Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-07-14 / 28. szám
28. szám. SZ ATM ÁRVÁRMEGYE. 3-ik óldal. Mig itt Nagykárolyban micsoda kedvezményben részesülhet egy-egy jótanuló diák ? Legfeljebb tandijelengedésben és valami csekély jutalomban, azonban még ezekért is évről- évre folyamodnia kell. Miért hozná tehát a környék épen Nagykárolyba fiait, a mikor sokkal előnyösebb, ha Szatmárra — a hol öt con- victus is van, — vagy Szigetre, vagy Debrecenbe küldi. Lapunk már egyszer szóvá telte a con- victus ügyét. Nem jobb lett volna a városi tanácsnak inkább ezzel az eszmével foglalkozni, mint ilyen súlyos következményű váddal megilletni azt a testületet, a melyre köteles hálával és tisztelettel kell gondolni e város és e megye minden fiának ? Sapienti sat! Egy érdekes terv. Egy igen érdekes és város szépitési szempontból felette jelentős terv megszülemléséről számolunk be az alábbiakban. Légi és jogos panasztárgya, hogy a mióta a megyeházát újjáépítették, a járásbírósághoz a közönség meglehetősen nehezen fér hozzá. A főbejárón és a nagy lépcsőházon át való általános közlekedés nincs kedvére a vármegyének, a Jókai-utcai kiskapu használata mellett pedig a kövezetlen udvaron kell a közönségnek keresztül járni, a mi az október-márciusi hónapokban nincs is keresztül menetel, hanem valóságos átkelés, a mely nem egy reumának, influenzának volt már szülője, a bokáig besározott cipőkről és a kényelmetlenségről nem is szólva. Főispánunk mert az igazságügyi kormánynál kieszközölt egy olyan megoldást, a mely szerint a járásbíróság jelenlegi egyéb általánosan ismert, de itt nemrészletezhető okoknál is nagyon kellemetlen lépcsőfeljárója ei- bontatik s a Könyök-utca felől egy egészben külön bejáró és lépcső készül a biróság részére. Ezzel és a vármegyeháza udvarának rendezésével kapcsolatban felmerült az a terv is, hogy a megyeházával tőszomszédos két gör. katholikus templom kertje alakitassék át közkertté. Ép oly csinos mint. a mily kicsiny sétakertünk mellett ez igen ráférne közönségünkre, így a város központján könnyen hozzáférhető helyen pompás gyermek-játszótér is létesülhetne, a minek ez idő szerint ugyancsak érezzük a hiányát. Ez esetben a cinterem Jókai és Könyök-utcai falai lebontatnának, helyükre díszesebb kerítés készülne s a járásbíróság bejárója a Séta-tér felről volna elhelyezhető úgy, hogy ez az üdülő hely közvetlen összeköttetésre jutna a vármegyeházának már is jól befási- tott, de a közel jövőben még díszesebben parkírozandó udvarával, melynek közepéről a rozoga és bűzös istállók, szemétdomb mihamarább eltávolíttatnak. Azt az aránylag csekély költséget, a mibe e terv megvalósítása kerülne, bizonyára sem a vármegye, sem a város nem sajnálná. A leglényegesebb természetesen a két gör. kath. hitközség hozzájárulásának megnyerése. Nem hisszük, hogy e tekintetben akadályai volnának a tervnek, mert hiszen a két templom, melyek egyike építészetileg is érdekes alkotás (az orosz templom tudvalevőleg a hires kievi székesegyház kicsinyített másolata) csak nyerne az által, ha a jelenlegi dísztelen keretből kiemelve, egy lombos virágos park közepén állana. Ha komolyan akarjuk e szép terv megvalósulását, nem okozhat nehézséget az a hallott ellenvetés, hogy a két egyházat a cinteremből nyert fűtermésére