Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-05-19 / 39. szám
Nagykároly, 1907. májas 19. 39. szám. III. évfolyam. SZATMARVARMEGYE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 45 MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. \ ^ Telefon szára: 58. — Hirdetések jutányos áron közöltetnek. . Nyilttér sora 40 fillér. ===== Kéziratokat nem adunk vissza. =.=■= A ■ ----Fele lős szerkesztő: Kovács Dezső dr. Főműn kaíárs: Tóth Zoltán dr. Laptulajdonos: Szintay Kálmán. Előfizetési árak: Egész évre ........................................................... 8 korona Félévre .............................. 4 korona Negyedévre.......................................................... 2 korona. —-------- Egyes szám ára 20 fillér. -----------— A bot másik vége. Nagykárójy, 19|)7.'~dtájus 14. A hírlapírók most foíyó’ ankétjén ép a hivatásos írók utasították vissza legerélyesebben a sajtó megrendszabályo- zását. Szinte csodálkoztak, hogy akadhat ember Magyarországon, ki az írás szabadságát korlátozni óhajtja. Mi nem csodálkozunk, mert nem volt még hazánkban kor, hogy a toll hatalmával jobban visszaéltek volna, mint manapság. Soha annyi orvvadász nem tolakodott még be az irók tisztességes gárdájába, mint napjainkban. Nem nevezhetők ugyanis ezek Íróknak, hanem inkább orvvadászoknak. Valósággal sportszerüleg űzték és űzik ezek a vadászatot, minden ellen, a minek tisztességes vagy erkölcsi alapja van. A főszempont, a mely vezeti őket, a rágalmazás, a piszkolódás és a hatás vadászat. Nem törődnek azzal, hogy megbontják a társadalmat, megmételyezik az ifjúság lelkületét. Nem bánják, ha kielégíthetetlen vágyakat oltanak a tömeg kebelébe, ha vallási gyűlöletet szítanak. Nem irtóznak attól sem, hogy minden oknélkül becsülettel munkálkodó férfiakat és tisztességes nőket hurczulnak meg hazug, koholt rágalmak alapján. Állításaikat nem a valódi tényekre alapítják, hanem a lelkületűk piszkos kohójában leülepedet salakra. A sokat hangoztatott közérdek csak lepel, a mellyel szennyes üzelmeiket takarják. A közérdek ép oly keveset nyom előttük a latban, mint az orgyilkos előtt a megtámadottnak fiatal vagy agg kora. Mi, bár bő alkalmunk volt szemlélni bizonyos sajtótermék mocskolódásait és és rombolásait, a sajtót megrendszabá- lyozni akarók nézeteit nem valljuk. Kifejtettük már e helyen, hogy a hasznot hozó növényt nem akarjuk a konkolylyal együtt kiirtani. Hazánk különleges viszonyai között tekintetbe vesszük a szabadsajtó hasznát és régi szolgálatait. — Nehány gyilkosért és elvetemült gonoszért az egész emberiség ki nem irtható! Ép úgy a sajtó tisztességes munkásai nem büntethetők a brávok munkájáért. Kell azonban módot találni, hogy a szajtószabadsággal vissza élők megbélyegeztessenek. Mert e tekintetben teljesen osztjuk Vázsonyi nézetét, hogy nem a börtön a káromlókra a legnagyobb büntetés, hanem a megbélyegzés. Kell, hogy a sajtó haramiái állandóan a homlokukon hordják a Kain-bélyégét. Mert abból, hogy egy-két napot ülnek nincs ugyan haszna senkinek sem. A helyi sajtó visszaéléseivel nem foglalkoztunk eddig, a jövőben sem volt szándékunk azzal foglalkozni! Hónapok hosszú során át némán türtük, hogy a leggaládabb, a legfurfangosabb módon kigondolt rágalmakat szórja a vármegyénk vezetőségére ; hazafias és kulturális intézményekre, közpályán érdemeket szerzett egyénekre, a gimnáziumra, kik arra egyáltalán rá nem szolgáltak. Hallgatagon szemléltük, hogy illetéktelen s rosszakaratú kritikájával mint akar hivatalos állásokat s közintézményeket a sárba lerángatni. Most sem szólalnánk meg, ha oly térre nem lép, a hova még a régi világ szegény legénye sem követte volna. Mert ez irányban, még abban is több morál lakozott. Tisztességes nőket, anyákat mert sárba mártott tollárra venni. A női becsületet hurczolja