Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-06-16 / 24. szám
2-ik oldal. SZ ATM ÁRVA R MEGYE. 2 4. -i/nm. sok tényező létesítését és egybevágúsát igényli s igy csak kivételesen kedvező helyzetben levő vidékeken űzhető eredménynyel és versenyképesen. A Ennyiféle gyár óriási nehézségekkel küzdve, vezetőjének törhetetlen energiája folytán máris átdolgozta magát a kezdet keserűségein, kétségtelen, hogy Nagybányán elsőrendű, országos nevű ipar- vállalattá fog fejlődni. E rövid cikk keretében távolról sem kívántuk tárgyunkat kimeríteni. Csak ráutaltunk némely dolgokra, melyek legnagyobb része ha köztudomású, is de ugycsoportositva s a vármegye általános fejlődésének magasabb szempontjából tekintve talán alkalmas arra, hogy újabb gondolatokat váltva ki. egy láncszem legyen közgazdasági feladataink megoldásának előkészítésében. Ináncsi Papp Kálmán a „Szatmár- Németi“-ben. Megváltjuk, csodálkozással olvastuk a Szatmár-Németi cimü lapban Ináncsi Papp Kálmán urnák a májusi megyei közgyűlésen az ellent nem álló tisztviselők védelmére mondott beszédét. Csodálkozással azért, mert az alak, a melyben megjelent, nem közgyűlési referáda volt, melyben a történeti hűség kívánja a pro és contra vélemények felsorolását, hanem az illető ur által beküldött nyilatkozat. Ilyen is helyet szokott fogni ugyan egy ellentétes politikai állásponlu lap hasábjain, de mindenesetre bizonyos commentár kíséretében, melyben kifejezésre jut, hogy a lap a nyilatkozat tartalmával nem ért egyet. A cikk azonban ilyszerü, sőt bármilyen commentárt teljesen nélkülöz, úgy, hogy az olvasónak lehetetlen fel nem tenni azt, hogy az említett lap álláspontja az iró álláspontjával megegyezik. A »Szatmár-Németi« címlapjára a függetlenségi és 48-as elv van felírva, a cikk tartalma pedig ezen elvvel és ennek a pártnak álláspontjával homlokegyenest ellenkezik. A függetlenségi párt úgy az országban, mint a megyében a végsőkig való ellenállást hirdette és követelte minden magyar embertől. Szat- márvármegye túlnyomóan 48-as érzelmit bizottsága egyhangúlag hozta meg a december 14-iki határozatot. 4 határozatnak nem engedelmeskedő tisztviselők megbüntetése mellett pedig a december 28-án tartott pártgyülésen a megyei függetlenségi és í8-as párt határozat alakjában hivatalosan állást is foglalt. Ináncsi Papp Kálmán ur a nemzeti küzdelem rendén is fennen hangoztatott 48-as elvei dacára tényei folytán határozott ellentétbe jött pártjával, úgy, hogy őt 48-asnak e párt tagjai közül senki el nem ismeri. Nyilatkozata csak folytatása és megerősítése az ő atvafiságnak deferáló haza- fiságának. Ily helyzetben a vele és álláspontjával való azonosítást feltüntető eljárása egy 48-as lapnak mindenesetre kínos feltűnést kelt, melynek eloszlatását az illető laptól koalíciós elvtársai joggal és természetszerűleg várják. közigazgatási bizottság ülése. A vármegyei közigazgatási bizottság junius 8-án tartotta meg rendes havi ülését Dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt. A választott tagok közül Böszörményi Sándor, Jékey Zsigmond, Lubv Géza, N. Szabó Antal voltak jelen, tűig Kende Zsigmond, Nagy Béla, Szuhányi Ödön elmaradásukat kimentették; továbbá jelen voltak Itosvay Aladár alispán, Ilosvay Ferencz árvsz. elnök, Bacsó Károly épit. hiv. főnök, Lubv Béla közgazdasági előadó, Barthos Zsigmond p. ü. ig. helyettes. Bodnár György tanfelügyelő, Almásy Ignácz alügyész, Dr. Serlv Gusztáv t főorvos, Balsay József kir. ügyész úgy a vármegyei főjegyzők és az előadó aljegyzők. Napi rend előtt Luby Géza biz. tag szólalt fel: kiemelte azon körülményt, hogy a nemzeti ellenállás kérdésében a vármegye a íegridegebb álláspontra helyezkedett s nem engedelmeskedő tisztviselői ellen a fegyelmi eljárást elrendelte ; felszólaló most azt lálja, hogy — bár az elmúlt korszak alatt szereplő I. Papp Kálmán biz. tag eljárása kivetkezni élveivel számolt s tagságáról lemondott — Balsay kir. ügyész megjelent az ülésen holott neki a nemzet: ellenállás idejében úgy a «Szatmárvármegye» ez. lap elkobzásában, mint Deinidor rendőrkapitány szereplésében tevékeny része volt, azért kéri a