Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-03-10 / 10. szám

4-ik oldal.

10. szám.

SZ A T M Á R V ÁR M EG Y E.------------------------1---------H IR E K.

Meséről álmodol?

Meséről álmodsz, oh balga gyermek? Meséről zengett röpke dalod,

Hol pásztorlánykák bilincset vernek Szerelmi lángból királysziveknek ... Lelked e tájon mért andalog ?

Ne menj te messze, mesék honába ! Keressed itt a királyfiul!

S ha meglalálod: lelked világa Mesébe illő, édeni, drága,

Érdektelen boldogságba jut.

Molnár Károly.

—^Lapunk felelős szerkesztőjének táyotfete alatt a felelős szerkesztői teendőket Gózner Elek dr. végzi.

— Lapunk elkobzása. A debreceni kir. törvényszék vizsgálóbirája lapunk múlt számát minden jogos indok és törvényes alap nélkül elkoboztatta. Minthogy jelen számunkat nem akarjuk újból elkoboztatok — e számban nem foglalkozunk érdeme szerint ez eljárással, annyit azonban jelenthetünk hogy ezen törvénytelen intézkedés törvényes megtorlása iránt a lépéseket haladéktalanul megtesszük. Lapunk szétküldésében a hatóság eljárása folytán előállott és valószínűleg előállandó zavarokért t. előfi «^őink szives elnézését kérjük.

^^"Felhívás. Nemzeti nagy ünnepünk: március 15.-e legyen igazán ünnep; elevenedjék meg a régi múlt minden tüze, lelkesedése, lobogása. Vegyünk részt mindannyian a templomi istentiszteleten, ünnepségeken és házaink öltse- nek lobogó-díszt. Hazafias szent kötelességünknek tartsuk megülni egy szívvel, egy lélekkel ezt az ünnepnapot most, a mikor szabadságunkból, alkotmányunkból alig maradt más, mint a rávaló — emlékezés.

— Március 15. A szabadság 58. fordulóján főgvmnasiumunk ifjúsága és önképző-köre nagy ünnepséget rendez. A 9 órai szentmisén lobogó alatt vesz részt, a melyen a következő régi egyházi énekeket adja elő az ifjúsági énekkar orgonakisérettel: Ah, hol vagy magyarok . . . ; Nyújtsd ki menyből, oh szüzanyánk ...; Nagyasszonyunk, hazánk reménye; Boldogasszony anyánk ...; Aid meg országunkat; zenekisérettel pedig: Rákóczy imája. Oh te, kit ég ura kegyelt Az ünnepélyes szentmise után pedig a tornacsarnokban 10 órakor kezdetét veszi az önképző-kör ünnepe a következő műsorral:

1. Hymnus, énekli a főgymnáziumi énekkar;

2. Nemzeti dal, szavalja Mitók Dezső VI. o. t.;

3. Népdalegyveleg, előadja a főgymnáziumi énekkar; 4. Felolvasás, tartja Bartha István VIII. o. t.; 5. Részlet a Bánkbán operából, előadja a főgymnáziumi zenekar; 6. Márciusi dal, szavalja Rupprecht Béla VII. o. t.; 7. Magyar dal, melodráma, előadja Szabó János VIII. o. t. zongorán kiséri Pintér Nándor IV. o. t. ének és zenekisérettel; 8. Kossuth szobra beszél, szavalja Sikolya István VII. o. t.; 9. Alkalmi beszéd, mondja Somossy Miklós VII. o. t.; 10. Hunyadi induló, előadja a főgymnáziumi zenekar. Az ünnepségre külön meghívó nem bocsájtatt- ván ki — ez utón hívja meg a hazafias közönséget — az igazgatóság.

