Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-08-14 / 66. szám
2-ik oldal SZAT MÁRVÁR MEGYE. 66. szám. hogy Papp Bélát ajánlja a nagygyűlésnek, mint akinek nevével föltétlenül diadalt arat a 48-as lobogó. Nekünk még ennél a szempontnál egygyel több okunk van Papp Béla leendő jelöltetése és majdani megválasztása felett örvendeni. Biztos és közvetlen tudomásunk van ugyanis arról, hogy Papp Béla jelöltetését úgy gróf Károlyi Gyula, mint pedig az országos függetlenségi és 48-as párt örömmel fogadja. Mert ott is ismerik Papp Béla puritán függetlenségi gondolkodását és múltját, amelynek során mindenkor önzetlen harcosa, nagytehetségü vezére volt a 48-as eszméknek. Jól értsük és fontoljuk meg, hogy most az egész ország figyelme a nagykárolyi kerületre és a választás kimenetelére irányul, mert nemcsak külső, de belső ellenségekkel is kell küzdenie a pártnak. Ne bizakodjunk el erőnkben és az eddig elért eredményekben, bár még ott is diadalmaskodott mostanában a függetlenségi párt, ahol eddig még csak a párt szervezetét is alig lehetett megalkotni.. Mert igaz ugyan, hogy a bekövetkezendő diadalnak egyik záloga a párt ereje, mégis sok függ a párt jelöltjének ihelyes kiválasztásától. Ezért tartjuk mi igen szerencsésnek Papp Béla leendő jelöltetését. Nagykároly és a kerület függetlenségi pártja több évtizeden át sok fáradsággal és küzdelemmel : uralkodó, kormányzó pártjává lett a kerületnek : tartsuk is meg ezt az előkelő pozíciónkat. Hiszen alig is van számbavehető ellenfelünk. Darabontokkal, szociálistákkal nem kell törődnünk, mert ezek, ha vannak is, olyan kevesen vannak, hogy komoly ellenfél számba nem jönnek, a nemzetiségi izgatok gyújtogató munkájához pedig nincs talaj és anyag ebben a kerületben. De fölhaímozódhatik, ha nem leszünk résen. Vigyázzunk tehát! Mert az egyetlen néppárt az, amely .ilyen irányban veszedelmessé válhátik. Nem a választás eredménye tekintetében, mert az Papp Béla jelöltetésével kétséIMegyed óra múlva, ép olyannak láttam .arcát, amiilyennek félév óta ismertem, rejtélyesnek, érdekesnek. A vele folytatott rövid társalgás arról győzött meg, hogy nem csak műveltsége, de erkölcsi érzékenysége magasabb, őszintébb az átlagosnál. Mikor láttam, hogy nincs elfoglalva, ismét hozzá mentem. — Annuska, kérdeztem, igaz, hogy maga itt hagy bennünket ? — Igen, elsején. Mit tegyek ? Ha egy ember sincs, aki megvédjen az inzultustól . . . Mert hiszen nem tagadom, az inzultus fáj . . . Még a becstelen személyek is érzékenyek. — Ön nem az, Annuska ? mondottam melegen. — Mit tudja Ön ? És szokatlan szomorúsággal, függesztette reám kék szemét, melyből hiányzott az a megszokott barátságtalan érzéki csillogás. Ebben a pillanatban két hatalmas csattanás hangzott el. Reá nyomban veszekedés, piszkolódás következett a szokott kifejezésekkel. — Gazember! Csirkefogó ! Nesze, kiveszem a beledet. Odanéztem s láttam két embert dulakodni. Az egyiket potrohájáról felismertem, a nagy fuvaros volt. Erős, atléta termetű férfiú. Puffadt arcán meglátszott, hogy a pofonokat ő szenvedte. A másikat hangjáról ösmertem meg. Egy kvietált főhadnagy volt, ki a kávéházban sem örvendett