Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-08-04 / 62. szám
62-ik szám. SZAT MÁRVÁR MEGYE. 3-oldal. Fenkölt szellemű és a közügyek terén mindenkor önzetlenül munkálkodó férjének elhunyta folytán nemcsak Méltóságod, hanem a közügy is súlyos veszteséget szenvedett. Fogadja Méltóságod a gyászeset alkalmából a magyar kormány őszinte részvétének kifejezését azzal, hogy a temetésen a kormányt fosipovich miniszter ur fogja képviselni WEKERLE, miniszterelnök. Kossuth a főispánhoz. Csütörtökön reggelre már dr. Falussy Árpádhoz is érkezett részvéttávirat a függetlenségi párt nagynevű vezérférfiának elmúlta fölött a Herkulesfürdőn üdülő Kossuth Ferencz kereskedelmi minisztertől és a párt elnökétől. A távirat szövege a következő: FALUSSY ÁRPÁD főispán NAGYKÁROLY Megdöbbenve a hazánkat és pártunkat ért pótolhatatlan csapáson: alig találok szavakat részvétem kifejezésére. Magam is súlyosan beteg vagyok, képtelen ágyból mozdulni, ezért lehetetlen temetésen megjelennem. Intézkedtem, hogy a párt küldöttsége vigyen koszorút. KOSSUTH. Délután újabb távirat érkezett Kossuthtól Falussy főispánhoz, amelyben Kossuth tudatja, hogy az országos függetlenségi és 48-as párt koszorúját Luby Géza képviselő fogja a párt képviseletében a ravatalra helyezni. A miniszterelnök távirata. Wekerle Sándor miniszterelnök a maga, valamint neje nevében Károlyi Istvánná grófnéhoz a következő táviratot intézte : Mély megilletödéssel vettem tudomást a gyászhirröl, amely velem Méltóságod férjének, jó barátomnak el- hunytát közié. Fogadja Méltóságod a haláleset alkalmából úgy nőm, minta magam részéről őszinte részvétünk kijelentését. WEKERLE SÁNDOR. A képviselőház részvéte. A képviselőház elnöki hivatala azonnal, mihelyt Károlyi István gróf haláláról értesült, intézkedett, hogy a képviselőház nevében koszorú tétessék az elhunyt ravatalára és a képviselőházra kitűzzék a gyászlobogót. A képviselőház koszorúját Szokoly Tamás országgyűlési képviselő helyezte a Ház elhunyt tagjanak ravatalára. A vármegye részvéte. Dr. Falussy Árpád főispán csütörtökön délelőtt Ilosvay Aladár alispánnal való megállapodás után részvétlátogatáson volt a gyászoló családnál, ahol a maga és családja nevében kondoleált a legközvetlenebbül lesujtottaknak, nemeslelkü barátja elhunyta fölött. Egyúttal közölte az özvegy grófnéval, hogy Szatmáivármegye, Nagykároly városa és a nagykárolyi kerület függetlenségi pártja méltóképpen óhajtja kegyelete és hálás elismerése adóját leróni vármegyei, városi és politikai közéletünk nagy halottjának emlékezete iránt. A főispánnak az volt a szándéka, hogy temetés előtt rendkívüli gyászközgyiilésre hívja össze a vármegye törvényhatóságát és a város képviselőtestületét és azon ünnepies formában határozzák el a részvétnek mennél bensőbb és impozánsabb kifejezését. Az elhunyt grófnak azonban még életében gyakran kifejezett tilalma volt az, hogy őt halála után bebalzsamozzák s igy a temetés a törvényesen megszabott 48 óra elteltével már megtartható. Ennek tudatában el kellett ejtenie Falussy főispánnak a vármegye és város részvétének ilyen nagy arányokban megnyilatkozó tervét s azt egy közelebb egybehívandó közgyűlésre kellett elodázni. Sőt tudomásul vette a gyászoló családnak azt a határozottan kifejezett kérelmét is, hogy az egyházi gyászszertartás után lehetőleg ne tartassanak gyászbeszédek. A vármegye, a város és a nagykárolyi függetlenségi párt nevében, — amelynek a főispán diszelnöke — dr. Falussy Árpád ezt lemondó fájdalommal bár, de megígérte s igy csak a délelőtt tisztelgett és koszorút vitt gyászküldöttségek mondottak kegyeletes szavakban búcsút a nagy halottnak. A nagykárolyi küldöttségek. Dr. Falussy Árpád főispán, dr. Adler Adolf pártelnök távollétében, mint