Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-03-17 / 11. szám
6-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 11. szám. ros hazafias polgársága, ebből is látjuk, hogy helyesen és hazafiasán cselekedtünk s ez csak erőt ad nekünk a további küzdelemre. Károlyi István grófra és Nagykároly város hazafias polgárságára ürítem poharamat. Beszélt még Mangu Béla, Cseh bajos, Kerekes Zsigmond, Papp Béla, Schweighoffer János dr., Rooz Samu, Debreczeni István. Veres Gusztáv, Csipkés András. A banketten mindvégig lelkes hangulat uralkodott. Örömmel consiatáljuk, hogy egy haladó párti alak sem mert oda tolakodni. A közigazgatási bizottság e héten megint ülést tartott, mely a Szalmármegyei Közlöny szerint nyugalom és higgadtsággal folyt le a mit könnyű elképzelni abból a körülményből, hogy a bizottság választott tagjai közül senki sem jelent meg. De hát muszáj mindent rosszra magyarázni? Miért kellene a távolmaradást Nagy László és Majos Károly joghatósága el nem ismeréseként fogadni, mikor lehet azon örülni is abból a szempontból, hogy nyugodtan ülésezhetett a megye nyakán élősködő társaság. Az ülésről mindenekelőtt megjegyezhetjük azt, hbgy Ilosvay Ferenc, Fekete Sámuel, Balsay ügyész, Kemény Alajos, Bodnár tanfelügyelő és Kacsó Károly helyeslőleg vették tudomásul a megyefőnök azon kijelentését, hogy az ellenlálló tisztviselők helyét újakkal fogja betölteni. Ezt a helyeslést a jövőre való tekintetből ajánljuk a közönség figyelmébe. Az a nyomorúságos exislenlia, a ki Majos i Károly nevet és állítólag főjegyzői lisztet visel, j szintén jelentett és ebben tőle várhatólag nagyot hazudott, azt mondván, hogy sok vármegyei tisztviselőnek kiosztott harmadévi akták százai ma is elintézetlenek. Ezzel szemben a valóság, hogy egy tisztviselőnek vannak ilyen aktái, ez pedig a haladó-párt oszlopa és Jakab , gyönyörűsége Nagy Sándor I. aljegyző, kit azonban sem el nem mozdilanak, sem ellene fegyelmit nem indítanak, hanem nyugdíjazási kérvényének visszavonását is kiköuyörög- ték tőle. Az árvaszéknél is van egy ilyen firma, mint az elnök jelentéséből kitűnik. Rába László kinek száma 1153 (hátralék t. i.) de ezt se látja szükségesnek bántani sem Jakab ur, ki pedig »nem halaszthatja a felgyülemlett munkálatok elvégzéséi« és e miatt elmozdítja a tisztviselőket, sem Majos, sem a többi dolgos méhecske. Nyilatkozat és levél. Taub Géza, jogszigorló ur a következő nyilatkozat és levél közzétételére kért fel bennünket : Nyilatkozat. Taub Géza urnák. Sternberg Ottóval folyó lovagias ügyében mi mint Taub Géza megbízottai Kemény Emil és Rónay László urakhoz, mint Sternberg Ottó ur megbizottai- hoz intézett levelünkben ezen kitételt »tévesen lettünk az ügy állásáról informálva.« felünknek azon kijelentésére vonatkoztattuk, hogy a Szat- márvármegye cimü lap, melyikben a sértő nyilatkozat megjelent, Szatmáron nyomatott, az ellenfél segédei pedig a lap levágott fejével igazolták, hogy a kiadóhivatal Nagykárolyban van. De miután személyesen arról győződtünk meg, hogy a lapot tényleg Szatmáron, Morvái János könyvnyomdájában nyomtatják, az ellenfél segédei pedig a lap azon részét, melyre ez nyomtatva volt, levágták és nekünk csak a címet tartalma/ó részt küldték el, fenti kitételünk tévesztésen alapul. Nem mulaszthatjuk el egyúttal tiltakozásunkat kifejezni az ellen, hogy levelünket Rónay László és Kemény Emil urak az ügynek március 3-án, déli 12 órakor való befejezésére használják fel, holott hozzánk intézett és saját kezűleg aláirt levelükben ők maguk március 5-ét tűzték ki a pisztolypárbaj határnapjául. Megjegyezzük, hogy az ügyet ellenfél részéről nem lelt volna szabad befejezni, miután Taub Géza ur lemondásunk után 21 órán belül uj segédeket nevezett meg, miről személyesen is meggyőződtünk. Kolozsvár, 1908. március 7-én. gyalui Bernáth Árvéd, almási Deák Gábor Tekintetes Taub Géza urnák Kolozsvár. Sternberg Ottó úrral folyó lovagias ügyében kapott megbízása folytán ma délután felkerestük Sternberg Ottó ur megbízottait, Rónay László és Kemény Emil urakat, hogy tudomásukra adjuk, miszerint azon kívánságuknak, hogy a fegyveres elégtételadásnak helye Nagykároly tegyen — bár arra magát kötelezettnek nem érzi — Uraságod március 15-ike után hajlandó eleget tenni, miután addig ügyei Kolozsváron