jó hírnek. Sok apró piszkos dolgot beszéltek róla. Nekem nem volt személyes gén felül áll; — hanem azzal válhatik. veszedelmessé, hogy vallási fanatizmusból, rövidlátó és elfogult lelkű embereknek megtévesztésével meghasonlásba kergeti az egyes falvak lakosságát, ahol esetleg kisebb néppárti töredékek alakulnak és veszélyeztetve a község politikai egységét, réseket nyitnak a nemzetiségi törekvések és izgatások számára. Attól nem tartunk, hogy a néppárt diadalmaskodik, hiszen tudjuk, hogy talaja nincsen kerületünkben, de hazafias aggodalmak váltják ki. belőlünk azt a föltevést, hogy a néppárt fészkelődése teret nyit a nemzetiségi izgatásoknak és törekvéseknek. Ennek pedig nem szabad megtörténnie a mi területünkben, ahol a néhai való szabadelvüpárt óriási hivatalos erőszakkal és ménhetiien arányú vesztegetéssel tudta csak. évtizedeken által megakadályozni a függetlenségi eszmék diadalmas érvényesütését.. A néppártnak egyébiránt joga sincsen, ahhoz, hogy ezt a kerületet a maga számára követelje, mert tiltja ezt a koalíciós pártok megegyezése is, amely politikai becsület kérdésévé teszi, hogy a birtokon belül lévő párt joga respektáltassék.. Ez. függetlenségi kerület volt, annak kelül maradnia! Ezzel tisztában van. a: néppárt is. De mi még ezenfelüli arra is; figyelmeztetjük a néppárt magyar érzelmű, hazafias gondolkodású tagjait és vezetőit,, hogy vigyázzanak, nehogy hiúságból, önzőé egyéni érdekből önjelöltként föllépő po^- litikai akarnokoknak. és torzszülöttekmek j eszközéül szolgáljanak s igy közvetve a vallási fanatizmus és a nemzetiségi izgatások kárhozatos dulásá'nak terraiu- mává tegyék a-kerületet; amely a függetlenségi párt gondozásai nmeiUett, már rövid idő alatt is milyen szép) haladásnak indult. S ha mégis próbálkoznék,, minden józan és jóakaratul figyelmeztetés; difenére1 olyan önjelölt, aki a maga kicsinyes*, önző érdekeit előbbre helyezve a kerület nagy közérdekeinek,, itt «tat nyitnia a nemzetiségi izgatásoknak, és- a vallási fanatizmusnak: úgy legyen* gondja a becsületesen gondolkodó hazafias függetlenségi polgároknak arra,, hogy az ilyen alakot visszakergesse abba a sötét odúba, amelybe a magyar nép felvilágosodott gondolkodása a 48-as nagy eszmék diáváalával eltemette— Kossuth távirata Papp; Béláról. Kossuth Ferenscz kereskedelemügyß minisztert, aki Herkules fürdőről Karlsbadba való útjában, most megy át Budapesten, itt érte a nagykárolyi függetlenségi, és 48-as párt elnökségének távirati jelentése arról, hogy Papp Bélát fogja a holnap nagygyűlésen jelöltül ajánlani. Kossuth Ferencz az országos függetlenségi: és 48-as párt elnöke az alábbi táviratot küldte a mai napon a nagykárolyi párt- vezetőséghez : Papp Béla régi pátrthivünk jelöltetését központ is örömmell és melegen fogja: támogatni. KOSSUTH Választási mozgalom a nagykárolyi kerületben. — A „Szatmárv^ármegye** tudósítóitól. — Náí^károly) aug. 14. A „Szatmárvármegye“ tegnap megjelent rendkívüli kiadásából már értesült a nagykárolyi választókerület arról, hogy a pártelnökség a holnap, csütörtökön délután? 