Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-02-17 / 7. szám

Nagykároly, 1906. február 17. 7. szám. II. évfolyam. SZATMáRVáRMEGYE. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. i MEGJELENIK Hs/LTlsT IDlEUsT SZOMBATON, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 21. sz. a. Hivatalos órák : minden délután 2-tól—5-ig. —3- Telefon-szám: 9. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora -40 fillér. * Kéziratokat nem adunk vissza. Lapvezérlő-bizottság: Kovács Dezső dr., felelős szerkesztő. Cseh Lajos, N. Szabó Albert dr., Gózner Klek dr., Vetzák Ede dr. Laptulajdonos: a lapvezérlő-bizottság-. Szerkesztő: Varjas Endre. Előfizetési árak: Egész évre . 8 kor. Félévre ... 4 kor. Negyedévre ....... 2 kor. Lelkészeknek, tanítóknak, jegyzőknek és a IX., X., XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek egész évi elő­fizetési összeg beküldése mellett 6 kor. Egyes szám ára 20 fillér. Szólhatunk-e a királyhoz? (—r—k.) A királynak személyét szent és sérthetetlennek nyilvánította a magyar törvényhozás. Óvakodni kell te­hát minden igaz magyarnak attól, hogy saját házának dicsőségére uralkodó ki­rályunk cselekedeteit a megérdemelt bí­rálatban részesítse, mert rögtön lecsap Kristóffy és cinkos bandájának rozsdás pallosa, megnyílna a magyar pénzen fentartott börtönök ajtőri és jön a vég­telen nyomor és szer edés, melyet ki­látásba helyezeti a szeptember 23-iki felséges szózat. A király személye szent és sérthe­tetlen. 0 felsége a végrehajtó hatalmat a törvények értelmében független fele­lős magyar miniszterek által gyakorolja. Jobban mondva igy kellene gyakorolnia, mert szentesítette a törvényt, mely azt kimondja, letette az esküt: megtartjuk és megtartatjuk. De a felelősséget^ nem ő viseli. Vállalják a darabontok Ok fe­lelnek azért hogy az ország jövedelmeit törvényhozási felhatalmazás nélkül be­szedik és elkótyavetyélik, a beiktató artisták és megyefőnökök adósságainak kiűzetésével, uk felelnek azért, hogy a törvény tiltó rendelkezése dacára szer­ződéseket kötnek a külfölddel, hogy kvóta nélkül fizetik a közös kiadásokat, hogy szennyes saruikkal rátaposnak a törvényhatóságok önkormányzatára,hogy az osztrák ármádia mozgósításával kihur­o T Á It C A. üti reminiscenciák*) (Folytatás.) Heggel 7 óra. Budapesti pályaház. Bágyad­tan kóválygunk a folyosón s nem látunk semmi nyomot, amely római zarándoklatra mutatna. Kezdünk türelmetlenkedni, amikor egy szikár, pirosképü, kolerikus szangvinikus pap áll elénk civilben s hevesen von kérdőre, nem mi va- gyunk-e a zarándoklat vezetői. Ijedten válaszoltunk, hogy nem mi va­gyunk s inkább azt hittük, hogy ő az, de mi is" a zarándoklathoz tartozunk. »No akkor önök itthon maradnak. Már fél nyolc, egy fél óra múlva indulni kellene s még sehol semmi. Lemaradunk. Hol vannak a vezetők? Biztosan zsebretették a pénzt, s kiszöktek Amerikába. Skandalum.