Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-07-10 / 55. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 55. szám Ez az indokolás a lehető legtévesebb minden irányban. Sérelmes még magukra a felmentett tisztviselőkre nézve is, mert olyan színben tünteti fel a határozatot, mint egy pár force keresztül haj:ott kegyelmi tényt, holott még mi is, akik pedig a fegyelmi választmány határozatát lényegében sem tartjuk helyesnek, készséggel hajlandók voltunk megállapítania hibás tisztviselők — bár téves — intencióinak jóhiszeműségét, a mely enyhítő körülményt a fegyelmi választmány, ha neki úgy látszott helyesnek, felmentési okká fejleszthetett volna, az el nem vitatható tényállás oktalan sérelme nélkül. A mi azonban ennél sokkal fontosabb, ez az indokolás egyenesen dezavuálja Szatmárvármegye egész nemzeti ellenállását, a vármegye közönségét, az ellenállásban végig rendületlenül kitartott tisztviselőket. Ezt a szótöbbséggel hozott határozatot és kivált indokolását a vármegye alá nem Írja. A botpaládi küldöttséget vezettem a mult- héten a kereskedelmi miniszter elébe, hol elpanaszolták úti bajaikat, kétségbe ejcő helyzetüket. Mint másut, úgy Szatmár vármegyében is az úti politikának hibái, bűnei az uralkodó; ki-ki saját érdekét tekintette itt is, elnyomta a gyengét az erős. — Ha ut-hálózatunk kiépítési idejét tanulmányozzuk, meglehet állapítani belőle ki volt a főispán, ki az alispán azon időben, mert utat csak ott építettek a hol a hatalom érdeke vagy barátai parancsolták. A nagybányai, szatmár—fehérgyarmati, csenger — mátészalkai, fehérgyarmat—istvándi, csekei útvonalak egy-egy korszak történelmét képezik. — Mennyi jogos közérdek szorult itt háttérbe egy lelkiismeretlen stréber haszonszövetkezet előtt! Mennyi soha benem váltott ígéret, hitegetés, ámítással vált lehetségesé némelyik útvonal kiépítésének megszavazása. így eset meg aztán, hogy egy vagyonos nagy vidéke a megyének utat nem kapott. — Hatvan éve fizette a közmunka-adót s maga nyakigérö sárba jár azért, hogy néhány nagy ur kapuja előtt köves-uton kocsikázhassék. Emiatt maradt utnélkül a Tiszahát és Erdőhát. Ujfalussy Sándor alispánsága idejében mikor a csenger—mátészalkai utat építették az elkeseredett Tisza és Erdöhát 17 községe tárgyalásokba bocsátkozott Ugocsa vármegyével odacsatoltatásuk érdekében. Tizenhét tiszta magyar község akart elszakadni tőlünk Csekével együtt, Kölcsey Ferencz szentelt hamvait vive magukkal Ugocsába. Az akkori hangulat jelemzésére Szakadáti Pál közkézen forgott versét idézem csak! — Elmond az mindent: „Isten hozzád te hires Szatmárvármegye“. Búcsúzik tolled a Túr,—Tiszahát,—Cseke, Sok századokon át voltunk rudas lovad ; Hordtunk neked követ és csináltunk utat. E vidék pedig járt térdig érő sárba! A megyénknek nem volt reánk semmi gondja ; De mert vidékünkön nem vala nagy urunk ! . .. Soha sem lett nekünk sem utunk, sem hidunk. Sokszor folyamodtunk mi a főispánhoz: Vármegye bizottmány, később vicz ispánhoz! E helyen azonban el lettünk eresztve, Mert előzetesen igy lett elvégezve. Soh’ se búsuljatok Károly vidékiek: Legalább megmegmarad Károly vármegyétek. Ti megtanítjátok a magyart oláhul ? ! Mi pedig tanítjuk az oroszt magyarul ! . . , A rut önzés a megfontolás nélküli kapzsiság hatása alatt egy rendkívüli közgyűlésen a megye közönsége kiadta az elbocsájtó levelet a 17 községnek. Az alispáni hivatalos szavazógép és a Csenger—Mátészalkai úti érdekeltség szerezték meg hozzá a többséget. De a legközelebbi tavaszi rendes