Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-09-02 / 81. szám

2-ik oldal.

SZAT MÁRVÁR MEGYE.

8C-ik szám.

mazottai teszik, a kik az 1907. évi XIX. t.-cz. 25. §-ának utolsó bekezdése szerint, a törvény életbeléptétől számított öt éven belül az átlagos napibérek 2 százalékánál magasabb járulékokkal meg nem terhelhetők, a többi munkaadó alkalmazottai után szedhető magasabb járulékok pedig nem juttatják a pénztárt abba a helyzetbe, hogy az orvos-szövetség feltételeinek megfelelhessen.

Mindezek előre bocsátása után a pénztár az iránt intézett kérdést, hogy arra az esetre, ha az orvosok a pénztsr tagjainak gyógykezeléséi beszüntetnék, illetve a szerzi déses viszony felbontása czéljából azt felmondanák, kaphat-e az állami munkásbiztosiíási hivataltól kirendelt helyettositő orvosokat ?

Az állami munkásbiztositási hivatal sajnálattal veszi tudomásul e felterjesztésből azt, hogy akkor, amikor a pénztár jelenlegi, az eddigi állapotok szerint változatlan viszonyaihoz képest méltányos kielégítésére törekszik, s ezzel jelét adja annak, hogy ez idő szerint korlátozott hatáskörében is honorálja a munka-szaporulat által indokolt és jogosult követeléseket, az ottani orvosi körökből a ménkások egészségügyi ellátására a követelésüknek mérve és a teljesítésükre kitűzött határidő tekintetében olyan követelések állíttatnak fel, melyeket a pénztár ideiglenes vezetősége ma, nem csak nem jogosult, de a pénztár jelenlegi vagyoni viszonyai között nem is képes teljesíteni.

Nem teljesítheti a pénztár ezeket a követeléseket, mert azokban egyfelől betegségek és balesetek esetében való orvosi díjazások oly mértékben vannak megállapítva, melyek elvileg túlságosaknak nem tekinthetők ugyan, miután az emberi élei és egészség érdekében tett orvosi szolgálatokat javadalmazással értékelni sok esetben nem is lehet, de amelyek nincsennek a pénztár jelenlegi vagyoni viszonyaihoz és ebből folyó fizetési képességeihez alkalmazva. Sőt e követelések a pénztár jövő pénzügyi viszonyait sem tartják, mert nem is tarthatják szem előtt, miután amaz uj kötelezettségekre való tekintettel, melyeket az 1907. évi XIX. t.-czikk a pénztárakra ró, a pénztárak vagyoni viszonyainak jövőben való alakulását ma kiszámítani vagy előre való alakulását ma kiszámítani vagy előre látni nem lehet. A szóban levő orvosi követeléseknek minden vonalon való teljesítése tehát nemcsak a jelenlegi viszonyok között okozhatna a pénztár elsőrendű kötelezettségének teljesítésében, nevezetesen a beteg munkások segélyezésében komoly fenek..eást, de jövőben is oly súlyos komplikácziókat idézhetne fel, a melyek nem csak a biztosított munkásoknak, hanem maguknak az orvosoknak az érdekeit is súlyosan és hátrányosan érinthetnék.

De másfelől illetékes sem lehet ma a pénztár vezetősége a szóban levő követelések teljesítésére, mert azoknak alapja és kiindulási pontja, a pénztár mai orvosi rendszerének a megváltoztatása, mely kérdésben pedig az elhatározást az országos munkásbetegsegélyző- és balesetbiztosító pénztár hozzájárulásának és az állami munhásbiztosttási hivatal jóváhagyásának fen- tartása mellett, a törvény 133. §-a a pénztár közgyűlésének hatáskörébe utalja.

Ma a pénztár közgyűlése az 1907. évi XIX. t.-cz. végrehajtásából folyó jogállapotok szerint, mint annak a törvény életbeléptetése tárgyában folyó évi julius hó 12-én 57734. szám alatt kiadott kereskedelemügyi miniszteri rendelet kifejezést ad, nem működhetik, mert előbb a közgyűlésben a törvénynek megfelelő- leg, a munkaadóknak a biztosított munkásokkal való egyenlő arányú képviseleteire kiegészített önkormányzati szervek sem fognak a szóban levő kérdésben határozhatni, mert az e kérdésben érvényesen való határozásnak nélkü- lözheíien előfeltétele az, hogy elébb az országos munkábetegsegélyző- és balesetbiztositó- pénztár megalakuljon s aztán alapszabályaiban megállapítván a kerületi pénztárak ál.tal a biztosításnál kővdtendő eljárás és a kerületi pénztárak önkormányzati szervezeteinek és azok hatáskörének alapjait és irányelveit, a kerületi pénztárak alapszabályaiknak ennek megfelelő módosítása utján, törvény szerint átalakuljanak és uj, végleges önkormányzati szerveiket törvényszerű módon megalakítsák.

