Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-09-29 / 80. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁR MEGYE. 80. szám. Nálunk, mint illetékes helyről értesültünk, nagyobb emóciókra kilátás nincsen. A szakszervezetek tagjai munkaszünetet tartanak, lesz talán népgyülés is, de egyébtől nincs mit tartani. Ehhez pedig joga van minden szabad állampolgárnak. Éljen a jogával, ha nem sajnálja önmagától és családjától azt a 2—5 koronát, amit elveszit azért, hogy nyitott kapukat dönget. Mert hogy az' általános titkos választói jog-reformot meg kell csinálnia ennek a kormánynak: ama vállalkozott kormányraléptekor; hogy dolgozik rajta : azt tudjuk; s hogy csakugyan megfogja csinálni: az bizonyos . . . Hát akkor minek szűtyogatják országos munkaszünettel ? Minek ? . . . A fehérgyarmati pártgyiUés. A Luby Géza orsz. képviselő lapvezérlete alatt megjelenő „Fehérgyarmat és Vidéke“ czimü lap közlése nyomán az alábbi tudósításban számolunk be a Luby Géza megyei függetlenségi pártelnök által a Luby Géza megtámadott személyének elégtételt szolgáltatandólag összehívott szeptember 26-iki pártgyülés lefolyásáról. (Csak a tömeghatározókat és a díszítő és csufitó jelzőket hagyjuk ki.): „A szatmármegyei függetlenségi és 48-as párt i. hó 26-án tartotta meg a párígyülést városunkban, ott voltak a nagybányai 48-as párt kiküldöttjei, élükön Farkas Sándor pártelnökkel ; a csenged párt nevében Luby Béla orsz. képviselő, Kossuth István, a párt ottani alelnöke s még Popovics Mihály, Gedő Károly; a mátészalkai kerületből Luby Lajos, Lövey Miklós, Szabó Gusztáv, Katona Sándor, Spitz Dezső, Kun Sándor, Kosa Lajos, Kis Bertalan, Balog Áron, Fiilep Ernő; Szatmárról dr. Kereszt- szeghy Lajos, dr. Böszörményi Emil, Osváth Elemér, Urai Géza, dr. Hantz Jenő, Biky Károly, Jékey Zsigmond géberjéni földbirtokos, Thury Zsigmond kisari ev. ref. lelkész, Fábri János váinosoroszi-i földbirtokos, Christoph Frigyes kisnaményi lakos, Ács Lajos ev. ref. és Lengyel József róm. kath. lelkészek Csekéről, Bortnyik György ág. ev. esperes Köleséből. Luby Géza, a megyei párt elnöke üdvözli a megjelenteket és tekintve, hogy az ő ügyében lett a közgyűlés összehiva, az elnöklésre Farkas Sándort, a nagybányai függetlenségi párt elnökét kéri fel. Farkas Sándor a gyűlést megnyitódnak A vasúti vonal egész mentére megküldtük a távirati jelentést, megüzenve az összes állomásoknak és órházaknak, hogy kutassák át a vonat mentén a környéket. Három óra alatt mozgósítva volt a személyzet s Lyontól a fővárosig minden közbeneső állomásról kisiettek a megbízottak a pályatest mentén kutatni az emberi test után, a mely eltűnt. Estig azonban valamennyi jelentés azt mondta, hogy senkit, semmit sem találtak. A szenzációs eset természetesen belekerült a hírlapokba, amelyek élénk színekkel festették le a titokzatos bűntényt, hozzá képzelve a részleteket. Egyik másik lap pontos tájékozottsággal azt is meg merte írni, hogyan történt a bűntény s hogy a megölt személy egy előkelő vidéki kereskedő leánya. Hogy miért a leánya ? s miért épen kereskedőé ? az természetesen örök rejtély maradt. * Két nappal az esemény után elegánsan öltözött úriember keresett fel rendőrségi hivatalomban. — Uram — mondta — a lyoni vasút egyik fülkéjében maradt tárgyakért jöttem : azt hallottam, hogy itt őrzik azokat a rendőrségen ... — Mindenesetre — feleltem — legyen szives azonban igazolni azt, hogy ön a tulajdonos és miként maradt a holmi a kocsiban? A fiatal ember kissé zavartan magyaráz- gatta, hogy nem tartja szükségesnek a részleteket elmondani, de a táska tartalmát pontosan nevezte meg. jelenti ki és bejelenti