Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-03-24 / 24. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. « MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. » Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. .............- —Telefon szám: 58. Hirdet ések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. ===== Kéziratokat nem adunk vissza. ------=—= •F elelős szerkesztő: /Kovács Dezső dr. Főmunkatárs: Laptulajdonos: Tóth Zoltán dr. Szintay Kálmán. Egész évre Félévre Negyedévre Előfizetési arak: Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. A magyar ipar. Nagykároly, márc. 23. Egy éve, hogy a tulipán mozgalom kezdődött s a Védőegyesület megalakult. Mindkettő közös cél felé haladt. A közös cél beláttatta a vezetőkkel, hogy egyesülniük kell. Egyesültek, hogy nagyobb eredményt érjenek el. Bátran hihették, hogy a tömöritett erők többet tehetnek, mint a szétforgácsoltak. A lelkesedés s az osztrák gyűlölet hozta létre az említett egyesületeket, a józan számítás szabályozta működésüket. A jóhiszemüek azt hitték, hogy ezzel mindent megtettek. A magyar iparfejlődés utjából minden akadályt elhárítottak. Hogyan is kételkedtek volna abban a népben, a mely hatalmas felbuzdulásával el tudta söpreni az alkotmány orgyilkosait ? Milliók kapkodtak a tulipánjelvények után. Mindenki tudta, hogy ez nem egyszerű disz, hanem jelvénye a nagy és nemes törekvésnek. Ama törekvésnek, mely érvényt akar szerezni a nemzetinek nemcsak a politikában, hanem az iparban és a viseletben is. Olybá tűnt fel a mozgalom, mint tavaszi hóolvadáskor a gátjait áttörő árvíz. Amint ez átgázol, minden élő és éllettelen tárgyon, ami útjába esik, úgy hittük, hogy az sem csillapul le addig, mig idegen iparárut lát Magyarországban. Balga és vérmes remények ! Amint a csendes folyót látjuk néhány hét múlva, el sem hinnők, hogy lassan gördülő vize tombolt néhány hét előtt a síkságon, ha a romhalmazt nem látnok. Ép úgy, ha a nemzet mai nemtörődömségét szemléljük, szinte kételkedünk, hogy csakugyan a nagy felbuzdulás eredménye-e a hatalommal rendelkező nemzeti kormány? Egy év előtt ezrek ajakáról szálltáz ég felé a fohász, bár kerülnének Kossuth, Apponyi és Andrássy a kormányra. Ma több támadásban és gáncsban van részük, mint jóakaratu méltánylásban. Az elmúlt év áprilisában az osztrákok tüzet kiáltottak, félreverték a harangokat. Nem csoda, komoly veszedelmet sejtettek. Nem ismerték a magyart. Nem tudták, hogy minden magyar hevülés a szalmatüzhöz hasonló. Nagyot lobban s kialszik. A hátramaradt pernyét a szél felkavarja s a látók, az előre törekvők szemébe csapja. Ez a pernye maradt meg a magyar hevülésből is; a rágalom, a piszkolódás. Elég arra, hogy a félénkebb természetüeket megriassza. A tulipán mozgalom fénykorában néhány boltban örömmel szemléltük a magyar iparcikket. Jóleső érzés töltött el bennünket, midőn a közönség érdeklődését láttuk. A magyar ipar jövőjébe vetett bizalmunk óriássá nőtt. Hittük, hogy végre-valahára a magyar közönség a boldogulás helyes útjára lépett. Ha ma körülnézünk, mintha álomból ébredtünk volna. Nem fejlődést, hanem visszaesést látunk. A kereskedők a régi megszokott nyomokon haladnak. A rendeléseket a régi forrásokból teszik. Minek is törnék magukat uj iparforrások felkutatásán, a közönségnek eszébe sem jut a beszerzés forrását kutatni. Magyar vagy nem magyar az közömbös előtte, csak a célnak megfeleljen. Helytelenül általánosítok. Van kereskedő, van fogyasztó is, ki keresi a magyar cikket. Ezek száma ugyan elenyésző csekély. S az a meglepő, hogy vágyát ez a csekély szám sem