meg, alávaló módon. Ez az egyetlen egy eset, a melyben kivételt teszünk és a revorver zsurnalisztikának bármennyire undorodjunk is a vele való foglalkozástól oda kiáltsuk a hands off-ot. Az Oltáregyletnek, mint katholikus intézménynek vezető szerepét sem társadalmi, sem kulturális téren nem ismerjük el mi sem. Tudtunkkal nem is törekedett erre. Elitélünk minden vallási fanatizmust és vallási türelmetlenséget. Ha azonban az Oltáregylet a szegény templomok felruházását művészi esték rendezésével is szolgálta, azzal senkinek nem ártott. Egyetlen keresztény ember sem botránkozott meg, midőn a zsidó iskola saját javára nyilvános előadást rendezett. Ha az Oltár-egyesület sikereket tudott elérni, az mindenesetre a rendezők ügyességének és fáradozásának köszönhető. — E téren mindenki előtt nyitva áll az ut, hogy a versenyt vele felvegye. Mi csak örülünk annak, hogy bármely felekezethez tartozik valaki, ha vallási kötelességét lelkiismeretesen teljesiti. Erős meggyőződésünk, hogy minden vallás csak növeli azt az ethikai érzést, mely a társadalmi megszilárdulásnak s a társadalomban való korekt eljárásnak a legbiztosabb alapja. Egyetlen kerésztény embernek nem jutott soha eszébe szóvá tenni, hogy maholnap már a negyedik zsidó templomot fogják felépíteni Nagykárolyban a bevándorlóit lengyel zsidók. — Pedig ezt talán több joggal lehetne kritika tárgyává tenni ? Nem gondolja-e nevezett lap, hogy hasonló czikkeivel épen ő szítja fel a vallási gyűlöletet ? A botnak két vége van. A keresztény társadalom is megunhatja egyszer a legszemenszedettebb,. aljas hánkolódásokat. Szántszándékkal említem, hogy a keresztcny társadalom, mert a gyerek is tudja, hogy a helybeli zsidóság egy része áll a lap háta megett. Nem is a lapot, vagy annak szerkesztőjét tesszük felelőssé a társadalmi béke megbomlásáért, a vallási súrlódások felidézéséért, hanem a zsidóság azt a részét, amely nem átalja a lehetőséget nyújtani, hogy hasonló mocskolódó és rágalmazó czikkek meg jelenhessnek. Városi, megyei vagy országos politika megonthatta eddig is Nagykároly város társadalmát, arra azonban eset nem volt, hogy a vallás vont volna határt a polgárok között. Ha az a jövőben megtörténik, azért a felelősséget egyenesen az említett lapra és azt támogató zsidóságra hárítjuk. A vármegyei függetlenségi és 48-as párt gyűlése. — Kiküldött tudósítónktól. — Folyó hó 13-án tartotta a vármegyei függetlenségi és 48-as párt szervezkedő gyűlését a szatmári „Károlyi-ház“ nagytermében a vármegye minden részéből nagyszámban megjelent tagok részvétele mellett. A gyűlést pont 11 órakor Luby Géza orsz. képviselő, a vm. függetlenségi és 48-as párt elnöke megnyitván, a jegyzőkönyvvezetésére Dr. Vass Gyula nagybányai ügyvédet kérte fel. Megnyitó beszédében első sorban köszönetét mond az elnök a párt tagjainak, hogy oly nagy számban jelentek meg a gyűlésen és megindokolja mitette szükségessé a gyűlés összehívását. Szükséges volt ez azért, mert a még 1893-ban megállapított pártszervezetet, kibővíteni annak alapszabályait kiegészíteni kell. Szervezni kell kerületekből össze állítva egy végrehajtó-bizottságot a párt összes ügyeinek vezetésre ; e végrehajtó-bizottság különös hivatása legyen a képviselő választás előmunkálatait is elvégezni. Kéri a gyűlést hogy a nagy végrehajtó-bizottságba minden kerületből a kerületi elnökség öt tagját és 10 választmányi tagot válaszon, kiket az illető kerület jelöl ki. Továbbá szerveztessék egy szükebb körű bizalmi tanács, mely minél gyakrabban gyülé- sezve a nagy végrehajtó-bizottság munkálatait előkészítse s az összes bizalmas természetű ügyeket intézze. E bizalmi tanács tagjai a megyei pártelnök elnöklete alatt a megyei pártelnökök és az egyes kerületi párt elnökök. Végül miután a múlt szomorú korszakban sokan voltak, kik meg-