3 órakor tartandió. jelölő közgyűlésen a pánt,jelöltjéül Papp Béla,, szatmári kir. ügyészt ffegja fölléptetésre ajánlani. Az elnökség elhatárolását a legszélesebb körben helyesléssel és örömmel fogadták, mert Papp Bélában olyan jelöltet lát a kerület függetlenségi pártja, hogy nejével bizonyosra veheti diadalát. Az országos központ is* örömmel fogadta Putpp Béta jelöltetését, amint, az Kossuth Ferencz pártelnök fönnebbi táviratából látható. De a kerület községeiben is> nagy lelkesedést keltett a holnapi jelölés előzetes hire s ma már zászlók is lengenek Papp Béla nevével. A. kerület osztatlanul lelkes hangulatáról a következő távirati jelentéseket vettük: ösmerősöm, de nagyon gyakran: láttam snaiindig ellenszenvesnek találtam. A pincérek, hamar szétválasztották a dulakodókat. A felp ofozott nagyfuvaros még azután; éktelenül káromkodott. — Az a strici, a r. a; kicsapott katona . . . de összetöröm, minders csóréját. — Láttam, hogy az aposztrofált ember egy tigrisugr issal rá iont a piszkolódóra. Iszonyúan megráeta s a falhoz szorította. Arca el volt ékteleneáve a düAtől, a melléből hörgő hangok törtek elő. Az egész úgy festett, hogy emherhalál lesz . . . Nem lett. A nagyfuvarost néhány barátja megmentette, karonfogták és elvezették. A volt főhadnagy az izgalomtól kifáradva, hanyattdölt egy karosszékben. A kávés feddő hangon szólt reá: — Kéreru,. ön olyan botrányt csinál. A megszólított felugrott. — Hallgasson, mert a képére mászok. Még maga mer beszélni, sehonnai, kerítő, gazember ! A kávés elkotródott. Az emberek arcán pánik mutatkozott. Halkan tárgyalták a történteket ... A volt főhadnagy is lecsillapodott; közel volt hozzám és jól megnéztem. Érdekes, energikus arca volt. Igazi katona arc. Komoly, elszánt, félelmet nem ösmerö. Csodálkoztam, hogy egyenesen felém tart. Bemutatkozás nélkül szólított meg: Igen, uram, ez a mi egész társadalmunk tele van disznókkal, szemtelen, gyáva disznókkal ... A katonaságtól is azért kellett eteen- neim, mert felfricskáztam, az őrnagyomat!. Az is komiszkodott, szemtelenkedett a kaszirirövel . . . Ne értsen félre uram,, én azzal a kaszárnövel soha egy szót sem váltottam . . . A kaszára mutatott: — Ezzel sem .......Nem is fogott: soha . . . Ne m szoktam kaszirnöknek udvardini, de azt nem tűrhetem el, hogy sértegessék őket . . . Az cudarság . . . s amig az izmaira elég erősek lesznek, az én, jelenlétemben senki büntetlenül nem fog koraiszkodni ezekkel a szerencsétlen teremtésekkel . . . Arra esküszöm, uram. Leült és komoran: nézett az ajtó felé. — Csak aat sajnálom,, hogy nem vereked- hetem meg azzal az emberrel. . . . Diszkvaü- fikált vagyok , . . Ostobaság, könnyelműség miatt, de esküszöm, hogy több bennem a lo- vagias érzés „ , . ah, hagyjuk . , . nem szeretek sopánkodni . . . a lovagiasság nem arra való, hogy fitogtassák, hanem, hogy kötelességét teljesítse ... Ez az én felfogásom . . . Többet nem, látnak ebben a kávéházban. m Jóéjszakát. Fizetek , , . Mikor távozott, harmadszor is odamentem a kasszához. Megkérdeztem: — Igazán, sohasem beszélt magával az az ur? — Soha. Nem is köszönt. Attól kezdve egyiket sem láttam. De gyakran felmerült bennem a kérdés: Összekerülnek-e valahol a végtelenségek forgatagában?
