Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-03-31 / 13. szám

SZ AT M ÁR VÁRMEGY E. 3-ik oldal. 13. szám. szabadságuktól. Ez a rendszer az egységes osztrák nagyhatalom, a Gross Oesterreich esz­méje. — A nagyhatalmi állást a múlt század szerencsétlen háborúi rég aláásták, Königgrätz- nél el is temették, de eszméje tovább él az osztrák aulikus politikában rovására minden nemzeti, minden szabad fejlődésnek. Négyszáz évnek munkáját rabolta már el tőlünk ellene való küzdelmünk. Nem szabad engednünk, hogy nemzeti fejlődésünket örökre megölje. És nem is fogja, mert ha megtudtunk vele mérkőzni akkor, mikor az egész nagy német nemzet hordozója volt, most, a mikor egyedüli támasza a vérünkkel s pénzünkkel fenntartott hadsereg, ellen fogunk tudni állani. A távol jövőben győzni fogunk, mert csak győznie lehet egy a történelmi fejlődésben rég túlhaladott elbiza­kodott rendszer fölött egy életerős, szabadság­szerető nemzetnek. De a jelen komoly s a közel jövő súlyos megpróbáltatásokat fog hozni. Erős akarattal, férfias bátorsággal kivenni részét ebből a küz­delemből kötelessége minden becsületes ma­gyar állampolgárnak, bármilyen nemzetiségű is legyen. Elnyomatásunk korszakaiban mindig velünk együtt részesültek a nemzetiségek a nyomor és szenvedésben, országunk, nemze­tünk felvirágzása fellendülést, jobblétet hozott mindig nemzetiségeinknek is. Mások megszeg­ték ígéretüket, Ausztria 1848 után magyart és oláhot egyformán elnyomott, — a magyar nem­zet mindig testvéreinek, jogai részeseinek tar­totta őket. S ha körültekintünk elfogulatlan szemmel, Európában sehol sem fogunk álla­mot találni, melyben az uralkodó faj oly sza­badelvűén bánna országának többi nemzetisé­geivel, intézményileg annyi jogot, nyelvüknek oly szabad hivatalos gyakorlatot biztosítana, mint éppen a magyar. Ellenkezőleg, körülöt­tünk a német elnyomja, nyelvétől fosztja meg a lengyelt, a román kitoloncol görög millio­mosokat, kik Románia első csalásaival vannak rokonságban, egyszerűen azért, mert macedón- görög testvéreiknek, kik a macedón románok románok ellen küzdöttek, pénzsegélyt nyújtot­tak. — De nemzetiségeink is már felfogták ér­deküket s ma ők is egész vonalon velünk együtt küzdenek a törvénytipró rendszer ellen. Küzdelmünk legyen határozott, erélyes, megalkuvás nélküli, de maradjon a passiv re- sistencia határai között, melyet túllépni nagy veszély volna. Ezen határok közölt is elég tör­vényes eszköz áll rendelkezésünkre. Az ország- gyűlés által meg nem szavazott adókat és ujjoncokat beszolgáltatnunk nem szabad, tiltja maga a törvény. Aki mégis teszi, társául sze­gődik a törvénytipróknak s minden becsületes honpolgár méltó megvetését vonja magára. Tegyük adónkat takarékba egyénenkint vagy községenkint, hogy ne istápoljuk vele a haza ellenségeit, de hogy ne is ártsunk magunk-ma- gunknak sem. Vigyük ellenállásunkat társadalmi térre és közösítsünk ki magunk közül minden­kit, ki társául, segítőjéül avagy közegéül sze­gődik a törvénytipró kormánynak és rendsze­rének, — akár nyíltan, akár titokban, mert ilyenek is vannak sokan, s ezek még jobban rászolgálnak megvetésükre, ha a szintelenség mezébe burkolják gyávaságukat és kétszínűsé­güket. Ebben a küzdelemben, mely egy nemzet legszentebb kincseiért folyik, létéért, aki nem barát, az ellenség, a ki nincs velünk az ellenünk van; szintelenség, pártonkivüliség ma nem