Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-03-31 / 13. szám
4-ik oldal. SZATMÁRVÁRMKílYK. 13. szám. ne adjunk katonát. — Dr. Kovács Dezső az előbbi } határozatok fenntartását javasolja; mert már a | város e kérdésben — úgyszólván egyhangúlag — két ízben vagy komolyan határozott vagy nem; a politikai helyzet nem változott, illetve, mivel országgyűlés nincs, rosszabbra változott, tehát nagyobb ellenállást kell kifejteni; anyagi áldozatot, nélkülözést kell minden polgárnak kifejteni" operette szerű dolog lenne, hogy mikor veszély nem fenyegetett másként határozott a képv. testület s most attól eltérne. — Roőz Samu a rosszabb politikai állapottal indokolja pártoló felszólalását, hogy a város is a maga eljárását változtassa meg; az előbbi határozatnak a kincstár pénz erő forrásainak megtagadása volt a célja; most az önmagunk pénzügyi erejét minden téren fenn kell tartanunk, hqgy a városi autonómia felfüggeszthető ne legyen; — a törvényhatóság áldozatot nem hozott a tisztviselőkért. (Nem áll, mert anyagilag is biztosítva vannak.) Dr. Adler Adolf az előbbi határozatokat politikai tüntetés szempontjából bírálja, de most a szerződés megtartását ajánlja még azért is, hogy a közönség esetleg egy uj bérlő zaklatásainak kitéve ne legyen; veleszemben Papp Béla szintén a törvényre hivatkozva, kijelenti, hogy a meg nem szavazott adók be nem fizethetők, a pénzügyigazgatóságnak nincs joga behajtani, s a törvény a meg nem szavazott adók közt különbséget nem tesz. A polgármester ismételt pártoló szavai után a közgyűlés 83 »igen« szóval 20 »nem« szavazat ellenében s igy 63 szótöbbséggel a fogyasztási adó bérletátalány összegének befizetését kimondotta. 2. A rendőrkapitány megrend- szabályozása. A jogügyi bizottság javasolta, hogy Demi- dor Ignácz rendőrkapitány ellen a további eljárást a közgyűlés szüntesse be; — polgár- mester a javaslatot pártolja, mert szerinte a rendőrkapitány ifj. Kirilla Adolf, Mercs László és Simkó Aladár előzetes letartóztatárát a kir. ügyész rendeletére a veszélyes fenyegetés ismétlésének megakadályozása céljából rendelte el, a büntető perrendtartást betartotta és őt jogi felfogásában — hogy miként intézkedjék — akadályozni nem lehet. Dr. Vetzák Ede előadja a tényállást, mely egyszerű verekedés volt, a rendőrkapitány a letartóztatást rendelő végzésében »az ügyészség rendeletére és később egyéb« (meg nem nevezett) okokra hivatkozott, tehát a letartóztatás szolgálat egy hazafiatlan kormányrend- szernek ; a rendőrkapitány minden aggályoskodás nélkül a hatalom emberének intézkedéseit foganatosítja, s igy indítványozza annak kimondását, hogy a képviselőtestület a rendőr- kapitánynak sem személye sem működése iránt bizalommal nem viseltetik s rosszalását fejezi ki. Dr. Adler Adolf utóbbi indítványhoz annál inkább hozzájárul, mert a közgyűlésnek joga van ahhoz, hogy tisztviselőjével szemben rosszalását kifejezze, miután nevezett ifjú polgárokat a készpénz biztosíték és erkölcsi garancia dacára letartóztatta és oly helyre szállíttatta, hol egy rabló vagy gyilkos (közbeszólás: Pap Béla) volt elhelyezve; tanulja meg a rendőrkapitány, hogy nem csak a hatalom parancsait kell teljesítenie, hanem meg kell vizsgálnia azt is, vájjon mii parancsol a hatalom. Lett volna ideje arra is, hogy megbeszélje mással — ha nem tudta, hogy mi a teendője. — (Közbeszólás: megbeszélte a főispánnéval, Rónayt nem tudta letartóztatni, mikor Ferenczy