Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-04-07 / 14. szám
14. szám. SZ ATMÁR V ÁRM KG Y E. 5-dik oldal. a mai szám tárcájában gyönyörködhetnek. R. Réthy Laura művésznő éneke volt a negyedik szám. Egy imát adott elő az áhitatnak magasztos hangján. Nagy kiterjedésű, finoman iskolázott és behízelgő hangja lágyan siklott át a legnagyobb nehézségeken s játszva emelkedett s lágyan szállt alá, magával ragadta a közönséget az imádság áhitatos világába. A tapsvihar szűnni nem akart, mig újra meg nem csendült az a pacsirtahang, de most már dé- vajon enyelegve, szerelmesen epekedve. — A templom csendjéből a világ színpadára értünk s nem tudtuk, hogy a fönséges előadásban, vagy a bravúros hangtechnikában gyönyörködjünk-e? A taps nem szűnt meg, újra hallani kívánták s most a hazafias fájdalomnak húrjait rezgette meg a »Tavasz elmulL-nak szívhez szóló előadásában. A közönség ovatiója még ekkor is újra hallani kívánta s nem nyugodott, mig negyedszer is meg nem jelent s újra el nem énekelte a »Tavasz elmult«-at. Hisszük, hogy a közönség azt a rokonszenvet, amellyel most fogadta, tanúsítja az ének e kitűnő művésznője iránt majd akkor is. ha egy külön előadásban fog hangjával gyönyörködtetni. Finom diszkrécióval kisérte minden darabját Réíhy Janka. Művészi játéka odasimult az ének minden dallamához. S most egy kedves, derűs szám következett: Komka Böske jelent meg a színpadon s kellemes csevegésével egy csapásra meghódította a közönség szivét. Oly naivul s természetességgel adta elő egy leánynak ömlengéseit s kedves bohóságait, ki csak ma kapott hosszuszoknyát, hogy sokáig feldhetetlen marad a károlyiak szivében. Talán az olláregyesületi esték fotográfiája vagy megszemélyesítő összefoglalása akart lenni az élőkép, mely a hit, remény és szeretet megjele- nitése volt. Kerekes Anna a hit, Márton Margit a remény, Borody Irén a szeretet volt. Sokáig s nagy élvezettel gyönyörködött a közönség a hitben, ki a keresztet ölelte át imádságos arccal. a reményben, ki a horgonyt tartotta s közbe mosolyogva tekintett a szebb jövőbe, a szeretetben, ki égő szivet tartott szeretetet lehelve s a háromban együtt. Előkelő Ízlés s ügyes felállítás jellemezte mind a négy képet s a sokszor felhangzó taps fejezte ki azt a nagy tetszést, a melyet a láthatatlan háttérben mozgó Dr. Cservenyák Károlyné s Papp Bé- láné fáradságos munkájukkal arattak. Hivatott interpretatora is akadt az élőképekben Hetey Blanka ügyes szavalatában. Az élőképek bemutatása alatt a színfalak mögött egy válogatott vonós quartett játszott. Végül az oltáregyesület igazgatója Varjas Endre lépett elő, hogy néhány szóval végig tekintsen az estéken s belopjon egy igazságot a szivekbe, hogy egész ember csak az, ki nem csak a földet tapossa, hanem fölfelé is tekint — a végtelen felé. — Lelkigyakorlatok. Az oltáregyesület szokásos lelkigyakorlatait ápr. 7., 8., 9.-én d. u. mindennap fél 3-kor kezdve tartja a zárda nagytermében mindennap három elmélkedéssel, a melyeket Varjas Endre oltáregyesüleli igazgató tart. A lelkigyakorlatokra ez utón is meghívja az egyesületi tagokon kívül a részt venni kívánó róm. kath. híveket — az oltáregyesületi igazgató. — Krónikás adoma-pályázatunkra összesen hat pályázót érkezeit be. Mindegyike a pályázatoknak messze elmarad a krónika- szerűségből s a kulturhistóriai értéktől; tárgyuk jórészt semmitmondó, közömbös, vagy alacsony