Mindaddig, mig az országos pénztár meg nem alakul, a kerületi pénztárak az országos pénztár jóváhagyott és életbelépő alapszabályaihoz alkalmazkodva véglegesen át nem alakulnak, az oiyosi rendszer megváltoztatása és az erre fektetett díjazási mód olyan követelés, melynek fentartása, miután a teljesítés a pénztárak mai szerveinek hatáskörén kívül esik, csak arra az ottani orvosok részéről kilátásba is helyezett következményre is vezethet, hogy a beteg munkásoknak a pénztárak által orvosi segély- lyel való ellátása, a humanizmus, a közegészségügy és a munkásbiztositás által szolgált nagy szocziálpclitikai czél rovására fenakadást szenved.

E káros állapotok előidézéséért a pénztárt felelősség csak akkor fogja terhelni, ha az orvosok részéről támasztott követelések teljesítésénél, gondosan mérlegelve, úgy e követelések jogosságát, mint a pénztár mindenkori teljesítési képességét, nem megy el addig a határig, a meddig a követelések teljesítése a beállott munkaszaporulat révén, vagy más okból méltányos és a pénztár mindenkori vagyoni helyzete mellett lehetséges. Eddig a határig, bár csak ideiglenes hatálylyal is a pénztár mai önkormányzati szervei is intézkedhetnek s ezért a magyar királyi állami munkásbiztositási hivatal felhívja a pénztárt, hogy orvosainak helyzetét és követeléseit, azoknak jogosságát és méltányosságát, úgyszintén a pénztár anyagi helyzetét gondosan mérlegelve, tegye újból beható vizsgálat tárgyává és a pénztár anyagi egyensúlyának, valamint jövőben való prosperálásának veszélyeztetése nélkül tegye meg mindazt, ami az orvosokkal jvaló egyetértés helyreállítására és a biztosítottaknak betegség esetén orvosi segélylyel való ellátása érdekében szükséges.

A m. kir. állami munkásbiztositási hivatal a pénztár és az orvosok közötti ellentétekbe törvényes jogkör hiányában nem avathozhatik be és amint rém rendelkezhetik a pénztárak fölött, az önkormányzati jogkör megkerülésével egyformán, hogy a pénztárakat anyagi helyzetükre való tekintet nélkül az orvosi követelések elfogadására kötelezze, viszont nem nyújthatja a pénztárnak azt a kért segítséget sem, hogy szükség esetén orvosokat bocsásson rendelkezésére.

Figyelmezteti azonban az állami munkásbiztositási hivatal a pénztárt, hogy abban az esetben, ha más irányú orvosi kezelést biztosítania a legméltányosabb eljárással sem sikerül, beteg tagjainak gyógykezelésére a hatósági orvosokat veheti igénybe, akik ezért mint azt a belügyminiszter ur egy kongrét esetben folyó évi augusztus hó 7-én 90683. sz. alatt kelt határozatában kijelentette (1. Munkásbiztositási Közlöny 6. számában) a lakóhelyükön a betegek gyógykezeléséért részükre hatóságilag megállapított díjtételek illetik meg.

Felhívom ezek után a pénztárt, hogy az orvos-kérdés megoldása czéljából teendő intézkedéseiről, valamint azok eredményéről e hivatalhoz annak idején tegyen jelentést.

*

Az orvosszövetség egyébiránt tegnap a következő átíratott intézte a kerületi betegse- gélyzö pénztárhoz:

Kerületi munkás-betegsegélyző és balesetbiztosító pénztár

Nagykároly.

A pénztárhoz folyó évi szeptember 2-án intézett átiratunkra adott o, 780—907. kig. sz. alatt hozott határozatukra a „Szatmárvár- megyei orvosi fiókszövetség“ folyó évi szept. hó 24-én tartott ülésében a következő határozatot hozta, melyet tudomásvétel végett a következőkben közlünk:

A nagykárolyi kér. betegsegélyző és baleset biztositó pénztárnál eddig működött pénztári orvosok 1907. évi október hó 15-töl kez- dödöleg nem gyógykezelnek többé meghatározott fizetésért, hanem úgy ők, mint a „Szatmár- vármegyei orvosi fiók-szövetség“-hez tartozó összes orvosok a nagykárolyi kerületi munkás betegsegélyző és baleset biztositó pénztárnál felmerülő mindennemű orvosi gyógykezelést és teendőt, eltekintve a rögtön alkalmazandó orvosi segélyezéstől, csakis a nm. m. kir. b. ü. miniszter urnák a magán orvoslás díjazásának legkisebb

mértékét megállapító 135000—900. sz. rendeletében foglalt fokozat és pedig Nagykárolyban a Iil-ik, mig a kér. pénztár kötelékéhez tartozó többi községekben a IV-ik fokozatban megállapított díjtételek alapján teljesitik és azt is mindenkor és minden esetben csakis készpénzben fizetendő dijak ellenében.