visszatartják, Kolozsváron azonban, addig is bármely percben rendelkezésükre áll. Rónay László és Kemény Emil urak erre kijelentették, hogy miután ők Uraságod előbbi segédeitől gyalui Bernáth Arvéd és almási Deák Gábor uraktól február 28-án kelt levélben azt az értesítést vették, hogy ők megbízatásukról lemondván, Uraságodat haladéktalanul Nagykárolyba való utazásra, vagy 24 órán belül uj segédek megnevezésére utasították, csupán ma déli 12 óráig tartották a várakozást magukra kötelezőnek és ezen időpont bekövetkeztével az ügyet felük részéről befejezettnek jelentették ki. Miután Uraságodnak 1906. évi február 28-án kelt levele szerint az ellenfél segédei a fegyveres elégtételadás színhelye tekintetében március 5-ig tűztek határidőt, de ily terminus híján is Uraságod újabb megbízottait a kellő időben nevezte meg, Sternberg Olló urat a lovagias elégtétel kéréstől leállollnak s az ügyet Urasúgod részéről a lovagiasság szabályai szerint befejezettnek jelentjük ki. Nagykároly, 1906. március 3. Kiváló tisztelettel Dr. Szabó Albert. Dr. Yetzák Ede. Kossuth szobor pályamunkái. A Nagykárolyban felállítandó Kossuth- szoborra megindított gyűjtésnek Károlyi István gróf állal vezetett része oly jelentékeny összeget eredményezett, hogy a szobor bizottság az eredeti tervtől, mely szerint valamety az országban már létező Kossuth-szobor másolata szereztessék meg, — elállóit, a szobor önálló terv pályázat alapján való létesítését határozta el, szűkebbkörü pályázatot hirdetett s az ebben való részvételre Kallós Ede, a nagykárolyi Köl- csey-szobor alkotója és Róna József szobrász művészeket kérte fel. A művészek a felhívásnak megfeleltek, mintáikat elkészítették s azon küldöttségnek, mely e hó 8-án a szövetkezett ellenzék vezéreinek a díszpolgári okleveleket átadta, — módjában állott mindkét tervet megtekinteni. Róna tervezete sem nem jobb, sem nem rosszabb az átlagos Iiossuth-szobroknál. A szónokló Kossuthot állítja elénk, a jobb kar sablonszerűén égfelé emelt mozdulatával, — nemzetőri egyenruhában, fején tollas kalappal. A megszokott formáktól csak abban tér el, hogy magyar nadrágos csizma helyett magyar zsinó- ros diszszel ékesített pantalonban áll a szobor. Különben bármily routinnal legyen is tervezve, sablonszerüsége annyira szembeötlő, hogy megragadni egyáltalán nem képes. Kallós terve ellenben úgy gondolatát, mint kivitelét illetőleg egészen más megítélés és méltatás alá esik. — Nem a pózoló szónokot, hanem egész újszerű felfogással, a gondolataiba mélyedt államfél fiút látjuk Kalós Kos- suth-jában. Művészileg is, politikailag is geniális megoldás ez. — A szónokló szobrok, legyen pózuk bármily sikerült is, mindig a nyugtalanság érzetét keltik a szemlélőben s a szobormű első és főkövetelményének, a monumentalitásnak, vagy egyáltalán nem vagy csak igen tökéletlenül'tudnak megfelelni. Kallós mintája szerencsésen szakit Kossuthnak már-már hagyományossá váll, lármás, de mégis fárasztó ábrázolásával, — pompásan oldja meg feladatát a sablon keretein kívül, úgy azonban, hogy alkotása az emlékszerüség szempontjából ép úgy kifogástalan, mint aesthetikailag. De politikailag is kitűnő alkalomszerű, de a mellett örökérvényű gondolatnak kell tartanunk Kallós eszméjét. A vagy nem a jelen idő legalkalmasabb-e arra, hogy a kit négy évtized óta egyre inkább és inkább megszokott a közönség nagy része utópisztikus idealistának, lángszavu szónoknak, de realitás nélkül államférfiunak tekinteni, — s a kinek messze jövőbe lató, már is jó részben igazolt próféciái gyakorlati minőségét egyre élesebb világításban állítják elénk: Kossuthot mint gondolataiba, a magyarság sorsa feletti elmélkedésbe elmerült államférfiul lássuk magunk előtt ércalakjában, az idők végéig? A megszokott, közép magas talpazatot is mellőzi Kallós és sugár öt és fél méter magas oszlopra állítja a szobrot, úgy hogy az egész emlékmű nyolc méternél is valamivel magasabb alkotás. Kallós műve a bizottság egyhangú tetszését nyerte meg, bizonyára az ő mintájának fog ítéltetni a kivitel. HÍREK. — Felkérjük t. előfizetőink közül azokat, kiknek előfizetése már lejárt, hogy lapunk akadálytalan és pontos szétküldése érdekében előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. — Március 15. a mátészalkai kerületben. A szabadság