tudja kielégíteni. Útját állja ennek a túlzott nyerészkedési törekvés. Példát mondok. Néhány gyárunk van, amely női ruhaszövetet készít. Rendben van, tehát a kereskedő oda fordulhat. Onnan azt az értesítést kapja, hogy X. vagy Y. kereskedő az összes gyártmányunkat lefoglalta, tessék ahoz fordulni. Ezt már nem teszi meg a kereskedő, de talán nem is teheti, mert X. kereskedő nagy közvetítési diját nem képes megfizetni. Néhány vevő kedvéért semmi esetre sem. A néhány vevő úgyis kedvét veszti s vásárolja majd a többivel az idegen gyártmányt. Arra kérjük a magyarért buzgó kereskedőinket, hogy panaszukkal forduljanak a Védő-egyesülethez, talán az tud a jövőben segíteni. A közönséget pedig arra buzdítjuk, hogy kövesse a néhány példáját, akkor a kereskedő inkább lesz abban a helyzetben, hogy kívánságának eleget tehessen. Abbói az alkalomból jutottak ezek eszünkbe, midőn a magyar-osztrák kiegyezés nem sikerült. Láthassuk, hogy a sokat rágalmazott kormány megvédte a magyar érdekeket. Nem engedte, hogy az osztrák újabb bőrt húzzon le rólunk. Sőt bízunk benne, hogy kiegyezés nélkül is képes lesz bennünket a kizsákmányolástól megoltalmazni. Kétségtelen, hogy 1918 januárjában hozzájutunk az önálló vámterülethez. Elég át kínlódni a közbeneső bizonytalan időt. De ép ezt a bizonytan időt kell felhasználni, hogy addig a magyar ipart megteremtsük. Megteremtjük, ha a Védő-egyesülettől taposott nyomokon haladunk, lehetőleg csak magyar iparcikket vásárolunk. A kormánytól, bármily jóakaratu legyen az, mindent várni nem szabad, de nem is lehet. A közönség támogatása nélkül a kormány erői kárba vesznek. Ipar nélkül az önálló vámterület nagyon kétes értékű. Csak ott képes az fokozni az ipart, ahol a szükséges előfeltételek megvannak. Az előfeltételeket mindenesetre meg kell teremtenünk. Arvizveszedelem vármegyénkben. Az Ecsediláp lecsapódásával történt szat- márvármegyel folyóvizek szabályozása most van erőpróba alatt. Az idei rendkívüli tél óriási havazásai és a legutóbbi napokban beállott esőzések nagy vízmennyiséget zúdítottak vármegyénk területére, részint a máramarosi havasok, részint a szilágymegyei és avashegyekben felolvadt hó mennyiségek gyors olvadása folytán. A szűk mederbe szorított vízmennyiség állandóan emelkedik és végveszéllyel fenyegeti vármegyénk több virágzó falvát és több kilométerre terjedő művelődés alatt álló földterületét. Lapunkhoz érkezett jelentésekből megdöbbentően konstatálhatjuk, hogy úgy a Kraszna, mint a Szamos és Tisza folyók folyton áradásban vannak, pedig csak egy harmadrésze olvadt el ama hőmennyiségnek, mely a máramarosi szilágyi és erdélyi havasok felől tölti meg vármegyénk folyóit és a szűk korlátok közzé szorított árterületeket vármegyénk vezetősége, valamint az Ecsediláp lecsapoló társaság vezetői óriási erőfeszítéssel igyekeznek a védgátak erősítésével az árviz-veszedelemtől vármegyénket megoltalmazni. Dr. Falussy Árpád főispán titkára kíséretében a mai napon végig szemlélte a Kraszna balparti védgátakat és megtekintette a Kaplony alatt levő gátszakadást, ahol Gyene Pálszolga- biró-helyettes rendelkezése alatt az éj folyamán a keresztül tört gátat nagy, erőfeszítéssel sikerült betömni és helyreállítani s egyelőre Kap- lonyt az árviszveszedelemtől megmenteni. llosvay Aladár alispán már 3 nap óta a legveszélyezettebb pontokat járja be, ahol mindenütt megteszi a szükséges intézkedéseket és rendelkezéseket az árvizveszedelem elhárítására. Az árvízről részletes értesüléseink a következő : Csengerben az utász katonák kirendelését kérte az alispán. A vasúti és posta távirda-
