Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-05-29 / 43. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEQYE. 43. szám. igazságok nálok. Farkasok bújtak a bárány bőrébe. Szatmárvármegye törvény- hatósági bizottsága felismerte a legutóbbi közgyűlésen a farkasokat. A törvényhatósági bizottság akkori álláspontját igazolták a bekövetkezett tények. Kossuth | és minisztertársai megállották a helyö-l két. A bizalmat és a támogatást jobban megérdemlik, mint valaha. Mert minden jó hazafinak csak az; lehet a törekvése, hogy Horvátország-; gal tartós békét kössünk. A magyar korona országaiban beálló béke lesz a legnagyobb gyengesége Bécsnek, de a Bécs érdekében aknamunkát folytató báránybőrt viselő farkasoknak is. Csak természetes, hogy a béke a magyar nemzeti jogoknak és a magyar nyelv sérelme nélkül létesülhet. Nem kívánjuk a Horvátoktól, hogy az őket megillető részről lemondjanak, de még ke- i vésbbé tűrhetjük, hogy a magyar korona szuverénitását akarják megnyirbálni. Teljes bizalmunk van vezető állam- férfiainkban, hogy a magyar álláspontot sértetlenül megőrzik. lubilumi törvényjavaslatok. Wekerle Sándor miniszterelnök a képviselőház hétfői ülésén terjesztette be a koronázás 40 éves fordulójának megörökitéséről szóló törvényjavaslatot s ezzel együtt külön javaslatot tett a koronázás emlékére verendő pénzekről. A törvényjavaslat szerint: A törvényhozás elhatározza, hogy a) Budapesten alkalmas helyen munkáskórházat létesít, b) az Erzsébet Népakadémiánák népkönyvtárral egybekötött munkásotthon létesítésére a székesfőváros VIII. kerületében Szentkirályi-utca 7. szám alatt levő nőipariskolai épületet átengedi és ezenkívül több vidéki központon a közművelődés minden ágának a helyi visszo- nyokhoz alkalmazott teljesítésére kulturházak létesítését segíti elő, c) újból felépíti azt a nem sokára egy kis tükröt vont elő, melyet átnyújtott a leánykának: — Tekints bele, s ítélj magad! A leányka hosszan nézett a kis tükörlapba s e közben arcán kigyult az öröm sugára. — Igazad van! kiáltá, — szép vagyok! ... El akarok menni a nagyvilágba. — Királynő akarok lenni, aki uralkodik és hódit! Aztán hirtelen elcsüggedt: — Ámde, hogy jutok oda? Hisz nem ismerem a járást! — Jer velem, mondá az öreg, — én elvezetlek ! . . . A következő pillanatban mindketten eltűntek. Az öregnek igaza volt. A lányka alig lépett az emberek közé, már is istenített bálványa lett a föld lakóinak. Termete, arca, aranyhaja, villámokat sugárzó szemei, egyképen hódítottak. A férfiak vállukra emelték sa tenyereiken hordozták. Tisztelői gyémántokkal halmozták el, s boldogok voltak, ha papucsából ihatták a pezsgőt. És igy tartott ez éveken át. Mindaddig, mig az arcrózsák el nem hervadtak, az aranyhaj szürkülni nem kezdett, s a szemek tüze ki nem aludt. Akkor egyszerre vége lett mindennek. Az emberek meg sem akarták őt ismerni. És akkor Feliciának nem volt már mit tennie, mint elfogadni egy töpörödött vén banya tanácsát, aki azt ígérte, hogy visszavezeti őt abba a kertbe, amelyből egykor megszökött. — Igen, — gondolá Felicia, — ott ismét boldog leszek! S visszament, de hasztalanul, mert a kapu nem nyílt meg többé előtte . . . * A kert, amelyből a leányka eltűnt, az ártatlanság kertje volt. Az, aki elvezette, a mézes szavú csábítás volt, s az, aki vissza akarta vezetni, a késő bünbánatot prédikáló Vénség- anyó volt. templomot, amelyet Szent István király az óbudai határban Árpád fejedelem emlékére ennek temetési helye fölé emelt volt, e) a zágrábbi kereskedelmi múzeumot megnagyobbítja. Az uj pénzek veretéséről szóló törvényjavaslat 100 