ünnepét a mátészalkai választó kerületnek csaknem minden egyes községei lelkesen ülték meg. Tunyogon, Nagy- ecseden, Jármiban, Vállajon, Paposon stb. istentiszteleteket s hazafias ünnepségeket tartottak s nemes érzülettel emlékeztek meg a nagy napokról. Legnagyobb szabású volt az ünnepély természetesen a kerület székhelyén Mátészalkán, melynek fényét emelte még az is, hogy azon a kerület közszeretetben álló or- szággyülési képviselőjelöltje dr. Szunyogh Mihály is megjelent. Délelőtt 9 órakor a református templomban ünnepies istentisztelet volt, melyen Kincses István lelkész mondott magas szárnyalásu hazafias imát, a dalárda pedig a himnuszt és a szózatot énekelte, melyeket a jelen levő hívek állva hallgattak végig. Tiz órakor a katholikus templomban volt ünnepi mise, hol Vadász Ágoston r. k. plébános mondott igen szép könyörgést a hazáért. Mindkét templomot teljesen megtöltötte a hazafias közönség, melynek soraiban ott voltak Szunyogh Mihály képviselő jelölt, Szalkay Sándor és Dienes Lajos pártelnökök. Délben a Hungária szállóban bankett volt, a melyen a vidéki községekből is számosán voltak jelen. Az első felköszöntőt Szalkay Sándor pártelnök mondotta megemlékezve a nap jelentőségéről és örömmel konstatálta azt, hogy ma már nem csak a központban, de a községekben is ünnepelnek. Utána általános nagy tetszéstől kisérve Szunyogh Mihály szólalt fel a pártegységért s a függetlenségi eszmék diadaláért ürítve poharát. Király István pályi református lelkész Szunyogh Mihályt élteteti, mint a kerület közszeretetben álló képviselőjelöltjét. A kerület becsülete össze van forrva az ő becsületével s a függetlenségi lobogó csak ő vele juthat diadalra. Biztosítja a kerület választó polgárságának tántoriliiatlan ragaszkodásáról. Dienes Lajos pártelnök lelkes beszédében reámutatott a mai sivár helyzetre, a folyó nemzeti küzdelemre s . annak győzelméért ürítve poharat, indítványára a következő üdvözlő táviratot küldték el Kossuth herencnek: »A mátészalkai függetlenségi párt együtt ünnepelve március idusát szeretett képviselőjelöltünkkel Szunyogh Mihályijai az Úristen áldását kéri Nagyságodra, tartós egészséget kívánva. Szalkay Sándor, Dénes Lajos pártelnökök.« — Károlyi István grófhoz pedig, Szálkái Sándor indítványára, a következő táviratot küldték: »A mátészalkai függetlenségi párt nevében szívből üdvözöljük Méltóságodat, mint pártunk disz- elnökét, büszkék vagyunk önzetlen áldozatkészségére s biztosítjuk rendithetlen i'agaszkodá- sunkról. Szalkay Sándor, Dienes Lajos.« A bankett késő délután ért végett. Este az iparos ifjúság rendezett szépen sikerült ünnepélyt, melynek legkimagaslóbb pontja Lövey Miklós tunyogi református lelkész nagyhatású ünnepi beszéde volt. Tóth Ilonka »A vén cigány«-t szavalta el nagy sikerrel, a dalárda pedig a szózatot és himnuszt énekelte Tóth Imre karnagy vezetése alatt. Az ünnepélyt táncmulatság követte, mely a reggeli órákig tartott. — Oltáregyesületi felolvasó est. A nagykárolyi oltáregyesület f. hó 11-én tartotta negyedik felolvasó estjét. Az eddigiek sikere s finom érzékkel összeállított programm vonzotta azt a szép számú közönséget, mely mindvégig élénk érdeklődéssel s élvezettel hallgatta a program minden számát. Bakó Bálintné Vá- radi Erney »Hóra« cimü melodrámáját szavalta Feifer Erzsiké hangulatos zongorakisérete mellett. Hangulatos leírások, gyöngéd érzés, másutt drámai erő jellemezték Bakó Bálintné szépen kidolgozott szava a lát. Magával ragadták a közönséget Feifer Erzsiké remek zongorajátékának tüzes akkordjai is. Tólh József, szenlszéki ülnök lépett azután a pódiumra, hogy a názá- rethi szüzet rajzolja. Nyugodt előadás, finom színezés, költői lendület, szárnyaló gandolatok mindvégig lekötve tartották a hallgatóság figyelmét. A názárethi szüzet úgy állította oda, mint a honnan a nő becsülése kezdődik s azután gyönyörű szavakkal ecsetelte a keresztény nők hivatását, s e képek festéséhez a modelt a názárethi szűztől vette. Dr. Böszörményi Emil magyar nótákat játszott. Bravúros technika mellett valami diskrét szerénység van játékában, a mely feltűnni nem akar, de azért mégis mindenki észreveszi; a mely egyszerűségre törekszik, de azért mégis remek színezésben s erőben nyilvánul. A sűrű taps pihenni se engedte s ő kedves mosolylyal újra
