Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-01-03 / 1. szám
« MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. » Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. Telefon szám: 58. . ----------=3 Hi rdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. —.------a. Lapvezerlő-bizottság: Kovács Dezső dr., felelős szerkesztő. Vetzák Ede dr., Gózner Elek dr. Szerkesztő : Varjas Epédre. Laptulajdonos: a lap^ezérlő-bizottság. Előfizetési árak: Egész évre ............................., ........................ 8 korona Félévre ................................................................ 4 korona Negyedévre '......................................................... 2 korona. Eg yes szám ára 20 fillér. ZHZH_ A szatmárvármegyei gazdák gyűlése. Magyarországon a munkás és munkaadó között a patriarkális viszony megmaradt az újabb időkig. Nyugat iparos országaiban már évtizedeken át folyt a harc a két fél között s mi még mindig alig éreztük annak a hullámait. Állam és közönség egyformán tétlenül szemlélte az eseményeket. Úgy vélekedtünk, hogy az egész nem tartozik ránk. Ha szórványosan fel-fel is bukkantak a szociális eszme hívei, az veszedelmet még mindig nem jelentett. Különösen a gazda közönség úgy vélekedett, hogy évtizedek telhetnek el, amikor azzal komolyabban kell majd foglalkozni. Némi tekintetben igaza lehetett. Rendes menetében a dolog időt engedett volna a gondolkozásra és a tervezgetésre. Rendezett államban első sorban azj államhatalom gondja a felmerülő bajok orvoslása. Nem a gyújtás a feladata, hanem az oltás. Nálunk az államhatalom képviselői a gyújtogatok soraiba állottak. így nem csodálatos, ha hirtelenében oly tűz keletkezett, a melynek oltására méltán gondot okozhat. A mezőmunkások szervezkedése, az izgatok fanatizmusa válságba sodorta őstermelésünket. Akkor tudjuk ezt igazán mérlegelni, ha számításba vesszük, hogy Magyarország még első sorban mindig agrár állam. A megélhetést népünk nagyobb részének a föld adja, nem az ipar. Ep azért mindnyájunk közös érdeke, hogy a mezőmunkások és földbirtokosok ügye mielőbb rendeződjék. Élénk figyelemmel kisérünk minden törekvést, minden eszmét, mely a gyógyuláshoz közelebb visz. Minél több nézet s vélemény hangzik el, annál könnyebb megismerni a bajok igazi okait. Ez késztet arra, hogy a szatmárvármegyei gazdák tanácskozását egész lefolyásában közöljük. Gyűlés előtt a szocialisták következő cir- culárét közölték: Fölhívás az ipar és földmunkásokhoz ! A kizsákmányolok éhes hada, kik a | földmunkások zsírján élősködnek vasárnap d. e. 10 órakor a városháza nagy tanácstermében! gazda gyűlést tartanak melyen foglalkozni fognak 1 a munkás kérdéssel és a munkaadók szervezkedésével. — Minden munkás a pontosan kitűzött időben és helyen legyen és megjelenésével..! tüntessen. — Meglátjuk, hogy milyen lesz a kötél, mit tenni akarnak a munkások nyakára. Különben is bejelentettük, hogy 10 tagú küldöttség megy e gyűlésükre. Testvéri üdvözlettel o földmunkások szervező bizottsága. Majcf pontban 10 órakor Varga Ferenc a! szociáldemokrata párt titkára vezetésével mintegy j 100 főnyi tömeg bevonult a gvülésterembe. Azj volt a kívánságuk, hogy ők is részt vehessenek a gyűlésen, de mikor a megjelent gazdák elke- | seredten tiltakoztak ellene, azt kérték, hogy a pártnak legalább 10 bizalmi embere mint hallgató vehessen részt a gyűlésen. Domahidy Sándor elnöke tekintettel arra hogy erre a gyűlésre1 csak a gazdák hivatalosak, nem pedig a munkások, kívánságuknak nem tehetett eleget, mire a szociálisták épen olyan zajtalanul, minta hogy jöttek, eltávoztak. Ezután Domahidy Sándor mondotta el megnyitó beszédét, mint a szatmármegyei gazda egyesület elnöke, de e! zpleg kijelentette, hogy j mint a meghívóból is kitűnik, a mai nagygyűlésre csak a gazuatár.TG vaunak üicglíiva, akik j a cseléd és munkás kérdés rendezésével óhaj- | tanak foglalkozni. A kik nincsenek angazsálva a munkás kérdés megoldására, vagyis a kik nem abból a célból jelentek meg, hogy a munkáskérdés megoldassák, óhajtaná hogy a közgyűlésen ne vegyenek részt. Ha nincsenek ilyenek a teremben, szívesen üdvözít a megjelent gazdatársakat és me -nyitja a gyűlést. Domahidy István úgy értelmezi az elnök 1 kijelentését, hogy kis és a nagy gazdának joguk 1 van