közgyűlés összetörte ez öngyilkos határozatot. Luby Zsigmond indítványára kiküldötte az alispánt, hogy a helyszínén tartson tárgyalást, mind a 17 községben s igyekezzék megnyugtatni a népet, így aludt el a Tisza és az Erdőhát első mozgalma a köves-ut elnyerésért. Most, hogy a Fehérgyarmat, Istvándi, Csekei útvonalat Kende Zsigmond kívánsága szerint építetik ki, még szembe szökőbb a Tisza és az Erdőhát mellőzése. — Tiszakóród, Milota, hiába Az elszakadni akaró Tisza és Erdőhát hajdan és most. kér segélyt, hogy útját sajít czéljából építhesse ki, nincs reá pénz. A Szatmár—Újlaki katonai útvonalat majd valamikor az állam épiíetti ki. A megyéhez csak az útvonal meghatározása tartozik. És mégis megtörtént, hogy a közgyűlés Kispalád, Botpalád, stb. községeket mellőzte, s az utat a vármegye legszélén vezeti Tiszaujlakhoz, ahol az egy községet sem érint. Érthető tehát, hogy Botpalád küldöttség által hívja fel miniszter figyelmét azon igazságtalan eljárásra a mi itt dívik ; felakarja világosítani a kormányt, hogy lépjen közbe s nehagyja egyes hatalmasok érdekéért elnyomni, letaposni a gyengét. — Kéri, hogy keresse oda fent a módot és utat miképpen lehetne begyógyítani azon sebet, a mit saját hatóságunk ütött rajtunk itt alant. Szólaljanak nyilatkozzanak meg tehát egymásután azon községek, melyek sértve érzik magukat. — Tudom, hogy a meglevő állapotot ez által megjavítani nem lehet rögtön, de az elnyomásnak legalább lesz nyoma a minisztériumba, tudni fogják jövőre kivel lesz dolguk. S ha bekövetkezik majd azon idő mikor újból segélyt kel nyújtani a vármegyének utjai kiépítésére, vagy ha valamelyik törvényhatósági útvonalunkat, a mint dukál is állami kezelésbe vesz a kormány, és a fentartási költség javunkra felszabadul, akkor majd maga a kormány fogja követelni érdekeinek kielégítését. — Feltétlenül majd azt kötik ki oda fent. Van tehát értelme Botpalád küldöttségének. — Kövessék példáját a többi községek is, mert megmondja az irás: „Kérjetek és megadatik nektek.“ Néma gyermeknek szavát az anya sem érti. Lnby Géza, országgy. képviselő. SZATMÁRVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP * Előfizetési ár: Egy évre . Félévre Negyedévre Egy hóra . 8 kor. — fill. 4 kor. — fill. 2 kor. — fill. — kor. 70 fill. Mert még a meglepett ellenséget sem lehet úgy bolondjában megtámadni és úgy rendes szokás szerint agyonlőni vagy agyonütni. Ezt magyarázza másfél óra hosszáig a legényeknek, akik természetesen semmit sem értenek az egész beszédből, csak azt tudják belőle, hogy az ellenséget nem úgy kell agyonütni, ahogy ők akarják, hanem úgy, ahogyan Komo- rovcsák kapitány akarja. Ebbe pedig belenyugszanak. Mert nekik ugyan mindegy, hogy igy, vagy úgy hal-e meg az ellenség. — Magyarázatát ezzel fejezi be Komorovcsák kapitány. — Megértettétek? amit mondottam. Aki nem értette meg, az jelentkezzék. Mind hűségesen rámondja, hogy megértette. Csak D. Kiss János a baptista tekintget úgy széjjel, mintha sokat nem értett volna meg a beszédből. — Te tán nem értetted meg D. Kiss a magyarázatomat ? kérdezte tőle Komorovcsák kapitány. — Nem értettem meg egészen, kapitány urnák alásan jelentem. Komorovcsák kapitány ur megvetőleg végignézte a legényt, s csak enynyit mondott neki : — Na hallod, te nagyon nagy szamár lehetsz, ha még az én beszédemet sem érted meg. Azután őrmester Sólyom felé fordult: — Őrmester, legyen gondja rá, hogy ez a gyöngeelméjü emberis megtanulja, amit mondottam. Két hétig minden reggel, minden este mondassa fel vele, amit most elmagyaráztam, mert azt úgy kell tudni, mint az apostolok tudták a szentirást. Aztán újra lovára ült Komorovcsák kapitány, újra összeált a század, s vig nótázás mellett indultak hazafelé. Mikor a nótázásba belefáradnak, elkezdik a fütyölést. Velük fütyöl a kapitány ur is, s eközben észre sem veszik, hogy hazaérkeznek. Csupa viz, csupa sár valamennyi. Ember, felszerelés egyaránt. Ez még nem volna baj, de nagy baj az, hogy ruhát, felszerelést rögtön tisztára kell takarítani. Olyan tündöklő tisztára, hogy a délutáni viziten hibát ne találjon benne Komorovcsák kapitány. Mert délután vizitet tart a kapitány ur. Ettől irtózik legjobban a katona. Mi a vizit ? Olyan ténykedése Komorovcsák kapitány urnák, mikor rendesen pocsékká szidja, fegyelmi büntetéssel sújtja a katonát. Megvizsgálja a szobákat, fegyvereket, ruhanemüeket, rendben van-e valamennyi. A szobában az ágyak reglama szerint állanak-e egymás mellett, rendesen vannak-e az ágyak megvetve, nem poros-e valahol az ágy alja s hogy előírás szerint van-e a katona ruhája az ágy feletti polczra rakva. Nincs-e a nadrág a blúz fölé téve, s nem áll-e ferdén a csákó, vagy a csákó rózsája. Gondosan megnézi az ágy alját is, s jaj annak a legénynek, akinek baíckancsa orrával kifelé fordítva kandikál ki az ágy alól. Ez már rettenetes fegyelmi vétség. Mert azt mondja az előírás, hogy a bakkancsnak sarokkal kifelé kell az ágy alatt elhelyezve lenni és pedig úgy, hogy se kiljebb, se beljebb ne legyen, mint az ágy oldalának szélje. Vonalzóval, zsinórral Kell ezt kimérni, hogy hiba ne legyen benne. Ez a vizsgálódás igénybe vesz rendszerint egy pár órát. S ezalatt az idő alatt ágya mellett folyton haptákban áll a katona s úgy hallgatja kapitány ur Komorovcsák kiabálását. Ilyenkor mindig mérges a kapitány ur. Majd megeszi az embereket. Most pedig a szokottnál is mérgesebb. Ugyan mi hozta annyira indulatba? Őrmester Sólyom bizonyosan tudja, mert ő is sokkal mérgesebb a szokottnál. Bizony nagy oka volt a kapitány ur haragjának. Amint infaterist Kolozsi ládáját vizsgálta, meg akadt a szeme egy levélfogalmazványon és egy öt forintról szóló utalványszelvényen. A levelet anyjának irta Kolozsi Mihály, az utalványt az anyjától kapta válaszkép a levélre. A levél igy hangzott: Kedves jó anyám! Nagyon rossz élet van itt. Nem is tudom már, hogy kibirom-e ? De az bizonyos, hogy ha kedves édes anyámat nem nézném, bizony már rég beugrottam volna a Doppe- rejbe. Most eltörtem az Indibláncot és öt forintot kell érte fizetni. Kérem kedves anyám, küldje el nekem ez összeget, hogy megfizethessem, hogy meg ne tudja kapitány ur, aki nagyon rossz ember, mert különben jóéjszakát kívánok mindenkinek és beugrók a Dopperejbe. Szerető fia: Kolozsi Mihály. Ez a Kolozsi Mihály szabólegény volt otthon. Anyja pedig szegény özvegy asszony, aki mindennap megsiratja katona fiát. Mikor ezt a levelet megkapta, hangos zokogásra fakadt, aztán sietve összeszedett minden krajczárt, szaladt vele a postára, nehogy beleölje magát szegény Miska fia a Dopperejbe. Mit tudta az ő szegény feje, mi az az Indiblánc, meg az a Dopperej ? Szentül meg volt győződve róla, hogy valami nagy folyó, amely túl Bosnyák országon a tengerbe szakad. De honnan is tudta volna szegény, hogy a Dopperejbe tulajdonképen kettősrend, melybe kommandó szóra ugrik bele naponkint három- százhatvanhatszor a katona! Ö nem volt katona soha, boldogult ura sem volt az, német szót pedig Szent-Andráson csak a zsidó korcs- márostól lehet hallani.