nívójú úgy, hogy közülök egyik sem érdemli meg nemcsak a pályadijat, de még föl sem használható thémájuk miatt. Sajnáljuk, hogy fölszólitásunk eredménytelen volt, pedig gazdag kincsesbánya van ezekből a krónikás adomákból vármegyénkben, szeretnénk megmenteni a kihalástól és elfeledéstől a magyar humor és ötlet e kiváló szülöttjeit, de a Pató-Pálok közönyösek. — Újból felkérjük e helyen minden pályázat kiírása nélkül mindazokat, a kik valami krónikás adomát tudnak, küldjék be kidolgozatlanul is magát a puszta anyagot, hogy megmentsük a jövő számára. Szándékunk ugyanis, ha egy kötetre való krónikás adoma összegyűl, ezeket könyvalakban előfizetőink kezébe juttatni. — Vasutmegnyitás. A bikszádi vasutat e hó 12-én nyitják meg, illetve ekkor teszik a szokásos műtanrendőri bejárásokat. A vonatot az állam veszi át — Nyilatkozat. Kemény Emil és Rónay László a Szatmármegyei Közlöny f. hó március 21-én kelt számában egy levelet tesznek közzé, melyben azt állítják, hogy én tőlem f. hó 18-án d. u. 5 órakor elégtételt kértek Brebán Aurél nevében és hogy én erre kereken kijelentettem volna, hogy elégtételt nem adok. Ez a kijelentésük nem felel meg a valóságnak. Tény az, hogy f. hó 18-án d. u. 5 órakor a rendőrkapitány hivatalos szobájában, a hol én fél 5 óra óta azon inzultusért, a melyért ők lovagias elégtételt kértek a Brebán nevében, épen a Brebán feljelentése folytán minden jogos és törvényes indok nélkül le voltam tartóztatva, felkerestek és Brebán Aurél nevében elégtételt kértek. Az azonban nem igaz, hogy én az elégtétel adást megtagadtam volna, sőt kijelentettem, hogy ha kiszabadulok, bárkinek is adok elégtételt. Segédeimet 24 órán belül meg is neveztem, de úgy látszik, Brebán az elégtételkérést nem vette komolyan, mert segédeim felszólítására nem reagált, miért is segédeim az alábbirt levelet intézték hozzám. Brebán Aurél lovagiaskodását nyugodtan bocsájtom a nagy közönség elbírálására. Nagykároly 1906. március hó 24-én. Ifj. Kirilla Adolf joghallgató. Tekintetes ifj Kirilla Adolf urnák Nagy károly. Dr. Brebán Aurél úrral fenforgó lovagias ügyben megbizása folytán a mai napon tudattuk Rónay László és Kemény Emil urakkal, hogy a lovagias ügy tárgyalása céljából ma este 7 órakor alólirott Szabó Albert dr. lakásán várni fogjuk őket. Miután a kitűzött időben meg nem jelentek, de különben is értesülésünk szerint Dr. Brebán Aurél ur bírói utón keresett a sértésért elégtételt, az ügyet uraságod részéről a lovagiasság szabályai szerint befejezettnek jelentjük ki. Nagykároly. 1906. március 19-én. Szabó Albert dr., Dr. Vetzák Ede. — Szerkesztőségünk alábbi nyilatkozat közzététele végett lett megkeresve: NYILATKOZAT. Megbotránkozva értesültem, afelől, hogy van Szatmárvármegyében egy nevemet viselő bizonyos Majos Károly nevű egyén, aki a nemzet által megbélyegzett Jakabok szolgálatába szegődvén, ez által ősi, tiszta családi nevemet beszenynyezte. Mivel a Majosok között eddig még korcs hazaáruló nem találkozott saját erkölcsi és hazafiui reputációm érdekében ezennel kijelentem, hogy a fent nevezett Majos Károlyival (a kit egykor »Bandisz«-nak hívtak) a Majos család semminemű rokonságban nincsen. Kelt Abaujszántón 1906. évi március 30-án. Előttünk: Tóth Lajos, Nagysenyei Majos Sándor Czékus László. abaujszántói lakos, földbirtokos. April. 