Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-07-21 / 29. szám
4-ik oldal. SZAT.MÁR VÁRMEGYE. 29. szám. E nevek viselői, tisztelt közgyűlés, a következő férfiak voltak: dr. Rakovszkv Endre, Abaujvármegye alispánja és vele együtt a teljes abaujvármegyei tisztikar, Schmitt Dezső kivételével. Simonyi Béla barsvármegyei alispán. Hervay István csanádvármegyei alispán és vele együtt a Csanádi tisztikar javarésze. Farkas Albert marostordai alispán. Fazekas Ágoston jelenlegi pestmegyei alispán és mellette különösen Ivánka Pál és Endre Zsigmond főszolgabírók, Agorasztó Tivadar főjegyző, Kemény Kálmán főjegyző. Szabó Géza tb. főjegyző, Marschalkó Béla tb. főjegyző, a teljes pestmegyei ügyészi kar, túlnyomó nagy része az árvaszéknek, továbbá a szolgabirók közül különösen Madarász Adorján, Melczer Gyula és Földváry Bertalan jelenlegi főszolgabírók. Baán Endre soproni alispán, Ilosvay Aladár szatmári főjegyző,*) Beniczky Kálmán turóci alispán és Dókus Gyula alispánnal élén a teljes zempléni tisztikar. A egyesület választmánya e hó 15-én tartott ülésén tárgyalás alá vevén úgy a jelentést, valamint a felterjesztést, azokat egyhangúlag elfogadta és határozattá emelte. Majd a költségvetés és zárszámadás átvizsgálása után. felolvasásra került azoknak a tisztviselőknek névsora, a kik a nemzeti küzdelemben megszegték azt a szolidaritást, melyet az egyesület január hó 6-án tartott közgyűlésén az akotmányvédelem szempontjából tagjai számára kötelezőnek kimondott. E névsor felolvasása után a választmány titkos szavazás utján egyhangúlag kizárta az országos egyesület tagjai sorából: Nagy László volt szatmári alispánt, aki Szatmárvármegyé- ben főispánságot, majd kir. biztosságot vállalt, Csapó Lóránt volt pomázi főszolgabírót, aki Rudnay alatt alispáni állást fogadott el, Baditz Zoltán volt sopronmegyei főjegyzőt, aki főispánságot vállalt, Schmidt Dezső volt abauj- megyei szolgabirót, az abauji tisztikar egyedüli árulóját, Kazy László volt borsodmegvei aljegyzőt, aki alispánságot vállalt Zemplénben, Farkas László volt Csanádi árvaszéki elnököt, Barna Sándor volt Csanádi árvaszéki ülnököt és Földessy János volt Csanádi árvaszéki ülnököt, akik Cseresnyés megyefőnök szolgálatába szegődtek, B. Szabó Mihály volt eszter- gommegyei főjegyzőt, aki Hontban vállalt főispánságot, Antal Lajos volt pestmegyei aljegyzőt, Hindy Kálmán volt pestmegyei árvaszéki ülnököt, Almási Károly volt kalocsai szolgabirót és Baross József közigazgatási gyakornokot, akik Rudnay alatt magasabb állásra való helyettesítést, illetve kinevezést fogadtak el, azután Erősdy Sándor volt marostordai szolgabirót, aki Vozáry kir. biztostól fogadott el magasabb állásra szóló kinevezést és végül Párizs Gábor nyugalmazott volt aradmegyei főszolgabírót, aki alispánságot vállalt Abaujban. Figy szavazattal valamennyi többi szavazattal .szemben kizárta még a választmány az egyesületi tagok sorából: Dubraviczky László volt pestmegyei tb. főjegyzőt is és egyben kimondta, hogy a szatmármegyei tisztikar azon tagjait, akik kinevezést elfogadtak — Nagy László kivételével ismeretesek nem lévén, azoknak az egyesületi kötelékből való kirekesztése tekintetében a választmány legközelebbi ülésén fog határozni. A határozat ezen utolsó részéhez az a hozzátenni valónk van, hogy noha »kinevezést« elfogadó Szatmárvármegye tisztviselői közt az idő hiánya miatt nem volt is, de igenis