a kérdéshez, agyülés tárgyához hozzá szólni, j ellenben a kik munkások, annak nincs helyük itt. Domahidy Sándor tartalmas, magvas beszédében rámutatott a gazdaközönség szomorú J helyzetére, majd lelki fájdalommal mutatott rá, i hogy az eddig derék, magyar munkást mint; döntik romlásba a lelketlen i :gatók. Utárína a munkás bizottság következő határozati javaslatát mutatta be. A gazdatársadalom szomorú tapasztalatai után meggyőződvén afelől, hogy főként a lefolyt évben a munkás osztály átlépte azon határt, ahol a jogosult követelések végződnek és részint a felbujtók, részint a szakszervezetek nyomása alatt túlhajtott követeléseikkel a gazda közönségnek kiszámíthatatlan károkat okoztak; tudatával bírván annak is, hogy a munkásosztály zsarolásai a jövőben még fokozódhatnak; elérkezettnek látjuk az időt, hogy ezen a mezőgazdaságot pusztulással fenyegető veszedelemnek gátat vessünk és jogosult érdekeinket a munkás osztály megrontása nélkül megvédelmezzük. Ezen védelemnek legsikeresebb eszközét az összetartásban, egyöntetű eljárásban, vagyis a szervezkedésben látjuk. Minélfogva a következő határozati javaslatot terjesztjük a közgyűlés elé elfogadás végett. A vármegyei gazdasági egyesület válasszon tagjai közül egy munkásügyi bizottságot, amely bizottság egyfelől az országos gazda szövetség hasonló bizottságával, másfelől a vármegyében megalkotandó gazdakörökkel illetve a gazda közönséggel szerves összekötésben álljon és intézkedjék a hatáskörébe utalt cseléd és mezei munkás ügyekben. A vármegye különböző vidékein szolgabiró járások, vagy körjegyzői székhelyeken, mező városokban és nagy községekben alakitassanak gazdakörök, amelyek egyöntetüten és kötelezöleg megállapítják időről időre a napszámot, cseléd és szakmány béreket. Szabályozzák a cseléd és gazda, a munkás és munkaadó közötti viszonyt olyanképen, hogy cselédet elbocsájtó levél nélkül, szatmári munkást munkakönyvnélkül a gazdának szerződtetni nem szabad. Munkás hiány esetén a gazdák a munkás bizottsághoz forduljanak s amennyiben azt tapasztalnák, hogy a helybeli munkások visszaélései miatt kényszer helyzetbe jutnak, a munkás bizottság utján kérjenek a munkás hiány pótlásért távolabbi vidékről beszerzendő munkásokat. Hogy azonban ezen szervezkedésnek a munkások túlzott követeléseivel szemben eredménye legyen, annak egyik lényeges feltétele, hogy ezen megállapodások betartásáért a gazdakörök tagjai egymással szemben szolidaritást vállaljanak. Ezen mocsok és eszközök uCiclEtcIScI, aZ államkormánynak és a közigazgatási tényezőinek hatékony támogatása mellett hisszük és reméljük, hogy a munkás osztálynak úgy a saját, mint a mi érdekeinket veszélyeztető áldatlan harcában a normális állapotokat sikerül helyre állítani. Ezenkívül Br. Vécsey Lászlótól a következő indítványt kapta. „Az óra már éjfélt ütött!“ Eötvös. jelenleg a munkásviszonyok zilált állapota képezi az egész ország, de főleg a gazdaközönség nagyfokú nyugtalanságának forrását és nem ok nélkül. Nincs ma komoly ember, ki aggodalom nélkül néz a jövő elé. Legfeljebb a remény engedi néha-néha nyugodt álomra hajtani fejünket, de már a reggeli lapok érkezése újból válságos színekben festi elénk a közel jövő vigasztalan képét. A munkáskérdés megoldásának módozatai, a sztrájktörvény stb. még csak akadémikus téren mozognak. Kulik-, bolgárok-, románoknak behozatala, ellenkezésben lévén az állameszme erkölcsi, magasabb céljával, egyedül ijesztőként szerepelhet ezen komoly és végtelenül sürgős elintézésre veszélyesen megérett közgazdasági, szociális problémában. S ha mégis testet öltend ez idea: az idegen elemek importálása, inkább ölő, mint gyógyító hatást eredményezne ; a nép szivében növelné az elkeseredést; élesbitené a bujtogatók, lázitók fegyverét; vándorbotot nyomna nem csupán a munkakerülők, de a megbotlott s munkát utóbb hiába keresők kezébe is. Tekintettel a jelzett, nagy horderejű gazdasági bajokra; tekintettel az imént vázolt megoldás nehéz kivitelére: a sok minden gondolat, terv között, melyek a eritikus helyzet kényszere alapján agyamban megfogamzottak, egyedül életképesnek ez mutatkozott: lépjünk szívvel, lélekkel, a nagy ügyhöz méltó szívóssággal acti- óba s hassunk oda, vitessék keresztül annak lehetősége, hogy a tényleges katonai szolgálatát
