csak 19 éves vagyok!... Ridens. Szalkay Sándor, Vass Gyula, Berey József, Böszörményi Zsigmond, Jékey Mór, Jékey Zsigmond, Révész János, Kölcsey Antal, B. Kováts Jenő, B. Kováts Miklós, Mándy Zoltán, Nagy Béla, Szentiványi Gyula, Szerdahelyi Ágoston, Szuhányi Ödön, Szuhányi Ferencz, Tóth Móricz, Gróf Teleki Sándor, Kende Zsigmond, Boros Zoltán, Szeőke Sándor, Luby Géza, Papolczy Béla, Madarassy Dezső, Budaházy István, Sántha Kálmán, Domahidy Viktor, Isaák Elemér, Stoll Béla, Luby Béla, Böszörményi Emil, Dienes Lajos, Jármy Andor, Kovács Gyula. A: igazoló választmány. Az igazoló választmányba dr. Falussy Árpád főispán kinevezi: elnökül dr. Serly Gusztávot, tagokul dr. Adler Adolfot, dr. Várady Jánost, Kovács Dezsőt, a közgyűlés megválasztja tagokul: Domahidy Sándort, dr. Aáron Sándort, Debreczeni Istvánt, Nonn Gyulát és Schuszteritsch Ferenczet. A Bajos-ügy fináléja. A választások megejiése után dr. N. Szabó Albert kéri a közgyűlést, hogy most tárgyalja a póttárgysorozat 48. pontjaként szereplő indítványát a Majos-ügyben. A közgyűlés ebbe beleegyezik. Péchy István dr. vm. főjegyző felolvassa Szabó indítványát, amely azt kívánja, hogy miután még máig sem érkezett le Wekerle miniszterelnök válasza, hogy a Majoséhoz hasonló kinevezések nem fognak többé előfordulni, forduljon a törvényhatóság a sérelem orvoslása végett a képviselőházhoz. (Derült ellentmondások, eláll-kiáltások.) Péchy István felolvassa ezután az állandó választmány határozati javaslatát, mely napirendre tér az indítvány fölött. (Helyes! Elfogadjuk !) N. Szabó Albert kérdi a főispánt, hogy igaz-e, hogy Wekerle előtte olyan kijelentést tett, amely szerint válasza a kiegyezési tárgyalások miatt késik. Mert ha nem tett, akkor itt nyilvánosan aposztrofálja Madarassy Dezső és dr. Adler Adolf törvényhatósági bizottsági tagokat, hogy most járuljanak hozzá, múltkori ígéretükhöz képest, a miniszterelnök iránti bizalmatlanság nyilvánításához. (Eláll 1 Napirendre !) Dr. Falussy Árpád főispán: Újságot olvasó, értelmes közönség körében azt hiszi, nem hell hosszasan fejtegetnie, — hiszen valameny- nyien visszafojtott lélekzettel lestük — hogy milyen emberfölötti munkát és tevékenységet fejtett ki az elmúlt hónap során a magyar kormány és Wekerle miniszterelnök az Ausztriával való gazdasági kiegyezés tárgyalásainál. Nem tartja helyes, nem tartja hazafias dolognak, hogy most a Majos-ügyet újból, erőszakkal fölkavarván, kellemetlenséget okozzunk a nemzeti kormánynak. (Zajos helyeslés. Napirendre !) Hiszen az adminisztratív munkálatok is késleltethették a válaszadást. (Úgy van.) El kellett készíteni a feliratot, bevárni a netáni felebbezés 15 napját. (Úgy van.) Wekerle tehát csak 10—15 napja vette kézhez a vármegye föliratát. Hogy pedig mit cselekedett Wekerle az elmúlt legutóbbi 15 nap alatt: azt mindannyian tudjuk, — még fizikai ideje sem lehetett a válaszadásra. (Úgy van! Napirendre!) A maga részéről is az állandó választmány javaslatát ajánlja elfogadásra. (Helyes! Elfogadjuk ! Napirendre!) Dr. Adler Adolf: mert személyében aposztrofálta Szabó Albert, ezért szólal föl. Röviden nyilatkozik. Kijelenti, hogyha a múlt alkalommal nem is lett volna indokolt az ö tartózkodó viselkedése Szabó Albert indítványával szemben, ezúttal meggyőződött arról, hogy igen helyesen cselekedett, amikor a Majos-ügyben még a vármegyei függetlenségi párt elnökével is szembehelyezkedett, mert ime: most kétségtelenül kitűnt, hogy az egész akczió néppárti mesterkedésre vezethető vissza. Ezérl is nem ment el a fehérgyarmati pártgyülésre — mert látta, hogy a régi függetlenségi vezér, a liberális gondolkodású pártelnök ebben az ügyben egy gyékényen árult a néppárti korifeussal. (Éljenzés.) Felkiáltások: Napirendre! Elfogadjuk az állandó választmány javaslatát! Egy hang nem emelkedett Szabó Albert I indítványa mellett, mire a főispán kimondja