voltak többen, részint a már nyugdíjban levők, részint a nyugdíjazás felé haladók között, a kik nemzeti ellenállás letörésére, lekicsinylésére, nevetségessé tételére irányuló állandó törekvésük és cselekedeteik miatt ugyanazt az elbánást érdemlik az országos egyesülettől, a melyben vezércsillaguk: Nagy László méltóan részesült. *) Tévedésnek tekintjük, melynek helyreigazítására bizonyára fog módot találni az egyesület, hogy Ilosvay Aladárral, a nemzeti ellenállás vezérével a tisztviselők között meg nem emlékezik Szatmárvármegye tisztikarának a nemzeti küzdelemben mindvégig hiven kitartott nagy többségéről. — Felkérettünk a következő sorok közlésére. A »Nagykároly« c. lap e hó 18-iki számában Janicsek János feleségének általam történt sikeres gyógykezeléséért köszönetét nyilvánít. Kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a köszönetnek ezen nyilvános kifejezéséről, melyet sem az orvosi tisztesség, sem a jó- izlés szempontjából megengedhetőnek nem tartok, előleges tudomásom nem volt, mert ha lett volna, mindenesetre megakadályozom az említett közlemény megjelenését. — Nagykároly, 1906 jul. 18. Dr. Schönpflugh Béla. Vármegyei közigazgatási "bizottság ülése. A közigazgatási bizollság f. évi jul. 13-án Dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alalt rendes ülést tartott; a gazdasági munkálatok bekövetkezése dacára is a bizottság tagjai elég érdeklődést mutattak. Jelen voltak: Ilosvay Aladár alispán, Böszörményi Sándor, Domahidy Sándor, Kende Zsigmond, Nagy Béla, Luby Géza választott bizottsági tagok, Barthos Zsigmond p. ü. ig. helyettes. Kacsó Károly kir. főmérnök. Jákó Sándor kir. alügyész, Czukor Lajos t. b. t. főorvos, Ilosvay Ferenc árv. elnök, Dr. Schönpflug Richárd t. főügyész. A közig, bizottság azon bizottsági tagokat, kik meg nem jelentek s elmaradásukat nem igazolták, jegyzőkönyvbe vétette s igy kilátás van reá, hogy gr. Berchtold Arthur, ki az elmúlt absolut korszak embere volt, a törvény erejénél fogva a bizottságban részt nem vehet s helyét egy megfelelő egyéniséggel lehet majd pótolni. A napirend előtt gr. Teleki) Jenő szolga- biró az erdei kihágási bíráskodásra jogosító esküt letette, hasonló illetve a II. fokú erdei kih. bíróságban működésre jogosító esküt Nagy Béla bizottsági tag később az ülés folyamán letette. Az alispáni jelentésből kiemeljük, hogy Böszörményi Endre és Rába László fegyelmi ügye nyugdíjaztatásuk folytán be lett szüntetve, és dr. Fekete Sámuel főorvos is nyugdíjazva lett; vm. főispán pedig Szuhányi Lászlót és Gyene Istvánt közig, gyakornoknak nevezte ki, valamint a Nagy Sándor nyugdíjazása folytán megüresedett első aljegyzői állásra Mangu Béla II od aljegyzőt, a másod aljegyzői állásra Kerekes Zsigmond Ill-ad aljegyzőt, a III. aljegyzői állásra Kozma Gergely IV. aljegyzőt, a IV. aljegyzői állásra Madarassy István V. aljegyzőt, az V. aljegyzői állásra Kende Péter közig, gyakornokot helyettesítette azon állások betöltéséig; az aratási munkálattal kapcsolatban a csengeri és nagykárolyi járásban kiütött munkamegtagadás (sztrájk) elfojtására kellő intézkedést tett a hatóság s a munkálatot ismét folytatták, illetve, a hol a munkások vissza nem állottak, ott a földmiv. kincstár kisegítő munkásokat alkalmazott. Alispáni jelentés szerint az állategészségügy junius hóban kedvezőtlen volt, mert a sertésvész járvány nagy mértékben lépett fel. Alispáni jelentés után