Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-10-09 / 83. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 83. szám, A szegedi kongresszus. Nagykároly, okt. 8. II. A mily fenséges és magasztos volt maga a gyülekezet, a mily komoly és impozáns a tanácskozás, épp oly nagy és positiv eredményekre feljogosító következményeiben ! A biztos siker reményével oszlottunk szét mindannyian. És bár egy gyönge hiba, egy tévedés be is csúszott az Emlékiratba, a II. képzettségű, (érettségit tett) tisztviselők statusánál, a fizetési osztályokba % szerinti beosztásnál, mind a mellet a teljes megelégedés és egyhangú egyetértés sugárzott le minden egyes arczról. És az az 1500 ember abban a boldog tudatban hagyta el Szeged városát, a II. kongresszus székhelyét, hogy 2 év múlva Kolozsvárott, a III. kongresszuson a most kívántakról, már mint befejezett dolgokról számol be az előadó. Fel kell itt jegyeznem azt a tényt, hogy a fentebb jelzett tévedés éppen a számvevőségnek — mint a kik a II. f. képzettségűek közül a legnagyobb számban voltak képviselve — elnézése folytán esett meg; s bár én megkíséreltem annak a kireparálását a 23-iki ülésen (mivel a szakbizottságok ülésein nem lehettem jelen) a hova többekkel történt megbeszélés után — e tekintetben egy módosító indítványt teijesztettem be; azonban ezen módosító indítványomat Batthyány Tivadar gróf nagyra becsült elnökünk egyenes és indokolt kérelmére — közvetlen a tanácskozás megkezdése előtt — visz- sza vontam! azon fenntartással vontam azonban vissza, hogy azt, annak idején, az Országos Egyesület vagy a törvényjavaslatot előkészítő bizottság elibe terjeszthessem. Hogy pedig mily impozáns és reményekre feljogosító volt a mi szegedi kongresszusunk, idézem egyik budapesti lap erről szóló czikké- nek nehány sorát: „Nagy és imponáló gyülekezet ez, mely nem csak számának nagyságával, hanem intel- lígentiájának legmagasabb fokával biztos utón halad terveinek keresztül vitele felé. Nem lármás s positiv eredmények elérése nélkül szét- máló nagygyűlés ez, mely elérhetetlen ideálokért, kivihetetlen kívánságok hangoztatása végett gyűlt egybe, hanem hatvan ezer müveit emberből áí;ó országos testület, melynek tagjai Magyarország legelőkelőbb állami hivatalnokaiból kerülnek ki, akik azzal a biztos tudattal tanácskoznak, hogy a mit kívánnak s a miért a dolok vissza most és érzem, hogy helyesen cselekedtem, ha hazudtam. Mit ért volna a halottnak, ha bevallottam volna az igazságot ? Föltétlenül helyes, hogy tagadtam. Tömérdek igazság van, amelyek hasonlítanak a hazugsághoz ; — ha én igazat mondottam volna, senki sem hitte volna el nekem a tényt. A hazugság valószínűbb volt. Most itt ülök a szobámban és elmélkedem a dolgok felett. Leirom a megtörténteket, amint átérzem azokat. Lám, a revolver ismét itt fekszik előttem az asztalon. Kellemetlenül érint ennek az acél- szerkezetnek a fénye. Úgy érzem, mintha egy szem szegződnék reám. Valóban a cső nyílása olyan, mint egy szem. S hogy néz! . . . Terin- gettét, rendkívül bánt ez az acélszem. ... A kezembe veszem a fegyvert. Nagyon könnyű és kellemes a fogása. De hihetetlenül hideg . . . Kissé összeborzongok tőle ... Mennyi titokzatosság rejlik ebben az öldöklő szerszámban ; olyan, mintha aludnék és sejtelme sem volna arról, ami bensejében rejlik. Hát csakugyan annyi bátorság kell ahhoz, ezt a kis pokolgépet elsütni ? Nem érzem. Lám, minden félelem nélkül ime — a számba teszem a csövét. . . vagy a halántékomhoz emelem ... Nincs ebben semmi rendkívüli érzés. Sőt kellemes. Egy kissé végigfut rajtam a hideg, hanem ez is kellemes, csaknem azt mondhtanám, hogy igen jó. Vájjon minő érzés lehet az, ha a fegyver eldördül és a golyó behatol a testbe? Azt hiszem, semmit sem érez olyankor az ember. Hanem amikor az agyvelőbe hatol a golyó . . . érdekes lehet . . . Most itt a cső a halántékomon. Csak még kellene nyomnom a ravaszt és meggyőződném .. . Maurice L. kormány és országgyűlés ajtaján kopogtatnak, azt meg is kell valósítani, mert hisz az ország köztisztviselői, a magyar faj erejének, a magyar faj életrevalóságának kifejezői." „Okoljunk és tanuljunk tehát a szegedi kongresszustól!