Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-05-02 / 35. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 35. szám. alkotó nép bölcs vezére Árpád volt. Sir- ját ugyan nem ismerjük, föléje nem emelhetünk oltárt. Oltárt, hol a honszeretetnek soha ki nem alvó lángja égjen. De tiszteletére templomot építhetünk szivünkben, ahonnatt a nagy honszerző örök dicsérete hangozzék. Az idegennek meglepő, hogy nálunk nagyon sokat emlegetik a hazát. Pedig nem csodálatos. Különleges körülményeink ezt igen kívánatossá teszik. Manapság a társadalmi forrongás és átalakulás korszakában még kívánatosabb az, mint valaha. Az uj nemzedéknek erősen a leikébe kell vésni, hogy ez a magyaroké. A magyarság több mint ezer éve alkotott itt államot. S amit ezer éven át megtartottak karddal, azt az országot dicsövé és gazdaggá kell tenni munkával. A nagy honszerző halálának ezredik évfordulóját ünnepelnünk kell. Ünnepelnünk kell lélekben, ünnepelnünk nyíltan hangosan. Az ünnepléseknek a magyarságot meg kell erősíteni önérzetében, a nem magyar nyelvű lakóit az országnak pedig meg kell győzni, hogy e föld csak magyar lehet a jövőben is. Áki nem akarja Magyarországot hazájának vallani: az keressen magának alkalmasabb hazát máshol a széles világban. S a honalapító Árpádnak méltóan csakis úgy ünnepelhetjük emlékét, hogy magyarságunknak és nyelvünknek a védelmében az eddiginél erősebb cselekedetre szánjuk rá magunkat. Meg kell mutatnunk, hogy nem alamizsnásai vagyunk e földnek, hanem ősi jogon tulajdonosai. A Nagykároiyi Hitelbank alakuló közgyűlése. A Nagykárolyi-Hitelbank részvény- társaság e hó 28-án tartotta meg alakuló közgyűlését. Rendes körülmények között közönséges riporteri feladat volna e tényről beszámolni, de azok a valósággal Odyssea számba menő előzméOh, mikor lesz újra napsugaras, holdfényes május? Talán soha többé. Elmúlt az én májusom. Vége ... Úgy reszketek és csak azért, mert vége a tavasznak. Szürke tompa egyformaság követte. És egyre mindig arra gondolok, mily szép is volt és hogyan szerettem én réges-régen a tavaszt. Pedig most is tavasz van. De hideg, fagyos ez a május. Most is él, virul és szeret minden — és mégis oly szürke és sivár a világ, mivel van ám sötét, szomorú május is. Minden megváltozott. Színes a virág, de nincs illata; van csillag, de nincs fénye; nincs élet, nincs vigság a madárdalban. Elhagyott minden, elhagyott mindenki, az egész világ. Mióta nem szeretek, nem szeretnek, mióta meghalt anyám. És igy most halott anyácskám sem örülheti többé a szép tavasznak, — porladozik ott lenn és fájdalomból, könyüiből nőnek, élednek sírja felett az árva virágok. Azért is oly sötét tehát ez a mai májusi sötét éjszaka is — nem akar vig, fényes lenni, hogy halott anyácskám szive ne fájjon ott lenn a mély, sötét földben. Oh jer hát, te szomorú, sötét májusi éjszaka, hogy öleljelek lelkemmel, szeresselek szivemmel, mert oly jó vagy és velem sirsz, szomorkodol és gyászolsz. nyék, a melyek a pénzintézet létesülését megelőzték, az az elkeseredett küzdelem, a melyei egyes érdekcsoportok az intézet megalakulása ellen huzamos időn át folytattak, kötelességünkké teszik a napi krónika keretén tulterjedöleg is egy nehány megjegyzést tenni. Az újabb és újabb hitelintézetek lé- tesülése a gazdasági fejlődés természetszerű következménye. A