Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-02-17 / 7. szám
Nagykároly, 1906. február 17. 7. szám. II. évfolyam. SZATMáRVáRMEGYE. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. i MEGJELENIK Hs/LTlsT IDlEUsT SZOMBATON, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 21. sz. a. Hivatalos órák : minden délután 2-tól—5-ig. —3- Telefon-szám: 9. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora -40 fillér. * Kéziratokat nem adunk vissza. Lapvezérlő-bizottság: Kovács Dezső dr., felelős szerkesztő. Cseh Lajos, N. Szabó Albert dr., Gózner Klek dr., Vetzák Ede dr. Laptulajdonos: a lapvezérlő-bizottság-. Szerkesztő: Varjas Endre. Előfizetési árak: Egész évre . 8 kor. Félévre ... 4 kor. Negyedévre ....... 2 kor. Lelkészeknek, tanítóknak, jegyzőknek és a IX., X., XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek egész évi előfizetési összeg beküldése mellett 6 kor. Egyes szám ára 20 fillér. Szólhatunk-e a királyhoz? (—r—k.) A királynak személyét szent és sérthetetlennek nyilvánította a magyar törvényhozás. Óvakodni kell tehát minden igaz magyarnak attól, hogy saját házának dicsőségére uralkodó királyunk cselekedeteit a megérdemelt bírálatban részesítse, mert rögtön lecsap Kristóffy és cinkos bandájának rozsdás pallosa, megnyílna a magyar pénzen fentartott börtönök ajtőri és jön a végtelen nyomor és szer edés, melyet kilátásba helyezeti a szeptember 23-iki felséges szózat. A király személye szent és sérthetetlen. 0 felsége a végrehajtó hatalmat a törvények értelmében független felelős magyar miniszterek által gyakorolja. Jobban mondva igy kellene gyakorolnia, mert szentesítette a törvényt, mely azt kimondja, letette az esküt: megtartjuk és megtartatjuk. De a felelősséget^ nem ő viseli. Vállalják a darabontok Ok felelnek azért hogy az ország jövedelmeit törvényhozási felhatalmazás nélkül beszedik és elkótyavetyélik, a beiktató artisták és megyefőnökök adósságainak kiűzetésével, uk felelnek azért, hogy a törvény tiltó rendelkezése dacára szerződéseket kötnek a külfölddel, hogy kvóta nélkül fizetik a közös kiadásokat, hogy szennyes saruikkal rátaposnak a törvényhatóságok önkormányzatára,hogy az osztrák ármádia mozgósításával kihuro T Á It C A. üti reminiscenciák*) (Folytatás.) Heggel 7 óra. Budapesti pályaház. Bágyadtan kóválygunk a folyosón s nem látunk semmi nyomot, amely római zarándoklatra mutatna. Kezdünk türelmetlenkedni, amikor egy szikár, pirosképü, kolerikus szangvinikus pap áll elénk civilben s hevesen von kérdőre, nem mi va- gyunk-e a zarándoklat vezetői. Ijedten válaszoltunk, hogy nem mi vagyunk s inkább azt hittük, hogy ő az, de mi is" a zarándoklathoz tartozunk. »No akkor önök itthon maradnak. Már fél nyolc, egy fél óra múlva indulni kellene s még sehol semmi. Lemaradunk. Hol vannak a vezetők? Biztosan zsebretették a pénzt, s kiszöktek Amerikába. Skandalum.« Ez volt Dr. Hufnagel. Erős ellenzéki. Később azonban a vezetőség pártjára állott. Én és utitársam már lemondtunk a Rómába való menetelről s már azon gondolkoztunk, hogy töltsük az időt Budapesten, mikor lassankint megérkeztek a többi zúgolódó zarándokok s legvégül a vezetőség is. Fővezetőnk a jó Fischer Ágost volt. Vékony kis emberke, valóságos szent ember, különben gyakorlott zarándok s hű pásztor. A zarándoklatnak csak kegyeleti részével törődik, a profán dolgok — mint római régiségek, művészet stb. reá nézve nem léteznek. Két uj misést hoz magával s egyiket Lorettóban, a *) Felolvasta Dr. Fodor Gyula Nagy-Károlyban az Oltáregylet jan. 28-iki estéjén. coljuk a törvényhatóságok törvénytisztelő és alkotmányhű tisztviselőit onnan, a hova őket a törvényhatóság bizalma ültette Ok felelnek azért, hogy az állam vagyonát és jövedelmét kiszolgáltatják a kalmárlelkü Grödelék és Herczogék uzsorás kezébe. Váiiaiják a felelősséget akkor is, ha a törvényesen megtagadott adó- és újoncok törvénytelen behajtására mozgósítani fogják az osztrák hadsereget, ha királyi biztosokat küldenek a hazafias törvényhatóságok nyakára és garázdálkodnak, mint a nekiszabaditott fenevadak. De miként felelnek ? Talán férfiasán megjelennek az országgyűlés színe előtt és oda kiáltják, hogy mi megvédtük az ország függetlenségét, az alkotmány biztosítékait, a fennálló törvényes rendet, a tulajdon szentségét és az egyéni szabadságot ? Talán férfias nyíltsággal számolnak a jogtalanul megkaparitott állami pénzek és értékekről? ,. Oh nem! Ilyen fellépés csak férfiaktól, de nem gerinctelen, minden becsületérzésből kivetkőzött szolgahadtól várható. Saját bőrükről van szó, tehát félre most már minden törvénynyel. Ott van a legalkotmányosabb, az ő személye szent és sérthetetlen. Mi is feláldoztuk önmagunkért meg nem érdemelt tekintélyünket, magunkra zúdítottuk a nemzet méltó megvetését és utálatát, — szálljon le tehát a „legalkotmányosabb“ is arról a nemzet által féltve másikat a San Pietro földalatti kápolnájában akarja megmiséztetni. Budapesten, Zágrábban, a Karszt tetején, Fiúméban, a hajó fedélzetén s Anconában csak ezzel törődik s bármiről van szó, ő csak erről beszél. Bussay Tivadar fiatal papvezetőnk a zarándoklat gyakorlott anyagi kalauza. Mindig siet, mindig késik s mindenütt pontra érkezik. Már fütyöl a vonat, mikor beszáll Pesten és Rómában, mikor hazafelé indulunk, akkor rohan közénk összes jegyeinkkel, mikor már bírókra akarunk kelni a portással, hogy engedjen jegy nélkül beülni bennünket. Mi épen jegy nélkül ültünk be a kupénkba s mikor jött a konduktor, nem volt mit előmutatnunk. Kéri tőlem a jegyet. Nincs, mondom. Akkor tessék kiszállni. Persze! Végső kétségbeeséssel szedem össze olasz tudományomat s mondom neki, megakarván magyarázni, hol van a jegyünk: Questo piccolo uomo con grando sipka. A dolog lényegét gesztussal fejeztem ki. A derék konduktor nagyot kacagott. Con grando sipka!... Kiszaladt s előkereste Bussayt. Következik Dr. Lőrincz Gyula, nagyszombati korpulens paptanár. Budapesttől Fiúméig tarokkozik. Fiúmétól Anconáig tarokkozik. An- conától Rómáig tarokkozik stb. Ő hozta a tarokk kártyát, amelyben a veres ászt az ő névjegye pótolja. Rómában prédikál, szónokol, a Gambrinus vendéglőben hospitál. Fáradhatatlan gyalogló. A Pétér templom kupolájába is felmegy. A kupola szűk lépcsőzetén összekerül egy hasonló terjedelmű asszonysággal, aki lefelé igyekszik. A kitérés lehetetlen. De Lőrinc nem tehetetlen. Fogja az asszonyságot, felemeli s odalapitja a kőfalhoz. Az asszonyság nagyot őrzött magas polcról, mely neki az egész nemzet tiszteletét és becsülését biztosította évtizedeken keresztül. Csak egy kicsike törvénysértés és készen van a királyi kézirat az elnapolásról és — mint tudjuk — most mái\ az országgyűlés feloszlatásáról. így vállalja a felelősséget a darabont banda! A magyar nemzet szemét azonban nem takarja bécsi hályog. A magyar nemzet tudja, hogy a darabontok és a király fedezik egymás tetteit. Tudja nagyon jól, hogy egy sarkantyus királyi biztos szét fogja kergetni a magyar országgyűlés tagjait, mert a hatalom kezében van a császári hadsereg szelleme. De azt is tudja, hogy egy nemzet erejét nem a király és kormánya képviselik, hanem maga a nemzet. És tudja meg mindenki, hogy ezt az országot nem a király és kormánya számára szerezték meg a dicső magyar ősök, nem az ő számukra tartották meg egy évezreden keresztül s hogy egy nemzet millióit nem lehet kiverni ebből a vérrel öntözött szép hazából. A magyar nemzet készen várja az abszolutizmust, a nyomort és szenvedést, mely megigértetett, — a magyar nemzet nem fél Bécstől, csak utálja, a mint hogy utál mindent a mi Bécs- ből jön. Csak egyen aggódik a loyalis magyar nemzet, mert szereti és sajnálja agg királyát, kit lelketlen kalandorok ilyen vállalkozásba vittek. Mi lesz avval nyekken s a túlsó oldalon leheppen. Férje ura udvariasan falhoz lapulva utat enged a hatalmas embernek s Lőrincz dr. meglátja a Péter templom kupoláját. Még egy nagyszombati tanár volt velünk, a fiatal, tudós és buzgó dr. Fallenbüchl, aki paptársait a breviárium körül csoportosította. Legmeghittebb társunkká lett dr. Pákozd}r budapesti orvos a fiával. Legtöbbször együtt kocsikáztunk s a dolgok humoros oldalát együtt láttuk meg nagyon sok helyen. Észrevevén rajtam, hogy olykor le szoktam írni tréfás észleleteimet, nem egyszer figyelmeztetett, hogy ezt is, azt is meg kell írni. E tekintetben egész reklámot csinált nekem a társaság előtt, úgy hogy tulajdonképen ő a főoka, hogy én most a tisztelt közönség előtt felolvasást tartok. Megjegyzem különben, hogy a javát már akkor elnevettük s nekem nincs valami nagy remé- ménj'em, hogy emlékezéseim halvány viszhang- jávaí erősebb derültséget keltsek a pillanat hatása alatt keletkezett hangulatnál. Minthogy azonban a Rómában minden bolt ajtaján kint lógó lopótök formájú szalámit különösen figyelembe ajánlotta, kötelességemnek tartom itt felemlíteni. Különben a doktor erős, nagy és szép, gavallér modorú, finom műveltségű ember, aki széleskörű ismereteivel s európai jártasságával mindenütt otthon találta magát s bennünket is alaposan tájékoztatott. Fia szerény modorú, kedves tanult diákember, akinek az a szerencse jutott osztályrészül, hogy XIII. Leo pápa ő szentségének ő adta át a zarándoklat ezüst liliom koszorúját s az agg beteg pápa szent hideg kezével megsimogatta az arcát. Érdekes ellentéte volt a kis Schiller Ernő budapesti reáliskolai tanuló. Eleven, könnyelmű bohém gyermek, aki Rómába nem egészen 2