“ De okoljunk és tanuljunk mi vidéki egye- dek is a nagy egésztől a tisztviselők szegedi parlamentjétől és fogadjuk meg annak intő szavát ! És amit én már számtalanszor hangoztattam : iratkozzunk be testületileg mindannyian az „Állami Tisztviselők Országos Egyesületébe“ / Ezen Testület ma csak 5,000 tagot számlál akkor, a midőn 60.000 állami hivatalnok él ebben az országban. Valóban szégyene ez az államhivatalnoki nagy testületnek! Micsoda erőt képviselne ez a testület, ha 60300 ember támogatná ? Micsoda erőt fejthetne ki 2 év múlva a kolozsvári kongresszuson 60000 taggal, ha most 5000 taggal is ilyen kongresszust tartott szervezni ? Iratkozzunk be tehát mindanynyian és beiratkozván alakítsuk meg a helyi bizottságot, a „Nagykárolyi Tisztviselői Otthont.“ . . . Ha meg lesz itt helyben a mi egyesületünk, a mi otthonunk, úgy sokkal nagyobb sulylyal vethetjük latba akaratunkat az Országos Egyesület, vagy bárki előtt ?! Akkor a helyi lakbér-kérdés azonnal sorra kerülhet! A közös konyha felállítása; tisztviselői telep szervezése stb. stb. mind olyan minket közelebbről érdeklő dolgok, a melyek megtárgyalására ez idő szerint szervünk nincsen. Gyertek tehát össze a legközelebbi alkalommal és iratkozzatok be mindanynyian a mi Egyesületünkbe! Ne sajnáljátok azt az évenkénti 2 kor. tagdijat, hisz ezzel a saját érdekeiteket mozdítjátok előbbre, az pedig minden józan gondolkozásu egyénnek erkölcsi kötelessége ! . . . Lévay Béla. Szatmár város közgyűlése. — A „Szatmárvármegye“ kiküldött tudósitójától. — Nagykároly, okt. 8. Szatmár-Németi szab. kir. város törvény- hatósági bizottsága 1907. október hó 7-én d. u. 3 órakor dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt rendes havi közgyűlését tartotta a városháza nagytermében. Már ismételten volt alkalmunk a testvértörvényhatóság közgyűléseiről kiküldött tudósítónk jelentése és benyomásai alapján, beszámolni s mindannyiszor igaz örömmel konstatáltuk, hogy Szatmár város törvényhatósága milyen őszinte egyetértéssel intézi közügyéit. Aligha csalódunk, ha ennek a legnagyobb elismerésre méltán rászolgáló egyöntetűségnek és megértésnek a kútforrását legelső sorban Vajay Károly dr. polgármester ügybuzgalmában és minden tudását feladatának odaadó szorgosságban keressük. Ám feltétlen dicséretet és elismerést érdemelnek a szakbizottságok is, amelyek minden egyes esetben csaknem teljes számulag tartott üléseiken a legnagyobb hozzáértéssel, körültekintéssel és önzetlenséggel állapodnak meg egy-egy közkérdés sorsa fölött s azt bátran vihetik döntés alá a közgyűlés elé, mert tudják felőlük, hogy a város érdekében lelki- ismeretes munkát végeztek. A város főispánja, dr. Falussy Árpád pedig minden egyes fontosabb kérdésben ott áll hivatott tanácsadóként a polgármester és a szakbizottságok mellett s a közgyűlések tapintatos vezetésével, szakavatott felvilágosítást nyújtó kormányzásával hatványozott mértékben segíti elő a mérlegelés és határozás nehéz feladatát. Nem kis érdeme van azonban dr. Kelemen Samu orsz. képviselőnek és dr. Csomay Imrének, a függetlenségi párt elnökének abban, hogy Szatmár város közügyei az ő hathatós és komoly közreműködésükkel ilyen megnyugtatóig fejlődnek a tökéletesség felé. Ilyen értékes együtthatások mellett aztán igazán nem csoda, hogy Szatmár városa olyan rohamos léptekkel közeledik az eszményileg nagy városok legelső