üzletében mindenkit veszélyesen fenyegetett.) Dr. Kovács Dezső hozzájárul Vetzák indítványához s ha talán egyesek szerint a rendőr- kapitány jóhiszemüleg járt el, őt a korszakalkotó tudatlansága miatt hivatalára képtelennek tartja; — a polgármester rendreutasitó szavai után a mondottakra hivatkozással indítványát fenntartja. Dr. N. Szabó Albert kimutatja, hogy a rendőrkapitány igazoló nyilatkozata a valótlanságok sorozata s miután még a polgármester azt vitatta, hogy a roszalás és bizalmatlansági nyilatkozatra képviselőtestületnek nincs hatásköre, Dr. Vetzák Ede a rendőrkapitány ellen a fegyelmi eljárás elrendelését és állásától felfüggesztését javasolja ; Rooz Samu a felfüggesztés mellőzését kéri s végül Dr. Adler és Dr. Vetzák indítványukat csak a fegyelmi eljárás elrendelésére módosították. A közgyűlés 75 »nem« szavazattal, 6 »igen« szavazat ellenében a jogügyi bizottság javaslatát 69 szótöbbséggel elvetette s igy Demidor Ignác rendőrfőkapitány ellen a fegyelmi eljárást elrendelte. A közgyűlés méltó határozatot hozott; — a közvélemény megnyugvással fogadta, mert e határozatban már biztosítékát látja annak, hogy a polgári szabadság ellen a hatalom — legalább erkölcsileg büntetlenül — hivatali visz- szaélést el nem követhet. Pro domo. A miatt, hogy a nemzeti küzdelemből teljes erőmből kiveszem a részemet, a haladópárti Szatmármegvei Közlöny szokott és általánosan ismert rossz hiszemüségével perlrak- tálja azt, hogy, mig az előtt a szabadelvű párthoz tartoztam, most a függetlenségi párt tagja vagyok. Hogy a Sz K. e miatt haragszik, ezen csak örülök s nem is reflektálnék közleményeire, ha azokban pártállásom megváltoztatását összeköttetésbe nem hozná az 1904-ben megürült és betöltött nagykárolyi kir. közjegyző- ségre annak idején történt pályázásommal. Így azonban politikai reputációm érdekében szükségét látom annak, hogy bizonyított ténybeli adatokkal cáfoljam meg a Sz. K. gyanúsítását. Lényegtelen e mellett az. hogy a közleményeket Nagy László irta vagy Íratta, mert az igazság érdekében meg kell hoznom azt a kellemetlen áldozatot, hogy még Nagy Lászlóval is szóba állok. — Szintúgy lényegtelen, hogy a szóban forgó közlemények a Sz. K. tarka krónika c. rovatában jelent meg s igy komolyságuk legalább is kétséges, mert hiszen az is tudvalevő, hogy a nevezett lap komoly cikkei oly annyira duzzadoznak az önkénytelen humortól, viszont tréfás részei legtöbbször olyan buskomoran együgyüek. hogy valóban nehéz dolog közleményeit komolyság szempontjából kategóriákba osztani. Igaz, volt idő, a midőn a szabadelvű párthoz tartóztam. Akkor volt ez, a midőn Apponyi Albert gróffal élén a nemzeti párt a szabadelvű párttal fuzionált s a midőn mindazok, a kik széles Magyarországon Apponyit ismertük a nemzet egyedül hivatott vezérének, bízva a közállapotok jobbra fordultában támogatói lettünk Széli Kálmán kormányának, melyről leg- megátalkodotlabb elenfelének is el kell ismernie, hogy jóhiszemű bár eredménytelen buzgalommal törekedett a nemzeti követelmények megvalósítására és ha a hatalmat az összes szabadelvüpárli kormányok között legtisztességesebben kezelte, a mire nálla n, ha nem is szívesebben, de bizonyára élénk ebben emlékezik Nagy László a — Kallka-féle vizsgálatból. Az ezen korszakba eső 1901-iki választáson Domahidy Elemér szabadelvű-párti jelöltet igenis támogattam. A súlypont azonban ott van a Sz. K. szerint, hogy az 1904-iki közbeeső választáskor Károlyi György gróf meHelt foglaltam állást s megválasztása érdekében tevékenyen működtem. Hozzá teszi a Sz. K., hogy a »kormány- párti« Károlyi Györgyről van szó. Hát ez nem igaz, mert Károlyi György gróf ifem szabadelvű- párti, hanem pártonkiyüli programmal lépett fel és lett megválasztva Nagykárolyban, a mit igazolok a programmbeszédéből vett következő idézettel: »engedjék meg nekem, hogy politikai függetlenségemet megőrizzem és ne kötött kezekkel, egyelőre nem a szabadelvü-párt kötelékében, hanem szabadon, mint párlonkivüli képviselhessem önöket, képviseljem ezen választókerület érdekeit«. Erre ugyan azt felelhetné a Sz. K., hogy a pártonkivüli programmal való fellépés csak a szabadelvüpártiságot takarta, ám de konkrét bizonyítékom van arra nézve, hogy Károlyi György nem csak, hogy formálisan nem szabadelvű programmal lepelt fel, de épen a legfontosabb kérdésben, a katonaiban a szabadelvű pártival teljesen ellenkező olyan felfogást vallott magáénak 1904-ben, mely teljesen fedezi a mai koalíciós álláspontot. A debreceni szabadelvü-párt 1903-ban egy országos hirü határozatot hozott a nemzeti követelmények tárgyában. Legkiemelkedőbb pontja volt e határozatnak a mayyar szolyálati és vezényleti nyelv feltétlen követelése. Ezt a határozatot az ország igen sok szabadelvű-párti szervezete, közöttük a nagykárolyi is, egészterjedelmében magáévá tette 1903. szeptember 8-án tartott gyűlésen, a melyen, a mint épen Sz. K. azon évi 37 számában olvassuk, Károlyi György gróf is jelen volt, akkor még mint nem nagykárolyi választópolgár — hallgatóként. — Négy hónappal később, tehát bizonyára érett megfontolás után, 1904. január 3-án elmondott képviselői programmbeszédé ben ugyanazon kérdésről szórol-szóra a következőket mondta a gróf: »De igenis, teljesen magamévá tehettem és teszem a nemzeti aspirációk elérhetésére irányuló azon becsületes törekvést, mely törvényes fegyverrel, jogos alapon küzd, magamévá tehetem a nagykárolyi szabadelvű-pártnak múlt évi szemptember H-án hozott határozatát, melyben az 1867. évi XII. t.-c. alapján a nemzeti követelmények megvalósítását óhajtja; s részemről is mindig megfogok ragadni minden oly mozzanatot, mely a törvényes aspirációk megvalósítására vezet«. Ebből nyilvánvaló, hogy Károlyi György gróf, mint a nagykárolyi kerület képviselőjelöltje 1904. elején teljesen egyértelemben volt a debreceni és a nagykárolyi szabadelvű-pártokkal, — másszóval a nemzeti követelmények tekintetében olyan radikális álláspontot foglalt el. a milyent 67-es alapon álló politikus csak elfoglalhatott Ezen programm alapján léptettük fel, működtünk sikerén s választottuk meg. Sem okunk, sem jogunk nem volt kételkedni irásba- lett szavainak, sem komolyságában, sem őszinteségében. Az országos szabadelvü-párt előbb a kilences bizottsági javaslat elfogadásával, majd a galacsi eset alkalmából tanúsított állás foglalásával a debreceni határozatot desauálván, azoknak, a kik a debreceni pontok alapján állottak, természetszerűleg el kellett hagyniok a szabadelvű-pártot. így és ilyen előzmények után szűntem meg én is támogatója lenni a szabadelvű-pártnak. A függetlenségi pártba pedig az 1905. január 5-én elkövetett alkotmánysértés után léptem be Apponnyi Albert gróf útmutatása nyomán. Hogy pedig elébevágjak a Sz. K.-től várható azon inszuiuációnak, hogy a debreceni határozatot csak a posteriori használom fel fedezetnek, — ideiktatom magának a Szatmár- megyei Közlönynek 1903. évi szeptember 13-án megjelent 37-ik számából a nagykárolyi szabadelvü-párt fentebb említett gyűléséről szóló- buzditásának felszólalásommal foglalkozó részét. Majd Dr. Kovács Dezső beszélt nagy hatással, uj oldaláról világítva meg a kérdést. Ő azt látja, hogy ma egyek vagyunk mindannyian érzésben és gondolatban, érezzük azt. hogy a mi törekvésünk jogos, kivihető. Utal arra a történeti igazságra, hogy a politikai és társadalmi életben átalakulások lassan, de következetesen történnek, úgy hogy az a bátortalan ember, a ki nagy evoluciókíól tart. észre sem veszi azt, hogy már benne él a változásban, a fejlődés, átalakulás processusában. így az a kettős folyamat, a mely a monarchiában észlelhető. nem uj keletű. Azért midőn Deák és társai megcsinálták a kiegyezést, azon feltevésből indultak ki, hogy Ausztriában a német hegemónia fentarthaló A következés az ellenkezőt bizonyította be. Már 15 éve tart a szétbom- lási processus, kitűnt, hogy Ausztriának nincs nemzeti jellege, soha sem is volt. Ily körülmények közölt mi lesz akkor, ha Ausztria foede- ralistikus állammá fejlődik? A magyar közéletnek végzetes babonája volt az, hogy csak a német hegemóniával hittünk boldogulni. Sarkalatos tévedés. Mert ha Ausztria minden történelmi joggal biró nemzete kivívja jogát, megszűnik Ausztria egységes állam lenni s akkor Magyarországnak sokkal nagyobb hivatása lesz a monarchiában. Ezt hangoztatni, elismerni, szokatlan egy szabadelvű pártitól. De hát az idő folyamát nem lehet megakasztani. Mindenki okosan tesz, ha a múltból tanúságot merit a jövőre. A dualismus nem változhallan szentség, változáson fog keresztül menni s ily körülmények között a hadsereget magyarrá tenni, minden pártnak kötelessége. Mint szabadelvű párti nem azt a konzekvenciát akarja levonni, hogy a szabadelvű párt nem tudja a nemzeti követelményeket kivívni. Mert ez már a pártot áthatotta és még jobban át fogja hatni s csak egyre kell vigyázni, hogy a szigorú pártfegyelemnek, a mely eddig is lenyűgözte, áldozatul: ne essék a nemzet. Gondolom, ez eléggé képét adja annak, milyen véleményem volt a nemzeti követelményekről szabadelvű-párti koromban s kézzelfoghatóvá teszi, hogy a szabadelvü-párt csúf tric-je, 19U4. november 18 után csak az alkotmányvédő koalíció táborában lehetett helyem. Egy hibámat elismerem és érette expiálok. Ez az, hogy szabadelvüpárti koromban politikai barátságon voltam Nagy Lászlóval, mint a sza- badelvüpártnak e vármegyében első korifeusával. Mentse, ha mentheti e hibámat azon tévedésem, hogy abban az időben Szatmárvármegye közönségével együtt politikailag is tisztességes embernek tartottam Nagy Lászlót. Nagykároly, 1906. március 29. Kováts Dezső dr. HÍREK. — Nagykároly város képviselő testületé 1906. év április hó 1 napján délelőtt 10 órakor a városháza tanács termében rendes- közgyűlést tart, a következő tárgysorozattal: 1. Polgármester 1905. évi eseményi és statisztikai jelentése. 2. A villamos mü vagyon és üzleti mérlegének elbirálása. 3. A villamos mü felügyelő bizottságának javaslata, a villamos mü számadásának a kettősrendszerü könyvvezetés szabályai szerint leendő vezetése s a villamos ügyek előadójának kijelölése iránt. 4. Az 1905. évi házi pénztári,- községi közmunka pénztári, vámos közúti pénztári,- szegény pénztári,- villamos mü pénztári zárszámadásoknak,- valamint a városi hatóság kezelése alatt álló 32
