Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-04-07 / 14. szám

14. szám.

megyei Közlönynek 1903. évi szeptember 13-án megjelent 37-ik számából a nagy károlyi sza- badelvü-párt fentebb említett gyűléséről szóló- tudósításának felszólalásommal foglalkozó részét.

»Majd Dr. Kovács Dezső beszélt nagy hatással. uj oldaláról világítva meg a kérdést. 0 azt látja, hogy ma egyek vagyunk mindannyian érzésben és gondolatban, érezzük azt. hogy a mi törekvésünk jogos, kivihető. Utal arra a történeti igazságra, hogy a politikai és társadalmi életben átalakulások lassan, de következetesen történnek, úgy hogy az a bátortalan ember, a ki nagy evolúcióktól tart. észre sem veszi azt, hogy már benne él a változásban, a fejlődés, átalakulás processusában. így az a kettős folyamat, a mely a monarchiában észlelhető, nem uj keletű. Azért midőn Deák és társai megcsinálták a kiegyezést, azon feltevésből indultak ki, hogy Ausztriában a német hegemónia fentarlható A következés az ellenkezőt bizonyította be. Már 15 éve tart a szétbom- lási processus, kitűnt, hogy Ausztriának nincs nemzeti jellege, soha sem is volt. Ily körülmények között mi lesz akkor, ha Ausztria foede- ralistikus állammá fejlődik? A magyar közéletnek végzetes babonája volt az, hogy csak a német hegemóniával hittünk boldogulni. Sarkalatos tévedés. Mert ha Ausztria minden történelmi joggal biró nemzete kivívja jogát, megszűnik Ausztria egységes állam lenni s akkor Magyarországnak sokkal nagyobb hivatása lesz a monarchiában. Ezt hangoztatni, elismerni, szokatlan egy szabadelvű pártitól. De hát az idő folyamát nem lehet megakasztani. Mindenki okosan tesz, ha a múltból tanúságot merit a jövőre. A dualismus nem változhatlan szentség, változáson fog keresztül menni s ily körülmények között a hadseregei magyarrá tenni, minden pártnak kötelessége. Mint szabadelvű párti nem azt a konzekvenciát akarja levonni, hogy a szabadelvű párt nem tudja a nemzeti követelményeket kivívni. Mert ez már a pártol áthatotta és még jobban át fogja hatni s csak egyre kell vigyázni, hogy a szigorú pártfegyelemnek, a mely eddig is lenyűgözte, áldozatul ne essék a nemzet.«

Gondolom, ez eléggé képét adja annak, milyen véleményem volt a nemzeti követelményekről szabadelvű-párti koromban s kézzelfoghatóvá teszi, hogy a szabadelvű-párt csúf tric-je, 1904. november 18 után csak az alkotmányvédő koalíció táborában lehetett helyem.

Egy hibámat elismerem és érette expiálok. Ez az, hogy szabadelvüpárti koromban politikai barátságon voltam Nagy Lászlóval, mint a sza- badelvüpártnak e vármegyében első korifeusával. Mentse, ha mentheti e hibámat azon tévedésem, hogy abban az időben Szatmárvármegye közönségével együtt politikailag is tisztességes embernek tartottam Nagy Lászlót.

Nagykároly, 1906. március 29.

Kováts Dezső dr.

— Szervusz öcsém, látod szegényen, de megvagyunk. Rossz asszony, Isten csapása, de az uraságomból nem engedek . . .

— Mari, szól ki halkan a konyhába, pálinkát . . .

— Nincs.

— Hozass.

— Nincs, kivel . . .

— Pusztulj magad!

— Nem ad a boltos hitelbe.

— Menj a másikhoz . . .

— Szegény leányom, beszélte az öreg

visszatérőben, valóságos angyal, nem akar elhagyni, pedig sokan kérik, látom, te is kedveled ... ♦

Közben megérkezett az ital és az öreg derekasan neki látott, a leánya is segített, a harmadik meg tágra nyillott szemmel bámul mindezen. A leány kinézett a konyhába.

— Látom, mondta akadozva az öreg, a leányom után jársz, hehehe . . . neked adom, és újra töltött.

— Gyere csak be, lányom, siess, Béla meg akar kérni . . .

— Bocsánat kedves bátyám, a feleségem azóta vár az ebéddel . . .

— A feleséged? . . .

— Igen, a feleségem ... Jó napot!

Tisztelt közönség! A megtévedettek viszontlátása a jónak öntudatot ád, undort kelt a rossz ellen és a jóban való edződést adja. Ez is hozzátartozik a viszontlátások érzésvilágához.

*

Krisztus az örök ember. Benne minden emberi megvan a bűnön kívül. Viszontlátásaiban is hatalmasan lobognak azok az emberi érzések, melyek a mi viszontlátásainkat jelzik.

Hölgyeim! Mikor kínszenvedése utján a könyező asszonyokkal találkozik:

SZATMÁRVÁRMEGYE.

Tápintézetünk.