koronás arany és öt koronás ezüst pénzek ve- retésről intézkedik. A százkoronás átmérője 37 milliméter lesz, forgalmi súlya pedig 33’8 gram- ban állapíttatott meg. Ezüst 5 koronást a magyar szent korona országaira 19,200.000 korona értéküt fognak verni. Gyermek-kertek. Levetjük magunkról a politika köntösét s elmegyünk egy olyan országba, hol ismeretlen a pártviszály, pártszenvedély. Szétekintünk a kisdedek között mert „az övék a menyeknek országa“ . . . Gyermek-kert! Sokat mondó röpke szó! Aki kitalálta tett olyan szolgálatot az emberiségnek, mint bármely felfedező. A kertben látjuk az eleven, a gyönge hajtást hirtelen növekedésnek indulni, bimbózni és virágozni. A kertben uralkodik azon természettörvény, mely szerint minden szabadon fejlődik, mig czélját, rendeltetését el nem érte. A kert nyújtja az odaadó kötelesség és a szeretetteljes ápolás képét, mutatja a kertész szorgalmának gyümölcsét. A kertész növényeinek atyja. Beszél velők, megérti azokat, tudja mire van szükségük, mi után vágyódnak. Ó juttat nekik elég fényt és táplálékot. Ártalmas befolyást távol tart tőlük. Fattyúhajtásaikat nyesegeti. A gyim-gyomot kitépi és vigyáz, hogy akkor az ártatlan növényben kárt ne tegyen. S vájjon nem hasonló-e ehhez a gyermek-kert ? Az a kert, melyben az emberi lelkek bimbóznak és virágozni kezdenek; melyben a gyenge test a sinylődéstől és a kis lélek a tévelygéstől megóvatik. A szobában tartott növény sohasem, olyan élénk, olyan friss tekintetű, mint a szabadban fejlődött plánta. A gyermek-kertben a kis gyermek lelke felvidul midőn kis játszótársaival homokvárat alakit. Teste megedzik, tüdeje tágul, tagjai egészséges irányban fejlődnek okos vezető kezek alatt. A gyermek-kertben növekedett kis lélek tiszta marad a salaktól, nem ragad rá annyira az utcza piszokja, mint olyan gyermekre, mely az utczán nő fel. Ne beszéljünk most az úri gyermekekről, kik mellett állandóan ott ólálkodik a gyermekleány, hanem a nagy tömeg, a nép gyermekeiről. Ézek bizony — kivált az alsónéposztály gyermekei — egészen magukra vannak hagyatva. A gyermek unatkozik. Az unalom pedig rossz tanácsadó. Gyakran vetemedik rossz cselekedetekre, melyeknek horderejét felfogni kicsinyke agya persze nem képes. Ilyen gyermek részére bizony valóságos áldás a gyermek-kert. Ez megosztja a családdal a kis csemete nevelésének kezdő nehézségeit. Szabaddá teszi a szülőt, hogy akadálytalanul végezhesse napi teendőit. Otthon a gyermek unatkozik, foglalkozása nincs tehát pajkos dolgokra vetemedik. S mivel egyik csín a másikat vonza, tehát az eredetileg jó kis apróság rövidesen vásott lesz. Ezeket tartottuk szükségesnek előrebocsátani, midőn felhívjuk városunk bölcs vezetőinek figyelmét a gyermek-kertekre. Mert hol volna még olyan nagyszükség ilyen gyermek-kertekre, mint a poros Nagykárolyban ? Sétahelyünk nincs. A nyilvános terek áldásaiból részünket ki nem vehetjük. A Kossuth- kert kicsiny s más a rendeltetése. Ha mindennapi munkában, az iskola szükpadjai és fullasztó levegőjében kifáradt gyermeksereg pihenésre, friss légre vágyik, kénytelen a Somoserdőbe menni, ahol sok mindenfélét eltanulhat az ott csattangó sihederek és cselédektől, csak azt nem, ami erkölcsös érzelmekre keltené szivüket. A Somos, mely melegágya a laza bujaságoknak nem nyújt gyermekeinknek kellemes és megbízható szórakozó helyiséget. Mindamellett nem sürgetjük az állandó jellegű gyermekmenhelyek szaporítását, hanem olyan gyermek-kert intézményt szeretnénk megvalósulva látni, mely a gyermekeknek a nyári hónapokban ;kellemes otthont nyújtana nappalra Városunk kiterjedési viszonyait