Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-10-13 / 41. szám

41. szám.

SZ A TM ÁR VÁRMEGYE.

3-ik oldal.

miután a város azzal a feltétellel szavazta meg a vonat céljaira a 98.000, koronát, hogy az igazgatóságban mindig helyet foglaljon az általa kijelölt tag, — vétessék be a határozatba az, hogy a jövőben is ragaszkodik a képviselőtestület ezen kijelölő jogához.

Ezután a közgyűlés nehány jelentéktelen ügy elintézése után belejeztetett.

Püspökünk székfoglalása.

Lelkes ünnepségek között foglalta el okt.

7-én tíoromisza Tibor dr. eló'deinek püspöki székét. Az egyházmegye múltja csak lüü év, de gazdag, bölcs és szent emlékekben. Főpásztorai valóban pásztorok voltak, kifogyhatatlanok a cselekvő, apostoli szív jóságos gondolataiban és cselekedeteiben.

Ez a múlt ihlette meg az uj főpapot, aki címerébe jelmondatul e bölcs szavakat választotta: Pie el iuste.

Ebben Ígéret is van, záloga a jövőnek, a mely tág meséjével most tárul föl e jelmondat elé, hogy megvalósítsa annak aranyát, bölcsességét.

Hosszú esztendők mutathassák e jelmondat mély nyomait! — ezt kívánjuk az uj püspök székfoglalásához.

Az ünnepségek lefolyását a következőkben adjuk.

A kathedrálisban.

Vasárnap délelőtt fényes ünnepre készült Szatmárvárosa. Ekkor iktatták be ugyanis a szatmári egyházmegye uj főpásztorát dr. Bo- romisza Tibort a püspöki stallumba. Az ünnepély egyházi része a székesegyházban folyt le, hová a püspök harangzúgás közt pont 9 órakor érkezett meg. A kathedrális főbejáratáná- nál a papság várta a főpásztort, ki a kórus »Ecce sacerdos magnus« hangjai mellett vonult be a templomba, a főoltárhoz, ahol rövid adorációt végzett. Azután a trónhoz lépett és felöltötte az egyházi ruliát. Szabó István prelá- tus-kanonok erre felolvasta a királyi kinevezést és a megerősítő pápai brévét.

Az uj püspököt a székeskáptalan és az egyházmegyei papság nevében Kádár Ambrus pápai prelátus, kanonok üdvözölte, hűséget és engedelmességet fogadván az egyházfejedelemnek. A püspök latin nyelvű válasza után a káptalan tagjai és a többi papság kézcsókra járult a főpásztor trónusához.

Ezután az ünnepélyes nagymise pontifiká- lásához fogott a püspök. Evangélium után teljes püspöki díszben a szószékre lépett, hogy elmondja első szent beszédét szatmári hívei számára.

Vázolta feladatának nehézségét, amelyre a pápa és a király kegye őt hívta meg. De kikávéházban, mert kellemes tartózkodási hely, hanem mert otthon rosszul érzem magamat.

P. De hiszen minálunk vau otthonod.

M. Köszönöm. Azt akarom, hogy szeressetek s ezért nem vagyok sokszor nálatok.

P. De hiszen jól tudhatod, hogy mi mind nagyon szeretünk.

‘ M. Ha nem volnék erről meggyőződve, lábamat se tenném be hozzátok.

P. Most már látom, hogy nyíltan kell beszélnem.

M. Nyíltan ? Hogy értsem ezt ?

P. Tudod, én máskép gondoltam a dolgot, de látom, hogy el kell árulnom.

M. Talányokban beszélsz.

P. Mindjárt megértesz. Annettenek van egy nénje.

' M. Nénje?

P. A ki nevelte, mert mindketten korán árvaságra jutottak. Louisenak hívják s csak azért nem ment férjhez, mert föl akarta nevelni húgát. Igen sok kérőt utasított vissza.

M. Nos?

P. Te tetszel neki.

M. Hiszen nem is ismernek.

P. Mindaketten ismernek. Mindennap elmégy ablakuk alatt s ők megfigyelnek.

M. No lám! Hisz ez valóságos komplett.

P. Megígértem nekik, hogy egy alkalommal te is meglátogatod őket.

M. Szívesen, de hát

P. Éppen összeilletek. Ő huszonhat éves, de határozottan szebb, mint Annette, noha Annette nekem jobban tetszik; de mindenki mondja, hogy jobb a nénje.

M. E szerint te engem meg akarsz házasítani ?

P. Meg akarlak gyógyitani.

M. (Megragadja a kezét). Hát holnap elmegyünk oda. (Kiált).

— Pincér, fizetek!

választását a Szentléleknek tulajdonítja, aki erőt | fog neki adni arra, hogy nehéz feladatát telje- ! sithesse. Isten különös szolgálatára, egyházmegyéje, sok ezer hívője javának munkálására hivattatott. Amint ő szeretettel akarja híveinek lelki üdvét gondozni, úgy várja híveitől is, hogy lelkűk javára, Isten szolgálatára munkájában szeretettel támogassák.