lucernáért kártalanítani kellene. Kölcsönös méltányosság szerint ez a mellék kérdés könnyen megoldható. Ajánljuk a tervet a haladás és szépítés iránt erős érzékkel biró polgármesterünk figyelmébe. A munka sírásói. rosi ujságárusitók kimondták, hogy az ő nevével nem árusítanak újságot, vak gyűlölettel kiirtaná a magyar birtokosokat és maga fajta embereket rakna a helyükbe. De azon csodálkozni fogunk, ha a magyar birtokosság nem áll össze, hogy az e féle beszédeket megtorolja. A szegény fővárosi rikkancsok önérzetesen meg tudják torolni annak az embernek a gonoszságát, a ki megtiltotta a lapok utcai eláru- sitását és ezzel több ezer embernek elvette több hónapra a keresetét. A magyar birtokosoknak is módot kell találni arra, hogy befolyásukkal, állásfoglalásukkal összetörjék az eféle újságok befolyását a népre, ha gazdasági, ha ipari munkás, ha szociálista, ha nem szo- ciálista. De az azután egészen érthetetlen, hogy a munkás nép azzal a jelszóval, hogy a sorsa javulását akarja, habár szórványosan is, hallgat az izgatásokra és zavarog a munkaadók ellen. Mert ezzel nemcsak a közel jövőre rontja el a dolgát, de megakasztja azt a fejlődést is, a mely a sorsa igazi javítására van hivatva. Kétségtelen, hogy mentői intenzivebbé fejlődik a, mezei gazdálkodás, mentői több tiszta jövedelmet ad, mentői több marhát tartanak, mentői több takarmányt termelnek, mentői több kapás és több művelési munkával járó növényt termelnek a gazdák, annál több állandó munkásra van szükségük, annál jobban kereshetnek a munkások. De hát olyan körülmények között, a mikor a legsürgősebb munkák idején minduntalan attól kell tartani, hogy a munkások félredobják a szerződést, megszakítják a munkát és nemcsak béremelést követelnek, de a birtokosnak és a hozzászitó alkalmazottnak még az életét is fenyegetik, ki lesz hajlandó intenzivebbé tenni a gazdálkodást? Ki vesz magára több gondot, mikor a mást sem birja? Ki fogja megkockáztatni, hogy több munkásra legyen szüksége, mikor a mostani kisebb szükséglet is annyi bajt csinál ? A munkás zavargások megfojtják a válal- kozási szellemet. És ennélfogva megakasztják gazdálkodásunk fejlődését, a nép jólétének gyarapodását. A zavargások szitói, a munkások sírásói. De sírásói a nemzet haladásának is. Hazánk sorsa jórészt a mezei gazdálkodástól függ. Éhez pedig igen sok jó munkáskéz kell. A birtokosnak bízni kell abban, hogy marhái és termése nem mennek tönkre egy-eg}r szerződés törés, sztrájk, vagy túlságos béremelkedés miatt. Ha ez a bizalom nincs meg. haladásra nincs kilátás. Egyre jó a zavargás szitása. Hazánkban sok birtokos van, a ki ha nem tudja a termését letakaritani, ha túlságos munkabért fizet, dobra kerül. Az árverésen azután megjelennek az idegen vásárlók, a kiknek már eddig is túlságos sok birtok van a kezükön. Hogy ezektől mit várhatnak a munkások, már tudhatják. A legtöbb visszaélést, uzsoráskodást, bérrövi- ditést a munkások rovására, a melyek ellen szigorú törvényt kellett hozni, a külföldi és olyan birtokosok követték el, a kiknek a föld mivelése csak üzlet s nem is abból, de külföldi birtokaikból, vagy itteni másféle üzleteikből élnek főképen. Lehetnek gonosz emberek Magyarországon, a kiknek érdeke, hogy mentői több idegen kerüljön a helyükre. De a munkás népnek ez csakugyan