mérlegelve nyá- ronát legalább4ilyen gyermek-kertre volna szükség. Itt azonban nem volnaszabad szigorúan hivatalos órákat szabni, mint az ovodáoan, mert mint az ovoda, úgy ez sem iskola. Csak játszó hely, hol a felügyeletre szoruló kisded reggeltől estig ott találná meg a szerető otthont és csak akkor térne haza a szülei hajlékba. Mennyi bajtól, mennyi kellemetlenségtől volna sok munkás ember megóva. Szomorú statisztikát lehetne csak egy nyáron át is összeállítani, hogy hány ház égett le a bezárt gyermekek által támasztott tűz folytán és hány ártatlan apróság lelte ott halálát. És mennyi gyermek esik másképp áldozatul a szegény szülők háztól való elfoglaltsága folytán. Hány esik belé a kútba és más veszedelmes helyeken leli halálát. De térjünk vissza. Az intézmény meghonosítása nem terhelné az adófizetők zsebeit, mert annak költségeit a helybeli Népnevelési Egylet társadalmi utón össze hozhatná. Ha a népkonyha czéljaira ezreket össze tudnak hozni, akkor ez sem ütköznék túlságos nehézségekbe. A város 4 pontján alkalmas befásitott udvarban egy szép nagy szobát kell bérelni, mely 30—40 gyermeket rossz időben is befogad s a nap nagy részét a gyermekek a szabad ég alatt árnyékban töltenék. A gyermek-kertésznőt aki a gyermekkert lakója is lehet, a vármegyei Széchenyi Társulat díjazná. Ne sajnáljuk ezt a csekély áldozatot meghozni gyermekein kés hazánk jövendő polgárainak javára. Gondoljuk meg, hogyha városunk a fejlődött kultúrával biró városok versenyében részt akarvenni, akkor ezen kicsinységnek látszó intézmény megteremtése elől sziveinket és zsebeinket nem zárhatjuk el. Meg vagyunk győződve róla, ha ezen gyermek-kertek meg fognak valósulni, akkor mindenki, aki azokat igénybe fogja venni csak áldólag fog beszélni a városi elöljáróságról. Az idén már kissé előrehaladt az idő ezeket szervezni, de hát a nyár rövid, a tél hosszú. A nyár ide s tova elröppen felettünk s akkor itt lesz az ideje az eszmével komolyan foglalkozni. Meleg szobában melegen gondolkozzunk a szegény népről. Városi közgyűlés. Nagykároly város képviselő-testülete 1907. évi junius 2-án délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart. A tárgysorozat következő : 1. A városi 1906. évi I. házipénztári, II. községi közmunka pénztári, III. vámosközuti pénztári, IV. szegényintézeti pénztári, V. 1—29. alapokról szerkesztett, VI. villamos mű- pénztári zárszámadások felülvizsgálata. 2. A városi szervezeti-szabályrendeletnek a 137—1906. kgy. sz. véghatározattal elrendelt módosítása jóváhagyásának bejelentése, s a szervezeti-szabályrendeletnek az 58. és 59—1907. kgy. sz. véghatározatok értelmében leendő módosítása. 3. A vármegyei törvényhatósági-bizottság határozata, a városi nyomtatvány szükséglet beszerzésére vonatkozólag. 4. A főgimnázium I. és II. osztályának párhuzamossá tételével felmerülő költségek bejelentése. 5. Kir. tanfelügyelő értesítése amelylyel a polgári fiú iskola felállításának feltételeit közli. 6. Az iparos tanoncz iskola fejlesztése. 7. A gazdasági ismétlő iskolai alaptulajdonát képező értékpapírok, a szegénypénztár részére leendő átvétele, — a gazdasági ismétlő iskolai közismereti tanitók alkalmazásának beszüntetése. 8. A honvédkerületi parancsnokság értesítése a laktanya régi épületének igénybevételére vonatkozólag. 9. Magyarország vármegyei és városi szerkesztő bizottságáénak megkeresése : „Szatmárvármegye Monographíája“ keretében a város ösmertetésért 1000 K. hozzájárulás megadása iránt. 10. A város kezelő- és segédszemélyzetének kérelme fizetésük javításuk iránt. 11. A város kezelő- és segédszemélyzeté-
