Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-07-28 / 30. szám
4-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 30. szám. Gvőrvármegyében 16 sztrájk fordult elő, és 351 embert volt kénytelen elzáratni a hatóság. Hevesvármegyében 14 uradalom aratói tagadták meg a munkát. Ezekből 257 munkást kellett elitélni. Szatmárvármegyében 11 sztrájk eset fordult elő. Az elitéltek száma itt 315. Szabolcsvármegyében 7 uradalomban tagadták meg a munkát és 170 embert kellett eizáratni. Baranyavármegyében a siklósi járásban 32 pár arató tagadta meg szerződéses kötelességét. Mind a 64 embert elzárták. Közel kétezer ember vesztette kenyerét és szabadságát eddig, csak nyolc vármegye területén. De ezzel még koránt sincs vége a dolognak. Az állam felforgatására törekvő izgatok még mindig nem nyugosznak, még mindig a legmegátalkodottabban folytatják átkos munkájukat. Főtörekvésük, hogy állandó izgalomban tartsák Magyarország népét. Megoszszák a hatalom rendelkezésére álló erőt, Kifáraszszák és kijátszók a kormányzó hatalom éberségét. Kettőzött figyelemmel kell ezért úgy a központi kormánynak, mint a vármegyék és városok hatóságainak minden mozgalmát megfigyelni és minden anarkista izgalommal szemben a törvény teljes szigorával eljárni. Különös gonddal kell őrködni, hogy a tűzrendészed szabályokat mindenütt a legnagyobb pontossággal hajtsák végre. A még lábon álló életet, a keresztbe és asztagba rakott gabonát, különösen a vasutak mentén a legnagyobb gonddal kell őrizni. Az anarkisták t. i. most már annyira mennek a kudarc által okozott dühöngésükben. hogy gyújtogatással izgatnak. S a gyújtogatást különösen vasút mentén akarják elkövetni, hogy aztán a mozdonyok szikráit lehessen a tűz okául odaállítani. Mind ez azonban csak a helyzet kényszerűsége által szült kötelesség és arra való, hogy nagyobb veszedelem ne történjék. Ez még csak az első lépés. Kell azonban, hogy már most úgy a kormány, mint a társadalom a második lépésre is gondoljon, melylyel az aratósztrájk által okozott veszedelmet elhárítsa. Ez a második lépés az legyen, hogy — gondoskodás történjék azokról a szerencsétlen polgártársainkról, a kik elkábulva az anarkista izgatás mérgétől, kenyér nélkül maradtak és börtönbe kerültek. Gondolkoznunk kell arról, hogy mi tör- I ténjék e szerencsétlenekkel, a kik börtönben ülnek most, mikor maguknak és családjuknak kellene megkeresni a télire valót. Könvörado- mányokkal ezeken segíteni nem szabad, de nem is lehet. Az alamizsna osztás egészséges, munkabíró emberek számára rettenetes pusztító és lealacsonyító dolog, mely igen gyakran a legteljesebb elzüllésbe kergeti a gyönge jellemű embert. Fényes például szolgál erre a budapesti kenyér osztogatás. Mióta ennek divatja járja azóta Budapest környékén száz meg száz könnyű vérü munkás hagyta ott a munkát és szülőfaluját és feljött pesti urnák. Itt tengődik és pusziul el inkább, minthogy visszamenne az ő igazi világába, becsületes munkára. Alamizsna osztásról tehát szó sem lehet. Munkát kell adni a kenyér nélkül maradt népnek. Minden vidék hatósága és vezető értelmisége kell, hogy idejekorán gondolkozzék erről. Segítségükre kell, hogy legyen a kormány. El kell vonni ezt a keserűen bűnhődött és kétségtelenül kijózanodott munkásnépet az izgatok hatalmából. Meg kell mutatni nekik, hogy az ő igazi javukat szivén viseli a magyar kormány és a magyar társadalom egyaránt. Meg kell, hogy értessük velük és bizonyságát is kell adni annak, hogy ha ők a becsületes