nem lehet érdeke, A birtokosok körében valósággal mesterségesen szítják a zavargások az aratógépek beszerzésére való hajlandóságot. Sok birtokos, a kinek eddig eszeágában sem volt, aratógépeket szerez be. A különben úgy is várható lassúbb természetes átmenet erőszakosan meggyorsul. A magyar munkások nagyrésze ezzel szintén munkát vészit és pedig a kellő átmenet, más foglalkozásokra való előkészülés nélkül. A zavargások szitói tehát ezzel is a munkás sorsa javulásának állják az útját. Ám ezt gondolják meg a munkások, mielőtt a nemzetközi szociálisták és bukott politikus szövetségeseik izgató szavaira hallgatnának. Hogy a törvénytelen kormány által szétosztogatott pénzből még most is élősködő fővárosi újságoknak és a szociálista méregkeve- rőknek kedves minden zavar, a mi a munkások és a birtokos gazdák között támad, értjük. A törvénytelen kormány sajtóirodájának hírhedt főnöke által alapított újság nyíltan kiirta, bogy ellensége minden magyar birtokosnak. Neki az kell, hogy minden magyar birtokos helyét újabb birtokos foglalja el. A szociálista izgatok pedig már régen tudjuk, ellenségei nincsenek, a mi vagyont, jólétet, rendet, keresztényi erkölcsöt jelent. Az persze furcsán esik, hogy Magyarországon büntetlenül úgy neki lehet támadni a birtokosoknak. A bukott kalandorok arcátlan vakmerősége határtalan szokott lenni. Nem is lep meg bennünket, hogy az az ember, a ki nem teheti ki a nevét a lapjára, mert a fővá— A „Magyar Védőegyesület" helybeli fiókja szakosztályai f. hó 7-én délután gyűlést tartottak, Az ipari szakosztályban elnök lett: Kinczel János asztalos mester, jegyző: Luczay János fodrász. — A kereskedelmi szakosztályában elnök lett: Schuszteritsch Ferencz, a kereskedelmi társulat elnöke, jegyző: Pucser Károly kereskedő. A nő szakosztályban elnök lett: ílosvay Aladárné, jegyző: Dr Gózner Elek ügyvéd. A társadalmi szakosztályban elnök lett: Péchy László műszaki tanácsos, jegyző: Dr. Vetzák Ede. Ezután a választmányi ülés tartatott meg Dr. Serly Gusztávné alelnök elnök elnöklete alatt, éz elnöki bejelentések tudomásul vétele után a központ felhívására Kovács György helybeli kereskedő védőtábla engedélyezése iránti beadványa véleményezés végett Brichta Miksa és Pucser Károly tagoknak kiadatott, mire a gyűlés véget ért. Emléket Vasvári Pálnak. A Vasvári Pál-emlék bizottság, melynek élén Firczák Gyula munkácsi püspök áll, a következő lendületes felhívással fordul a közönséghez: Ámikor a szabadság szele átsuhant e hazán, s megrázta a leigázott nép-, és a sajtó- szabadság rabláncát, — amikor nemzeteket lelkesített a szabadság eszméje, s nemzetek, népek fogtak fegyvert a szabadság, testvériség és egyenlőség kivívására, — abban az időben, az 1848—49-iki szabadságharc csodákat teremtett nagy idejében, volt e községnek, Nyirvasvárinak egy fia, egy büszkesége, a kinek neve a szabadságharc történetében arany betűkkel ékesen van örök időkre bevésve! Ez az ifjú, ez az alig 21 — 22 éves fiatal ember Vasvári Pál volt, a ki lelke, mozgató ereje, zászló vivője volt a szabadság, a függetlenségi harc kezdeményezésének s minden mozgalmának; a ki ifjúi lelkesedését, magas ideálizmusát, mély tudását, tántorithatlan haza- fiságát, sőt nagy reményű s nagyratörő ifjú életét is föláldozta azon magasztos eszmékért, a