előre, hogy a nagybányai választókerület 48-as pártja a gyűlés határozatával szolidaritást vállal. Elnöki megnyitójában utal arra a körülményre, hogy milyen támadások érték a párt elnökét, s a jelenlegi gyűlés tárgya az, hogy a képviselőnek elégtételt adjanak. Felkéri Luby Gézát, hogy beszélje el az egész ügyet, hogy a párt elfogulatlan határozatot hozhasson. Luby Géza röviden körvona- lozza az ügyben tanúsított egész eljárását, az általa indított akcziónak az egész történetét és az ügy végső fejleményeit. S hogy a pártgyülés teljesen pártatlanul hozza meg határozatát ő az elnökséget a párt rendelkezésére bocsátja és a gyűlésről eltávozik. Utána Biky Károly ev. ref. esperes szólott, aki teljes hévvel osztja Luby Gézának a Majos-iigyben elfoglalt álláspontját. Majd azon támadásokkal foglalkozik, melyeket a „Szatmárvármegye“ czimü lap indított Luby Géza ellen. Határozati javaslatot nyújt be arra nézve, hogy a párt bizalmának adjon kifejezést az elnök iránt, lemondását ne vegye tudomásul és 'működése felett a párt megelégedését fejezze ki. Góts Antal és Móricz László felszólalása után a gyűlés Biky Károly esperes határozati javaslatát egyhangúlag elfogadta. Közkívánatra Luby Géza szólott ezután, aki beszédében az országos politikával foglalkozott, s indítványára a közgyűlés táviratilag üdvözölte Kossuth Ferencz országos pártelnököt. A pártgyülést ezután az elnök bezárta és a résztvevők a Kossuth-nóta hangjai mellett oszlottak szét.“ . . . Mein Lib’chen : was willst du noch mehr! ? . . . Héliány ssó a „Nagykároly és vidéke mezőgazdák szövetkezetéről.“ Nagykároly, szept. 28. Lapunk 77-ik számában foglalkoztunk már az alakuló Nagykároly és vidéke mezőgazdák szövetkezetével, szükségesnek tartjuk olvasó közönségünkkel anaak a tulajdonképeni czélját, tárgyát és ügykörét megismertetni. Mi is hát voltaképen a czélja ennek a szövetkezetnek ? Czélja a gazdákat egy táborba tömöríteni, s egy táborba látva őket, gazdasági érdekeiket mindenek előtt minden vonalon a legerélyesebben és leghathatósabban megvédeni, ha kell s ha szükség lesz rá, erélyes fegyverekkel is. — Evidens ugyanis, hogy a mit egykét esetleg tiz gazda elérni képtelen, azt a kisgazdák zöme könnyedén éri el, czéljait játszva valósítja meg s terményeit kellően tudja értékesíteni. — Mi a neve önnek? — Azt is meg kell mondanom ? — kérdezte s még inkább megzavarodott. — Természetesen. — Sajnálom, azt nem teszem ; inkább lemondok a tárgyakról. Arról most azonban már szó sem lehetett. A bonyodalom sokkal szenzációsad volt, semmint kibocsáthattam volna kezemből a koronatanút, aki magától jött hozzám. — Uram —• mondtam néki — kénytelen leszek önt itt tartani, ha tagad, mindaddig, amig ki nem derítjük a dolgot. A hatóság bűnügyben nyomoz s nékem szigorúnak kell lennem. Ijedten hökkent vissza s fölkacagott: — De hisz ez ostobaság? Higyje el, semmi sem történt. — Nevezze meg magát. — Nem merem megtenni. A lapokban szenzációként tárgyalják a dolgot és nem akarok ilyen szenzáció révén hírességre kerülni. És minden erőlködésem mellett is inkább letartóztatta magát, azt hívén, hogy mi csak tréfálunk. Minthogy a saját költségén szerezte be az ellátást, külön szobát adattam néki a vizsgálati fogságban. De két napnál tovább még sem tagadott. Megtörtén, szégyenkezve mondott el mindent ... az a minden pedig igazán mulatságosan egyszerű dolog volt. — Én R. L. lyoni kereskedő vagyok. Nem régen nősültem s a feleségemmel öt nappal ezelőtt valami ostobaság fölött összeszólalkoztam Tárgya és ügyköre mindennemű kenyér és vetőmagmagvak, hüvelyesek, olaj magvak vétele saját számlára és bizománybán. Teljesen a gazda