« Ez volt Dr. Hufnagel. Erős ellen­zéki. Később azonban a vezetőség pártjára ál­lott. Én és utitársam már lemondtunk a Ró­mába való menetelről s már azon gondolkoz­tunk, hogy töltsük az időt Budapesten, mikor lassankint megérkeztek a többi zúgolódó za­rándokok s legvégül a vezetőség is. Fővezetőnk a jó Fischer Ágost volt. Vé­kony kis emberke, valóságos szent ember, különben gyakorlott zarándok s hű pásztor. A zarándoklatnak csak kegyeleti részével törődik, a profán dolgok — mint római régiségek, mű­vészet stb. reá nézve nem léteznek. Két uj misést hoz magával s egyiket Lorettóban, a *) Felolvasta Dr. Fodor Gyula Nagy-Károlyban az Oltáregylet jan. 28-iki estéjén. coljuk a törvényhatóságok törvénytisz­telő és alkotmányhű tisztviselőit onnan, a hova őket a törvényhatóság bizalma ültette Ok felelnek azért, hogy az állam vagyonát és jövedelmét kiszolgáltatják a kalmárlelkü Grödelék és Herczogék uzsorás kezébe. Váiiaiják a felelősséget akkor is, ha a törvényesen megtagadott adó- és újon­cok törvénytelen behajtására mozgósí­tani fogják az osztrák hadsereget, ha királyi biztosokat küldenek a hazafias törvényhatóságok nyakára és garázdál­kodnak, mint a nekiszabaditott fene­vadak. De miként felelnek ? Talán férfiasán megjelennek az országgyűlés színe előtt és oda kiáltják, hogy mi megvédtük az ország függetlenségét, az alkotmány biz­tosítékait, a fennálló törvényes rendet, a tulajdon szentségét és az egyéni sza­badságot ? Talán férfias nyíltsággal szá­molnak a jogtalanul megkaparitott állami pénzek és értékekről? ,. Oh nem! Ilyen fellépés csak férfiak­tól, de nem gerinctelen, minden becsü­letérzésből kivetkőzött szolgahadtól vár­ható. Saját bőrükről van szó, tehát félre most már minden törvénynyel. Ott van a legalkotmányosabb, az ő személye szent és sérthetetlen. Mi is feláldoztuk önmagunkért meg nem érdemelt tekintélyünket, magunkra zúdítottuk a nemzet méltó megvetését és utálatát, — szálljon le tehát a „legalkot­mányosabb“ is arról a nemzet által féltve másikat a San Pietro földalatti kápolnájában akarja megmiséztetni. Budapesten, Zágrábban, a Karszt tetején, Fiúméban, a hajó fedélzetén s Anconában csak ezzel törődik s bármiről van szó, ő csak erről beszél. Bussay Tivadar fiatal papvezetőnk a za­rándoklat gyakorlott anyagi kalauza. Mindig siet, mindig késik s mindenütt pontra érkezik. Már fütyöl a vonat, mikor beszáll Pesten és Rómában, mikor hazafelé indulunk, akkor rohan közénk összes jegyeinkkel, mikor már bírókra akarunk kelni a portással, hogy engedjen jegy nélkül beülni bennünket. Mi épen jegy nélkül ültünk be a kupénkba s mikor jött a konduktor, nem volt mit elő­mutatnunk. Kéri tőlem a jegyet. Nincs, mon­dom. Akkor tessék kiszállni. Persze! Végső kétségbeeséssel szedem össze olasz tudományo­mat s mondom neki, megakarván magyarázni, hol van a jegyünk: Questo piccolo uomo con grando sipka. A dolog lényegét gesztussal fe­jeztem ki. A derék konduktor nagyot kacagott. Con grando sipka!... Kiszaladt s előkereste Bussayt. Következik Dr. Lőrincz Gyula, nagyszom­bati korpulens paptanár. Budapesttől Fiúméig tarokkozik. Fiúmétól Anconáig tarokkozik. An- conától Rómáig tarokkozik stb. Ő hozta a ta­rokk kártyát, amelyben a veres ászt az ő névjegye pótolja. Rómában prédikál, szónokol, a Gambrinus vendéglőben hospitál. Fáradhatatlan gyalogló. A Pétér templom kupolájába is felmegy. A kupola szűk lépcsőzetén összekerül egy ha­sonló terjedelmű asszonysággal, aki lefelé igyek­szik. A