le­hetséges, megvetendő. Tartsunk össze a nehéz küzdelemben mindnyájan s ha ismét harcra hívnak — alkot­mányos harcra, — legyen a helyén mindenki, és akkor bizton újra győzni fogunk. Hazafias üdvölettel Dr. gr. Teleki Pál. ^ Ügyészi felfújt. Balsay József ur jó- vollaljm'immár joggal nevezhetjük igy a már­cius 17-iki kávéházi affaire-t és azok kik a törvénytelenségeken és erőszakosságokon meg­szokásból már meg nem ütköznek, hahotával tudnak nevetni az ügyész ur kudarcain a miket ebben az ügyben mindannyiszor szenved, vala­hányszor az ügy valamely fázisa a független magyar bíróság — hazánk és alkotmányunk immár egyetlen támasza — elé kerül. Mind­annyiszor el-elpattan egy szappanbuborék, mely addig ügyészi, rendőri, jakabi vagy vésziottói világításban országfelforgató bűnténynek mutat­kozott. Parturiunt montes aoscitur ridiculus mus, Ez a közmondás semmire sem illik jobban, mint erre az esetre, 18-án vasárnap sürü távi­ratváltás Nagykároly, Szatmár és Budapest, sőt talán Bécs, megyefőnök, ügyész, miniszter és ki tudja miféle nagy alakok közt. Jakab rohan délben Pestre. Délután már az ügyész távira­tilag rendel nyomozást, letartóztatást, este három embert tömlöcbe vitet a rendőrkapitány, a belügyminiszter kiveszi a rendőrségi szolgála­tot a város kezéből és csendőröket rendel ki, mert szerinte a közbiztonság teljesen megszűnt, 30 szuronyos csendőr cirkál éjjel-nappal a városban, a Szatmármegyei Közlöny »Vér« címen ir hasábokat, a pesti lapok számára mindennap vadabbnál-vadabb tudósítások mennek Jakabék részéről, hogy mennyire fel van fordulva min­den Nagykárolyban stb. E közben a vizsgálóbíró 5 percnyi kihall­gatás után szabadlábra helyezi a letartóztatta kát, miután semmi törvényes ok lenn nem forog, az orvosok pedig lehúzzák a ílastromot az áldo­zat, a kinevezett megyei tisztviselő utolsó kenye­rére szoruló valami Brebán nevű szegény ördög képéről és constatálják alatta a 8 napon belül gyógyuló sebet. Egy kis kávéházi összekoccanás, a milyen nap-nap mellett előfordul becsipett emberek közölt, ennyire zsugorodik össze a nagy bűncselekmény az igazságos, törvénytisz­telő és ahoz értő emberek kezei között és való­színű, hogy ha kerül tettese a dolognak és nem az áldozat a főhibás revolverének indok nélküli előrántása által, a helybeli járásbíróság fog nehány korona pénzbüntetéssel elégtételt szol­gáltatni a megzavart jogrendnek, miután az nagyobb elégtételt nem is igényel. Vájjon hogy érzi magát Balsay ur az első nagy kudarc után. Tovább fog haladni azon az utón, a mely szakítást jelent a magyar ügyészi kar hagyományos tartózkodásával minden poli­tikai üldözéstől és minden kormánypolitikai szolgálattól, avagy meggondolja magát és belátja, hogy Szatmárvármegye ellenállásának higgadt vezetőibe nem lehet bűnügyi utón belekötni, bíróságainkat nem lehet az eddig követett tör­vényes gyakorlattól eltéríteni, szóval nem lehet rendőrállam ügyészeként működni, legfeljebb kudarcot-kudarcra halmozva és az absolutis- musnak nem annyira hasznos mint inkább nevetséges szolgájaként működve. Még uj ember nálunk, merítsen tanulságot a történtekből és alkalmazkodjék jövőben a körülményekhez, melyek teljesen feleslegessé és lehetetlenné tesznek egy politikai ügyészi tevékenységet. Nemzeti ellenállás. A vármegyei tisztviselők országos egye­sületének közlönye »A Vármegye« március 25. számában szakszerűen