a párt tiszteletbeli elnöke, a kastélyban tett részvétlátogatása után 12 órára értekezletre hívta magához a nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt elnökségét. Ott voltak: Kubinyi Bertalan, Janitzky Albert, Sternberg Sándor és Strohmayer Ferencz alel- nökök, akik a főispán előterjesztésére, amelynek bevezetéseként az elnök meghatottan és kegyeletes szavakban parentálta el a párt disz- elnökét és országgyűlési képviselőjét, — elhatározta, hogy részvétének a temetés alkalmából akként ad kifejezést, hogy 12 tagú küldöttséggel pénteken délelőtt 11 órakor babérkoszorút helyez a ravatalra. A koszorú gyászfátyollal bevont nemzetiszinü szalagján ez a felírás lesz: Felejthetetlen diszelnökének — A nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt. A párt továbbá gyászfátyollal bevont nemzetiszinü lobogó alatt testületileg vonul ki a temetésre és gyalog kiséri a koporsót a kaplo- nyi sírboltig, végső nyughelyére. A gyászszertartás alatt ugyanaz a 12 tagú küldöttség fogja az átriumban lévő ravatal körül a pártot képviselni. Dr. Falussy Árpád főispán indítványára elhatározta még az elnöki értekezlet, hogy a temetés után rövidesen gyászközgyülésre hívja össze a kerületi pártot és azon nagyarányú és a halotthoz méltó gyászünneplésben részesíti emlékét, ezt jegyzőkönyvbe foglalja és a gyászoló családdal átiratilag közli. A főispán intézkedésére Hetey Ábrahám h. polgármester délután 5 órára a képviselőtestület itthon időző tagjai köréből szintén értekezletet hivott egybe, amelyen többek között ott voltak : Csipkés András, Rooz Samu, dr. Kovács Dezső, Fürth Ferencz, Strohmayer Ferencz, N. Szabó Albert, Luczay János sat. A városi értekezlet a főispán intencziói szerint akként határozott, hogy szintén pénteken délelőtt 11 órakor helyezi gyászfátyollal bevont nemzetiszin szalagos babérkoszorúját a ravatalra. A koszorú szalagjának felirata: Nagykároly város közönsége — Gróf Károlyi Istvánnak. Elhatározták továbbá, hogy a temetési szertartás és a gyászmenet ideje alatt a város utczai villany-lámpái égjenek és a boltok zárva legyenek. A város megkeresi továbbá az összes felekezeteket, hogy harangoztassanak a temetés szertartása alatt. Jövő vasárnap azután rendkívüli gyászközgyülést tart a város képviselete és azon fogja impozánsan leróni kegyelete adóját. A temetésen 12 tagú küldöttség fogja a polgármester vezetése alatt Nagykároly városát képviselni. A nagykárolyi Kölcsey-Egyesület, amelynek az elhunyt gróf szintén diszelnöke volt, ugyancsak 11 órakor küldöttségileg helyezett fehér- szallagos örökzöld koszorút a ravatalra, ezzel a felirattal: Nagyérdemű diszelnökének — a nagykárolyi Kölcsey-egyesület. A gyászjelentés. A halálesetről a család a következő gyász- jelentést adta ki: Nagykárolyi gróf Károlyi Istvánná, született zsombolyai és janovai Csekonics Margit grófnő, megdicsőült Erzsébet királyné ő cs. és kir. felsége palotahölgye, az 1. oszt. Erzsébet- rend tulajdonosa, úgy a maga, mint gyermekei: nagykárolyi gróf Károlyi György, nagykárolyi gróf Károlyi Melinda és férje nagykárolyi gróf Károlyi Gyula, ezek gyermekei: Margit, Ella és Emma, — továbbá nagykárolyi gróf Károlyi Pálma, férj. cserneki és tarkői gróf Dessew/fy Szeptemberben a kis grófok meglátogathatták atyjukat a Neugebäudeban, amely már tömve volt politikai foglyokkal. Szept. 