Istent szeretettel szolgálhatjuk ugv, amint Jézus Krisztus meghagyta. Ő mondta, hogy szeressük Istent és szeressük felebarátainkat úgy, mint magunkat szeretjük. Felebarátunk szere- tete elvezet bennünket Isten szeretetéhez. Ha Istent szeretjük, akkor meg kell látnunk mindazt a szükséget, amelyet felebarátunk szenved s midőn annak szenvedését megszüntetjük, javát előmozdítani igyekszünk, felemelkedünk isteni Megváltónk, az örök Isten szeretetéhez.

Jézus tüzet hozott a világra, amely perzsel, pusztít, megsemmisít; de amely életet fakaszt, enyhít, melegít. Elperzseli, elpusztítja az erkölcstelenség, a kárhozat növényeit, azok gyökereit s uj életet visz a lelkekbe, örök életre viszi a lelket.

Mária ünnepe lévén ezen a napon, felhívja meleg szavakkal a hívőket Mária tiszteletére. A boldogságos Szűz Mária tisztelete magához Jézushoz, tehát Istenhez vezet el bennünket, amint a felebaráti szeretet Isten szeretetéhez visz. Ezért fontos és szükséges Mária tisztelete, mert végeredményében Isten imádá- sába olvasztja át lelkünket. A Szűz Mária közbenjárásához folyamodik, hogy Isten szereteté- ben megerősíthesse híveit. Végül áldást kér egyházmegyéjére, papságára, hogy híveik javára szolgálhassanak, minden hívőjére, akinek szeretetébe ajánlja magát.

A szentbeszéd után, mely mély hatást tett a hívőkre, folytatta a szentmisét és végül teljes búcsúval egybekötött pápai áldást osztott, amely után a lélekemelő templomi ünnep a Tedeummal berekesztést nyert.

A küldöttségek tisztelgése.

A székesegyházból pompás négyes fogatán rezidenciájába hajtatott a püspök, ahol rövid pihenés után fogadta a tisztelgésre jelentkezett küldöttségeket. Egymás után jelentek meg a püspök előtt: a szatmári székeskáptalan tagjai, az egyházmegyei papsággal, a görög katholikus papság, az ev. ref. hitközség, az izraelita hitközség, a honvédség és a cs. és kir.

5. gyalogezred Szatmáron levő zászlóalja, Szat- márváros törvényhatósága, a kalocsai káptalan és az egyházmegyei papság képviselete, a királyi törvényszék, ügyészség, járásbíróság, fő- szolgabiróság, a római katholikus hitközség, róm. katholikus elemi iskolai tanítótestület, a görög katholikus hitközség, a kir. katholikus főgimnázium, a tanfelügyelőség és állami isko- kolai tanítótestület, az Országos Pázmány-Egye- sület, a Katholikus Egyesületek Országos Szövetsége, a felső kereskedelmi iskola, Kölcsey- kör, a felmérési felügyelőség, az adóhivatal, a kereskedelmi testület és a kereskedő ifjak köre, a katholikus kaszinó és az uradalmi tisztség.

A díszlakoma.

A küldöttségek fogadása után délutáni 1 órakor az uj püspök díszebédet adott vendégei számára. A virágokkal, folyondárokkal pazarul díszített nagy ebédlőben 132 vendég részére terítettek. Hivatalosak voltak és résztvettek az ebeden:

A szatmári székeskáptalan tagjai, grófTe- leky Géza, Nemes Ede és Csanády Frigyes ezredesek, Bonka őrnagy, Molnár János prelátus orsz. képviselő, Róth törvényszéki elnök, Papp Géza polgármester, Hoffmann Károly és Bo- romisza István kalocsai kanonokok, Forgách beregi, Benkő ungi főesperes, Csechticky és Jordán apátok, Kosztra címzetes kanonok, Poorik, Szalay, Zgama Károly esperesek, Titz Antal dr. kegyesrendi házfőnök, Cseh Lajos igazgató, Veréczy Antal táblabiró, Kelemen Samu országgyűlési képviselő, Papp Béla kir. ügyész, Papp Ambrus görög szertartásu főesperes, Kovács Leo nyugalmazott ezredes, Bo- roolisza Tivadar ügyvéd, Káló Miklós aljásbiró, Batkovszky Pál főgimnáziumi igazgató, Kovács Gyula nőképző intézeti igazgató, Bodnár György tanfelügyelő, Papp Gyula adóhivatali főnök, Rédl Károly az osztrák-magyar bank szatmári fiókjának főnöke, Perényi János a tanítóképző intézet igazgatója, Rácz István ev. ref. lelkész, P. Tamás és P. Frászt Jézus-társaságbeli atyák, Szentiványi Károly bodajki, Nagy Béla monostorszegi plébánosok, Wolkenberg, Binder, Irinyi theologiai tanárok, Sziklay János, Auer István, Huszár Károly, Haller István hírlapírók, Pécsy állomásfőnök, Jankovich János püspöki elemi népiskolai igazgató, stb. stb.

