Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-08-25 / 34. szám
6-ik oldal. szatmárvarmegye 34. szám. szülők teljes megelégedésüknek adtak kifejezést, mi leginkább kitűnik abból, hogy a legutóbbi zárvizsgámon a templomban nagy lelkesedéssel felkiáltottak: éljen Fedorka tanító. Kijelentem továbbá, hogy eddigelé jegyzőkönyvi megrovást nem kaptam. Tehát az elnök azon kérdése, hogy megelégszik-e a közgyűlés ismételteni jegyzőkönyvi megrovással, csak frázis, oly nagy hangú mondás, mely a nagy közönség esetleges megtévesztésére való. összegezve az itt mondottakat: Állásom nem hagyom el három hónap múlva, sőt későbben sem, mindaddig, mig a fegyelmi nem kényszerit arra. A Szerkesztő Ur kegyes jóindulatát, melynél fogva soraimnak becses lapjában helyt ad, igen köszönöm s vagyok kiváló tisztelettel Fedorka kíván, kántor-tanitó. Két bankett? Az ellenállási harcban tanúsított szélső- hazafiatlan magatartásáról s a nemzeti törekvések iránti vak gyűlöletéről ismeretes Kemény Alajos pénzügyigazgató köztudomás szerint hivatalból (vulgo: büntetésképen) át lett helyezve Nagykárolyból Besztercére. E tényt regisztráltuk s ezzel ez az ügy részünkről be is volna fejezve, annál is inkább, mivel az osztrák reakció eme legexponáltabb lovagja tényleg el is távozott a városból, ha jól tudjuk, e hó 22-én. Nem kellene tehát tovább foglalkoznunk ezzel az úrral és dolgaival, ha az alábbi két tudósítás nem érkezett volna hozzánk, két, Kemény tiszteletére rendezett búcsú- estélyről. Előrebocsátjuk, hogy mind a két report megbízhatónak ismert forrásból származik, de az időpont megegyezősége mellett hely és személyek tekintetéből annyira ellentmond egymásnak, hogy vagy az egyiket, vagy a másikat okvetlenül misztifikációnak kell tartanunk. Bizonyára igyekezni fognak azok, a kik nem banketteztek a Kemény Alajos tiszteletére, megcáfolni a hírnek róluk szóló részét. A két tudósítás a következő: I. E hó 21-én, kedden este 8 órakor fényesen sikerült búcsuestély volt a Szatmárvár- megyéből méltatlanul elüldözött, nagyérdemű pénzügyigazgató, Kemény Alajos ur ő Nagysága tiszteletére Nagy László (Jakab) kiérdemesült cs. kir. megyefőnök és királyi biztos ur ő méltóságának a nagykárolyi határban levő, szeszgyárral kapcsolatos úri kastélyában. Jelenvoltak a rokonszenves házigazdán kívül: Kemény Alajos, a társaság lelkes ünneplésének tárgya, macedóniai Nagy Sándor, ny. vármegyei tb. főjegyző, a tiszabecsi Rákóci- emlék zseniális tervezője és 73 fegyelmi ügy tulajdonosa, Májas Károly, volt Szatmárvárme- gyei alispán (Déváról), Berchtold Arthur gróf, Nógrádvármegye volt főnöke és szeszgyáros (Gebéről), Rába László, az árvák ügyeinek volt gondos ellátója és ugyancsak szeszgyáros. Polifon Ignác Nagykároly város jeles rendőrkapitánya, Batsamos József volt szatmári kir. ügyész (Ipolyságról), ináncsi Papp Kálmán, minden jelző nélkül (Simáról, de automobilon), végül a másik Papp Kálmán, a határról. A hangulat, tekintettel az összejövetel komor okára, kezdetben igen nyomott volt, a min az ötletes házi hazda aként segített, hogy saját és jelenlevő két másik szeszgyáros társának szesztermékeit versenyre bocsátotta, már a vacsora előtt. Képzelhető, hogy e zseniális ötlet és gyakorlati keresztülvitelének hatása alatt a kedélyek borongóssága rövidesen helyt adott a legkitörőbb jókedvnek, úgy, hogy a macedóniai, még mielőtt asztalhoz ültek volna, összeütve bokáját, a következő nótára gyújtott: »Száz a libám, a fegyelmim hetvenhárom, A macsicsot ináncsival együtt járom.« Miután pedig nevezettek a macsics nevű nemzeti táncot csakugyan tényleg el is lejtették, nehogy az ünnepély méltóságából veszítve, elfajuljon, a házi gazda csendet parancsolt s vacsoráig Lustkandl hires közjogi művéből olvasott fel részleteket vendégei okulására. Kilenc óra tájban vacsorához ült az illusztris társaság. Mondanunk sem kell, hogy a nobilis Jakab fényes lakomát adott. Az ételek és italok rengeteg tömege alatt majd leszakadtak a vármegyétől haszonélvezett asztalai. A vacsorán sok és szép felköszöntő hangzott el. Az elsőt a házigazda mondotta lelkes éljenzések között a nagy Kristófra, mire a társaság karban rázendített a Gotterhalte magasztos dallamára. Majd az ünnepelt kért szót, beszédének első részében érzékeny búcsút véve barátaitól, második részében azon vezér szempontokat fejtegetve, amelyek őt az összbirodalmi eszme fejlesztésében uj állomáshelyén irányítani fogják. A szűnni nem akaró tetszés n}ülvánitások lecsillapultával ismét Jakab kért szót és emelkedett hangú szónoklatban méltatta az ünnepelt érdemeit. Indítványozta, hogy Lojzi emléke közadakozásból alkalmas helyen emelendő oszloppal megörökittessék, s maga részéről felajánlotta ezen emlékmű létesítéséhez az általa a vármegyétől megvett, de eddigelé ki nem fizetett, per alatt álló kockaköveket. A nemes ajánlat tomboló elragadtatással fogadtatván, ináncsi Papp Kálmán rövid, de hatásos beszédben azt a kijelentést tette, hogy e köveket automobilján ingyen kiszállítja. E nagyszerű példák hatása alatt Májas Károly elvállalta a leleplezési ün nepély ódájának megírását, Rába és Berchtold kötelezték magukat az ünnepi lakomához szükséges szesz szállítására, Pakfon Ignác ingyen rendőri asszesztenciát helyezett kilátásba, késznek nyilatkozván Jakab rendeletére bárkit, bárhol és bármikor letartóztatni. Végül határi Papp Kálmán kért szót és körülbelül a következőket mondotta : — Uraim! Én nem azért jöttem ide önök közé az általam féltve őrzött határról, hogy a vármegyével szemben fenálló 2800 koronás tartozásomról elszámoljak - nem is azért, hogy nyomorult magánhitelezőim zsebét megtömjem keservesen szerzett filléreimmel. Én csupám azért jöttem, hogy kitűnő Lojzink iránt a kegyelet oltárán áldozzak. Sok beszédnek, sok az alja és minden Demosthenesnél szebben beszél a tett. Ezennel felajánlom Lojzi emlékoszlopára fizetésem lefoglalt részének a most következő ötven év alatt esedékessé váló részleteit. (Általános, élénk helyeslés.) Végül a macedóniai, mint e téren kiváló gyakorlati szakismeretekkel rendelkező, elvállalta az emlékmű tervezetének elkészítését és az építkezés feletti műszaki felügyeletet. A vacsorát követő bizalmas baráti beszélgetés során Jakab felvetette azt az eszmét, nem volna-e helyes, ha az egész kompánia kiköltöznék a Szaharára ? E nagyfontos- ságu kérdést ugyan minden oldalról alaposan megvitatták a jelenvoltak, határozatot azonban ezúttal nem hoztak, hanem a kérdést egy legközelebb az összes haladópárti elemek bevonásával tartandó nagy értekezleten fogják megvitatni. Az ünnepélynek csak a hajnali órák s a kontingens végkimerülése vetett véget. Másik tudósításunk a következő: II. E hó 21-én, kedden este 8 órakor fényesen sikerült búcsuestély volt Kemény Alajos büntetésből Besztercére áthelyezett pénzügy- igazgató tiszteletére Nagykárolyban. Az estélyen jelen voltak: Nagy Tamás titkár, Nagy Gábor. Snébly Károly, Merk Dezső s. titkár, Simkó Géza, Bagossv Ferenc fogalmazó. Dr. Hajós László gyakornok, Mező Károly, Szilágyi István számvizsgáló, Vanyek József számellenőr, Bariba Antal iroda vezető, Pintér Mihály főbiztos. Szász János, Danth József biztos, Janilzky Albert. Már most igazán érdekes volna tudni, melyik igaz e közül a két tudósítás közül ? Nyilttér.*) Nyilatkozat. A Vasarosnaményban alakuló uj bank tárgyában. Pár héttel ezelőtt dr. Reisman Simon beregszászi ügyvéd régi jó barátom kívánságára beléptem én is a Vásárosnaményban alakuló pénzintézet alapitói sorába. Minthogy azonban időközben több oldalról tudomásomra jutott, sőt részben személyesen is meggyőződtem arról, hogy a részvényjegyzésben eljáró némely alapitó tagok egyik-másik aláírót azzal biztatnak, hogy a jegyzést bármikor visszavonhatja, és tetszés szerint redukálhatja, minthogy az ily aláírások reális alappal nem bírnak, hanem csupán reklámcélokra szolgálnak, s minthogy a részvény gyűjtés ezen meg nem engedett módjával és szolidaritást vállalni nem akartam, bejelentettem, hogy az alapítók sorából kilépek s kértem, hogy nevemet az aláírási ivekről töröljék. Miután kilépésem esetleg téves magyarázatokra adhatna alkalmat, saját reputációm érdekében kötelességemnek tartottam kilépésem valódi okát az érdekelteknek ez utón tudomására hozni. Mátészalka, 1906. aug. 22. Dr. Fuchs Jenő ügyvéd. *) E rovat alatt közlőitekért nem felelős a szerk. 3242/906. tk. III. r Árverési hirietráfí kivonat. A mátészalkai kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy Gri'mhut Dávid végrehajtatnak Pánki Lajos és Pánki Péter végrehajtást szenvedő elleni 53 kor. 34 fill. (26 frt. 67 kr.) tőkekövetelés és jár. iránti végrehajtási ügyében a szatmárnémeti kir. törvényszék (a mátészalkai kir. járásbíróság) területén lévő Hodász községben fekvő a hodászi 38. sz. betétben A. I. 1—2 sor 70. és 71. hrsz. alatt Pánki Lajos (nős ábrányi Erzsébettel) és Pánki Péter (nős Semetke Katalinnal) fele-fele részbeni tulajdonául felvett ingatlanokra — a vég. törv. 156. § rendelkezései alapján egészben 852 korona, ezennel megállapított kikiáltási árban az árverést elrendelte és 1906. évi szeptember hó 5. napján d. e. 10 órakor Hodász községházánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított ^kikiáltási áron alól is eladatni fognak. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10%-át vagyis 85 kor. 20 fill, készpénzben, vagy az 1881: LX. t.-c. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 3333. sz. a. kelt igazságügyminiszteri ren delet 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t.-c. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál elő- legeselhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Kelt Mátészalkán, 1906. évi május hó 29. napján. A mátészalkai kir. járásbíróság, mint telekkönyvi katóság. Vidra kir. albiró. özépkoru-l k: i I— a házvezetőnői teendőkben és főzésben gyakorlott közeli róm. katb. plébánián-------- • —| nyerhet. |— --------------Cs ak keresztény asszonyok tehetnek ajánlatot. Bővebb felvilágosítást nyújt: Barth Béla asztalos mester, Nagykároly Gróf Károlyi György-téren. i_3 A „SzatmámraiBoí számonkint kapható Csókás László 3s:ön.3r^7-ls:eresl2;ed.éséTDen. NAGY-KAIL0LYBA1T.
