Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-03-10 / 10. szám

4-ik oldal. 10. szám. SZ A T M Á R V ÁR M EG Y E.------------------------1---------­H IR E K. Meséről álmodol? Meséről álmodsz, oh balga gyermek? Meséről zengett röpke dalod, Hol pásztorlánykák bilincset vernek Szerelmi lángból királysziveknek ... Lelked e tájon mért andalog ? Ne menj te messze, mesék honába ! Keressed itt a királyfiul! S ha meglalálod: lelked világa Mesébe illő, édeni, drága, Érdektelen boldogságba jut. Molnár Károly. —^Lapunk felelős szerkesztőjének táyotfete alatt a felelős szerkesztői te­endőket Gózner Elek dr. végzi. — Lapunk elkobzása. A debreceni kir. törvényszék vizsgálóbirája lapunk múlt számát minden jogos indok és törvényes alap nélkül elkoboztatta. Minthogy jelen számunkat nem akarjuk újból elkoboztatok — e számban nem foglalkozunk érdeme szerint ez eljárással, annyit azonban jelenthetünk hogy ezen törvénytelen intézkedés törvényes megtorlása iránt a lépé­seket haladéktalanul megtesszük. Lapunk szét­küldésében a hatóság eljárása folytán előállott és valószínűleg előállandó zavarokért t. előfi «^őink szives elnézését kérjük. ^^"Felhívás. Nemzeti nagy ünne­pünk: március 15.-e legyen igazán ün­nep; elevenedjék meg a régi múlt min­den tüze, lelkesedése, lobogása. Vegyünk részt mindannyian a templomi istentisz­teleten, ünnepségeken és házaink öltse- nek lobogó-díszt. Hazafias szent köteles­ségünknek tartsuk megülni egy szívvel, egy lélekkel ezt az ünnepnapot most, a mikor szabadságunkból, alkotmányunk­ból alig maradt más, mint a rávaló — emlékezés. — Március 15. A szabadság 58. fordulóján főgvmnasiumunk ifjúsága és önképző-köre nagy ünnepséget rendez. A 9 órai szentmisén lobogó alatt vesz részt, a melyen a következő régi egyházi énekeket adja elő az ifjúsági énekkar orgonakisérettel: Ah, hol vagy magyarok . . . ; Nyújtsd ki menyből, oh szüzanyánk ...; Nagy­asszonyunk, hazánk reménye; Boldogasszony anyánk ...; Aid meg országunkat; zenekisérettel pedig: Rákóczy imája. Oh te, kit ég ura kegyelt Az ünnepélyes szentmise után pedig a tor­nacsarnokban 10 órakor kezdetét veszi az önképző-kör ünnepe a következő műsorral: 1. Hymnus, énekli a főgymnáziumi énekkar; 2. Nemzeti dal, szavalja Mitók Dezső VI. o. t.; 3. Népdalegyveleg, előadja a főgymnáziumi énekkar; 4. Felolvasás, tartja Bartha István VIII. o. t.; 5. Részlet a Bánkbán operából, elő­adja a főgymnáziumi zenekar; 6. Márciusi dal, szavalja Rupprecht Béla VII. o. t.; 7. Magyar dal, melodráma, előadja Szabó János VIII. o. t. zongorán kiséri Pintér Nándor IV. o. t. ének és zenekisérettel; 8. Kossuth szobra beszél, sza­valja Sikolya István VII. o. t.; 9. Alkalmi beszéd, mondja Somossy Miklós VII. o. t.; 10. Hunyadi induló, előadja a főgymnáziumi zenekar. Az ünnepségre külön meghívó nem bocsájtatt- ván ki — ez utón hívja meg a hazafias közön­séget — az igazgatóság. — A leszerelt tisztviselők. A nemzeti ellenállásban résztvevő tisztviselők soraiból — mint értesülünk — a következő tisztviselők léptek ki: Schönpílug Richárd főügyész, Ilos- vay Ferenc árvaszéki elnök, Gáspár Pál, Illyés Olivér, Bornemisza Géza árvaszéki ülnökök, Gönyey István, Böszörményi Endre és Ilosvay Endre főszolgabírók, a többi megyei tisztviselő szivvel-lélekkel csatlakozott a nemzeti küzde­lemhez, — amelyben csak összetartás