munkás elismerését akarják, úgy ebben a. törekvésükben kormány és társadalom teljes szívvel támogatni fogja őket. Tolakodás. Többször szóvá tettük már azt az igazán felháborító vakmerőséget, a melylyel a haladópárt legexponáltabb alakjai a koalíciós pártok s ezek között különösen a függetlenségi párt kötelékébe tolakodnak. Tapasztaltuk ezt a mi vicinális hala'dópárti embereinknél is, de most nem ő róluk, hanem egy országosan ismert alakról szól az ének. Ki nem hallotta hírét Hűvös Józsefnek, a székes fővárosi kerületi törzsfőnökökből álló közkereseti társaság egyik legtipikusabb tagjának? Hogy egyebet ne is említsünk, a főváros törvényhatóságának nagy erővel megindított nemzeti ellenállását ők és ő szerelték le, kezére juttatva a legválságosabb napokban kerek öt millió adópénzt a darabontok kormányának. A legkevesebb, a mit ilyen közel múlt után várni lehetne, az volna, hogy Hűvös és a hozzája hasonló notórius haladók félreálljanak s legalább arra engedjenek időt a közönségnek, hogy eg}f kissé elfelejtse viselt dolgaikat. Hüvösék azonban megtagadnák önmagukat, ha a koalíciós kormánynál is épen úgy meg nem kisértenék stréberkedni panamázni, mint a hogy az előbbi kormányoknál tették. Mivelhogy ő róluk faragták azt az unos-untig elkoplatott szállóigét: »Szeretném én azt a kormányt látni, a melyet én nem támogatok.« Hűvös József ur tehát, — megbukván a Fejérváry-kormánv, egyet gondolt s jelentkezett kültagnak oz országos függetlenségi pártkörnél. A függetlenségi párt azonban, — már régebben és nem ok nélkül megriadt a kebelébe törekvő több, mint kétes elemek elől s egy külön tag felvételi bizottságot választott, melynek elnökéül Károlgi István grófot tette. Természetes, hogy Károlyi István gróf politikai és egyéni ereje teljes latbavetésével igyekezett megakadályozni Hűvös felvételét a pártl^ötelékbe. Az is természetes, hogy ezután az erélyes állásfoglalás után a határozat elutasító volt s igy a negyvennyolcas párton sem esett meg az a szégyen, hogy Hűvös József urat tagtársként kelljen tisztelnie. Kevésbé természetes azonban az, hogy erről az érdekes s a maga nemében páratlanul álló politikai eseményről — eggetlenegy budapesti lap sem emlékezett meg. H IR E E. — Díszpolgári oklevél átadás. Felsőbánya város díszpolgári oklevelét a múlt napokban adta át egy küldöttség Farkas Jenő polgármester vezetése alatt Andrássy Gyula és Apponyi Albert grófok, valamint Darányi Ignác és Kossuth Ferenc minisztereknek. A küldöttség ezután dr. Wekerle Sándor miniszternél, a város régi díszpolgáránál tisztelgett. — Szatmár s Biharvármegye uj beosztása. A belügyminiszternek az érmihályfalvi küldöttség előtt tett kijelentése kétségtelenné teszi, hogy néhány község ismét elszakad ős Bihar vármegyétől s vagy Szatmárhoz, vagy az újonnan alakítandó vármegyéhez csatlakozik. Az elszakadás meg fog történni. Az uj beosztásnál különös tekintettel lesznek a lakosság érdekeire. Megszüntetik ezzel azokat az óriási távolságokat, amelyek a legtöbb községek és a főszolgabírói székhelyek között vannak. —- Sajtóhibaigazitás. Lapunk múlt számának Tisza—Szamos csatornáról szóló vezércikkébe értelem zavaró sajtóhiba csúszott be. E cikk következő mondatában »köztudomású, hogy Orosz országban az utolsó tiz év alatt mennyi sok nagyszabású, nem csak folyókat, de tengereket összekötő csatorna létesült« nem Orosz, — hanem Porosz országnak kellett volna lennie. — Elmaradt városi közgyűlés. A folyó hó 29-ére tervezett városi közgyűlés — közbejött okok miatt — elhalasztatott. — A vármegyai közgyűlések határozatképessége. A nemrég lefolyt alkotmányküzdelem folyamán a vármegyei és városi törvényhatóságok és a volt belügyminiszter között több esetben összeütközés támadt a törvényhatósági bizottságok határozat képessége tárgyában, különösen azt illetőleg, hogy hány tag jelenléte szükséges jogérvényes közgyűlési határozat meghozatalához. A Fejérváry-kormány által kinevezett főispánok installációin több esetben tudvalevőleg egv-két bizottsági tag jelent meg és a volt belügyminiszter ennek dacára a beiktatási törvényesnek és a hozott határozatokat jogérvényeseknek jelentette ki. E belügyminiszteri döntés következtében Kecskemét város, valamint Veszprém-, Szatmár-, Zala-, Máramaros- és Hontvármegyék feliratilag kérték gróf Andrássy Gyula belügyminisztertől, hogy szervezeti szabályrendeletüket olyképen módosíthassák, hogy úgy a rendes, mint a rendkívüli közgyűlés határozatképességének megállapításához legalább 25 bizottsági tag jelenléte legyen szükséges, miután a határozat- képességhez bizonyos számú bizottsági tagnak a jelenlétét csak a közvagyon elidegenítése ügyében köti ki a törvény. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter az 1886. évi XXI. t.-c. lí-ik és 50-ik §-ára való hivatkozással elutasította a törvényhatóságok kérelmét, mert szerinte a szervezeti szabályrendeletnek ilyen értelemben való módositása a törvénynek nemcsak betűjével, de egész szellemével ellenkeznék. Megjegyzi azonban a miniszter, hogy a törvényhatósági törvény reformjánál a kormány a határozatképesség kérdését is rendezni fogja. — Zászlószentelés. A nagykárolyi Kos- suth-asztaltársaság zászlószentelési ünnepélyének 120 tagú rendező-bizottsága folyó hó 21-én Dr, Kovács Dezső elnöklése mellett gyűlést tartott, melyben az elnökség bejelentette, hogy Dr. Falussy Arpádné szives volt a zászlóanyai tisztet elvállalni. — Koszorusleányi tisztet következő hölgyek vállaltak el: Katz Leona. Mangu Gizi, Péchy Helén, Irsik Miczi, Gyurovits Mariska, Fülöp Margit, Patay Etelka. Fülőp Ilona, Janitzky ^largit, Janitzky Irma, Adler Margit, Kacsó Mmáska, Vetzák Lujza, Varga Erzsire, Hetev Blanka. Weisz Piroska, Toóth Jolánka, Sternberg Anna, Schnei Jolán, Serényi Erzsi, Meszesi Erzsi, Bródy Bella, Katz Sári, Kerekes Anna. Tátorján Anna, Dukász Anna, Feifer Erzsi, Feifer Kata, Berkő Etel, Pengász Erzsi, Győrffy Maliid, Győrffy Ilona, Csipkés Jolán, Karaszka Margit, Következő hölgyek koszorúslányoknak való felkérése folyamatban van: Wagner Irma, Mercs Rozi, Nemestóthi Szabó Magda, Friedl Anna, Pápai Anna, Lőricz Mariska, Kurtyán Erzsi, Hágen Róza, Nagy leányok, Tomsa Mariska, Kerekes Erzsi (Bertalan leánya), Kovács Emma, Szenik Ilona, Szűcs Juliska. Stött- ner Róza, Hágen Mariska, Széchenyi Ilona, Csőkör Rozi, Nagy Emma, Keszi Etel, Sándor Erzsiké. Turóczi leányok, Vida Erzsi és Weinberger Ilona. Elhatározta továbbá a bizottság, hogy az esetleges kellemetlen időtől s az ezzel járó következményektől a hölgy közönséget megkímélni óhajtván, a mulatságot nem, mint tervezve volt a Somos-erdőben, hanem a polgári kaszinó összes helyiségeiben tartja meg. Egyben megválasztotta a végrehajtó-bizottságot még az elnökön és jegyzőn kívül, mely a következő tagokból áll: Bálintffy József, Bárt!) Gyula, Dr. Gózner Elek, Nemestóthi Szabó Albert, Fülep Imre, Kohn Márkusz, Kalina Ferencz, Varga Imre, Matolcsy Sándor, ifj. Guflárt Antal, ifj. Kaufmann Ignácz, iíj. Némethy