tetszésére lesz bízva, hogy miképen kívánja terményeit értékesíteni. A gazda közönség elfogja érni azt, hogy a napi árak felől mindig kellőképpen lesz tájékozódva s nem kell terményeit potom áron eladnia. Nem pedig azért, mert a szövetkezet, mint a gazdák erkölcsi testületé, nem kiméivé sem fáradtságot, sem időt, tisztán a gazdák érdekeit, hasznát és jólétét tartva szem előtt minden esetben úgy fog működni, hogy minden egyes községben az érdekelt gazdaközönség által választandó helyi bizottságok utján a lehető leggyorsabban értesüljenek a nagykárolyi központ által a legmagasabb napi árakról még az esetben is, ha naponta többször áll be árhullámzás. — így megkiméltetnek attól is a gazdák, hogy a nagykárolyi központhoz befáradjanak, miután a helyi bizottságnál értékesítheti — ha azt jónak látja, — terményeit. Nem ritka eset a gazdánál, hogy télen avagy tavaszszal gazdasági befektetésekhez pénzre van szüksége s ilyenkor lelkiismeretlen kezekbe kerülhet, ezzel szemben a szövetkezet szívesen bocsátja rendelkezésére a kívánt ösz- szeget, csupán azzal a kikötéssel, hogy terményeit vagy annak csak egy részét is a szövetkezetnek tartozik eladni az általa jónak látott időben. A szövetkezetnek egyik legfontosabb üzletágát fogja képezni mindennemű s a legkitűnőbb minőségű vetőmagvaknak a legolcsóbb árban való eladása, készpénzért és hitelre. Nagy visszaélések történnek ugyanis a vetőmagvak eladásánál. A szövetkezet által eladott magvak ezzel szemben csiraképesek, ólomzároltak és etső forrásból valók lesznek, a miért a szövetkezet mindenkoron szavatolni fog, s igy nem fog megtörténhetni az, hogy a gazda például jó drágán vásárolt répamagját hiába várja kikelni. Továbbá igen fontos és óriási jelentőségű üzletága lesz minden a gazdasághoz szükséges elsőrangú, hazai gyártmányú gépek és eszközök forgalomba hozatala. Jól tudjuk, hogy a legnagyobb visszaélések a gépeladásoknál történnek, a gazdaközönség jóhiszeműségét, járatlanságát éppen a gépek eladásánál használják ki. Napirenden vannak az ilyen természetű perek s misem természetesebb, minthogy legtöbb esetben a gazda huzza a rövidebbet. Végül a gazdaközönségre nézve egyik igen előnyös s nagyon fontos ügyköre lesz a biztosítás minden ágazatának a felölelése, de különösen az elemi károk elleni biztosítás, mert az irányban is igen ki van a gazdaközönség . . . azaz, hogy a hozománya fölött támadt vita közöttünk s én kissé éles szót mondottam, amiért a feleségem annyira megneheztelt, hogy nyomban fölkerekedett és elment a házamtól. Azt mondta, hogy visszamegy a szüleihez, akik Párisban laknak. Nem hittem neki, de követtem távolból és láttam, amint a pályaudvarra megy s vonatra ül. Én is fölszálltam a vonatra, de nem találtam rá egyik kocsiban sem. Egy közbeneső állomáson azonban az asszony észrevett s az éppen induló vonatról elszökött. Annyira sietett, hogy a holmiját is otthagyta. Engem pedig tovább vitt a vasút . . . Képzelheti uram, mennyire megdöbbentem, amikor ezek után azt olvasom a lapokban, hogy szenzációs bűnügyet nyomoznak. Ez igazán nevetséges ! — Tehát hol van most a madame? — kérdeztem R. L. urat. — Otthon. Meggondolta magát és haza jött. Estére én már otthon is találtam, amikor visszatértem ... és mind a ketten nevetjük önöket. — De hát miért nem mondta el ezt azonnal ? — Féltem. Hiszen ha ez belekerül a lapokba, rendkívül ártalmamra volna az üzletemben ... és mit szólna hozzá az apósom, meg az anyósom. Megígértem a hallgatást s az ügy elaludt, anélkül, hogy a sajtó sejtette volna a históriát. íme egyike azoknak az eseteknek, amelyeket kiderítetlen titokként őriz meg a kriminalógia.