mellett biztos asiker. — Aki nemzeti jogok vé­delmeért folytatott harcban meghátrál a neki­jutott szereptől — úgy kell tekintenünk, mint aki küzdelem ellen foglalt állást. — A leszerelt tisztviselőket elvesztettük tehát a nemzeti küz­delem harcosai soraiból. — Jakab legyen ve­lük — viszontlátásra tisztujitáskor! — Rémlátások. Szegény fejvesztett ab- solutismus annyira remeg, ijedezik — jó lelki­ismeretére vall — hogy farkast kiabál még a bárány láttára is. A múlt héten főgymaziumunk alsó osztályaiban a kis nebulók eltüntették a tantermek falairól habsburgi I. Ferenc József, Isten kegyelméből Ausztria császárának, Magyar-, Horvát-, Szlavón- és Dalmátország ap. királyá­nak stb. stb. arcképét. Nagy ártatlansággal el­dugták a kathedra alá. Az alkotmányos király Ö Felségének teljhatalmi riporterei mindjárt golyót és akasztófát emlegettek. Királysértésről zengett az »alkolmányvédő« Szatmármegyei Közlöny; dús fantáziával azonnal a királyi kép összetöréséről, megtaposásáról, lábbal tipfásáról költött komor balladát s mozgósította a főigaz­gatót, közoktatási ügyvivőt, csendőrséget, had­testparancsnokságot, Muszkaországot és — jó Isten tudja — még miféle földi és égi hatal­makat. Pedig hát a királyképek sértetlenül elő­kerültek a kathedra alól s most mind újra ott függnek a falon. A tanárikar megvizsgálta az esetet, jelentést is tett róla a főigazgatóságnak, de még eddig nem látták szükségesnek a felsőbb hatalmak gvmnáziumunkat is az országháza sorsára juttatni a — bezárással A szépen ki­színezett, országháboriló nagy skandalumból ennyi csak a valóság. De hát persze, hogy rémlátások gyötrik a szuronyokban bizakodó hatalmakat! — Másik eset is van. A Protestáns Társaskör szokása szerint az idén is meg akarta ünnepelni március 15-ét. Ilyen rebellis gondo­lat! — szörnyüködött a fölséges hatalom. Hisz ez lázitás! Be is tiltotta a magyar törvények nem tudni melyikére való hivatkozással. — Szegény absolulismus, a mely ennyire elárulja remegő félelmét. A kis Ködmön meséje jut eszünkbe. — Nyilatkozat. A lapokban elterjedt hírekkel szemben kijelentem, hogy sem nagykárolyi főszolgabírónak, sem helyet­tesített főszolgabírónak kinevezve nem vagyok; mint kinevezett tisztviselő, tb. szolgabirónak neveztettem ki s mint ilyen szolgálattételre, addig, a meddig szükség lesz rám, előadói minőségben Majos Károly mellé, azután a nkárolyi szolgabirói hivatalhoz osztattam be. Gal- góczg József. — Szatmárvármegye törvényható­sági bizottságának tagjai mindig tisztában voltak azzal, hogy e nemzetnek a szuronyok­kal dolgozó kamarillával folytatott küzdelmé­ben nem a Rába Lászlók és Bornemissza Gé­zák, hanem azon tisztviselők támogatására számíthat, kik mindig felemelt fővel, egyenes utón haladtak és sohasem bujkáltak. — íme ennek egy újabb fényes bizonyítéka. — A fe­hérgyarmati járás derék főszolgabírója és tb. főszolgabírója a következő tartalmú felhívást intézték a járás összes községi és körjegyzői­hez és községi bírójához: 27/1906. Ein. Összes községi és körjegy­zőknek és községi bíráknak. Amennyiben az erőszak Ilosvay Aladár vm. főjegyző-alispán helyettes urat hivatalából jogtalanul karhatalommal eltávolította, s helyébe egy Majos Károly nevű egyént ültetett, kinek joghatósága el nem ismerhető, azon felhívást intézzük a községi elöljárósághoz, hogy neve­zett