főispánt, hogy ettől a kínos helyzettől, melyet a kir. ügyész jelentése okoz, mentse meg a köz- igazgatási bizottságot. Balsay kir. ügyész védi magát, hogy ő politikai dologba nem avatkozott, ő csak kötelességét teljesítette; ő nem tett egvebet minta köteles lappéldányt átvette s a sajtóügyi kerületi közvádlónak megsürgönyözte, ha a lapban kifogásolható czikket talált; s ezen felvilágosítást a közigazgatási bizottság iránt érzett tiszteletből teszi meg, amennyiben ő eljárásáért csak saját felettes hatóságának felelős, de a közig, bizottság őt felelősségre nem vonhatja; a mi pedig a Demidor rendőrfőkapitány szereplését illeti, kijelenti, hogy ebben az ügyben is törvény szerint járt el, mert ő Majostöl ki alispáni hatósági teendőket végzett, annak idején táviratott kapott, hogy egy megyei tisztviselő életveszélyesen van fenyegetve; ismételve kijelenti, hogy politikai téren nem működött s nem fog működni. Falussy főispán a két felszólalásra válaszolva kifejti, hogy Luby Gézának a kir. ügyész eltávolítására irányuló indítványa felett a köz- igazgatási bizottság, melynek nevezett hivatalból tagja s mint nevezettnek nem felettes hatósága, nem határozhat. Az igazságügyminiszter fog dönteni a kir. ügyészt illetőleg; de addigis a mig ez megtörténnék, konstatálja azt a tényt, hogy az egész vármegye közönsége megütközéssel szemlélte a kir. ügyésznek a nemzeti ellenállás ideje alatti ténykedéseit, óhajtandó tehát, hogy ezentúl a közigazgatási bizottság ülésein ne személyesen vegyen részt, hanem helyettesét bizza meg a megjelenéssel. Az általános megnyugvással fogadott főispáni kijelentés után a folyóügyek tárgyaltattak. Az alispáni jelentés rendkívüli eseményt nem említ fel; a központi közigazgatás köré- * * váralja-Bikszád között rendes vágányu vasút épül. Gazdagabbnak véljük az Avast, semhogy elegendőnek tartanók a keskeny vágány u vasutat ahoz, hogy majdani nagy forgalmát lebonyolítani képes legyen. Az átrakodással járó tetemes költségek félő, sokkal jobban megterhelik majd a kifuvorazandó nyers anyagot, mintha a szinérváralja-bikszádi vasút épült volna ki rendes vágánynyal s torkolódott volna be a szatmár-nagy- bányai vasutba. A közgazdasági okokon kívül politikai szempontból is van okunk sajnálni a váralja-bikszádi vonal mellőzését. —- Szinérváralja az Avas kulcsa. Geográfiái helyzete egyfelől a szamosi síkság, másfelől a bércek között természetszerű közvetítő szerepet juttatott volna e két vidék egymásközti forgalmában kétségtelen, hogy úgy is fognak keletkezni az Avasban iparvállalatok, de mennyire más jelentőségük lett volna azoknak, ha Váralja, mint forgalmi központ felé seu- dálva e helyből egy erős magyar nemzeti központot is tudtak volna alkotni. Épen nálunk Magyarországon vannak rá hatalmas tanulságok, hogy a legexponáltabb nemzetiségi vidékeken pl. Petro- zsényban, milyen tősgyökeres, hóditó magyar szellem képes kifejlődni és érvényesülni az ipari vállalatok révén. Váralján még a kezdet nehézségeivel sem kellett volna küzdeni, — az avasi vasút által automatice jelentékeny magyar várossá nőtte volna ki magát. Ámde mindezekről késő beszélni; segíteni a múltak hibáin nem lehet, legfeljebb okulást meríthetünk a baksis- korszak történetéből arra, mit nem szabad cselekedni a jövőben. Nagybányának és környékének rendkívüli, de majdnem teljesen kihasználatlanul heverő természeti előnyeire sokszor reámutattunk már e lap hasábjain. Hasábokat Írhatnánk arról, mi mindent lehetne és kellene azon a vidéken létesíteni. Ha Bikszád országos hirü és lá- togatottságu gyógyfürdő lesz megközelíthetősége által, Nagybánya és Felsőbánya kinálva-kinálkoznak klimatikus üdülő helyeknek. A Rényi-féle zelestyei üveggyárnak Nagybányára áttelepítése, mely már a megvalósulás stádiumában van, igen életrevaló gondolat, annál is inkább, mert épen az üveggyártás az, a mely val, s kedves ajándékokkal, hol fenyegetéssel minden illendőségre s képes jó erkölcsre lehetne hajtogatni és szoktatni. — De a mint mondám, a mostani nem-édes-anyák e hét esztendők jártában ezzel nem agganak, hanem palotás módi pálca alatt nevelik: Kézről-kézre