Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-01-13 / 2. szám

2-ik oldal.

{oldva Esterházy Ferenc grófnak Rohoncyhoz intézett két levelével s az idősebb Andrássy Gyula egy 1869 ben állítólag elmondott politikai beszédének kivonatával. Az egész dolog igen jelentéktelen, ha mégis foglalkozunk vele, csak azért teszszük, mivel a múlt hét folyamán vármegyénk közönségét valósággal elárasztották ezzel a nyomtatványnyal, persze ingyen, amiből kétségtelen, hogy e szellemi mannát is a Fejérváry kormány kegyelméből élvezzük. Egy-két glosszát szívesen vesznek talán lapunk olvasói is, kik bizonyára mind megkapták a füzetet s kik közül többen felháborodással hívták fel figyelmünket tartalmára.

A felháborodás azonban - bármily jogosult is — sokkal több, semhogy érdemes volna a röpiratra pazarolni. Rohonczyt politikailag soha sem vette komolyan senki — talán még ő maga sem. Sokáig volt képviselő s törvényhozói működésének legnevezetesebb mozzanata az, hogy 1889-ben, a véderővita egy forró levegőjű napján a képviselőház folyosóján revolveréből lábszáron lőtt egy szegény diákot. Politikai pályafutása első korszakában Tisza Kálmán személyes gárdájának tagja volt, majd pártonkivüli lett s az 1901-iki általános választáson kibukott a parlamentből. Különben évtizedek óta ép oly hires dinnye termelő, mint a milyen kis kaliberű politikus.

E szűk korlátok között mozgó felfogását igazolja, hogy röpirata szerint a válság ma is csupán a magyar vezényzzó körül forog. A mi 1904. november 18-ika óta történt, azt, Rohonczv úgy látszik, átaludta. — Különben pedig az egész röpirat egy érthetetlen khaosz.

A 67-iki kiegyezés szerinte nem csupán törvény, de meghatározatlan időre kötött szerződés is a nemzet s a még akkor királylyá nem koronázott osztrák császár között. Felfogása tehát epotnban a legszélsőbb ultra reak- cionárius — de nyomban utána, ott, a hol a nemzet trónfosztási jogának megengedett voltáról beszél — forradalmi izü.

Émelygősségig hajtott loyalitása szintén csak látszólagos, mert a nemzeti követelményeket a király halála esetére tartja megvalósíthatónak. Yan-e loyalitás az ilyen spekulációban ?

Ha még megjegyezzük, hogy szidja a »recepcionált* sajtót, tehát egyéb hamisságain kívül még antiszemita is — és hogy a verbum regens a füzet elejétől végéig a »leszerelni«, — kellőkép jellemeztük a röpirat tartalmát. Mindezek tetejébe előadási módja förmedvény- szerü, ízléstelen, stylusa kőkorszakbeli. A ki még el nem olvasta, ne is tegye. Papírkosárba vele 1

Képviselőtestületi közgyűlés.

Városunk képviselőtestülete f. hó 7-én vásárnap Debreczeni István polgármester elnöklete alatt gyűlést tartott, a melynek egyedüli tárgyát gróf Károlyi István és társai által beadott azon indítvány képezte, hogy válassza a képviselőtestület a nemzeti küzdelem vezéreit: Kossuth Ferencet, gróf Apponyi Albertet és gróf Andrássy Gyulát a nemzet alkotmányos

Hogy bár a bált régebben járta,

Tatijányán most is ép a párta;

Pestre viszem rögtön, hogy annál könnyebben Férjhez mehessen majd a másik énekben.

Mert csodaszép ám ez a kis regény,

Benne a férj nemcsak hiú remény,

Mint hogyha lennénk édes anyjuk,

Minden hősnőnket férjhez adjuk.

Egy jó nagynénihez viszem Tatijányát Remélem, hogy az majd ügyesen kiszínez Rajta minden előnyt, szivet, csípőt, arcot, így aztán nem vallunk hősnőnkkel kudarcot, örült a nagynéni, az örömöt értem,

Persze a szűk lakásviszonyokhoz mérten,

S a míg ölelgette az érkezett nőket,

Tűnődött, hogy hova pakolja el őket:

Sem elég ágynemű, elég selyem paplan, Félöröm a vendég, kivált ha hívatlan.

De a rossz játékhoz csak jó képet vágott, így éljük mindnyájan ezt a rossz világot. Kezdődtek a zsúrok, esték, házi bálok,

Csekély árfolyammal keltek el a lányok.

De Tatijánya a társaság kedvence,

Nyanyukája bízik, s mint egy nagy kemence Oly szélesre dagad a nagy boldogságtól,

S százfelé suttogja torkaszakadtából,

Hogy az irigy mamák szája, szeme eláll:

»A lányomra szemet vetett egy generál! . . «

És gyorsan, a mi katonára rávall,

Azonnal beszélt a mamával.

»Nagyon bájos kis lány az az eszemadta, Nagyságos Asszonyom!«

S képzeljék! od’ adta.