egyén aláírásával ellátott rendeleíeket ne intézzen el, hanem azokat elintézetlenül jut­tassa vissza küldőjének. Mivel pedig valószínű, hogy a hatalom rövid időn belül minket is megfog akadályozni karhatalommal hivatalunkkal járó jogaink és kötelességeink gyakorlásában, és helyünkbe minden joghatóságot nélkülöző egyéneket fog helyezni, azon intelmet intézzük az elöljárósá­gokhoz, hogy csakis nevünk aláírásával ellátott rendeleteket fogadjanak el, a hivatalunkba jogtalanul ültetett egyének által kibocsátott rendeleteket utasítsák vissza, a községi bírák aláírásukat és pecsétjüket tagadják meg, esetleg elmozdításuk esetén a község pecsétjét csakis karhatalomnak engedve adják ki kezeikből. Fehérgyarmat, 1906. február hó 27-én. Ifj. Péchy László tb. főszolgabíró. Jékey Sándor főszolgabíró. Éhez nem kell commentár. — Mi a ma­gunk részéről csak azt tesszük hozzá, hogy ezen felhívás a Magyarország egyik számában már megjelent s amennyiben azon szám el nem koboztatott, reméljük, hogy a mi ügyészségünk nem fogja fellicitálni a budapesti ügyészséget és nem fogja ezen felhívás közlése, miatt la­punkat elkoboztatni. — Avagy csalódni fogunk ügyész ur ? — A szatmármegyei függetlenségi és 48-as párt f. hó 7-én a szatmári Iparos ifjúság Függetlenségi körének helyiségében meg­tartott közgyűlése az érdekelt vidéki kerületek nagyszámú párttagjainak részvéte mellett a a következőkben folyt le: Luby Géza, a vár­megyei függ. párt elnöke, a gyűlést megnyitja s egyben az eddig viselt elnöki állását a köz­gyűlésnek felajánlja, de a közgyűlés óriási lel­kesedéssel ujoiag őt választotta meg elnökének-; alelnökül pedig Jékey Sándor, Kossuth István, Rácz Elemér és Bakó István választattak meg. Jegyzőkül: Szarka Andor, Világossy Gáspár, Dr. Lengyel Alajos, Mártonffy István és Bikfalvy Albert lettek megválasztva. — Tekintettel arra, hogy úgy a csengeri valamint a fehérgyarmati kerület teljes mérvben volt képviselve a köz­gyűlésen, ebből kifolyólag ezen két kerület elnöksége szintén megválasztatott és pedig a csengeri kerület részére elnöknek: Madarassy Dezső, alelnököknek: Rácz Elemér és Kossuth Elemér és Kossuth István. A fehérgyarmati kerület részére elnöknek: Tury Zsigmond, alel­nököknek : Szabó Mihály, Bartha .uór és Már- tonffy Miklós lettek megválasztva. A többi kerü­letek pedig utasítva leltek az elnökségük hala­déktalan megalakítására. Ezután Luby Géza szólásra emelkedve, ismertette a jelenlegi poli­tikai helyzetet, figyelmeztette a párthiveit, hogy az esetleges erőszakkal szemben milyen állást foglaljanak el, kitartásra és zászlóhoz való hű­ségre buzdítva a párt tagjait, mert csak ugv nézhetünk bizalommal győzelmünk elébe! Ezu­tán a szép számmal megjelent párttagok a Kossulh-nóta lelkes hangjai mellett a legna­gyobb rendben a gyűlés termét elhagyták. — Nyilatkozat. A Sz. K. szerkesztőinek útjában lehet az ügyvédi kar. melynek tagjai megszokták magyarázni Jakabéknak, hogy mikor követnek el törvénysértéseket. Legalább erre vall azon közlemény, mely a f. hó 4-iki szám­ban megjelent s melynek minden sorát a ten- dentiósus rosszakarat, sugalhatta. Alább adjuk a nagykárolyi ügyvédi kar nyilatkozatát, melyet az idő rövidsége miatt nehány ügyvéddel alá­íratni nem sikerült. »A »Szatmármegyei Közlöny« f. hó 4-én megjelent 16-ik számában azt írja, hogy a