melyeknek élt, hódolt, hódított és munkált; mert úgy ragyogó tollal, mint elragadó lángoló ékes szólással s majd pedig a csatatéren karddal kezében esett el azokért az eszmékért, a melyek ifjú lelkét eltöltötték s a melyek később a szabadság békóit széttörték, megsemmisítették. Ennek az ifjú hősnek, a ki hivatottságát, tehetségét, lelkét, vérét, életét áldozta a nemzet szabadságának, — ennek az emlék oszlopára kérünk mi most adományokat, hogy a hálás utókor ércbe öntve örökítse meg her- vadhatlan érdemeit szülőfalujának Nyirvasvári községnek közterén s oltárt emeljen vele a haza- és szabadságszerétet örökkéélő érdemének s buzdító, lelkesítő, emlékeztető szobrot a mai és leendő magyar ifjúságnak. Reméljük, hisszük, — tudjuk, hogy az a nemzeti mély kegyelet, az a szabadság hősők iránti rajongó tisztelet, a mely a szabadság szerető magyar népnek mindenhol kimagasló erénye volt, most is fényesen megnyilatkozik abban, hogy kegyes adományait sietve adja össze arra, hogy a szabadságharc ez öröknevü kimagasló vezér alakjának, a csatatéren a szabadság és függetlenség kivívásában hősi halált halt ifjú bajnokának, Vasvári Pálnak, történelmi szerepléséhez méltó s kegyeletünknek és nagyemlékének megfelelő emlékoszlopot állíthassunk! A befolyandó adományok a gyüjtó iv kapcsán, — nem remélt esetben a gyűjtő iv üresen is, — f. évi október hó 15-ig Mátészalkára (Szatmár vm.) az »Ipar- és Kereskedelmi Bank«-ba küldendők be; mely adományok hirlapilag nyugtázva lesznek. A hazafias célra szerkesztőségünk is készséggel fogad el adományokat. Magunk részéről a gyűjtést 10 koronával megnyitjuk. Értesítők. Városunk iskoláiról előttünk fekszenek az értesítők, a melyek az 1905—6. tanévről számolnak be. 1. A kegyes-tanitórendiek vezetése alatt álló rkath főgymnasium értesítőjét Cseh Lajos igazgató teszi közzé. Az értesítő elején Molnár Kálmán tanár a tanév elején 28 tanulóval a Tisza-forrás megtekintésére szervezett kirándulásról számol be. Ezután a lefolyt tanév történetét olvassuk vázlatosan. Az intézet különösen sikerült jótékonycélu hangversenyt rendezett 1906 febr. 15.-én; a melynek tiszta jövedelme 498 kor. volt. Több tanulmányi kirándulásról emlékezik meg az értesítő, a melyet az egyes szaktanárok rendeztek. Igen népes zenekar megalakulásáról számol még be az igazgató, majd a julalmazottak s a jótékonyság rovatában közli, hogy a Winterhalter-féle alapítvány 100 korona jutalmát kapta Szimon Andor VI. o. t. A Jelinek Ignác-féle alapítvány kamataiból 50 koronát Mangu Gyula VI. o. t. A Jelinek Rozália-féle alapítvány kamataiból 50 koronát kapott Nagy István VII. o. t. A Kutassy-féle alapítvány 8 K kamatját kapta Csáky Andor III. 0. t. buzgó templomi szolgálatáért. Ä Serly-féle j alápitvány 50 K kamatját kapta Miile János 1. o. t. A Jordán-féle alap kamataiból 10—10 koronás aranyat kaptak a rajzban tanúsított előmenetelükért: Kosztich Agnor I. o. t., Rupp- recht Jenő II. o. t., Ajaki Viktor III. o. t., Szik- szay Gyula IV. o. t. A Vanke-féle alapítvány 40 K kamatát kapta Varga Alajos I. o. t. A Suszteritsch-féle alapítvány 40 K kamatát Gyer- mán János I. o. t. Ä Berger-féle alapítvány 40 K kamatát kapta Kepecs Pál V. o. t. Sternberg Géza dr. 10 koronás aranyát testi ügyességéért megkapta Mitók Dezső VI. o. t. Az Erőss Gyula