fejtegeti s felmerült ese­tekkel is bizonyítja, hogy mire képes a nyers erőszaknak törvénytipró uralma. Alább közöl­jük a fejtegetést. Talán egyes kétkedők még okulhatnak is belőle. Megtudjuk abból, hogy politikai színtársulat az ügyvivőség, melynek iő intendánsa ügyet sem vet rá, ha statisztái a nemzet jogait elko­bozzák, a vármegye autonómiáját, szabályren­deletben gyökerező jogait lábbal tiporják. Fokról-fokra. A kormány és közegei, legalább látszólag még mindig csak restelkedve tiporják a jogot és törvényt. Szégyenük a nemzet és önmaguk előtt, hogy abszolutisztikusán adminisztrálják az országot és a hol csak lehet, gyorsan elő­rántanak valami törvényt (nem baj, ha nincs is már hatályban) és megindokolják a maguk törvénytelenségét a törvény szavaival. Kész komédia ez, amelyet ezek az urak eljátszanak és a legmulatságosabb benne az, hogy a komédiát tisztán a maguk kedvtelésére játszák el, mert olyan publikum nem akad az országban, amely a színjáték valódiságát elhinné. A kir. biztosok kinevezésének megindo­kolása az 1805. évi V. t.-c. alapján szintén ko­média. A kormány jól tudja, hogy az 1886. évi XXI. t.-c. értelmében kir. biztosokat ültetni a vármegye nyakára, merőben lehetetlenség. De mert a törvénytelenséget a törvényszerűség köpönyegébe kell burkolni, előrántják az elavult törvényt és törvényből megindokolják a leg­nagyobb törvénytelenséget. így cselekszik Rudnay is, a kir. biztosok fővezére. Egy tollvonással áthelyezi a váci járás székhelyét Rákospalotára, de mert tudja, hogy a járási székhelyeket szervezési szabályrendelet állapítja meg, kapja magát és —- megváltoztatja a szervezési szabályrendeletet, hogy hivatkoz- hassék rá: ime, teljesen szabályszerűen jártam el, a szervezési szabályrendelet most már nem Vácot, hanem Rákospalotát jelöli ki járási szék­helyül. Mesébe való naivitás, hihetetlen komédia ez. Hát a szervezési szabályrendelet megvál­toztatására ki adott jogot Rudnaynak? Hiszen törvény szerint csak az autonom testületeknek és a minisztériumoknak van szabályrendeletek alkotásához, megváltoztatásához joguk és még magát az uralkodót sem illeti meg az a jog. hogy egy vármegye szabályrendeletét tetszése szerint megváltoztassa. Minek hát ez a komédia, amit a kormány és közegei ez idő szerint eljátszanak? Minek szemérmeskednek egészen fölöslegesen ? Miért nem vallják be nyíltan, hogy a törvény és jog Magyarországon megszűnt? Miért akarják az országot abban a tévhitben tartani, hogy a mai rezsim: jog, törvény és jogszokás kereteiben mozog ? Miért ? Azt hisszük, nem nehéz a választ megadni erre a kérdésre. A kormány nem céloz egyebet, mint a vármegyei tisztikar lelkiismeretének elaltatását. A kormány tudja jól, hogy a mai kipróbált tisztikar nélkül az ország adminisztrálása kép­telen volna. Az a gyülevész had, melyet Aba- ujban, Csanádban, Szatmárban a régi kipróbált tisztviselők helyére toborzott, abszolute-képtelen feladatainak megfelelni. A kormánynak tehát érdeke, hogy a régi tisztikar megmaradjon és ezért féltékenyen törekszik arra, hogy rende­letéinek, intézkedéseinek legalább ma még a törvényszerűség látszatát megadja, nehogy egé­szen elvadítsa magától azt a hazafias tisztikart, amelynek közreműködése nélkül egyszerűen csődöt mondana az ország adminisztrációja. Ugyanez az ok az, amely a kormányt most oly engedékenynyé teszi a renitens tisztikarokkal szemben. A