11. Ezt a napot annak idején Bánffy nemzeti ünnepé avattatta, mint az 1S48. évi törvények szentesítésének évfordulati napját. E napot ünepelték is azóta a hivatalos testületek és intézetek. Valami különös véletlen folytán épen április Il ikére esik az a határnap, amikor a törvény értelmében az országgyűlés feloszlatása után az uj választásokat ki kellene írni. Április Il ikének ünneplését a hivatalos körökön kívül nem igen vették tudomásul. Ez az ünnep népszerűségnek nem örvendett az országban. — A tevékeny uj közigazgatás. A napokban az a hir terjedt el városunkban, | hogy az állásukból törvényellenesen elmozdított tisztviselők — kivétel nélkül — hajlandók visszatérni állásaikba. A hir terjesztője szerint egyikük Jakabhoz fel is ment és visszakinál- kozott. Jakab hajthatatlan maradt, a visszatérőket befogadni nem akarta, hanem kilátásba helyezte, hogy a legközelebb megüresedő főszolgabírói állásokra helyezi el őket. — Utána jártunk a dolognak. A kósza hírből, a tisztviselőkre vonatkozó rész teljesen alaptalan s terjesztője ellen bűnvádi feljelentés készül. A Jakabra vonatkozó fejezet hű lehet, mert egy másik hir szerint két uj embere Bikfalvi és Schlott, kikben a jobb érzés talán még nem szunnyadt ki, már lemondtak s távozni készülnek s igy munka erőben a nagy bőség szaruja szűkül. Itt emlékezhetünk meg arról is, hogy »Az Újság« március 14. számában valami Májas Károly miniszteri titkár alispáni jelentéséről ir. A nyomda hiba ez úttal alkalomszerű s találó. Valóban májasság még pedig rossz májuság kell ahhoz a munkához a mire »Májas« vállalkozott. De hogy a mája sem bírja ki, tanúja saját maga. Nyugodt lelkiismeretét nem engedi, hogy bárki zavarja, — zárt ajtók mellett szolgálja Kristó(ffy)t; Tiszta lelkiismerete nem vágyik a szabadba, az utcai nyilvánosságot kerüli. Fél az utca porától. Pedig az csak tisztitó és tavasszal a termékeny erőt is hordja tovább magával. — A belügyi ügyvivő cselédbértartozása. Kristó(ffy) József szatmári főispánsága idejében Marinkás Jánost mint házi szolgát alkalmazta, de az 1905 évi április—junius hónapokra 90 korona cselédbérrel adósa maradt. A belügyi ügyvivőt épen a jelzett időben vették elő országos gondjai. Szociális eszmék — mint ő szokta mondani — »agyam minden részét« áthatották s bár elsőrendű, elemi szociális feladat, hogy a házi szolgát becsületes munkájáért kellő időben kielégítsük, az ügyvivő — többek közt — ezt is elfeledte. Bizonyára szerencsés kezével még nem dolgozta ki az ily kérdések szabályozását. De hát Marinkás János nem várhat. Bepanaszolta Kristó(ffy)t Nagykároly város rendőrkapitányánál még ez év január 3-án, de annak eddig eredménye nem volt; most ujabbi sürgetésre márt. 23-án — tehát három hó után 880. rend. sz. végzésben tudatja a r. kapitány, hogy »Kristó(ffy) József ur« kihallgatása végett január 10-én a budapesti főkapitányságot megkereste; márc. 5-én megsürgette s már 23-án újból sürgette; Ígéri a rendőrkapitány azt is, hogy. ha választ nem kapna, a tárgyalást ki fogja tűzni. Az ügyvivőre már nyilatkoztunk; most még azt állapítjuk meg, hogy a Demidor végzése szerint a bpesti főkapitányság az ügyben még semmit sem tett, végül most tudjuk meg, hogy ennek a semmittevésnek az ügy érdemi eljárását meg kellett előznie s úgy látszik, hogy Demidornak a cselédtörvény végrehajtása tárgyában külön utasítása lehet, mert hát, ha nincs, micsoda utasításon alapul, hogy először a panaszt kihallgatás végett más hatósághoz átteszi s