— A leszerelt tisztviselők. A nemzeti ellenállásban résztvevő tisztviselők soraiból — mint értesülünk — a következő tisztviselők léptek ki: Schönpílug Richárd főügyész, Ilos- vay Ferenc árvaszéki elnök, Gáspár Pál, Illyés Olivér, Bornemisza Géza árvaszéki ülnökök, Gönyey István, Böszörményi Endre és Ilosvay Endre főszolgabírók, a többi megyei tisztviselő szivvel-lélekkel csatlakozott a nemzeti küzdelemhez, — amelyben csak összetartás mellett biztos asiker. — Aki nemzeti jogok védelmeért folytatott harcban meghátrál a nekijutott szereptől — úgy kell tekintenünk, mint aki küzdelem ellen foglalt állást. — A leszerelt tisztviselőket elvesztettük tehát a nemzeti küzdelem harcosai soraiból. — Jakab legyen velük — viszontlátásra tisztujitáskor!

— Rémlátások. Szegény fejvesztett ab- solutismus annyira remeg, ijedezik — jó lelkiismeretére vall — hogy farkast kiabál még a bárány láttára is. A múlt héten főgymaziumunk alsó osztályaiban a kis nebulók eltüntették a tantermek falairól habsburgi I. Ferenc József, Isten kegyelméből Ausztria császárának, Magyar-, Horvát-, Szlavón- és Dalmátország ap. királyának stb. stb. arcképét. Nagy ártatlansággal eldugták a kathedra alá. Az alkotmányos király Ö Felségének teljhatalmi riporterei mindjárt golyót és akasztófát emlegettek. Királysértésről

zengett az »alkolmányvédő« Szatmármegyei Közlöny; dús fantáziával azonnal a királyi kép összetöréséről, megtaposásáról, lábbal tipfásáról költött komor balladát s mozgósította a főigazgatót, közoktatási ügyvivőt, csendőrséget, hadtestparancsnokságot, Muszkaországot és — jó Isten tudja — még miféle földi és égi hatalmakat. Pedig hát a királyképek sértetlenül előkerültek a kathedra alól s most mind újra ott függnek a falon. A tanárikar megvizsgálta az esetet, jelentést is tett róla a főigazgatóságnak, de még eddig nem látták szükségesnek a felsőbb hatalmak gvmnáziumunkat is az országháza sorsára juttatni a — bezárással A szépen kiszínezett, országháboriló nagy skandalumból ennyi csak a valóság. De hát persze, hogy rémlátások gyötrik a szuronyokban bizakodó hatalmakat! — Másik eset is van. A Protestáns Társaskör szokása szerint az idén is meg akarta ünnepelni március 15-ét. Ilyen rebellis gondolat! — szörnyüködött a fölséges hatalom. Hisz ez lázitás! Be is tiltotta a magyar törvények nem tudni melyikére való hivatkozással. — Szegény absolulismus, a mely ennyire elárulja remegő félelmét. A kis Ködmön meséje jut eszünkbe.

— Nyilatkozat. A lapokban elterjedt hírekkel szemben kijelentem, hogy sem nagykárolyi főszolgabírónak, sem helyettesített főszolgabírónak kinevezve nem vagyok; mint kinevezett tisztviselő, tb. szolgabirónak neveztettem ki s mint ilyen szolgálattételre, addig, a meddig szükség lesz rám, előadói minőségben Majos Károly mellé, azután a nkárolyi szolgabirói hivatalhoz osztattam be. Gal- góczg József.

— Szatmárvármegye törvényhatósági bizottságának tagjai mindig tisztában voltak azzal, hogy e nemzetnek a szuronyokkal dolgozó kamarillával folytatott küzdelmében nem a Rába Lászlók és Bornemissza Gézák, hanem azon tisztviselők támogatására számíthat, kik mindig felemelt fővel, egyenes utón haladtak és sohasem bujkáltak. — íme ennek egy újabb fényes bizonyítéka. — A fehérgyarmati járás derék főszolgabírója és tb. főszolgabírója a következő tartalmú felhívást intézték a járás összes községi és körjegyzőihez és községi bírójához:

27/1906. Ein. Összes községi és körjegyzőknek és községi bíráknak.

Amennyiben az erőszak Ilosvay Aladár vm. főjegyző-alispán helyettes urat hivatalából jogtalanul karhatalommal eltávolította, s helyébe egy Majos Károly nevű egyént ültetett, kinek joghatósága el nem ismerhető, azon felhívást intézzük a községi elöljárósághoz, hogy nevezett egyén aláírásával ellátott rendeleíeket ne intézzen el, hanem azokat elintézetlenül juttassa vissza küldőjének.