sorába. A hétfői közgyűlés 3-tól 5~íg tartott s igy folyt le: Dr. Falussy Árpád főispán üdvözli a nagy számban megjelent bizottsági tagokat, megnyitja a közgyűlést és okt. 13-ának d. u. 3 órájára megállapítja a hitelesítés napját és kiküldi a hitelesítő bizottságot. Vajay Károly dr. polgármester havi jelentése kimerítően foglalkozik a város múlt havi közállapotaival. Reméli, hogy a járványos vör- heny miatt zárt iskolák már okt. 12-én i«eg- nyithatók lesznek. Tájékoztatást nyújt az ab- nwrmis drágaság miatt szükségessé vált kollektiv háztartás előkészítésének állásáról. Beszerezte Nagybecskerekről és Temesvárról az erre szolgáló adatokat, a szatmári bizottság ezek alapján fog javaslataival előtérbe lépni. Árvaszéki ülnökül 54 szavazattal Be- nyovszky Pál 16 szavazata ellenében megválasztották: ár. Lénárd Istvánt, aki rövid beszédében, nagy/ készültségre valló szabatos kontúrokban ad ptrogrammot jövendő működéséről: és megköszöni a beléje helyezett bizalmat. Az 1907. év végével kilépő törvényhatósági bizottsági tagok helyének betöltésére — november 24-ére tűzi ki a közgyűlés a váe lasztást. A Pannonía-szálloda előtti gyalogjárónak kiugró vasrácsesal való elfoglalása dolgában: úgy határozott: a közgyűlés, hogy a bérlő a 801 cméternyi tulfogiiaüást négyzetméterenként 4 koronával tartozik honorálni és a vasrácsot sze- gélyző növényeket eltávolítani, vagy annyira beljebb alkalmazni,, hagy a szabad közlekedést ne gátolják. Kiutalták ezután a Neuschloss-féle fűrész- gyár 10,000 koronás kauczióját, Jordán Sándor dr. főrabbit failletmény iránti kérelmével elutasították, a mérnöki hivatal személyzetét bővitették egy 3600 koronás javadalmazásu mérnökkel, akinek, ezt az illetményét az építési engedélyek elitemében négyzetméterenként szedendő 6 fillérrel: fedezik. Kettéválasztották a számvevőség ügykezelését, próbaképpen egy esztendőre. Jóváhagyólag tudomásul vették a városnak az asvasi erdő kitermelésére a dél- magyarországi faipart társasággal kötött és bemutatott szerződ,eset és pártolólag járulnak Csongrád vármegye átiratához, amely a gör. keleti magyar egyház szervezését sürgeti, nemzeti alapon.. A közgyűlés mindé kérdéseket a legnagyobb türelemmel oldotta meg s egy hónapra ismét nyugodtan viselheti a város közönségével szemben, vállalt felelősségét. Szinházavatás. Nagykároly, okt. 7T.. Nem lehet az rossz ember, aki a szépet szereti., Nagykároly városának közönsége október S-étn fényes tanúbizonyságát adta annak, hogy őszintén, igazán tud a szépért, nemesért lelkesedni, s hogy a nemzeti kultúra nevében megérdemli az elismerést. A Kölcsey utczán emelt pompás kis hajlékot Thaliának a város közönségének és a kormánynak áldozatkészsége. Vásrácsos parkon belül emelkedik az uj „Városi Szinházu. Sokan gáncsolják a homlokzatát, keresik rajta a tornyot, kiugrót. Minek az ? Hogy drágább legyen az építkezés? így százezer koronából kikerült az építkezés, és belül — igazán nem hiányzik a torony. Kellemes, meleg, intim a színház. Pedig még állandóan dolgoznak, simítanak, gyalulnak rajta. A nézőtér elég tágas, 600 ember fér el rajta. A páholyok — különösen a földszinten — pompásan helyezkednek el a színpad középsugarából. De mintha az emeleti páholyok egy kissé magasan volnának ! . . . Ennek — mint halljuk — fináncziális oka van : kéz alatt lehetett megszerezni a vasoszlopokat s azok egy lábbal tán magasabbak, mint kívánatos volna. Holmi drappériával azomban majd el lehet oszlatni az ürességet, ami a két páholysor között van. A földszinten még csak ideiglenes székek állanak, a rendes zsölyék csak a szezon után lesznek készen, azokba már nem ülünk tavasz előtt. De kényelmes, tágas minden ülőhely, a járók elég szélesek s a parterre hátterében egész kis platteau van: nem’lehet