ha ez nem válaszol, akkor tűzi ki a tárgyalást? Még csak arra vagyunk kiváncsiak, vájjon, ha a panaszt elküldte, a kitűzendő tárgyalást Írásos irás nélkül mi módon tartja meg? Előző lapszámunkban Rudnai Mihaszna Ignácnak kereszteltük át Demidort, kétségtelen, hogy eme cselekedete is rászolgált a nemesítésre. — Az pedig, hogy nemesi előneve egy családra mutat a budapesti rendőrfőével, erről valóban nem tehetünk, ez csak a sors keserű játéka. — Búcsút veszünk immár tőlük s a költővel rebegjük . . . hárman valának együtt... — Tiszti orvosi vizsgálat. Kölcsey Ferenc kökorházi orvos, Budapesten március hó 4 17-ig megtartott tiszti orvosi vizsgálaton képesittetett. — Fürdő építés. Általános közóhajnak felel meg Krasznabéltek község áldozatkész közönsége, midőn a tulajdonát képező fürdőjét teljesen újjá építteti s a követelményeknek megfelelően berendezteti. A krasznabélteki fürdő évtizedek óta ismeretes és látogatott volt. Kiváló gyógyhatású mindennemű csuzos, köszvényes bántalmaknál. Dacára eddigi kezdetleges voltának, mindig többen és többen keresték fel évente itt gyógyulást keresve és találva. A mellett a vidék intelligentiájának kedvenc kiránduló és találkozási helye. De viszont általános volt a panasz, hogy úri beteg a legjobb akarat mellett sem tölthet hosz- szabb időt, miután sem lakása, sem ellátása nem volt teljesen megfelelő. E bajon most mind segítve lesz! Kényelmesen berendezett szobák, tánc és éttermek, célszerűen berendezett fürdő kabinok, gyönyörű kert fog állani a közönség rendelkezésére. Gondoskodva lesz, hogy a fürdő a legavatottabb vendéglős kezelése alá adassák s igy a fürdő minden tekintetben kielégítse a közönség kívánalmát. A fürdő ünnepélyes megnyitása valószínűleg f. évi május elején történik, miről a nagyérdemű közönség külön értesítve lesz. A fürdő legközelebbi vasút állomásai: Ákos és K.-Erdőd. — Országos vásárok. Április hó 2-án Mándokon és Munkácson; április 9-én Nagykárolyban; április 17-én Kraszna-Bélteken. TOLLHEGYGYEI, A magyar ipar bojkottja. A helyi kamarilla igazgató választmányi ülése. Színhely: a szatmármegyei cs. k. hely- tartóság díszterme. A trónon ül Jakab, tar koponyáján olajágból font koszorú. Jobbján Májas Károly, önmagával makaózik. Balján Lojzi, tanácsot ir Bécsbe. Az ajtóban kivont karddal, hegyében citrommal, diszőrséget áll Náci, rendőri lángész. A balfenéken kobozán pengeti balsamos dalait a királyi ügyész. Szerteszélylyel apró Jakabok hancuznak. Jakab: Tisztelettel van szerencsém üdvözölni a megjelent bizottsági tagokat. Én. aki tizenhat évi ... . Májas: (hanyag elegánciával ásít) Jakab- kám, ez nem közgyűlés. Jakab: (megdöbbenve észretér) Kristóf uccse, igazad van Májas. Milyen jó hogy ilyen okos fiút hoztam niagamnak. Tehát ne cifrázzuk ugy-e fiuk? (Általános élénk »ne cifrázzuk« kiálltások.) Náci fiam ugorj, hozz egy félliter Berchtold-kollegám féle hópehely-konyakot. (Busan, de nem reménytelenül.) Bár már az enyémből itathatnálak benneteket, fiuk ! Lojzi: (félénken, de nem indiserétül közbevág) De hiszen kiadtad a szeszgyáradat árendába, Jakabom. Jakab: (gúnyos lenézéssel) Lojzi, te még ehez tojás vág}'. Kedvenc kifejezésemmel élve, mondhatnám, hogy sárga csőrü finánc vagy. Tudd meg fiam, hogy én csak saját magamat adtam árendába, becsülettel szerzett vagyo- nomnak és adósságaimnak azonban korlátlan ura vagyok. Lojzi: (megszégyeniilten hallgat).