.Hanem aztán megbecsülje kendtek !‘ Felcsaptak, megesküdtek, nászútra mentek.

(Folytatása következik.)

SZATMÁRVÁRMEGYE.

jogai megvédése körül szerzett hervadhatlan érdemeik elismeréséül a város díszpolgáraivá.

A közgyűlési terem jóval az ülés megnyitása előtt megtelt városi képviselőkkel, a kik ünnepi díszben várták a közgyűlés megnyitását.

Debreczeni István polgármester pontban 10 órakor nyitotta meg az ülést. Üdvözölvén a szokatlanul nagy számban megjelent képviselőket, lelkes szavakban ecsetelte azokat az elévülhetlen érdemeket, a melyeket e kiváló férfiak az alkotmányvédelem terén szereztek és örömének adott kifejezést, hogy ez az indítvány benyujtatott.

E lelkes hangon tartott elnöki megnyitó után Papp Béla is felszólalt, kinek felszólalása után a képviselőtestület egyhangúlag és óriási lelkesedéssel Kossuth Ferencet, gróf Apponyi Albertet és gróf Andrássy Gyulát a város díszpolgáraivá választotta és elhatározta, hogy a díszpolgári oklevelet küldöttség utján adja át a megválasztott díszpolgároknak.

2. szám.

Jól esik írnunk a városi képviselőtestület e hazafias határozatáról, a melylyel elismerte e kiváló férfiaknak a nemzet szomorú gyásznapjaiban az alkotmányos jogok megvédésében szerzett hazafias érdemeit és örömünknek adunk kifejezést, hogy ez a város, a mely a nemzeti ellenállás nagy és hazafias munkájából már a kezdet kezdetén sietett kivenni a maga részét, — elismerésének, bizalmának és hódolatának kifejezésével egy részt demonstrálta azt, hogy a nemzeti ellenállás hazafias álláspontjával egyetért, másrészt hogy buzdította és megerősítette őket abban az elisme- résreméltó törekvésükben, hogy a nemzet elévülhetlen és kétségbevonhatlan jogait az össz- birodalmi eszme fizetett bérencei állal elkobozni nem engedik. — Büszke örömmel hirdetjük, hogy polgáraink közzé sorozhatjuk azokat, kiknek nevét a jövendő krónikása aranvbetükkel fogja beírni e sokat szenvedett nemzet vérrel áztatott dicső történelmébe.

A nagybányai diadal.

(Saját tudósítónktól.)

Hála érte a magyarok Gondviselésének, felvirradt hát végre a Rozsály alatt is. Az ellenséges érzületit nemzetiségi agitáció, a hatalom nyomása és pénze, a kényelmes opportunizmus ellen óriási többséggel választotta meg a nagybányai kerület képviselőjévé Földes Bélát, a budapesti egyetem európai hirü tudós tanárát, a függetlenségi és 48-as párt jelöltjét.

Apponyi Albert lángoló szónoklata, Károlyi István kemény kuruc szava termékeny talajra találtak Nagybánya derék népének igaz magyar lelkében!

A mai viharos időben is nagy, országos érdekű dolog az, hogy egy olyan nehéz kerület, mint a nagybányai, ilyen hatalmas diadallal hódol be a nemzeti eszmének.

Büszke örömmel hajtjuk meg zászlónkat Nagybánya és kerületének népe előtt, — áldja meg őket a magyarok

Részletes tudósításunk itt következik:

Földes Béla, a függetlenségi és 48-as párt jelöltje e hó 7-én tartotta meg programmbe- j szádét Nagybányán. Előző napon Bollagi Ala- J dár, Günther Antal és Nagy Emil képviselők társaságában Szinér-Váralján volt, hol prog- rammját a nagyszámban összesereglett választók élénk helyeslése közt fejtette ki.

Apponyi Albert gróf a kíséretében volt Kovács Gerő és Thaly László képviselőkkel Budapestről 6-án este indult Nagybányára, Földes támogatására. Nagykárolyban csatlakozott hozzá Károlyi István gróf, továbbá a nagykárolyi függetlenségi párt képviseletében Cseh Lajos főgimnáziumi igazgató és Kovács Dezső dr. ügyvéd.

Szinér-Váralján Frank esperes és Mándu Zoltán pártelnök vezetése mellett a választók j több tagú küldöttsége üdvözölte Apponyit. Si- kárlón pedig Stoll Béla ottani birtokos, nagybányai ügyvéd csatlakozott hozzájuk szintén küldöttséggel.

A vendégeket hozó vonat 10 órakor robogott he a Nagybányai állomásra. Muzsikaszó, az ezernyi nép örömrivalgása közt szállott le a vonatról Apponyi, kit, mint a város díszpolgárát előbb Gellert Endre polgármester, majd a függetlenségi párt nevében Vass Gyula dr. ügyvéd üdvözölt nehány meleg szóval. Apponyi rövid köszönő szavai után megindult a menet a városba. Elől bandérium, utána zenekar, majd a vendégeket vivő fogatok; lobogók a házakon, mosolygó női fejek a januári hideg dacára nyitott ablakokban; a kipirult arcú, lelkesen éljenző, Kossuth-nótát éneklő választók hullámzó sokasága, ragyogó arcok, még a bágyadt téli napsugár is nemcsak fénylett, de mintha melegített volna is.