16-án atyjukat szabadon bocsátották, de Csurgóra be- lebbezték. Battyhány kivégzése után a vértanú özvegye és húga külföldi útlevelet kértek Liechtenstein hercegtől, aki azt izente nekik, hogy ez útlevelet azonnal használják fel, mert ő csak 24 órára szavatol érte s nem szeretné, ha Haynau, vagy Susane (a hiéna főhadsegéde) kezébe kerülnének azok. A két búba merült grófné sietett is felhasználni az útlevelet. Batthyányné Svájcba, Károlyiné pedig Marienbadba ment, ahová dr. Hausmann háziorvos két legkisebb gyermekét, Pista grófot és Pálma grófnőt, is utána vitte. Haynau keze azonban ide is elért, titkos rendőrök vették körül a grófnőt, akik minden lépését megfigyelték. Sőt a hiéna közvetve azt is tudtára adta, hogy mig engedélyt nem kér tőle, addig nem is jöhet haza. A grófnő azonban nem volt hajlandó a sátán előtt megalázni magát s gyermekeivel együtt Svájcba ment a nővéréhez. Evek múlva hazatérve, palotája a nagy hazafiak találkozó helye volt; itt kezdte meg Deák Ferenc a nemzeti ajándék gyűjtését a Vörösmarty-árvák javára, itt mentette meg atyja a Nemzeti színházat a tönkrejutástól, itt érte meg Pista gróf atyjának m. kir. főudvarmesterré való kinevezését, itt fogadta angol trónörökös barátját 1881. május 15-én; itt jelent meg bátyjának, Gyula grófnak bálján 1883. január 10-én a király, oldalán József főherceggel s a Kóburg hercegi párral. Hanem amig ilyen változás állott be, Pista gróf sudár férfiúvá fejlett és meg is nősült. Az ő ifjúsága az elnyomatás szomorú éveibe esett, amikor a költő keserűen sóhajtotta, hogy: „magát az elnyomott magyarnak kisírni sem szabad“. Oly szülők fia volt, akik a nagy időknek elsőrangú szereplői voltak s oly szellemet oltottak belé, amely minden áldozatra kész volt az elnyomott hazáért. Szerette volna, ha visszatérnek azok a daliás idők, hogy a harcmezőn bizonyíthassa be lángoló szeretetét a haza és szabadság iránt. Sokáig élt édes anyjával Genfben, aztán Firenzébe költözött a család, ahol a nagy honleány szalonja találkozó helye volt az emigránsoknak. Ott futottak össze a nemzeti aspirációk szálai, amelyek egy nagy családdá fűzték mindazokat, akik Kossuthtól s a külpolitika kedvező alakulásától várták a nemzet felszabadítását. Ilyen környezetben, a bujdosó szabadság- qősök légkörében, Pista gróf is tettekre vágyott s amikor 66-ban két tűz közé jutott Ausztria elérkezettnek látta az időt a haza felszabadítására. Ő és 19 éves Viktor öcscse a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel siettek a Klapka-Iégi- óba, amelyet gróf Csáky Viktor és Komáromy György toboroztak Bismarck engedélyével az elfogott és átszökött magyar katonákból, 48-as honvédekből és önként jelentkezőkből. Gróf Károlyi István és öcscse huszárhadnagyok lettek és Pista gróf segédtisztje Klapkának. A Felvidékről akartak Csehországba jutni, de egyik kiküldött dandár elfogta őket, Bécsbe kisérték a két ifjú mágnást, s csakis Bismarck erélyes fellépésének köszönhették gyors szabadulásukat. Á Klapka-légió csak gyorsan szétpattanó színes buborék volt, mert Bismarck ezzel inkább csak rá akart ijeszteni Ausztriára, komolyan azonban nem akarta annak felbomlását, mert akkor első sorban Kossuthtal lépett volna összeköttetésbe. A következő évben létrejött a kiegyezés, Pista gróf hazajött, nőül vette a gyönyörű, szellemes és dúsgazdag Csekonics Margit grófnőt s ettől fogva vezető szerepet játszott a főúri társaságban. Nagy vagyona, lovagias gondolkozása, nyílt, szókimondó természete, szigorú erkölcsi felfogása, gavallérsága, a Nemzeti kaszinó első tekintélyévé avatta, akit gyakran igen kényes természetű lovagias ügyekben kértek föl döntő bíróul. Kitűnő lövő és vivő volt, de csak egy párbaja volt, amelyben azonban az ellenfelét, gróf Zichy-Ferraris Viktort agyonlőtte. Az igazság itt is az ő részén volt s a király pertörlést rendelt el ebben a párbaj ügyében, melynek előzményei hetekig izgatták a közvéleményt. A politika csak későn kezdte érdekelni. Túl volt már negyven esztendőn, a midőn Tisza Kálmán érájának vége felé pártonkivüli programmal képviselővé választatta magát. Azóta, húsz éven át, csak 1901-től 1904. novemberéig