Nagykároly, 1907. szept. 3G-án. Dl. So- mossy Ignácz sk., helyettes elnök, f. sz. titkár; Dr. Roóz Elemér sk., f. sz. jegyző.

A szalmán lóverseny.

Nagykároly, okt. 2.

Nemcsak gazdasági, hanem különösen társadalmi szempontból jelentős eseménye volt a vármegyének a vasárnap tartott szatmári lóverseny. Mintha az uj korszellem minden jelenségre rányomná jótékony bélyegét! ... Az elmúlt esztendők szatmári lóversenyeit eleddig mindig bizonyos tartózkodó exkluzivitás jellemezte, Szatmár-Németi városának társadalma nem osztakozott még soha annyi bensőséggel a vármegye előkelő társadalmának évröl-évre megismételt nemes szórakozásában s az utána rendszerint következni szokott társas érintke- kezésben, mint most. Örömmel láttuk, hogy a hagyományos különködés jege az idén megtörött. Sok része van ebben berenczei Kovács Jenő versenyegyleti elnöknek, aki figyelmes és körültekintő vezetésével minden érdeket kielégíteni, minden óhajt teljesíteni igyekezett. Ezzel a jellegzetes és örvendetes fordulattal a vasárnapi sportesemény vármegyei társadalmi eseménnyé növekedett, amelynek mélyebb értékű jelentősége fölött már csak azért sem térhetünk különösebb szó nélkül napirendre, mert egy társadalmilag is uj aera hajnalának látjuk s erősen hisszük, hogy ez a benső találkozás Szatmár város és Szatmárvármegye előkelő közönsége között nem volt a véletlen dolga, hanem egy mindenképen átérzett társadalmi szükségesség, amely a jövőben minden alkalommal meg fog ismétlődni és fokozódni.

Veröfényes, langymeleg nyárutói délután kedvezett a szeptember 29-iki lóversenynek. Pompásnál pompásabb négyes- és kettős fogatok hosszú sora vágtatott a lóversenytér felé. Nyári toalettben a hölgyek, mint százannyi himes pillangó, czikkáztak a gyepen : mert — s ezt az elhangzott panaszok nyomán azzal a kérelemmel regisztráljuk, hogy a buzgó ver- senyintézőség jövőre már gondoskodjék a mulasztás pótlásáról — nem volt tribün, igaz, hogy mindvégig a legelevenebb volt az érdeklődés, de mégis — 3 óra hosszat tribün és ülőhely nélkül lenni, nem a legKellemesebb a hölgyközönségre. — No de ezen is tultették magukat a bájos sportladyk és élénken csevegve, zajosan, kaczagva gyönyörködtek a nemes élvezetben. Nagy volt a publikum, névsort csinálni alig lehetett róla. Mégis megállapítható az alább közlendő, sebtében összerótt jelenvoltak névsorából, hogy a vármegye szine-java együtt volt vasárnap a szatmári turfon. Ott láttuk a többek között:

Falussy Árpád dr. főispánt és nejét, Ilos- vay Aladár alispánt, dr. Vajay Károly szatmári polgármestert, nejét és leányait, Kende Zsig- mond cs. és kir. kamarást és nejét, valamint leányát, Tarányi Ferencznét, Luby Béla orsz. képviselőt, nejét és leányát, Pilissy Istvánt, dr. Kelemen Samu orsz. képviselőt nejeikkel,Jármy Andrást és nejét, Jáimy Miklóst és nejét, Do- mahidy Sándort és nejét, Jékey Sándort és nejét, Domokos Andort és nejét, Csaba Adorjánt és nejét, Képessy Lászlót és nejét, Boér Endrét és családját, Szomjas Lajos min. oszt. tanácsost és nejét, Klupathy Jenő egyetemi tanárt és nejét, Kölcsey Ferencz dr.-t és nejét, Péchy László műszaki tanácsost és nejét, Madarassy Dezsőt és nejét, Berenczei Kovács Sándort és nejét, Kölcsey Sándor kir. táblai bírót és nejét, Domahidy Elemér volt főispánt, Domahidy Istvánt, Szerdahelyi Ágostont, Kovásznay Zsig- mondot és még sok százát a város és vár-