Sándor, Kovács György, ifjf Kirilla Adolf. Luczay János, Trop- pert János, Szendrei Jenő és Griszháber Albert. A bizottság a zászlószentelés napját szeptember 2-ára állapította meg. — A debreceni kamara és a csatornatervek. A debreceni kereskedelmi és iparkamara titkára. Szávay Gyula, alapos körültekintéssel kidolgozott javaslatot terjesztett a kamara elé, mely azzal legutóbbi ülésén foglalkozván, a következő határozatot hozta: Mező- gazdasági-, ipari- és kereskedelmi érdeket képez, hogy az olcsó szállítást biztositó országos viziuthálózat kiépitessék. Az osztrák csatorna- hálózat létesítésének törvényes biztosítása kény- szeritőleg és sürgetőleg int feladataink megoldására. Északon és nyugaton utaink teljesen el lévén zárva, kivitelünknek az egyetlen szabad és birtokunkon levő kapun, Fiúmén kell utat törnünk a szabadba, emellett a keleti nemzetközileg biztosított Dunavonalon (Braila, Galac) kell szabad menetet keresnünk. A belföldi vi- ziulhálózat vezérfonala a déli Száva-Duna vonallal párhuzamosan az az északi vizivonal lehet, mely keletről nyugotra haladva, a Tisza és Duna szemben haladó folyását egy minél felsőbb vonallal összeköti. Sorrend szerint első volna a Duna - Tisza-csatorna ezzel egyidejűleg a Maros, Kőrös. Szamos és a felső Tisza mellékfolyóinak hajózási szabályozása. Ezt követné a vukovár—samaci átvágás, a Száva és Kulpa rendezése Bródig, Bródon egyelőre vasúti átrakodó szolgálattal. Továbbá a Szatmár, Nagykároly, Debrecen—Gyoma, a Tokaj—Debrecen — Nagyvárad—Arad Temesvári és ezekkel ösz- szefüggő kisebb helyi csatornák létesítése, végül a bród-fiumei hegyi csatorna, vagy csatornavasul. Technikai és terepakadályoií nincsenek (Fiúmét kivéve) s a nemzet gazdasági jövőjét örökre biztositó ez összes munkálatok költségei az 500 millió koronát nem haladnák túl, ami más nemzetek hasonló célú befektetéséhez arányosítva, soknak nem mondható. A debreceni kamara területe a felső Tiszavidék vezérfonalát foglalja magában. Ezzel szorosan összefügg északon a kassai és miskolci, délen a nagyváradi kamara ama területe, mely a Tisza északi mellékfolyóink (Sajó, Hernád, Ung, Labore, Latorca, Bodrog), déli oldalon a Szamosnak és Krasznának, valamint a Kőrös viz- vidékéhez tartozó Er-Berettyónak s magának a Kőrösnek, mint csatornázási alapnak, a viziut- hálózatba való beleillesztése folytán közös érdekképviseletet kér. A mellékfolyókon kívül itt jutnak jelentőséghez azok a csatorna-tervek, melyek Tokajtól és a Tisza más alkalmas pontjaitól számítva, a Tiszántúl nagy termővidékét észak-déli és kelet-nyugati irányban átszelik. — A dolhai vasút. A dolhai vasút ügye a befejezéshez közeledik. Ugrón Gábor ugocsai főispán megkapta a hozzájárulási kulcsot. Még Salánk s Alsókaraszló községek hozzájárulása szükséges, valamint a pénzintézetek s magánosok hozzájárulása. A hozzájárulások megszavazása után legfeljebb 2 éven belül a vasút a forgalomnak át fog adatni. A beregszászi s nagyszőllősi kiágazás egyszerre fog épülni. Ha 10 éven belül Nagyszőllősön faipargyár fog létesülni, akkor a vármegye, valamint az érdekelt községek évi annuitása 15 százalékkal csökkenni fog. A nagyszőllősi pénzintézetek valamint a magánosok által megajánlandó összegek gyűjtése a napokban fog megtörténni. S igy rövid időn belül meg lesz a szükséges összeg, mely egy szebb jövőt fog Ugocsa vármegye számára megnyitni. — Kivándorlás. Szatmármegyéből az országos utlevélstatisztika adatai szerint május hóban 185 faj magyar vándorolt ki.
