Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-06-02 / 22. szám

4-ik oldal.

SZATMÁRVÁRMEGYE

22. szám.

elképzelni is abszurdum, hogy ezek az urak minden készültség nélkül a községi háztartás és számvitel, valamint a községi közigazgatás százféle útvesztőjében eligazodni tudjanak s ezeket is nevelni kell előbb erre a szolgálatra a központban a vármegyénél, nem pedig minden készültség nélkül mindjárt kiküldeni a járásba, ahol aztán mozogni sem tudnak, s mindent össze-vissza kérdezgetnek, tudakolnak attól a községi jegyzőtől, pénztárnoktól, sőt a községi végrehajtótól is, akiket tulajdonképpen elíenőrizniök kellene. Ellenben a vármegyei szolgálatból kikerült járási számvevők teljesen beválnak; ezek a főszolgabiráknak a közigazgatás bármely ágazatában hasznukra vannak.

*

íme teljes valójában a vármegyék önkormányzatát gátló s a törvényes ellentállást megbénító formátlan törvénynek teljes csődje, most már aztán csak siessünk a felszámolással s a kiváló fontosságú alkotmányjogi biztosítékok megszerzése mellett egyik legsürgősebb teendője'legyen a kormánynak az, hogy az 1902. évi III. t.-c. eltörlésével a vármegyék régi jogaikba visszahelyeztessenek.

Siessen a kormány, mert a nemzet ettől a kormánytól várja az orvoslást.

A vármegye közgyűlése.

Különösen nagy érdeklődés melleit folyt le a vármegye tavaszi közgyűlése május 29.-én. A bizottsági tagok majdnem teljes számmal megjelentek, úgy, hogy a székház tágas nagy terme csaknem szűknek bizonyult. A karzat is telve volt előkelő hölgyközönséggel. Mindenki nagy várakozással tekintett különösen a sorra kerülő választások elé.

Fél 11-kor jelent meg nagy éljenzés közt az elnöki emelvényen a tisztikarral együtt Fa- lussy Árpád főispán.

Erőteljes, tapsoktól és éljenzésektől sűrűn megszakított beszéddel nyitotta meg a vármegye közgyűlését. Nagy figyelemmel hallgatták a szónoki hévvel előadott s a lélek meggyőződésével átitatott megnyitót, a mely nagy vonásokban a következőket tartalmazta:

A magyar nemzet lelkében még nem simultak el azok a hullámok, melyeket egy gyászos emlékű korszak viharai támasztottak; de győzött az igazság és ime bekövetkezett az, hogy a nemzet ítélt s ez az ítélet fényes elégtételt szolgáltatott a nemzet alkotmányos érzelmű polgárainak. A gyászos korszak emberei eltiportattak s most minden igaz hazafinak sorba kell állani, hogy még meglevő ellenségeink fölött a teljes uralmat biztosíthassuk. Midőn eltiportuk a gyászos korszakot, minden embernek, minden hazafinak csatasorba kell lépni, hogy az alkotmány fegyvereivel^ hódítsuk vissza mind azt, amit elvesztettünk. És vannak idők, midőn a szenvedélyeken felül kell emelkedni a nyugodt gondolkozásnak! (Élénk helyeslés és éljenzés.) Mi is arra törekedjünk, hogy higgadt megfontolással intézkedjünk sorsunk felett. — Nyomjuk el a múltak felett lelkünk erős hullámzását s legyünk tetteinkben elveinkhez méltóak : bölcsek. Büntetni kell a gonoszt s ez be is fog következni. És ha büntetünk is, nyugodt lélekkel tegyük ezt, hogy a vármegye ősi tradíciójának méltó követői legyüpk.

Ebben a hitben és meggyőződésben üdvözlöm a vármegye törvényhatóságának tagjait. (Lelkes éljenzés.)

Az éljenzés lecsillapultával a tárgysorozatra került a sor, a melynek első pontja az alispáni jelentés volt, a mit a közgyűlés felolvasottnak tekintett. ^ *

Ezután a megürült tisztviselői választásokra került a sor.