Luby Géza biz. tag bejelenti a bizottságnak, hogy Király János istvándi lakos útlevelet kért Hamburg felé ut- iránynyal, de Fiume felé irányították s igy, midőn Oderbergig ment, onnan Bpestre tolon- colták s Bpestről már megengedték neki a Hamburg felé utazást, kéri, hogy a jegyzők az útlevél ajánlati táblázatok megfelelő kiállítására legyenek utasítva, a bizottság kölcsönös felvilágosítás után az indítvány felett napirendre tért. A központi közigazgatási ügykörből említésre méltó még. hogy Kacsó Károly épit. kir. főmérnököt jelenlegi állomáshelyén a ke- resk. miniszter meghagyta, továbbá a közig, bizottság Ilosvay Ferenc árv. elnök és dr. Schönpflug Richárd v. főügyész ellen, kik a nemzeti alkotmányvédelem tárgyában hozott közgyűlési határozatnak mindvégig nem en gedeímeskedtek, a már közgyűlés által elrendelt fegyelmi vizsgálat foganatosítására, miután nevezettek a közig, bizottság tagjai, nemestóti Szabó Antal közig, bizotts. tagot küldte ki. Az épit. hivatal főnök jelentéséből megtudjuk, hogy a közforgalmat, közutak ellátását semmi rendkívüli esemény nem zavarta és útadóban befizettek mintegy 20.000 koronát, hátralékban maradt 183.000 korona. Az épit. hivatal jelentésével kapcsolatban Kende Zsigmond bizottsági tag tudomására hozza a közig, bizottságnak azt a visszás helyzetet, hogy az utak padkái feltöltetnek földdel s egy két év múlva a földet annyira leszedik, hogy a közlekedés rajta különösen télen szánnal életveszélyes, továbbá a leszedett földet elhordják, holott jó lenne anyag gödörbe rakni, végül pedig a kilométer jelző oszlopok rosszak, a szám rajtuk elmosódott, nem látszik; ezen felszólításra vonatkozólag az épit. hivatali főnök megnyugtató felvilágosítást adott, hogy mindezen hiányok orvoslása iránt a kellő intézkedés már folyamatban van. A kir. tanfelügyelő havi jelentésében beszámol arról, hogy ő a segédtanfelügyelővel együtt 154 községben 242 iskolát, 12 óvodát és 12 gyermekmenhelyet vizsgált meg, s,összesen 475 tanító munkáját 193 napon át bírálta el; a nagybányai elemi iskoláknak szeptemberre leendő államosítása kimondatott, továbbá a mátészalkai polgári fiú iskola, mely első a vármegyében, megnyittatott, s kilátás van reá, hogy legközelebb Nagykárolyban is lesz polgári fiú iskola. A közig, bizottság az összes előkészített ügyeket letárgyalta, ezenkívül az árvaügyi fe- lebbezési választmány, fegyelmi választmány, póladó felszólamlási küldöttség és II. fokú erdei kihágási bíróság is ülést tartott. A gyermekmenholy ügye. (—/'•) Lapunk múlt évi 6-ik számában már szóvá tettük, hogy Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága elhatározta, miszerint Deák Ferenc emlékére egy gyermek menhe- lyet létesít és az ez iránt szükséges lépések megtételével megbízta a megye vezetőségét. Sürgettük is a határozat végrehajtását, de mai napig sikertelenül. Örömmel látjuk, hogy a »Nagykároly és Vidéke« helybeli laptársunk is legközelebb szintén szóvá tette az ügyet, a melyet elaludni mi sem akarunk hagyni; nem —pedig azért, mert ennek felállítása ' nemcsak országos, de fontos localis kérdés. Évszázadokon át érte azon vád szegény kicsiny országunkat, hogy mi önállót produkálni képesek nem vagyunk. Vádoltak bennünket, hogy mi csak akkor fogunk hozzá valamihez, mikor más államok ugyanazon téren már a reformok felé haladnak, hogy csak akkor teszünk valamit, mikor már arcunk égő szégyenpirja űz, hajt bennünket. És ime a közel múltban, az eddig nem érzett szükséget átértve, mondhatnám átérezve, saját melegen érző szive sugallatára hallgatva, megelőzve nálunk boldogabb, hatalmasabb, gazdagabb nemzeteket, kibontottuk mi az eddig utánzóknak csúfolt maréknyi nemzet az emberszeretet, s nemeslelküség és haladás lobogóját, ki- \ tűzve azt a socialislikus eszmék, s socialis mozgalmak büszke várának legkimagaslóbb ormárar átlépett törvényhozásunk az emberszeretet, humanismus legszebb terére az állami gyermekvédelemre. Szép, magasztos a cél, lelkesítő a munkásaira ! Letörölni az árvaság fájó érzete fakasztotta könnyeket, vigaszt nyújtani a szenvedőnek, gyógyirt a betegnek. Szembeszállani a sorssal, lehetőleg megdönteni az évezredes thémát, hogy az árvaság már magában foglalja az elhagvatottság fogalmát: apa helyett apát, anya helyett anyát adni az árvának a legszebb a világon, a mit ember elhagyatott embertársával szemben tehet. Nevelni akarunk egy nemzedéket, a mely távol az emberi világ sülyedtségének hatásától, megkímélve az ilyenek iránt oly fogékony ifjú lelket a reá nézve az elhagyatottságban káros impressioktól, egy erkölcsileg egészséges, uj nemzedéket akarunk nevelni s fogunk nevelni. És a mily fontosnak találjuk ezt általánosságban, ép oly sőt hatványozott mérvben beláthatjuk ennek fontosságát hazánkra nézve. Mert országunk fejlődése, gyarapodása, anyagi s erkölcsi felvirágzása főképen a jövő nemzedéken nyugodván, kulturális és gazdasági erejének , fokozódását van hivatva törvényhozásunk ez uj intézménye előmozdítani. Mert ma már e kérdés nálunk megszűnt csupán a humanismus kérdése lenni. Nálunk ez már nagy, lelkesítő nemzeti eszmévé fejlődött, a melynek felvirágoztatásán működni, annak munkásait tőlünk telhetőleg segíteni, ma már mindnyájunk közös hazafias kötelessége. De a legtöbb helyes és jó vállalkozást, melynek pedig helyességeinél fogva valósulnia kellenne, vagy a késői, vagy a rósz kezdet dönti meg, már pedig a mi már, a priori helytelen, az az idő folyamán ezen mondhatnám vele született betegséget helyrehozni, kifejlődni nem képes. Idomítani, formálni csak azt az anyagot vagyunk s leszünk képesek, amit magunk gyűrűnk magunknak, amit a transforma- tiohoz előkészítünk. Nagyon késő az, hogy anyagot kapunk idomitás végett, ami már magában sejti az idomithatatlanság csiráit. — Ha mi azt a csemetét akarjuk majd vezetni, amely már első sarjadzásakor helytelen irányba tört, akkor a végén azt fogjuk látni, hogy munkánk kárba veszett, a hajtás vagy ellenszegül, vagy a formálás vezetés alatt ketté törik. Mindkét esetben csatát vesztettünk, elbuktunk. Ha mi egy már inficiált médiumot veszünk majd gondozó kezeink alá, a ki az erkölcsi- vagy akár testi betegség csiráit magában hordja, ideig- óráig elfojtjuk a betegség kitörését, de annak a lappangó kórnak ki kell törnie, mert ez a természet rendje, amelyel pedig mi szembe nem szállhatunk. Ezért eredményt csak akkor érhetünk el, ha a csecsemőt már születésekor gondjaink alá vesszük és mi formáljuk a majdnem nevelendő gyermeket. Mert nem kell, nem szabad felednünk azt, hogy egy káros légkör káros behatásait nem igen leszünk képesek ily ifjú és fogékony lelkeknél elenyész- tetni. Egy gyermeknél az első impressio világa hogy a lélekben legélénkebb nyomott, annak félreismerhetetlen jeleit viszi magával már a iskolába s onnan fokozottabb mérvben ki az életbe.