A menet a Kossuth Lajos-utcán végig vonult a főtérre, honnan a vendégek Stoll Béla vendégszerefő házához mentek rövid villásreggelire.

A programmbeszédet szabad ég alatt hallgatta végig a közönség. A szónokok a Stein- feld Mór főtéri emeletes házának erkélyéről beszéltek. A lelkes házigazda nyomban elhatározta, hogy emléktáblával jelöli meg házát annak emlékére, hogy Apponyi, Károlyi és Földes onnan szónokoltak.

Földes Béla délelőtt tizenegy órakor mondotta el programmbeszédét mintegy kétezerötszáz főnyi közönség előtt. — Legelső sorban a nemzeti eszméről beszélt, mely már úgy megerősödött, hogy legyőzni többé nem lehet; nemzeti eszme nélkül állami életet ma már képzelni sem lehet, ma már nincsenek csak nemzeti államok. Fájdalom, nagyon sok akadályba ütközik még ama célok megvalósítása, a melyek nélkül a nemzet élni nem tud: Ausztriában sokáig úgy fogták föl a mi viszonyunkat, mintha Ausztria bennünket joggal megadóztathatna, s minden nemzeti követelésünk érvényesüléséért koncessziót kívántak, — a negyvenes években még a vámterület közösségéért is kárpótlást kívántak. A gazdasági kiegyezésről úgy nyilatkozott Földes, hogy egyelőre jogilag kell megteremteni a külön vámterületet, külön törvénynyel kell biztosítanunk ehhez való jogunkat, s az önálló vámterületre való átmeneteit várnunk kell, mig be nem rendezkedünk, tekintettel kell lennünk azokra, a kik úgy vannak meggyőződve, hogy gazdasági önállóságunk ő rájuk nézve károsodást jelent. Gazdasági programjául az ország gazdasági fölvirágoztatását vallja; változtatni kell a mai állapoton, a melyben azoknak, a kik testi, vagy szellemi munkájukból élnek, kilencven százaléka nem bir annyit keresni, a mennyi a tisztességes megélhetéshez szükséges. Megemlékezett a nemzetiségi kérdésről is; a magyar nép megosztotta jogait a nemzetiségekkel, de jogaitól soha egy nemzetiséget se fosztott meg. 1867 óta oly mérséklettel történt a magyar faj szaporodása, hogy az egész növekedés nem is egészen öt percent; legalább száz esztendő kell, mig elérjük, hogy a népességnek csak kétharmada is magyar legyen, — nem lehet tehát arról panaszkodni, hogy mi a nem zetiségeknek anyanyelvükhöz és kultúrájukhoz való jogát nem tartjuk tiszteletben.

A program nagyon megnyerte a nagybányaiak tetszését.

Apponyi Albert szólott ezután a néphez. Képviselőválasztás alkalmával, úgymond,, rendesen úgy szokott lenni, hogy két meggyőződés, két fölfogás a nemzet javának miként való előmozdítására nézve küzd egymással, két egyaránt jogosult álláspont, a mely közül a választó legjobb meggyőződése szerint választ a nélkül, hogy a lelkét megterhelné, ha az egyik nézetnek a másik fölött előnyt ad. Ma nem igy van; ma nem két egyaránt hazafias nézet áll egymással szemben, hanem egymással szemben áll a nemzet életének és az alkotmánynak megtámadása s a nemzeti életnek és alkotmánynak védelme.

A nemzeti életnek s az alkotmánynak megtámadása pedig nem jogosult fölfogás, hanem egyszerűen bűn a nemzet, a haza ellen. A kérdés a választóközönség előtt ma az, hogy a nemzet és az alkotmány ellen akar-e bűnösen állást foglalni, vagy pedig a nemzet és az alkotmány mellett akar kitartani. Bizonyitsam-e, hogy oly törekvéssel állunk szemben, mely a nemzet és az alkotmány ellen tör? Nem szükséges e célra a kormány egész bünlajstromát fölsorolni; a dolog lényege az, hogy a mai kormányzás ellentétben van alkotmányunk alaptételével, a mely szerint ezt az országot a nemzeti akarattal egyöntetűen kell kormányozni. Ezt a régi alapelvet, mely már XIII. századbeli törvénycikkeinkben benne van, a 48-iki törvény- hozás két irányban biztosította: első sorban az által, hogy a parlamentáris felelős kormányzást létesítette. Mit jelent ez? Azt, hogy a kormány- hatalmat csak az gyakorolhatja, ki a nemzeti képviseletnek bizalmával dicsekszik, a nemzeti képviseletben pedig csak azok ülhetnek, kiket a nemzet többsége oda küld, tehát a kormányzás csak a nemzet beleegyezésével és bizalmával gyakorolható. Ez az egyik nagy biztosíték; de