Mivel pedig valószínű, hogy a hatalom rövid időn belül minket is megfog akadályozni karhatalommal hivatalunkkal járó jogaink és kötelességeink gyakorlásában, és helyünkbe minden joghatóságot nélkülöző egyéneket fog helyezni, azon intelmet intézzük az elöljáróságokhoz, hogy csakis nevünk aláírásával ellátott rendeleteket fogadjanak el, a hivatalunkba jogtalanul ültetett egyének által kibocsátott rendeleteket utasítsák vissza, a községi bírák aláírásukat és pecsétjüket tagadják meg, esetleg elmozdításuk esetén a község pecsétjét csakis karhatalomnak engedve adják ki kezeikből.

Fehérgyarmat, 1906. február hó 27-én.

Ifj. Péchy László tb. főszolgabíró.

Jékey Sándor főszolgabíró.

Éhez nem kell commentár. — Mi a magunk részéről csak azt tesszük hozzá, hogy ezen felhívás a Magyarország egyik számában már megjelent s amennyiben azon szám el nem koboztatott, reméljük, hogy a mi ügyészségünk nem fogja fellicitálni a budapesti ügyészséget és nem fogja ezen felhívás közlése, miatt lapunkat elkoboztatni. — Avagy csalódni fogunk ügyész ur ?

— A szatmármegyei függetlenségi és 48-as párt f. hó 7-én a szatmári Iparos ifjúság Függetlenségi körének helyiségében megtartott közgyűlése az érdekelt vidéki kerületek nagyszámú párttagjainak részvéte mellett a a következőkben folyt le: Luby Géza, a vármegyei függ. párt elnöke, a gyűlést megnyitja s egyben az eddig viselt elnöki állását a közgyűlésnek felajánlja, de a közgyűlés óriási lelkesedéssel ujoiag őt választotta meg elnökének-; alelnökül pedig Jékey Sándor, Kossuth István, Rácz Elemér és Bakó István választattak meg. Jegyzőkül: Szarka Andor, Világossy Gáspár, Dr. Lengyel Alajos, Mártonffy István és Bikfalvy Albert lettek megválasztva. — Tekintettel arra, hogy úgy a csengeri valamint a fehérgyarmati kerület teljes mérvben volt képviselve a közgyűlésen, ebből kifolyólag ezen két kerület

elnöksége szintén megválasztatott és pedig a csengeri kerület részére elnöknek: Madarassy Dezső, alelnököknek: Rácz Elemér és Kossuth Elemér és Kossuth István. A fehérgyarmati kerület részére elnöknek: Tury Zsigmond, alelnököknek : Szabó Mihály, Bartha .uór és Már- tonffy Miklós lettek megválasztva. A többi kerületek pedig utasítva leltek az elnökségük haladéktalan megalakítására. Ezután Luby Géza szólásra emelkedve, ismertette a jelenlegi politikai helyzetet, figyelmeztette a párthiveit, hogy az esetleges erőszakkal szemben milyen állást foglaljanak el, kitartásra és zászlóhoz való hűségre buzdítva a párt tagjait, mert csak ugv nézhetünk bizalommal győzelmünk elébe! Ezután a szép számmal megjelent párttagok a Kossulh-nóta lelkes hangjai mellett a legnagyobb rendben a gyűlés termét elhagyták.

— Nyilatkozat. A Sz. K. szerkesztőinek útjában lehet az ügyvédi kar. melynek tagjai megszokták magyarázni Jakabéknak, hogy mikor követnek el törvénysértéseket. Legalább erre vall azon közlemény, mely a f. hó 4-iki számban megjelent s melynek minden sorát a ten- dentiósus rosszakarat, sugalhatta. Alább adjuk a nagykárolyi ügyvédi kar nyilatkozatát, melyet az idő rövidsége miatt nehány ügyvéddel aláíratni nem sikerült.

»A »Szatmármegyei Közlöny« f. hó 4-én megjelent 16-ik számában azt írja, hogy a föld- mivelési ministernél járt Börvely—Halmos tanyai telepesek 10 tagú küldöttségének szónoka azt mondotta, miszerint »Szatmármegyében nem akadt ügyvéd, a ki a földhöz ragadt szegény emberek ügyét a hatalmas Károlyi-uradalommal szemben pártfogásába vette volna«. Annak kijelentése mellett, hogy az ügy érdemét nem ismerjük, mert az egész ügyről csak a mostani lapközleményből vettünk tudomást, alólirottak kijelentjük, hogy bennünket ezen ügyben jogvédelemre senki fel nem hivott, jogtanácsot tőlünk senki nem kért, s igy nem lehettünk azon helyzetben, »hogy a szegény emberek ügyét pártfogásba vegyük«, vagy a pártfogást megtagadjuk, miért is azon tendentiósus kijelentés a valóságnak meg nem felel. Lehet, hogy egy vagy két ügyvéd a pártfogást megtagadta, de ezért a szalmái vármegyei egész ügyvédi kart úgy odaállítani, mint a mely egy jogos ügy ellátását megtagadja — legalább is illetlen dolog. Tisztelettel Balogh Kálmán, Dr. Sternberg Endre, Papp Béla, Dr. Gózner Elek, Borody György, Dr. Sternberg Zoltán, Dr. Adler Adolf, Dr. Vetzák Ede, Rooz Samu, Dr. Schönfflug Richárd, Kalos Pál. Almásy Ignácz.«

— Szurony fedezet alatt. A hírhedt Kristóf már semmitől sem retten vissza. Fele- lelősség nélkül mi mindent merészel tenni és mit fog még tenni ezután, azt a jó Isten tudhatja. Nem elégszik meg már azzal, hogy a közgyűlési termeket, a hivatalos helyiségeket őrizteti csendőrökkel, hanem tovább is megy. Ellenzéki férfiakat s ezek magán lakását is csendőrőrizet alá vette. Madarassy Dezső pá- tyodi földbirtokostól kaptuk a hirt, hogy múlt hó 25-én őt és házát csendőrök megfigyelés alá vették Nem csoda, ha Kristóf ilyenek után Abbáziában keresi megrongált idegrendszerére az orvoslást.

— Befizetések a nemzeti ellenállási alapba. Nagy Sándor, Bornemissza Géza, Schönpílug Richárd, Gönyey István, Rába László bizony ez alá a szép cim alá kerülnek. Akárhogyan is csodálkozik bárki: mit keresnének ők az ellenállók között? Ők, akik annyira szeretnek mindent: hazát, királyt, nemzetet, Jakabot, csak az ellenállást nem, hogy jutnak ilyen rebellis izü címhez? és talán fejcsóválva vallják be ezek a kételkedők: im, csodák történnek, ha ez igaz — mi bizony föntartjuk a legjobb forrásból vett értesülésünket, hogy a fönt elsorolt nevek viselői igen is szoros összefüggésben vannak a nemzeti ellenállási alappal. Mert hát tudvalevő, hogy a belügyek tárcájá- nek ügyvivője, Szatmármegyének éléről hatalmas szárnycsapásokkal a belügyek élére ke- került, áldott emlékű Kristófi ur nemes hálából megvonta tisztviselőinktől fizetésöket. A jóságos kormány helyett az átkozott hatvanas bizottság (most már csak nem kobozzák el lapunkat, ha ilyen gutgesinnt hangon Írunk!?) utalta ki több hónapon keresztül ezt a fizetést. Bekövetkezvén azonban a nevezett urak bűnbánó visszatérése az egyedül üdvözítő hatalomhoz, az a Judás-pénz, amit eddigi árulásukért az ellenállási alapból fölvettek, égeti kezöket és mint a lehető legbiztosabb forrásból tudjuk, a bűnbánó Júdáshoz hasonlóan vissza fogják fizetni egy fillérig az őket elcsábitó hatvanas bizottságnak. Üdvözöljük nemes elhatározásuk e leendő fényes cselekedeténél a tévelygésből kigyógyultakat! (Ezért a cikkért talán még előbb elkobzott számunknak is megkegyelmeznek.)