Az első felköszöntőt Boromisza Tibor püspök mondotta a pápára és a királyra. Kifejtette, hogy olyan intézmények, amelyek az egész társadalom javát szolgálják, minden ember tiszteletét bírják. Nekünk mint magyaroknak és katholikusoknak különös okunk van két intézményt teljes szívvel tisztelni; a pápaságot és a királyságot, nemzeti létének védőjét s fen- tartóját. Á magyar nemzet legszívesebben hajlott meg mindig királya előtt s ha föl is merültek egyenetlenségek, a Gondviselés és a nemzet ereje kiegyenlítették azokat. Élteti X. Pius pápát és Ferenc József apostoli királyunkat. Azután gróf Apponyi Albertet éltette, kívánván, hogy Isten segítségével legyen módja és ideje a magyar kultúra előbbrevitelére.

A zajos tetszéssel fogadott beszéd után Kádár Ambrus a káptalan nevében éltette a püspököt.

Forgács János prépost, beregi főesperes az egyházmegyei papság nevében fejezte ki a hűség és engedelmesség fogadalmát.

Szép beszédekben ünnepelték továbbá a székfoglaló püspököt Hoffmann Károly és Boromisza István kalocsai kanonokok, Vajay Károly városi főügyész, Nemes Ede ezredes, Kelemen Samu országgyűlési képviselő, Rat- kovszky Pál gimnáziumi igazgató, Auer István és Huszár Károly.

Asztalbontás után a püspök huzamosabb ideig elbeszélgetett vendégeivel s azután visz- szavonult lakosztályába.

A nagykáiolgiak tisztelgése.

Az uj főpásztort székfoglalása alkalmából impozáns küldöttségek üdvözölték Nagykároly részéről is, nem ugyan a beiktatás napján, de f. hó 9.-én, a mikor a helybeli Nőegylet és az Oltáregyesület, valamint a rkath. egyháztanács és iskolaszék s a Kath. Legényegyesület küldöttsége jelent meg a püspök előtt. Elsőnek a Nőegylet üdvözöl-e a főpásztort Károlyi Istvánná és Károlyi Gyuláné grófnők és Vécsey báróné vezetésével, utána az Oltáregyesület tisztelgett a grófnékkal Varjas Endre oltáregyes, igazgató vezetésével. A két egyesület kiküldöttjei voltak: Áldor drné, Almássy Ignáczné, Balogh Terka, Báthory Istvánná, Cservenyákné Tattav Irén, Deb- reczeni Istvánná, Ilosvay Aladárné, Kőszeghy Andorné, Kurcz Erzsébet, Nagy Gáborné, Papp Béláné, Péchy Lászlóné, ifj. Vetzák Edéné. Az egyháztanács és iskolaszék együttes küldöttségét, a melynek tagjai voltak: Aáron Sándor dr., N. Szabó Antal, Marián Ferenc, Péchy László, Horváth Jenő, Vetzák Ede dr. és Varjas Endre, Titz Antal dr. vezette, végül a Legényegyesület küldöttsége tisztelgett még Horváth Jenő vezetésével.

A püspök igen kegyesen fogadta a küldöttségeket megígérve, hogy egyik legfőbb gondja lesz legnagyobb hitközségének, Nagykárolynak ügyei.

A tisztelgések után Károlyi Istvánná grófné a Pannónia éttermében gazdagon megvendégelte a küldöttségek tagjait.

Parallel osztályok főgimnáziumunkban.

Idestova 10 esztendeje annak, hogy a városi képviselő-testület csaknem egyhangúlag elhatározta, hogy a főgimnázium épületét kibővíti, egyrészt azért, mert az kicsi egy nagyszabású iskola céljaira, másrészt, mert az első és második osztályokból parallel osztály fel- állitása elengedhetlen szükségként jelentkezik.

Az épület kibővítése megtörtént, a parallel osztály azonban ma sincs. Nem azért, mintha szükség nem volna reá, hanem mert az intéző körök nem jártak el kellő eréllyel és igyekezettel a parallel osztály felállítása érdekében. Ezzel elérték azt, hogy az első osztály állandóan túlzsúfolt és e miatt Nagykároly város és vidéke ifjúságának legnagyobb része Szatmáron vagy más városban kénytelen folytatni tanulmányait.

Azok, akik ez állapotot figyelemmel kisérték, tudják azt, hogy ezen feltétlenül segiteni kell, mert egyrészt az iskola túlzsúfoltsága a tanitás jóságának rovására megy, másrészt, mert nem kívánható a helybeli szülőktől, hogy idegen helyen taníttassa gyermekét. Ezenkívül a felső osztályok tanulóinak csekély száma is a parallel osztály hiányának eredményeként jelentkezik. Ezért üdvözöljük örömmel dr. Vetzák Ede ügyvédnek a városi képviselő-testülethez benyujtottt következő indítványát:

Indítványozom, hogy határozza el a tekintetes képviselő-testület, hogy a helybeli