Először a kandidáló bizottság alakult meg a következő tagokból: Kölcsey Antal, Szerdahelyi Ágoston, Madarassy Dezső, Jé key Zsig- mond, N. Szabó Antal és Kende Zsigmond.

Majd a beadandó szavazatok elfogadására két bizottság alakult meg. Az I. bizottság elnöke Domahidy Sándor volt, tagjai pedig Laby Béla és Madarassy Gyula; jegyzői Madarassy István és Kende Péter; a II. szavazatszedő bizottság elnöke Böszörményi Zsigmond volt, tagjai: Papp Béla és Reök Gyula, jegyzői pedig Kozma Gergely és Panellá Zsigmond.

A kandidálló bizottság javaslata alapján az alispáni állásra egyedüli jelölt Ilosvay Aladár volt.

Mikor ezt bejelentette az elnöklő főispán, a lelkesedés elementáris erővel tört ki. Hangos éljen, kalaplobogtatás, az arcokra kiült öröm hangos és lélekemelő módon hirdette, hogy a vármegye egyhangú bizalma Ilosvay Aladárt kívánja látni az alispáni székben.

S mikor kihirdette a főispán, hogy Ilosvay Aladárt a vármegye egyhangúlag választotta meg alispánjának, újra felzúgott s perceken át hangzott az öröm ünnepi lelkesedése, a mely csak akkor csendesült le. mikor a megválasztott alispán esküjét a m^gye színe előtt letette.

Eskütétel után lelkes szavakkal köszöntötte a főispán a megválasztott alispánt, a ki meghatott szavakkal köszönte meg a vármegye lelkes megtiszteltetését és férfias Ígéretet tett", hogy köszönet ezzel szemben, a mit szavakkal kifejezni nem tud. tettekben fog megnyilatkozni. Oda fog hatni, hogy a közigazgatás minden vonalán pártatlanul, tiszta kézzel dolgozzék és kéri a vármegye törvényhatóságát, a főispánt és a tisztikart, hogy törekvésében támogatni szíveskedjenek s legszebb jutalma az lesz. ha megbízása lejártakor a megyegvülés ugyanily egyhangúsággal ismeri el. hogy minden ténye önzetlen és becsületes volt.

Jékey Zsigmond a törvényhatóság nevében üdvözölte meleg szavakkal a megválasztott alispánt, mire a megüresedett főjegyzői állás betöltése következeit.

Jelölve voltak Péchy István és Manyii Béla; a beadott 378 szavazatból Péchvre 228. Mangura pedig 150 esvén, 78 szótöbbséggel Péchy István választatott meg főjegyzőnek.

Az eredmény kihirdetése után a főispán lelkes éljenek közt Manyii Bélát tb. főjegyzővé nevezte ki.

Ezután az erdődi főszolgabírói állásra Eötvös Róbert, Neupauer János és Gulúcsy Tibor jelöltekből a közgyűlés Eötvös Róbertét választotta meg.

A szinérváraljai főszolgabírói állásra szintén 3 jelölt volt: ifj. Péchy László, Bay Miklós és Neupauer János: a beadott 262 szavazatból ifj. Péchy Lászlóra 160. Bay Miklósra 86 és Neupauer Jánosra 16 esvén, 58 szótöbbséggel Péchy László választatott meg.

I. osztályú szolgabiráknak jelöltettek : Gulúcsy Tibor, Jeszenszky Béla és Galgóczy Árpád, a két I. oszt. szolgabirónak megválasztatott Galgóczy Árpád 188 és Jeszenszky Béla 185 szavazattal Gulácsv Tibor 169 szavazatával szemben.

II. osztályú szolgabirák lettek Telekig Jenő gróf és Domahidy Pál.

A választások után 3 órakor az elnöklő főispán indítványára a bizottsági tagok a torna- csarnok elé vonultak, bogy a dec. 28-i közgyűlés emlékére annak falába illesztett emléktáblát leleplezzék. A tornacsarnok előtt, miután a főgimnázium ifjúsága elénekelte a Hymnust, Luby Géza országgyűlési képviselő igen tartalmas beszéd kíséretében leleplezte az emléktáblát (Makay polgártársunk kitűnő márvány metszetét), végezetül az ifjúság a Szózatot énekelte el s a szép ünnepély véget ért.

Az emléktábla szövege a következő:

Szatméirvár megye közönsége

ebben a helyiségben tartotta meg közgyűlését

11)05. december 28-iín, amikor az önkény fegyveres hatalma saját székházából kizárta.

A törvényhatósági bizottság közgyűlését 1906. május 30-án délelőtt 10 órakor folytatta.

A közigazgatási bizottsági tagok választása következett, a törvény által előirt titkos szavazás eszközlésére Kende Zsigmond elnöklete alatt Jékey Zsigmond és Péchy László tható- sági bizottsági tagokból álló küldöttséget bízta meg a közgyűlés. A szavazás eredménye szerint Luby Géza 61, Nemestóthi Szabó Antalra 44, Nonn Gyulára 21, Szalkay Sándorra 3, Papp Bélára 1 szavazat esett s egy üres szavazólap adatott be, tehát Luby Gézát és Nemestóthi Szabó Antalt a közgyűlés közigazgatási bizottsági tagokul megválasztotta.

Nemestóthi Szabó Antal indítványozta, hogy a tornacsarnokban az 1905 évi dec. 28-án tartott közgyűlés emlékére elhelyezett emléktábla leleplezése jegyzőkönyvileg megörökittes- sék; a közgyűlés ez indítványt egyhangúlag elfogadta; — hasonlóul elfogadta a közgyűlés l)r. Kovács Dezsőnek a tárgysorozat sorrendjének megváltoztatása iránt beadott indítványát s igy először az Ilosvay Endre főszolgabíró és Nagy Sándor I. aljegyző nyugdíjaztatását mondta ki; — továbbá az önkényuralom szolgálatában volt tisztviselőknek a törvényhatósági közgyűlés tiltó határozata ellen tanúsított magatartásuk megtorlása felett indult meg hosz- szabb vita, melyben Dr. Iioóz Samu, Ináncsi Pap Kálmán, Kende Zsigmond, Dr. Kovács Dezső s Luby Géza vettek részt, azaz, hogy Ináncsi Pap Kálmán, ki ez úttal nem indokolta meg. hogy a thatósági bizottság közgyűlésén miért jelenik meg, — védőbeszédet akart mondani a tisztviselőkért, de szavai a közgyűlés tagjainak zajos tiltakozása miatt hallhatók nem voltak; annyit azonban mégis hallottunk, hogy szerinte Nagy László törvénytelen rendeletét nem adott ki, tehát a tisztviselők törvénytelen rendeletet nem teljesítettek.

Kende Zsigmond megjegyezni kívánta, hogy a közgyűlés legjobban tesz, ha az állandó

választmány javaslatát elfogadja, mert annak értelmében tartandó vizsgálat a tisztviselőknek alkalmat ad ügyok tisztázására, de fél. hogy ha még egy ilyen védője akad a tisztviselőknek, mint Pap Kálmán, az bajuk lesz.

Dr. Kovács Dezső kifejtette, hogy a javasolt határozat nem személyes kérdés, csak consequentiája a már kimondott határozatoknak s ő azt hiszi, hogy a javaslat ellen Kende Zsigmond felszólalása után már érdemleges ellenzék nincs is, elvárta volna maguktól az érdekelt tisztviselőktől, hogy megkérjék saját maguk ellen a fegyelmi eljárást, mert hiszen azoknak a tisztviselőknek, a kik magukat ártatlanoknak vélik ez az egyetlen ut és mód tisztázásukra. Nem kegyelmi tényt, de igazságot kell gyakorolni a közgyűlésnek, pártolja az állandó választmány javaslatát. A közgyűlés az elrendelt titkos szavazás után 48 »igen« szóval 5 »nem« szavazat ellenében az illető tisztviselők ellen, kiknek neveit előző lap számunkban már közöltük a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendelte

A törvényhatósági úthálózat kiépítésére felveendő kölcsön ügyben az állandó választmány javaslata ellen Gerzon Kázmér, mellette pedig Kende Zsigmond szólalt fel s ugyancsak e helyen Kölcsey Antal a szalmái• /. újlaki útvonal kiépítését szóvá teszi, Kaufmann Jenő pedig a felveendő kölcsön formáján a folyó számla kölcsönt nem ajánlja s több pénzintézetből kívánna ajánlatot. Ilosvay Aladár alispán és Kacsó Károly épit. hiv. főnök felszólalása után a közgyűlés az állandó választmány javaslatát elfogadta.

Érdekes volt még a Hrabovszky István biz. tag felszólalása is. hogy a vármegyeház építés emlékére elhelyezett márványtábla szövegéből a Gróf Tisza István volt miniszterelnök neve is töröltessék vagy a márványtábla töressék össze és szekér útra dobassék s a helyett a törvényhatósági bizottság másat készíttessen ; vm. főispán felvilágosításai után közgyűlés az állandó választmány javaslatát, hogy a Kristóffy és Nagy László gyűlölt nevei helyére három tulipán vésessék be. — elfogadta.

A thatósági bizottság a tárgysorozatba vett összes ügyeket letárgyalta.

Közgyűlés bezárása előtt vm. főispán Papp Béla ügyvédet vm. tb. t. főügyésszé dr. Galgóczy Istvánt pedig tb. szolgabirónak nevezte ki.

A közgyűlés délután 1 és fél órakor ért végett, a jkvek hitelesítésére a thatósági bizottság dr. Kovács Dezső és Nemestóthi Szabó Albert thatósági bizottsági tagokat küldte ki.

Színház.

Szinte kedvünk volna a klasszikus mondását betartani: De morluis nil, nisi bene.

Krémer inkább a kassza-siker, mint a művészet lovagja. E keltő pedig — úgy látszik — nem fér meg együtt. Az egyik halva marad a. csatatéren.

Nos, a színházi időszak végén szemlét tartva a harcmezőn, elmondhatjuk: a halott — a művészet. — A halottakról pedig vagy jót, vagy semmit — lartja a közmondás. Ezzel az idézettel tehát nyugodtan napirendre térhetnénk Krémer társulatának »színházi esték« nevű vállalkozása fölött. Annál is inkább, mert — hallomás szerint — a múlt számunkban megjelent kritikánk — állítólag — nagyon erős volt. Feleletül csak annyit, hogy mindennek van bizonyos mértéke. Á művészetnek is. De úgy gondoljuk, hogy Krémer mégis csak ezt a mérleget kívánja a bírálatnál és nem más mértéket, ha azt akarja, hogy társulatát komolyan számbavegyék. Mi tehát, ezt a mértéket alkalmaztuk már csak azért is, mert tár sulatának sok tagját öntudatos, művészi ambíciójú, igazi színésznek tartjuk. És ez az oka annak is, hogy a társulat előadásairól még egyszer szólunk.

Harminc színházi estében volt részünk, s a 30 előadás közül 8 esett a Gül-Babára, 3—5 egy-egy operette-re (János vitéz. Koldus gróf, Leányka, Legvitézebb huszár, Tavasz, stb. stb.) úgy, "hogy 30 előadásban az előre ígért darabok közül csak egy negyedrész került színre. Ezek közül sem kaptunk egyetlenegy klasszikusnak mondható darabot sem.

Ez a szomorú statisztika, a melyet még jobban kiélezhetnénk, eléggé bizonyíthatja, hogy a szatmáriak elégedetlensége és majdnem bántó óvatossága Krémerrel szemben jogosult volt. Mert nála nemcsak a színház komoly célja, de még a közönség érdeke, művészi Ízlése sem jön számításba. Mutatja ezt a mi sokszor hangoztatott kívánságukkal való nemtörődés is; pedig csak annyit kértünk Krémertől, hogy legalább csak egyetlenegy, de igazán klasszikus estében részeltesse közönségünket. Hasztalan volt. Holott ezzel társulatának művészi erőit is sarkalhatta volna. így történt, hogy a társulat tagjai jórészt fáradtan, unottan, komoly készü-