kitérés lehetetlen. De Lőrinc nem te­hetetlen. Fogja az asszonyságot, felemeli s odalapitja a kőfalhoz. Az asszonyság nagyot őrzött magas polcról, mely neki az egész nemzet tiszteletét és becsülését biztosí­totta évtizedeken keresztül. Csak egy kicsike törvénysértés és készen van a királyi kézirat az elnapolásról és — mint tudjuk — most mái\ az országgyű­lés feloszlatásáról. így vállalja a felelőssé­get a darabont banda! A magyar nemzet szemét azonban nem takarja bécsi hályog. A magyar nemzet tudja, hogy a darabontok és a király fedezik egymás tetteit. Tudja na­gyon jól, hogy egy sarkantyus királyi biztos szét fogja kergetni a magyar or­szággyűlés tagjait, mert a hatalom kezé­ben van a császári hadsereg szelleme. De azt is tudja, hogy egy nemzet erejét nem a király és kormánya kép­viselik, hanem maga a nemzet. És tudja meg mindenki, hogy ezt az országot nem a király és kormánya számára szerezték meg a dicső magyar ősök, nem az ő számukra tartották meg egy évezreden keresztül s hogy egy nemzet millióit nem lehet kiverni ebből a vérrel öntözött szép hazából. A magyar nemzet készen várja az abszolutizmust, a nyomort és szenve­dést, mely megigértetett, — a magyar nemzet nem fél Bécstől, csak utálja, a mint hogy utál mindent a mi Bécs- ből jön. Csak egyen aggódik a loyalis ma­gyar nemzet, mert szereti és sajnálja agg királyát, kit lelketlen kalandorok ilyen vállalkozásba vittek. Mi lesz avval nyekken s a túlsó oldalon leheppen. Férje ura udvariasan falhoz lapulva utat enged a hatal­mas embernek s Lőrincz dr. meglátja a Péter templom kupoláját. Még egy nagyszombati tanár volt velünk, a fiatal, tudós és buzgó dr. Fallenbüchl, aki paptársait a breviárium körül csoportosította. Legmeghittebb társunkká lett dr. Pákozd}r budapesti orvos a fiával. Legtöbbször együtt kocsikáztunk s a dolgok humoros oldalát együtt láttuk meg nagyon sok helyen. Észrevevén rajtam, hogy olykor le szoktam írni tréfás észleleteimet, nem egyszer figyelmeztetett, hogy ezt is, azt is meg kell írni. E tekintetben egész reklámot csinált nekem a társaság előtt, úgy hogy tulajdonképen ő a főoka, hogy én most a tisztelt közönség előtt felolvasást tartok. Meg­jegyzem különben, hogy a javát már akkor elnevettük s nekem nincs valami nagy remé- ménj'em, hogy emlékezéseim halvány viszhang- jávaí erősebb derültséget keltsek a pillanat hatása alatt keletkezett hangulatnál. Minthogy azonban a Rómában minden bolt ajtaján kint lógó lopótök formájú szalámit különösen fi­gyelembe ajánlotta, kötelességemnek tartom itt felemlíteni. Különben a doktor erős, nagy és szép, gavallér modorú, finom műveltségű em­ber, aki széleskörű ismereteivel s európai jár­tasságával mindenütt otthon találta magát s bennünket is alaposan tájékoztatott. Fia sze­rény modorú, kedves tanult diákember, akinek az a szerencse jutott osztályrészül, hogy XIII. Leo pápa ő szentségének ő adta át a zarándok­lat ezüst liliom koszorúját s az agg beteg pápa szent hideg kezével megsimogatta az arcát. Érdekes ellentéte volt a kis Schiller Ernő budapesti reáliskolai tanuló. Eleven, könnyelmű bohém gyermek, aki Rómába nem egészen 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom