Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-05-12 / 19. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 19. szám. A beiktatási ünnepélyről alábbiakban I adunk számot: I. Fogadás Érköltvélyesen és Szaniszlón. A vármegye határszélére, az érkörtvélyesi vasúti állomásra nagy közönség utazott ki a főispán elébe. Bizottsági tagok, tisztviselők, összesen mintegy hatvanam Odakint az érkört- vélyesieken kívül Penészlek, Mezőpetri népe is nagy számban összegyülekezett s a főispánt hozó vonat megérkezéséig a mezőpetrii banda muzsikája mellett mulatott Öt óra harmincnégy perckor az egybe- gyült több száz főnyi közönség viharos éljenzése közt, zeneszó mellett robogott be a Falussy Árpádot és nejét kíséretükkel együtt hozó vonat. A főispánt Sepsy Sándor nagykárolyi szol- gabiró üdvözölte sikerült beszédben, melyben különösen hangsúlyozta a vármegye bizalmát függetlenségi főispánja iránt. A főispán meghatóban válaszolt az üdvözlésre, kiemelvén, hogy bár a koalíciós kormány bizalmasaként foglalja el Szatmárvármegye főispáni székét, ez rendületlenül vallott függetlenségi elveit teljességgel nem érinti. Majd néhány szóval érintve az uj korszak közigazgatási programját, őszinte köszönetét mondott a főispán a lelkes fogadtatásért. Szaniszlón szintén igen sokan gyülekeztek ki a vasúti állomásra a főispán fogadására. A vonat megérkezésekor cigányzene fogadta, majd Jordán Károly dr. apátplébános üdvözölte szép beszédben a főispánt, ki rövid, meleg szavakban fejezte ki köszönetét. II. Megérkezés Nagykárolyba. A vármegye székvárosának pályaudvarát már öt órától kezdve hatalmas tömegekben szállották meg a népek ezrei. Nem nagyítás, ha 4-5000 főnyire tesszük a főispán fogadására megjelentek számát. A vármegye vidéki bizottsági tagjai is igen nagy számban vettek részt a fogadtatás ünnepségén, sokan közülök fogataikon. És a rengeteg tömeget nem a kíváncsiság, de az igaz hazafias lelkesedés vitte ki a vasúthoz, üdvözölni a soha eljövendőnek nem gondolt csodát: a függetlenségi főispánt. A főispánt családjával s a fogadására Ér-Körtvélyesre elébe utazottakkal együtt hozó, zsúfolásig megtelt vonat délután 6 óra 10 perckor robogott be a nagykárolyi állomásra. Zugó éljenzés és tapsvihar közt szállott le a vonatról a főispán, kit Nagykároly város nevében Debreceni István polgármester üdvözölt nehány meleg szóval. A főispán meghatóban válaszolt a következő beszéddel: Lelkemben mély meghatottsággal jöttem Önök közé. Szivem teljes melegével köszönöm ezt a lelkesült fogadtatást. Ezt a bizalmat, • ezt a lelkesedést egy adóslevélnek tekintem, a mely reám nagy kötelességet ró szeretett városunk érdekében. A mi kiváló polgármesterünk gondos vezetése alatt lendült fel Nagykároly város. Nagy örömet okoz nekem, hogy végre együtt munkál- kodhatom városunk fejlesztése és emelése érdekében azokkal, a kiket gyermekkorom óta ismerek és a kiknek a város fejlesztése körül tapasztalt érdemeit és munkálkodásait a távolból is állandóan figyelemmel kisértem. 25 évvel ezelőtt e város falai közül indultam az életnek. E váltósnak — még akkor nagy gymnásiumában — most főgymnásiumá- ban oltották belém felejthetetlen tanáraim a hazaszeretet magasztos eszméit. Itt nyertem az első oktatást arra, hogy a haza jó polgárának a munka, szorgalom és becsületesség a legfőbb erénye. (Lelkes éljenzés.) A lelkembe átültetett nemes eszmék és ideálok vezették eddigi életemet és 25 év múltával nehéz küzdelmek és kitartó munka közben szerzett tapasztalatokkal visszatértem az én szeretett városomba, hogy csekély erőmmel és szerény tudomásommal megfelelő részt kérjek magamnak nemcsak a nemzeti nagy átalakulás munkájában, de városunk minden jogos érdekei megvédésében, kultúrája és anyagi ereje fejlesztésében. Ha a gondviselés mindenható kegyelme erőt és időt ad hozzá, azt hiszem, hogy az én törekvésem és munkálkodásom az önök és polgártársaim szives támogatása mellett nem lesz eredménytelen. Ettől a reménytől és hittől áthatva ismételve fogadják szeretetök ily impozáns megnyilatkozásáért hálás köszönetemet. A viharos éljenzéssel fogadott köszönő beszéd utáü a Nőegylet nevében, melyet beteg alelnöke Serli Gusztávné helyett Debreczeni Istvánná vezetett, szép csokrot nyújtottak át a főispánnénak. A bevonulási menetet Kálmánd, Fény, Csanálos, Börvely községek fiatal gazdáiból alakult 70 tagú lovas bandérium nyitotta meg Csata Gerzon vezetésével, az első kocsiban, Nagykároly város fogatán ült a főispán, balján Debreczeni polgármesterrel, a másodikon a főispánná Kovács Dezsővel, azután a fogadásra kivonult hölgyek, megyebizottsági tagok, városi képviselők, több mint nyolcvan kocsin. Külön is feltűnést keltettek Jékey Zsigmond és Szerdahelyi Ágoston gyönyörű négyesei. Ä menet a lelkes közönséggel telt Kálmánd, Széchenyi és Jókai utcákon át vonult a megyeháza elé. A róm. kath. templom előtt a főgymnásium diákjai, igazgatójuk és tanáraik vezetése alatt, a polgári leányiskola előtt pedig ez intézet növendékei állottak sorfalat. A városháza előtt gyönyörű diadalkaput emelt Nagykároly város közönsége e felirattal: Isten hozott. A zöld lombokkal dúsan borított tetszetős kaput hatalmas tulipánok ékesítették, közöttük a főispán nevének kezdőbetűivel. Három villamos iv lámpa és száz meg száz izzó körte borította az esti órákban tündén fénybe a pompás alkotmányt, melynek Ízléses előállításáért a város polgármesterét, Illés József városi mérnököt és a villamos telep alkalmazottait illeti elismerés. III. A vármegyei székház lépcsöházában. Dr. Falussy Árpád főispán este 7 óra körül érkezett a vármegyei székházhoz. — ügy a vármegyeház előtt, mint a lépcsőház előcsarnokában s az épület erkélyén ezrekre menő nép tömege várta s megérkezésekor meg-meg ujuló lelkes éljenzéssel fogadta. A történeti hűség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a lépcsőház előcsarnokában az épület újjáalakításának emlékére elhelyezett márvány táblán a Kristóífv József és Nagy László gyászos emlékű nevei gyászposztóval voltak bevonva, hog}r az ünnepi hangulat örömteljes egységét e kellemetlen két név ne zavarja. Ilosvay Aladár alispánhelyettes a vármegyei tisztikar élén a főlépcső pihenőjénél várta a főispánt. A tisztikar csekély kivétellel teljes számban jelent meg. Azok maradtak távol, a kiknek elmaradását a letűnt kormányzathoz való ragaszkodásuk természetes következetességgel megindokolta. Debreczeni István polgármester vezette be az uj főispánt a vármegye székházába s Ilosvay Aladár alispánhelyettes a következő lelkes szavakkal üdvözölte. Méltóságos Főispán Ur! Fogadja uj otthonában Szatmárvármegye törvényhatósága székházának küszöbén a legmagyarabb őszinte üdvözletem kifejezését, melyet Szatmárvármegye közönsége nevében' tolmácsolok! Hivataloskodásom óta sok hasonló esetnek voltam tanúja; a főispán bevonulása alkalmával mindannyiszor a béke olajágát Ígérte, ma megváltozott a helyzet, egy táborban van a nemzet s a vármegye közönsége a legteljesebb bizalommal fogadja uj főispánját úgy is mint a kormány emberét és a vármegye fiát. Isten hozta Méltóságodat! A főispán a zajos éljenzés lecsillapul Iával következő szavakkal válaszolt. Mélyen tisztelt Uraim! Ha eddig nem lettem volna meghatva, most, midőn e százados csarnok küszöbét átlépem, alig találok szavakat, hogy az alispánhelyettes urnák üdvözletét megköszönjem. Nem kell magyaráznom azt, hogy önmagámtól küzdöttem fel magamat azon díszes, de felelősség teljes állásra a hol most vagyok; mindig azok közt akartam küzdeni, a kiknek jelszava a tisztesség volt. Midőn e csarnokba léptem, azt hiszem, hogy minden szenny és gyalázat innen kiveszett; azt hiszem, hogy velem együtt fognak küzdeni szeretettel, barátsággal. Ebben a reményben is köszönöm az alispánhelyettes urnák üdvözletét. A beszéd végeztével felhangzó, szűnni nem akaró élénk éljenzések közt a főispán lakosztályába vonult, hova az alispánhelyettes és több tisztviselő is bekísérte, hogy üdvözletét egyenként is tolmácsolhassa; rövid időzés után a főispánt családja és vele érkező vendégeinek engedték át addig is, mig a fogadtatási ünnepségek másik pontja, az este 7 és fél órára kitűzött fáklyás zene bekövetkezik. Az ünnepség lelkesítő hatása alatt az utcán hullámzó néptömeg szét nem oszlott, hanem várta az ünnepség tovább folytatását. IV. Fáklyásmenet. Nagykároly város polgársága este 8 órakor fáklyásmenettel tisztelte meg az uj főispánt. Ünnepélyes, lelkes örömet áradó tüntetéssé vált a polgárság szeretetének és tiszteletének ez a kifejezése, s az uj főispán ebből is meggyőződhetett arról, hogy városunk polgársága mily szeretettel fogadta őt szivébe. A fáklyásmenet a városházától indult ki, száz fáklya és ugyanannyi színes veres, fehér, zöld lampion ragyogó fénynyel hintette be a Széchenyi és Kölcsey-utcákat. Ezernyi ujjongó, éljenző tömeg nyomult a fáklyásmenet után, éljenezve a főispánt, énekelve a Kossuth nótát. A vármegyeháza előtt több ezer főből állá lelkes közönség állott s miután összeolvadt a menetlel. az egész széles Kölcsey utca tarkál- lott az embertömegtől. A bandérium is kivonult s a nemzeti szinü zászlókkal hullámzó tömeg gyönyörű látványt nyújtott. A főispán és kísérete megjelent a vármegyeház erkélyén, mire a lelkes tömeg ajkán kitört az éljenzés, mely alig akart lecsillapodni. Mire a csend helyreáílott először a dalárda énekelte el a Hymnust, melyet a közönség levett kalappal hallgatott meg. Majd Dr. Vetzák Ede ügyvéd többszörös éljenzéssel és helyeslésekkel megszakított következő szép és lelkes,, messzehangzó beszéddel üdvözölte a főispánt. Méltóságos Főispán ur! Lobogó fáklyafénye mellett, zengzetes ének és muzsikaszóval jöttünk üdvözölni Méltóságodat a nemzeti ébredés hajnalhasadásán, mint az alkotmányos és parlamentáris kormánjr képviselőjét ebben az ősi kuruc vármegyében. Nehéz idők viharzottak el felettünk, mig e nevezetes eseményig eljutottunk. Államiságunkért, nemzeti önállóságunkért heves csatát vívtunk. S a hosszas küzdelemben akadtak már, a kik azt hitték, hogy egy ezeréven át annyi gonddal, szeretettel és sokszor vérrel megőrzött alkotmányunk felett megkondul a halálharang csengése és hogy e sokat szenvedett nemzetre újból reá borul az abszolutizmus sötét éjszakája, de azok, kik ismerték az utolsó négy évszázadnak vérrel irt történelmét, — bíztak a nemzet jövőjében s tudták azt, hogy eljön az idő nemsokára, midőn újból fényesen fognak ragyogni, a nemzet jogai, — fényesebben mint valaha. És hitükben nem csalódtak, mert a kereszténységnek nagy ünnepén, — a feltámadásnak ünnepén leborulva adhatott már hálát a nemzet a gondviselésnek, hogy létrejött a béke királyával. És e béke áldásaként üdvözölhetjük Méltóságodat, a nemzeti küzdelem lelkes harcosát a főispáni székben. Szatmárvármegye törvény- hatósági bizottsága, a melynek élén fog állani Méltóságod derekasan kivette részét a nemzeti küzdelemből, mintha a régi nagyteremben elhelyezett csataverte zászlók által jelképezett kuruc szellem suhant volna végig a törvény- hatósági bizottságon, mintha a máj tény i sik felől kuruc tárogató lelkesítő hangja rázta volna fel a megye jobbjait, — mint egy ember siettek az alkotmány védelmére. Méltóságod, ki kora ifjúságától kezdve a függetlenségi zászló alatt küzdött, tántorithat- lanul az osztrák politika zsoldosai ellen, — a törvényhatóság e lelkes küzdelmében az első csatasorokban harcolt és a hazafias ellenállás fentartásában nagy érdemeket szerzett. Ezért üdvözöljük olyan lelkes, hazafias, igaz örömmel Méltóságodat a főispáni székben, és bízvást reméljük, hogy az a hazafias szellem, a mely a nemzeti küzdelem alatt a törvényhatósági bizotlságot áthatotta, Méltóságod főispánsága alatt nem fog csökkeni sohasem. E pillanatban azonban nemcsak az öröm és remény érzete telíti keblünket, hanem büszkévé is tesz bennünket az a tudat, hogy Méltóságoddal városunk egy jeles fia jut Szatmárvármegye ősi főispáni székébe, mert bár Méltóságod bölcsője nem e város falai között ringott, mégis magunkénak lartjuk, mert itt élte le gyermek ifjúkora ábrándos éveit és édes atyjához a város független polgárságát az érzelmi közösségnek ezer láncra fűzte. Méltóságod felé tehát nem csak mint uj- jonnan kinevezett főispán felé, hanem mint városunk jeles fia felé is kiáltjuk: Isten hozta! Isten éltesse! Tüntető éljenzés kisérte a hazafias és nemes hévvel előadott beszédet, melyre a főispán válaszolt. Válaszában kifejtette, hogy a közpályán működő egyén részére legszebb jutalom polgártársai szeretete, a nép bizalma. Ő az, ki 25 évi fáradságos munka után most látja a szeretet és bizalom megnyilatkozását, mélyen meghatva érzi, hogy munkásságának legszebb jutalmát nyeri el. Ismeretes a közönség előtt, hogy 10 év óta, mint a vármegye bizottságának tagja, mindig ott küzdött azok soraiban, kik a hazaszeretet nagy jelszavát tűzték zászlajukra. Midőn egy oly korszak letünte után, melyben az alkotmányt ért támadások erős próbára tették a vármegye közönségét, főispáni székét elfoglalja, örömének ad kifejezést, hogy alkotmányos királyunkat gonosz tanácsadói nem tudták eltántorítani esküjétől, s a nemzet ismét visszanyerte szabadságát, alkotmányát. Nagyon köszöni polgártársai szeretetének megnyilatkozását s Ígéri, hogy ő benne nem fognak csalódni soha, mert az ő jelszava az igazság, a népjogok megvédelmezése s épen azért legyenek irányában teljes bizalommal. A szép és rendkívül lelkesedést keltő beszéd elhangzása után meg-meg ujult az éljen-