föld- mivelési ministernél járt Börvely—Halmos tanyai telepesek 10 tagú küldöttségének szónoka azt mondotta, miszerint »Szatmármegyében nem akadt ügyvéd, a ki a földhöz ragadt szegény emberek ügyét a hatalmas Károlyi-uradalommal szemben pártfogásába vette volna«. Annak kije­lentése mellett, hogy az ügy érdemét nem ismerjük, mert az egész ügyről csak a mostani lapközleményből vettünk tudomást, alólirottak kijelentjük, hogy bennünket ezen ügyben jog­védelemre senki fel nem hivott, jogtanácsot tőlünk senki nem kért, s igy nem lehettünk azon helyzetben, »hogy a szegény emberek ügyét pártfogásba vegyük«, vagy a pártfogást megtagadjuk, miért is azon tendentiósus kije­lentés a valóságnak meg nem felel. Lehet, hogy egy vagy két ügyvéd a pártfogást megtagadta, de ezért a szalmái vármegyei egész ügyvédi kart úgy odaállítani, mint a mely egy jogos ügy ellátását megtagadja — legalább is illetlen dolog. Tisztelettel Balogh Kálmán, Dr. Stern­berg Endre, Papp Béla, Dr. Gózner Elek, Borody György, Dr. Sternberg Zoltán, Dr. Adler Adolf, Dr. Vetzák Ede, Rooz Samu, Dr. Schönfflug Richárd, Kalos Pál. Almásy Ignácz.« — Szurony fedezet alatt. A hírhedt Kristóf már semmitől sem retten vissza. Fele- lelősség nélkül mi mindent merészel tenni és mit fog még tenni ezután, azt a jó Isten tudhatja. Nem elégszik meg már azzal, hogy a közgyűlési termeket, a hivatalos helyiségeket őrizteti csendőrökkel, hanem tovább is megy. Ellenzéki férfiakat s ezek magán lakását is csendőrőrizet alá vette. Madarassy Dezső pá- tyodi földbirtokostól kaptuk a hirt, hogy múlt hó 25-én őt és házát csendőrök megfigyelés alá vették Nem csoda, ha Kristóf ilyenek után Abbáziában keresi megrongált idegrend­szerére az orvoslást. — Befizetések a nemzeti ellenállási alapba. Nagy Sándor, Bornemissza Géza, Schönpílug Richárd, Gönyey István, Rába László bizony ez alá a szép cim alá kerülnek. Akár­hogyan is csodálkozik bárki: mit keresnének ők az ellenállók között? Ők, akik annyira sze­retnek mindent: hazát, királyt, nemzetet, Jaka­bot, csak az ellenállást nem, hogy jutnak ilyen rebellis izü címhez? és talán fejcsóválva vall­ják be ezek a kételkedők: im, csodák történ­nek, ha ez igaz — mi bizony föntartjuk a leg­jobb forrásból vett értesülésünket, hogy a fönt elsorolt nevek viselői igen is szoros összefüg­gésben vannak a nemzeti ellenállási alappal. Mert hát tudvalevő, hogy a belügyek tárcájá- nek ügyvivője, Szatmármegyének éléről hatal­mas szárnycsapásokkal a belügyek élére ke- került, áldott emlékű Kristófi ur nemes hálá­ból megvonta tisztviselőinktől fizetésöket. A jóságos kormány helyett az átkozott hatva­nas bizottság (most már csak nem kobozzák el lapunkat, ha ilyen gutgesinnt hangon Írunk!?) utalta ki több hónapon keresztül ezt a fizetést. Bekövetkezvén azonban a nevezett urak bűn­bánó visszatérése az egyedül üdvözítő hatalom­hoz, az a Judás-pénz, amit eddigi árulásukért az ellenállási alapból fölvettek, égeti kezöket és mint a lehető legbiztosabb forrásból tudjuk, a bűnbánó Júdáshoz hasonlóan vissza fogják fizetni egy fillérig az őket elcsábitó hatvanas bizottságnak. Üdvözöljük nemes elhatározásuk e leendő fényes cselekedeténél a tévelygésből kigyógyultakat! (Ezért a cikkért talán még előbb elkobzott számunknak is megkegyel­meznek.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom