Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-03-24 / 12. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDE3ST SZOMBATON. • SzeriesítóSóg és kiadóhivatal: Kölesey-utca 21. sz. a. Hivatalos órák : minden délután 2-tól—5-ig. -J-* Telefon-szám : 9. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem $dunk*víssza. Március 15-ike után. Ii ln : Ilosvay Aladár. Lap vezérlő-bizottság: Kovács Dezső dr , felelős szerkesztő. N. Szabó Albert dr., Vetzák Ede dr., Gózner El*k dr. Laptulajdonos: a lapvezérlö-blzottság. Szerkesztő : Főmunkatárs: Varjas Endre. Hangú Béla. 15-ikének 58-ik évfordulóján ültünk szivünk, lelkünk szerinti nemzeti ünnepet azok emlékére, kiknek életünket, szaSokat vártunk március 15-ikétől. Sokat, mert alkalma nyílt a nemzetnek, ha nem is teljesen szabadon, de mégis kényszerzubbony rávetése nélkül megnyilatkozhatni. Meg is nyilatkozott teljes egyérzelmüséggel, és oly öntudatos nyugalommal, mint a hogy csak várni lehetett. Sokat, mindent jelent a nemzet ezen egycrzelmü megnyilatkozása. — Jelent öntudatosságot* * jelent józanságot, jelent olyan öntudatos politikai józanságot, mely nem ül fel semmi, bár mily nagy apparátussal előkészített megtévesztéseiknek. nem hajt a leghangzatosabb kortes jelszavakra sem, s a legfényesebb Ígéretekre sem válik otthonából kivitt, ütemre — mozgó dedós sereggé. -- Jelenti a nemzeti akarat megtörhet len hatalmát, jelent diadalt, jelent vereséget és jelent bukást. Március 15-ikén, a mióta a hazaszeretet a magyarok ünnepévé avatta e napot, mindenkor negyvennyolcnak rege- szerű dicsőséges világába vezetett vissza a hálás emlékezet. Mindenkor, de különösen nemzeti gyász jegyében ébredt 1906. március 15-ikén ország szerte — mondhatni elementáris erővel tört elő az a hazafias hála, kegyelet, mely-nemzeti múltunk dicsőséges emlékei, hagyományai és nagyjaink iránt kiolthatallan lánggal ég sziveinkben. Mindenkor, de különösen most, a mikor 1848. március badságunkat, hazánkat köszönhetjük, sokkal kézzelfoghatóbban tódult előtérbe, mint más békésebb, nyugalmasabb idők március idusán annak tudata, hogy az tartotta fenn ezt a nemzetet, az óvta meg a gyászos elbukástól, hogy jogaihoz rendületlenül ragaszkodott, hogy alkotmányát ezernyi ezer veszély és szenvedés közölt is megtudta védeni ezer év változó viszályai közölt. Nagy jelentősége van a március 15-iki ünnepélyesen megnyilatkozott hangulatnak, most rövid alig észrevehető nyugalom után oda jutott a magyar ma ismét, hogy alkotmányát támadta meg az önkény uralom, alkotmányát fenyegeti az erőszak. — Váratlanabb és fájdalmasabb a támadás, mert történik akkor, a mikor már már azt kezdtük hinni -megbünhődte már e nép a múltat és jövendőt", s: közeledik a költőjósolta „jobb kor" — Küzdelemben fáradt nemzeti energiánk, ha pillanatra álomba merült, álomból mindég *sak arra ébredt, hogy alkotmányunkért kell síkra szállni, s érette talán újra élet-halálra harcot vívni. Március 15-ike bár a fájdalmas csalódás keserűségének legharcrakésztőbb hangjait válthatta volna és ki a nemzetből nem fakasztott még csak gyengébb vigasztaló panaszt sem, de harcba szállva illő egyakaratlal vette fel a küzdelmet Előfizetési árak: Egész évre 8 kor. Félévre ... 4 kor. Negyedévre.............................2 kor. Lelkészeknek, tanítóknak, jegyzőknek és a IX., X., XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek egész évi előfizetési összeg beküldése mellett 5 kor. •<#»• Egyes szám ára 20 fillér. •«=*• •<=»• a tiszta lelkiismeret, a sértetlen önérzet, az igazság békés fegyvereivel. — A legerősebb fegyverzet, mert az igazság törvényei örökéletüek; nem törölheti el semmi ármány, semmi fegyveres hatalom; — csak érvényesülésüket akadályozhatja ideig óráig, épen ugy, mint a hogy a nap ragyogó fényét csak rövid időre homáiyositja el a legzordabb vihar legkomorabb felhője is. — A sértetlen önérzet és a tiszta lelkiismeret pedig a legbiztosabb vért, melyen erejét veszti a legmérgezettebb nyílhegy és ártalmatlanul siklik le, mint szirt faláról szélkavarta falevél. Meg nem ingatható bizalmat önt e hangulat minden igaz magyarnak talán eddig még kétkedő leikébe a nemzet győzelme felől, mert megerősíti hitét a magyar geniusban, mely nem hagyhatja el 1848. március 15-iki tényével a világ- történelemben oly páratlanul álló magyar nemzetet. Soha nemzet korszakot alkotó átalakulást, jogegyenlőséget, nép- szabadságot mintegy varázsütésre még békésebben nem proklamált. Semmi sem igazolja jobban a magyar nemzet politikái érettségét, világtörténelmi hivaíctt- ságát, mint az az öntudatos nyugalom, melylyel századokig hordott béklyói alatt még eleven sebeinek égető kínjai között, meg nem ingott alattvalói — igaz királyhűséggel mondja ki akaratát és hívja életre kardcsapás nélkül a legszabadel- vübb alkotmányt. Teszi pedig ezt a sokat kinzott magyar nemzet akkor, amiT A n C A. S/.infui)i;i. Irta és a szatmári knlh. Kaszinó március 18-i estéjén elmondta Wolkenberg Alajos dr. Tisztelt közönség! Tudtam előre, hogy Sándor Vencel tanár úr ma remekelni fog derék csapatával. Ez az előadás, ilyen nagy előadó tábor szinte páratlanul áll ujabbkori felolvasó estéink történetében és a kath. Kaszinó elnöksége és közönsége amilyen igazán gyönyörködött, épen olyan köszönettel adózik az olyan tevékeny műbarátnak és szorgalmas tanítványainak, mint Sándor Vencel tanár úr és derék legénysége. Magam legfeljebb honorálhatom ezt a kedves zenét és honorálom avval, hogy belekapaszkodom a cimébe: folytatom a szinfóniát. Mert szeretem a szinfóniát, amint szeretem a harmóniákat az emberben és az emberek között, kőben, fában, a színekben, hegynek- völgynek alakulásában. Havasok aljában ha érett kalásztengert vagy százszinü, illatos rétet találok, hosszú tél után, ha méltóságos lassan ifjodó tavasznak lehelletét érezem, ez olyan egyszerű, mégis olyan enyhületes harmónia. Szikláknak megnyílott kebele amint szivárvá- nyos patakot szór magából, ez a futó patak, mikor selyemrét öleli, a méltóságos folyó és dübörgő torkolata, — ez is harmónia. Bérei sas kiáltása — riadt kis madárnak félénk csi- csegése, a mély erdő fürge mókusával, megriadt őzével, a hazatérő nyáj kolompja — és az esti harangszó, aratók dala — vidám legény kurjanlása, fergeteg ulán feltiszluló nyári égbolt, — ez is csupa harmónia. Őszinte, szdid érzéseinkben, családoknak békés boldogságában felséges harmóniát találok és a harmónia, amelyet az érzék és Ízlés, az erő és hangulat visz társalgásunkba és érintkezésünkbe, épen olyan megnyugtató, mint az a harmónia, amely otthonunkat teszi kedvessé vagy az a másik, mely templomainknak komoly pompáját, középületeinknek százados erejét jelzi. Mindez harmónia és mindez olyan enyhületes ! Minden harmónia enyhületes és talán nincs kifogásuk a zenész hölgyeknek és uraknak ellene, ha azt mondom, hogy nagy mestereik az életnek természetes és tudatos, ösztön- szerű és művészi harmóniáit keresik húrjaikon, mikor szinfóniát Írnak. De most profanizálni fogom a szinfóniát. Kiveszem a zenészek kezéből és nem játszom, hanem elbeszélek egy szinfóniát. * A szinfónia allegrón kezdődik. A zenészek azt mondják: üde, gyors ütemű, vidám zene. Hátha megfelel neki ez a kis történet. Levelet kapott a nemzetes asszony és olvassa: Édes anyám! Nem tudok itt lenni, tessék engem haza vinni. Itt engem mindenki boszant. Csak azt az átkozott dohányt ne küldte volna édes anyám Berti bátyámnak. Pöfékel és azt mondja nekem: te szeleburdi, anyád is, Ilka nénéd is férjhez ment 19 éves korára, te meg az anyád nyakán maradsz vén leánynak és egy füstfelleget fuj rám. Boszant, minálunk ilyet a cicával se tesznek. És Ilka néni ezen is mosolyog és nevet. Mert Ilka néni mindig mosolyog, mikor engem lát. Akkor is mosolygott, mikor megjöttem. Sok vendégük volt akkor, fiatal emberek. Előbb kellett volna mondanom, hogy leányok és mamák is voltak, de engem a fiatal urak jobban érdekellek. Reggelig táncoltak én is reggelig táncoltam. Nem bűn az, ilyen sokat táncolni? Ne tessék rám haragudni. Legtöbbet Balog Ádámmal táncoltam. Csak Póli nem táncol, a komoly Póli, ő aludni megy. A mullkor azt irta neki édes anyám: Kedves Pólikám. Milyen boldog volt, de nem azért, hogy édes anyám szereti, hanem hogy őt még mindig Pólikának hívják, pedig tessék meghinni, beválik már Apollónia úrhölgynek is. így hívjuk Erzsókkal. Erzsókot szeretem, ő is szeret engem és hozzá ő sem állhatja a drága nénjét, Apollónia úrhölgyet. De kiállhatatlan is! Minket csak libáknak hiv, így ülj, ne ugy járj, nem illik, ne sziszegjetek, ne gágogjatok. Nem épen így mondja, de ez az értelme. Hallott ilyet édes anyám? Hát még mikor sétálunk! Apollónia urhögy olyan komoly, mint egy nevelőnő és olyan irigy, mint otthon a Cirmos, mikor a Cencit simogatom. Igaza van Berti bátyámnak, csak vén lány ne maradjak, mint az ő Apollóniájok __ Üg y szégyellem magam. Erzsók azt mondja nekem, hogy Balogh Ádám engem szeret, a múltkor is azt mondta neki, hogy valóságos angyal vagyok. Már az arcképemről látta. Meglehet, de csak olyan csúnya neve ne volna: Ádám. Ha éngem Évának hívnának — de már miért is nem kereszteltek engem Évának? — Akkor olyan édes volna mondani, hogy Ádám. Próbáltam is sokszor magamban: Ádám, hallja Ádám, nézze Ádám, mert a többi fiuk csak Zoltán, Pali, Peti, Burkus vagy Berci, de mire rákerül a sor, mindig azt mondom : kérem, Balogh úr és ilyenkor szemérmesen lesütöm a