Szerényen jelenik meg e kis eszme e lap hasábjain. De kívánom, hogy miként a mustármag terebélyes fává nő, melyen az ég madarai tanyáznak, enyhet és nyugalmat találnak : úgy a tápintézet lelkes pártolókra találva nyerjen oly igazi otthont nem csak gondolatban az elmékben, de tényleg is kő-kövön, fedél alatt, hatalmas alappal, bizlos élettel, hogy : a szegények fiai is felserdülhessenek — élni tudó munkás férfiakká — a mi tápintézetünkben.

Nagy hiánya az Nagykárolynak, hogy jó birü nép- és polgári-iskolái s főgymnáziuma mellett nincs oly intézménye, mely a szegényebb sorsú gyermekeknek is lehetővé tenné az olcsó táplálkozás és szakszerű házias nevelés mellett a további tanulást.

Ez eszme érdekében a város mellett figyelembe veendő a vidék is, mert onnét rendszeresen Szatmárra viszik a diákokat, oda csalja a szülőket valamelyik intézetbe való bejutha- tás reménye.

Az erő igen meg volna ily intézet létesítéséhez, akár anyagilag, akár szellemileg.

Lépjen fel a társadalom. Egy kis áldozatot mindenki hozhat — önmaga javára. Mert hisz az intézet a társadalomé, tehát mindenkié.

Vegye kezébe az ügyet a főtisztelendő piarista-tanitó-rend!

Ha az érett gyümölcs kedves és jó, az önmagától éppen úgy nem hull ölünkbe, mint akár az éretlen.

Nem egy szülő áldaná az intézetet, ha rá bizhatná fiái. Nem egy szegény szülőnek váltaná ez intézet keserű bánatát remény teljes örömmé, ha arra való fiát anyagi erő hiányában is taníttathatná.

Nem egy szülő menekülne meg az anyagi bajtól, sőt romlástól! De soroljam-e fel egy ily intézetnek ezerféle jóvoltát?! Úgy hiszem, fölösleges.

Csupán azon körülményt említem még fel, hogy ily intézettel Nagykárolyhoz lehetne vonzani a vidéket is még jobban, Bizony a diákok révén nem kevés korona vándorolna a város lakóinak zsebébe, a mi szintén nem utolsó dolog, Gondoljunk csak a tandíjra, koszt pénzre, ruházatra, könyvekre stb.

A vidék igy még inkább oda kapcsolódik a megye székhelyéhez.

Az eszme megszólalt a sajtó utján. A sajtó önmagában is — roppant erő ily mű létrehozásánál is. Kövesse a sajtót a társadalom. S az eszme valóra fog válni Nagykároly jóvoltára. Adja Isten!

Március Idusán. Tubalteleky.

— Hirdetmény. A nagykárolyi róm. kath. hitközség tagjainak tudomására hozatik, hogy az 1905. és 1906. évre szóló hitközségi adókivetés megtörtént. A kivetett összegek jegyzéke megtekinthető a fiú elemi iskolaszolga lakásán április l.-lől 15.-ig. Az esetleges feleb- bezések is ez időn belül adandók be az elnökséghez. Dr. Schweighoffer János elnök.

Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, önmagátok és fiaitok bűnét mosogassátok a bünbánat sírásával, — melyikük nem érezi igéiből a hálát a könyekért, a jutalmazó meg- világosilást a szánalom enyhítő sírásáért?

Uraim! Mikor Tamást, a hitetlen apostolt hívja :

Jer, mélyítsd ujjadat sebembe és Tamás térdre omlik:

— Én Uram és én Istenem, — melyikük nem érzi ennek a szent pillanatnak túláradó örömét, üdvözítő ihletését?

Ezt jelzi az emmausi tanítványok viszontlátása is :

— Nemde, gerjedezett a mi szivünk, mig ő szólott, a szeretett Mester . . .

Hát mikor Mária Magdolna találkozik az Úrral a feltámadás reggelén, azon az éjszakai eső és hajnali földindulás után feltisztult reggelen. Mennyi meglepetés és gyöngédség, öröm, hála és szent szeretet abban a két szóban:

— Mária!

— Rabboni, én édes Mesterem!

Nem, tisztelt közönség, nem tudnék, de nem is akarok az Oltáregyesület ünnepén beszélni anélkül, hogy vallásos gondolattól ne hevüljek, hogy ennek az egyesületnek kimondhatatlan szépségeit ne szemléljem.

A múltkor az életről beszéltem. Hiszem, hogy egy sincs közülünk, aki ezt a néhány kínos földi percet, a pókhálót, a szétugró csillagot tekintené az élet teljességének. Nem. Mi keresztény társadalom vagyunk, gyökerünk a a legsúlyosabb dogma, az emberiségnek legnagyobb gondolata, a halhatatlanság, koronánk pedig a legédesebb igazság, az Isten-fiuság.

Mikor az Oltáregyesület ezt az Istenfiuságot tűzi a szivekbe talizmánul, boldogító remény- ségekre appellál: a viszontlátásra az örökké------------------------------------------------------------A

HÍ

REK.

Tulipán-kert.

A magyar ornamentikának kedvelt virága a hazafiasság symboluma lett. Ez a kis virág hóditó útjában már eddig is diadalrol-diadalrä haladt. Megéledő nemzeti érzés fakad nyomában. Nem múló szalmatüznek tartjuk, a mit a jelvény viseléséhez fűzünk : az erős, öntudatos magyar gondolkozást, a magyar ipar pártolását, tüzes nemzeti lelket. Hisszük, hogy e kis virág valóban megvalósítja azt, a mit politikai küzdelmeink négyszázéves harca ki nem vívott: alkotmányunkban megirt önállóságunkat.

Városunk lelkes közönségében is élénk tetszésre talált az országszerte megindult tulipán-mozgalom. F. hó 1-én gyűlést is tartott különösen a magyar ipar pártolása érdekében az ipartestület, a nőegyesület, a városi képviselőtestület kiküldött bizottsága, a melyen egyhangú lelkesedéssel határozták el a magyar védőegyesület helyi fiókjának megalakítását. A taggyüjtő iveken már edeig nagy számmal jelentkeztek az aláírók úgy, hogy a f. hó 22-én megtartandó alakuló gyűlés, a melyen Gróf Károlyi Gvuláné Károlyi Melinda grófnő fog elnökölni, fényesnek és impozánsnak Ígérkezik. A helyi fiókegyesület akciója mindenesetre agilis és nagyszabású lesz annál is inkább, mert Károlyi Gyuláné grófné készséggel áll a lelkes hölgy közönség élére.

Mi a tulipán-mozgalom ébrentartása és fejlesztése érdekében még egy ideát vetünk fel: a tulipán-esték rendezését.

Alakuljon meg városunk vezető férfiaiból egy bizottság, a mely a régi Kölcsey- és az oltáregyesületi felolvasó-esték mintájára magyar estéket rendezne csekély belépődíjjal, vagy lehetően ingyenesen, a mely tulipán-esték műsorának minden száma lelkes buzdítás legyen, hogy a megfáradt szivek újra felgyuljanak, lelkesülök, a hazáért tenni készek legyenek.

Vármegyénk székhelyének különösen most kell előljárni és lelkesítő példával szolgálni a tulipán-mozgalomban.

Az eszme oly szép és szükséges, hogy megvalósításába azonnal fogjunk bele.

— Lapelkobzás. Március 31.-én megjelent lappéldányainkat a kir. ügyész feljelentésére a sajtóügyi vizsgálóbíró csendőri karhatalommal elkoboztatta. - Azon lapunkban megjelent érdemlegesebb és időszerű cikkeket most közöljük.

— Városi közgyűlés. Nagykároly város képviselőtestülete folyó évi április hó 1-én évnegyedes rendes közgyűlést tartott. A közgyűlésen Debreczeni István polgármester elnökölt s megnyitó szavaiban kifejezést adott annak is, hogy a közgyűlést a szervezési szabályrendelet Írja elő. Bár a tárgysorozotba felvett ügyek a város vagyoni kérdéseit közelebbről érintik, a közgyűlés kevéssé volt látogatott. Alig 60—70 képv. testületi tag jelent meg. A polgármesteri évnegyedi jelentés kiemeli, hogy

3-ik oldal, a

valóságban. Nem néhány édes percre, rövid órák boldogságára, hanem az örök viszontlátásra. Nem fájdalmas, vagy csak örvendetes, vagy csak dicsőséges, hanem diadalmas viszontlátásra.

Nem, nem az az első, hogy az enyéimet fogom látni, hanem hogy az Istent fogom látni, akit itt nem láttam, de híven imádtam. Látni’ fogom őt, ezt, ezt a csodálatos, le nem tűnő napot, létemnek kezdetét, egykor eszem világosságának, szivem kohótüzének ősforrását, akaratom emelőjét, minden törekvésem végső célját és elmerülök benne.

De micsoda igézet! Ősz apám, a legjobb asszony, édes anyám, ártatlan testvéreim, annyi barátom, akiktől kényekkel búcsúztam, micsoda igézet, micsoda gyönyör, micsoda ömle- dezés . . .

Hogy ölelkeznek a lelkek a földi kin után, amelyből halálos hideg verejték között és forró kényekkel búcsúztak egykor. Micsoda enyhület, micsoda vigasztalódás!

De micsoda undor a rossz ellen, mely itt lázas éjszakán, kisértett nappalon kínozta őket. Micsoda diadal, szentség és erősség, ezt el nem vehetik soha. Meggyökerezve, megalapítva vannak a szeretetben, mondja az apostol.

Tovább csak szószéken mondhatnám. Ott azt mondanám :- Viri fratres — atvámfiai, férfiak! Filiae Jerusalem — Jeruzsálem leányai! Akit nem indít vallásos életre a nevelés, a példa, a mely szemlélődés, azt indítsa meg ez az egv tény. az örök viszontlátás, a diadalmas viszontlátás !

löbbet most nem mondhatok, hanem befejezem:

A viszontlátásra, tisztelt közönség!