honfiakkal, akik legradikálisabban jártak el. a kormány paktumot köt és lelkiis- meretfurdalás nélkül elcsapja a főispánt, akinek föláldozását a tisztikar a továbbszolgálás fölté­teléül kiköti. Törvényellenes adószedésre, törvényel­lenes ujoncozásra a kormány ez idő szerint szintén nem tesz kísérletet. Miért? mert nem akar újabb konfliktust támasztani maga és a régi tisztikar között, legalább addig nem, amig a régi ütközőpont nincs eliminálva. Később már fognak adót is szedni, ujon- cozni is. Egy darabig persze ismét csak a régi tisztikar megkerülésével, később azonban, a mikor már a törvényhatóságok elfordulnak a tisztikaroktól, magával ezzel a tisztikarral, amely akkorára már teljesen magára lesz hagyatva és kényleien lesz magát a kormány kényekedvének átengedni. A tisztikart fokról-fokra belevinni az ab- solutizmusba, ez ma a kormány taktikai tö­rekvése. Sikerülni fog-e, nem-e ? majd meglátjuk. Annyi azonban bizonyos már most is, hogy az országos tisztikar önbizalmát a saját hatal­mához, a kormánynak sikerült megrendítenie és ahol elvész az önbizalom, ott könnyen jutnak lejtőre még a legerősebb, a legjellemesebb és a leghazafiasabb elemek is. Adja Isten, hogy ne igy legyen. Városi közgyűlés. Nagykáros város képviselőtestülete márc. 25-én délelőtt 10 órakor rendkívüli közgyűlést tartott. Az ügy fontossága a szokottnál nagyobb számban hozta össze a képviselőket, mintegv 110-en voltak jelen. A közönség is feltűnően érdeklődött a gyűlés iránt; a teremben is sokan megjelentek, a karzat pedig sűrűén volt elfoglalva. A közgyűlés következőleg folyt le: 1. Fogyasztási adók. Debreczeni István polgármester a képvi­selőtestület üdvözlése után kijelenti, hogy a tárgysorozatba felvett igen fontos ügyek sürgős intézkedést igényeltek, ezért a rendkívüli köz­gyűlést össze hívta, s azt megnyitja. Hetey Abrahám v. főjegyző előterjesztette a jogügyi és pénzügyi bizottságnak szótöbb­séggel kimondott javaslatát, mely a hátralékos és jövőben esedékes fogyasztási adót bérleti átalány összegének befizetését véleményezi. A polgármester a javaslatot pártolja an- nálinkább, mert a pénzügvigazgatóság meg­keresésében kijelentette, högv ha az átalány összeg befizetése késik, a szerződés 9. §-a ér­telmében 8 nap után a borital és husfogvasz- tási adók kezelését a város kárara és veszé­lyére a kincstár újból biztosítani fogja, — to­vábbá kijelenti a polgármester, hogy a további késedelem esetleg a városi tisztviselők felfüg­gesztését, a szerződés felbontását és a felme­rülő költség, valamint a kincstár által igényel­hető kár összegnek községi pótadó utján leendő fedezését vonná maga után. A részletes tárgyalás során a kérdéshez meg partolólag hozzá szólott Csipkés András Roóz Samu, Dr. Adler Adolf, ellenben Dr. Ko­vács Dezső, Papp Béla, Varga Imre és Lukácso- vits János a fogyasztási adó bérleti átalánv összegének befizetését eltiltó előbbi határoza­tok fenntartását indítványozták. Csipkés András azt“ fejtegeti, hogy a vá­ros már kétszer tagadta meg a fogy. adó fize­tését, de ezúttal ő. ki az előbbi javaslatok mellett volt s az erőszakos, törvénytelen kor­mányt célozta minden segédeszköztől meg­fosztani, zaklatni, most már azt ajánlja, hogy a politikát a pénzügyi és közgazdasági kérdések­től válasszuk el; legyünk hazafiak, de ön meg­rontás nélkül; ne fizessünk, más állami adót

Next

/
Oldalképek
Tartalom