ápolgatásra, ölelgetésre, nyalják-falják, öblökben rengetik, bársonyon nyugtatják, aranyba, bíborba takarják, a legkényesebb csemegékkel táplálják, azon közben a francia ABC és mindenféle hivságot vernek kis fejébe. Mikor már csírázik és kiszinlik valami eszecske belőle, akkor sietve sietnek véle a mama belső kamarájába, egyenesen a tükör eleibe leckére: mint s hogy kellessék véle tanácskozni. Oktatják azután a toilette dolgában, mutatják a kendőzésnek eszközeit, mennyire légyen szabad nevelni az orcákon a pirost, hogy meg ne sokalják a szemek, s mint kellessék elejét venni, hogy a veríték le ne mossa és el ne árulja a vendégszint; mi vizekkel lehet frissen és gyengén tartani a testet. Maga sem tagadja a fejér-nép, hogy legelső gondja s legutolsó célja légyen a szípség, kihez képest minden dáma kötelességének tartja, hogy érte legyen teljes igyekezettel, a természetet mesterséggel segítse, ha ez nem elég, erőltesse is; hogy idegen vizekkel mosódjon, hogy elejét vegye az arcagyalázó himlőknek, leegyenitse a kiülő fakadékokat, kellő színben, tetsző gyengeségben tartva nyomós időkig kényes bőrét. Ezeken a leckéken átal kell menni akkor tájban a kis dámának, hol mikor ezer martiromságot szenved: mert irgalmatlanul csigázzák derekát, feszitik vállait, támasztják állát, furdalják füleit, reszelik fogait, tépik szemöldökit. Hogy meg ne hízzon, sanyarú böjtre fogják, kevés kenyeret és a rizskásáról higan leszűrt egy kevés levecskét adnak eleibe. Derekának mértéket szab az anyja és a szerint abroncsoztatja, akár vehessen lé- lekzetet s akár nem. Ekképen kínozzák kívül belül a donzellát, csak hogy tessék a világnak. Fölserdülvén, táncra s muzsikára hajtják; mikor már annak rendi szerint csoszsza s ropja a menüettet és a kótabetükön föl s alá tud valamicskét danulni; mikor megtanulta, mint pittyengeti ajakit a többi, mint hunyorít ide is, amoda is, mint haboz médiásán a legyezővel: vig örömét mutogatja az anyja, fennyen dicséri érte s biztatja, hogy böcsületet fog vallani a conversatióban. Mindazonáltal (úgymond) még két bűnt tapasztalok benned jó leányom: még vadocska vagy és igen sze- mérmetes: a jeles udvari dáma nehezen pirul, szem változik színében, nem vonogatja magát minden aprólékért, nem minden árnyékra nézve pillant ijedelmesen. — Hát van valami új a nap alatt ? Hányszor elevenül meg ez a másfélszázadnál avultabb festés. Az új kiadásban a lé- nyeg ugyanaz, csupán a színezés választékosabb. A cifra nyomorúság megdöbbentő arányokat ölt, a nagyzás hóbortja félelmes módon szedi áldozatait. Ez a két betegség, az egyenlőség kenetes szózatával a szájon, kihegyezi az osztálykülönbséget, feldúlja az otthont, sőt épen nem kicsinyes a vád, gyönyörű nyelvünket sem kíméli. Az ötvenes években az volt — szokás, hogy az iró olvasója hangulata megnyerésére műve fölé iktatta: igaz történet. Nem hóditok annak kijelentésével: igaz-e, nem a mire hivatkozom, hisz mindenki tudja, hogy idézetet ujjúnkból szívni tiltja a tisztesség. Bizonyos úranyától kérdik részt vesz-e az összejövetelben. Felelet: — Ha az idő lesz agréable, az egészség lesz passable, a társaság lesz convenable, s petite Helén nem lesz malade, akkor eventuelle ott leszünk. Ennek fele sem tréfa. * Minél nemzetiebb, egyszerűen Ízlésesebb nőnevelésünk: az otthon művészete annál vonzóbbá nemesül. A kedély nagyon rugalmas. Temérdek új és új benyomást, képzetet képes felszívni, át- hasonitani, őrizni. De mikor megtelt, úgy tesz, mint a veszélyben forgó hajós: fölösleges terhét vízbe dobja. Legyen bármily gazdag, tűrhetetlenül tartalmas valakinek múltja, igyekezzék rombolás árán is feledni, áldozza fel barátait, kellemes óráit e különös szenvedélyének: egyet még sem vethet a feledés tengerébe, egy dolog sohasem juthat a fölösleges hajóteher sorsára s ez: az otthon emlékezete. A kinek nincs otthona s hivatott, képes megteremteni azt; siessen. Ne legyen olyan, mint a kártyás, ki szenvedélyesen, loppal szemlélgetve a lapokat kéjt talál abban, hogy később tudja meg változha- tatlan sorsát. A kinek pedig van otthona : becsülje meg s őrizze derekasan. Huttkay Lipót dr.