nagyközönségre, különösen a hitelt igénybe vevőknek, sajnos épen Magyarországon nagy tömeget képező csoportjaira, több pénzintézetnek tisztességes versenye csak előnyös, azok szempontjából pedig, akik tőkéiket pénzintézetbe fektetés által kívánják eredményben gyümölcsöztetni, vitán kívül álló jog az, hogy pénzintézetet létesítsenek. Az alapítók személyébe helyezett bizalom, az elhelyezést kereső tőke megfelelő volta és készsége egyfelől, másfelől pedig a helyi viszonyok bírálata a tekintetben, megbir-e az adott piac még egy újabb pénzintézetet — ezek azok a tényezők, a melyek minden újabb alapításnál számbaveendők. Nem is tapasztaltuk még soha és sehol sem azt, hogy ezen egyedül döntő és kizárólagosan közgazdasági jellegű faktorokon kivül más szempontok is irányadók lettek volna pénzintézetek létesítésénél, arra pedig bizonyára nem volt példa az egész kul- turás világon, hogy egy újabb pénzintézet alakulása ellen a már meglevő pénzintézetek oly elkeseredett és a hírlapi nyílt levél fegyverét is igénybe vevő küzdelmet folytassanak, mint a minőt a nagykárolyi pénzintézetek a Nagykárolyi Hitelbank ellen megmditottak. Távol áll tőlünk a reklamáció vágya, nincs erre semmi szükség, egyrészt azért, mert a Hitelbank életképességét legfényesebben épen az igazolta, hogy dacára az ellene irányult hajszának és ezernyi intrikáknak, a nagyközönség bizalma az alapítástól soha egy pillanatra el nem fordult s a megalakulás nemcsak lehetővé lett, de minden ellenhatás dacára a részvények még túl is jegyeztettek, másrészt pedig azért sem, mivel, miként már a hajsza kulminációjának idején megjósoltuk, majd mindegyik pénzintézet vezetőségében felülkerekedtek azok a higgadtan gondolkodó, kellő belátással biró elemek, a melyek kezdettől fogva res- telkedéssel nézték a pénzintézetekhez semmiképen nem méltó okvetetlenkedé- seket. A Nagykárolyi Hitelbank részvény- társaság, amint alapítási tervezetében is olvasható, a rendes banküzlet körén tulterjedöleg is jelentékeny közgazdasági tevékenységet kíván kifejteni. Csak a termény- és áruraktár és pinceszövetkezet tervbevett létesítésére utalunk ezúttal, a melyek évtizedek óta érzett hiányt lesznek hivatva pótolni városunk és vidékének közönségére nézve. Többször kifejtettük már az ily irányú vállalkozás rendkívüli közvetlen és közvetett előnyei úgy a vidék mező- és szőlőgazdaságára, valamint a belőlük kisarjazandó ipari természetű létesítmények folytán a város közönségére és közgazdasági fejlődésére nézve. Lesz alkalmunk e kérdésekkel még bőven foglalkozni, ezúttal azzal fejezzük be rövid fejtegetésünket, hogy mi és velünk a város és vidék közönsége nagy reményekkel tekint az uj intézet működése elé, a melytől közgazdasági viszonyaink lendületének kezdeményezését bizva várják. Az alakuló közgyűlésről tudósításunk a következő: A vármegyeháza földszinti tanácstermében összegyűlt részvényeseket az alapítók nevében és megbízásából a közgyűlést egybehívó dr. Kovács Dezső alapító üdvözölvén s a gyűlés tárgyát ismertetvén, Jurcsek Béla részvényes indítványára a közgyűlés elnökévé dr. Péchy István vármegyei főjegyző, jegyzőjévé dr. Kovács Dezső ügyvéd, hitelesítőkké pedig dr. Aáron Sándor vármegyei tiszti főorvos és Kacsó Károly műszaki tanácsos megválasztattak. A közgyűlés határozatképességének megállapítása után egy Gallasz Ödön, Lövy Miksa és Wieser Miklós részvényesekből álló bizottság küldetett ki annak mégállapitása céljából, hogy a részvények jegyeztettek-e s a törvény által kívánt 30% az alaptőkére be lett-e fizetve. A bizottság küldetésében eljárván, bejelentette, hogy a részvények tuljegyeztettek s a 30%-ot meghaladó befizetés történt az alaptőkére. Ezután letárgyaltattak és megállapittattak a társasági alapszabályok, minek, megtörténte után a közgyűlés a Nagykárolyi Hitelbank r. t. megalakulását egyhangúlag kimondván, az alapítók bejelentették, miszerint a kereskedelemügyi törvény 183. §-ában biztosított joguknál fogva az 1909. év végéig terjedő időre: Bodoky Béla körjegyző kismajtényi, Domahidy Elemér ny. főispán do- mahidai, dr. Falussy Árpád főispán nagykárolyi, Fogarassi Sándor mérnök-vállalkozó szatmári, Illés József városi mérnök nagykárolyi, Ilosvay Aladár alispán nagykárolyi, dr. Komoróczy Iván árvaszéki ülnök nagykárolyi, dr. Kovács Dezső ügyvéd nagykárolyi, dr. Péchy István vármegyei főjegyző nagykárolyi, Sternberg Samu kereskedő nagykárolyi, Stróbencz Péter földbirtokos nagykárolyi lakosokat, részvényeseket nevezték ki az igazgatóság tagjaivá. A felügyelő-bizottság az alapszabályok szerint titkos szavazás utján lévén választandó, a szavazatszedő küldöttség elnökévé Kacsó Károly, tagjáivá Stróbencz Péter és Wieser Miklós részvényesek megválasztattak. A szavazás eredménye az lett, hogy felügyelő-bizottsági rendes tagokul dr. Blum József orvos, Jurcsek Béla tiszttartó és Orosz Árpád körjegyző, póttagokká pedig dr. Tóth Zoltán ügyvéd lettek megválasztva. Ezek után az alapítók a további felelősség alól felmentetvén, a közgyűlés véget ért. A közgyűlés után az intézet igazgatósága tartotta meg alakuló ülését, a melyen az igazgatóság elnökévé dr. Falussy Árpád főispán, alelnökévé Ilosvay Aladár alispán jogtanácsossá dr. Kovács Dezső ügyvéd, pénztárnokká Sternberg Sándor választattak meg. Az uj pénzintézet működését előreláthatólag ez év junius havában kezdi meg. Apponyi Albert gróf kultuszminiszter most az egész nemzet és a magyar kultúráért lelkesülő társadalom ünneplésében részesül. Nagy conceptióju törvényjavaslatát — mely ellen a nemzetiségi agitátorok ádáz gyűlölettel harcoltak — a képviselőház majdnem egyhangúlag elfogadta. E törvényjavaslat ellen — mely a nemzeti állam kiépítésének legerősebb alapköve — a gyanúsításnak, rágalomnak és bujtogatás- nak egész áradatát vitték bele a haza és a nemzeti kormány ellenségei. Ebben a gyűlölködő táborban együtt láttuk küzdeni a nemzetiségeket a klerikálisokkal, — a darabontokat a Tisza klikk maradványával. A Vajda Sándor „Lupta“ lapja karöltve rágalmazott a Gajári lapjával. A kis és nagy panama lovagok üvöltései és nyelv- öltögetései a nagy kulturtörvény sorsán nem változtatott. E törvényjavaslat tárgyalásánál láttuk az erőpróbát. Egyrészről a nemzet nagy érdekeit szivén viselő parlamenti többség méltóságteljes harcát, másrészről a haza ellenségeinek silány vergődését. Talán az Apponyi alkotásának törvényerőre emelkedésénél is nagyobb siker a hazaárulók bűnös szövetségének csúfos kudarca. A szatmármegyei függetlenségi és 48-as párt elnöksége a következő meghívót küldte szét a vármegyei függetlenségi és 48-as párt tagjaihoz: Tisztelt Párttag ur! A megyei független-
