Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-02-10 / 6. szám

2-ik oldal

biztosunkról sohasem tartotta józanul gondolkodni tudó elme, hogy őszinte meggyőződése lett volna a szatmári székhely akár akkor, mikor e jelszó alatt bejött alispánnak akár most, midőn már mindenből kikopván, ismét e jelszó alatt akar egy kis lábvetésre alkalmas talajhoz jutni. Ma persze ismét talál naiv lelkeket mint talált akkor, mikor Szatmárváros zsebéből még a választási költségeket is ki tudta csalni szép szavaival és hangzatos Ígéreteivel, melyek miután zsebet ürítettek, magok is csakhamar üresekké váltak.

A szatmári hírlapok most a jámbor be- ugratottak. Azaz a Szamos mint a haladópárt politikai orgánuma és talán a Szatmár és Vidéke, mint ugyanezen erősen nemzeti és hazafias párt társadalmi lapja inkább ugratok e téren, az ő feladatuk a Jakab által megirt vagy megrendelt cikkek utján a mozgalmat megindítani, de már p. o. az Északkeleti Újság, az már bizonyosan áldozat, mély öntudatlanul ül fel egy haladópárti manővernek.

A két előbbi lap sugalmazott cikkeivel nem tartottuk érdemesnek foglalkozni, az Északkeleti Újságnak azonban megmondjuk, hogy keresse a székhely kérdés felvetésének forrását és ha eljut e nyomon a Jakab néven közismert egyéniségig, kutassa tovább ennek az urnák politikai múltját, megbízhatóságát és különösen e székhely kérdésben eddig tanúsított eljárását és azután döntsön magában a felett, hogy mi nagyobb szégyen először vagy másodszor, becsapni hagyni magunkat.

Akik Nagy László ur politikai harc modorát ismérik, kétfélekép tudják magyarázni a székhely kérdés mostani, ő rajta kívül mindenki előtt időszerűtlen felvetését. Az első a mit a cikk élére irtunk t. i. ajánlkozás a Szat- márvárosi főispánságra. Mily gaudium vólna, ha sikerülne Szatmárvárosában p. o. az ellenzék jóakaratu távolmaradása mellett simán be- iktatódni lázári Nagy Lászlónak s ő Felsége előtt e ténnyel mint a megtérés első jelével eldicsekedni. Ha azonban ez nem sikerülne, arra is jó ez a székhelykérdés, hogy bennünket, károlyiakat ijjesszen, hátha concedálnánk mi valami keveset p. o. befizetnők a fogyasztási adót, ami szintén kellő applombbal lenne előterjeszthető a legmagasabb helyen lázári Nagy László kiváló érdemeként. Jakab tehát mindenkép jól jár és főkép nem a maga cipőjét koptatja hanem ismét a misét.

Helybeli laptársunk, hogy nagyobb bizalmat keltsen Jakab szándékainak komolysága felől, maga is úgy foglalkozik a dologgal, mint valami helyes acceptálható eszmével, bizonyságot adván ezzel annak, hogy gazdájának és vezérének 17 éven át kiismert őszinte politikáját teljes mértékben követi akkor, mikor Nagykároly város érdekeit programmjában foglalt ígéretei folytán igy képviseli. A szerkesztőségtől és lapvezértől természetesen mást nem is vártunk, de hogy a tulajdonos Róth Károly ur is e réven a szatmári székhely támogatói közzé áll be, azon legalább is egy kissé csodálkozunk.

Írni. Aztán ki kellett bőjtölni a Tisza kormány bukását. Túl esni a japán háború izgalmain, amikor a japánok nem kínlódtak annyit az oroszok leverésével, mint mi az újságolvasással. Most az alkotmányos tojások és politikai szárazság esztendejében megint képtelen voltam írni. Az őszön kapott sürgetésükre csak annyi haladékot kértem, mig a nagykárolyi ifjú ellenzék hivatalos lapja: a Szatmárvármegye megindul. Most eltökélt szándékom volt Varjasnak beadni. De mivel ezen lapnak minden számából az ötszerzős Anyagi Jenő kiszorít minden helyet, megint csak nem volt miért belekezdeni. Utoljára már csak azt Írtam nekik: »Csak egy ici pici kis türelmet kérek még. Biztos, hogy Nagy-Kpolyban felolvasást kell tartanom. Árra elkészítem s meglesz.« Úgy is lett. Csapjunk fel hát utleirónak. Alázattal kérem a tisztelt közönséget, kegyeskedjék a könnyed mókázás és simfelés eddigi hangulatából" kiesni s engem római zarándoklatom és nápolyi körutazásom utain amennyire lehet követni.

És most igazán mondom, tisztelt nagykárolyi közönség és kedves zarándoktársaim, sohasem volt komolyabb szándékom, hogy római utániról, mint illik, katholikus közönség előtt beszámoljak, mint most. Valami fátuin azonban megint elütött a komoly föltevésemtől, amennyiben összes jegyzeteim, amelyekből útirajzomat összeakartam állitsni, elvesztek s a legtüzete- sebb keresés után sem bírtam megtalálni, pedig bizonyosan nagyon jól eltettem őket.

így kénytelen vagyok magam is, önök is megelégedni annyival, amennyi egy szórakozott fej zűrzavaros benyomásaiból megmaradt s erőltetett fejtörés után felszínre hozható. Igaz

SZ AT MÁRVÁR MEGYE.

EX-LEX.

Budapest, 1906. január 31.

Másfél éve, hogy benn vagyunk az. ex- lexben. Másfél éve, hogy alkotmány és törvények ellenére nyakunkon ül egy kormány, a mely a nemzetnek alkotmányáért törvényesen folytatott harcában, az ellenfél pártjára állva, fegyvert fog saját hazája ellen.

Egy képet óhajtok festeni ez állapotról, a „nyomor és szenvedés“ állapotáról.

Célom azonban ez által nem az, hogy a nemzetet elriasszam attól a harctól, a melyet megkezdett és becsülettel folytat, a melyben, — s ezt büszkén elmondhatjuk, — a mi vármegyénk tántorithatlanul elől jár.

Az sem a célom, hogy a „Jakabok“ lelkiismeretét megindítsam, legkevésbé a mi Jakabunkét, a ki nem kérkedhetik azzal, hogy van lelkiismerete, a ki i6 éven keresztül ámította kenyeret adó vármegyéjét s a végén elárulta s kiakarta szolgáltatni az ellenfélnek.

Célom csupán az, hogy a nemzetnek fenyegető öklét megmutassam azoknak a hitvány Ephialteseknek, a kik mindenre kaphatók, a kik nem átalkodnak nemcsak elárulni ezt a hazát, de készek szembeszállani saját nemzetükkel.

Csak egy pár vonásban akarok reámutatni az ex-lex által teremtett állapotokra. Nem fogok kiterjeszkedni ez állapotok s következményeik általános ismertetésére. Mert hisz’ az ex-lex alatt ma már nemcsak az adó- és katonaügyi ex- lexet értjük, mint ezelőtt. Ma már ex-lex alatt értjük mind azt az állapotot, a mely szerint a kormány törvények nélkül, törvényeink ellenére kezeli a hatalmat. Más szóval: értjük alatta az abszolutizmust.

A parlamentnek, az egyedül törvényhozásra hivatott testületnek működését lehetetlenné téve, a kormány jogtalanul és törvénytelenül rendelkezik a vármegyékkel, köt vám- és kereskedelmi szerződéseket, felfüggeszt és kinevez tisztviselőket stb.

Mindezeknek jogi, közgazdasági s egyébb szempontból való káros és súlyos következményeit mellőzöm s csupán közjogi szempontból bocsátkozom vizsgálatukba.

Soha annyi törvényt kormány ebben az országban meg nem sértett, mint ez a jelenlegi. A legvakmerőbb és legszemenszedettebb törvénysértések szomorú példáit követte el az egész vonalon. Tette és tfc'szi ezt a legnagyobb lelki- ismeretlenséggel, a legaljasabb célzattal. Tette és teszi ezt a legbrutálisabb eszközökkel, nem kiméivé senkit és semmit.

Ez a kormány, a mely a törvénytelenség posványában született, megfertőzi az egész végrehajtó hatalmi szervezetet. Úgy az állami, de kiváítképen az önkormányzati hazafias és becsületes tisztviselőket felfüggesztette és felfüggeszti állásuktól. Fajabeli szemétnéppe! cseréli föl őket. Züllött alakok, a kik nem átalják saját egyéni existenciájukat megmenteni az által, hogy az ellenfél szolgálatába szegődve, elárulják a hazát, — foglalják el a hatalmi polcokat. Elfoglalják erőszakkal, szuronynyal, ha kell, vérrel 1

ugyan, hogy a Bedeker még kezeim közi van s tudományos munkák is állanak rendelkezésemre De én szubjektív történetiró vagyok s nem igen szeretem még egyszer leírni azt. amit már más leirt.

Rómába igen sok uton-módon lehet utazni. A közmondás is azt tartja : minden ut Rómába vezet.

Mindezen utak s módok között talán a a legkellemesebb az amelyet én és uti- társam. Lovász Győző — csinos fiatal pap — választottunk, t. i. püspöki költségen.

A római utazás különben a lyrai költészethez tartozik, amennyiben az ember lírákat költ meglehetős számmal s igen megnyugtató a tudat, hogy a hangszert eme műfajhoz a főpásztori bőkezűség szolgáltatja.

Igen fontos továbbá, hogy mi mindent vigyen vagy ne vigyen az ember az útra. Leg- utazottabb barátaimat intervievoltam meg s ezek csakugyan sok gyakorlati utasítással láttak el.

Először is tekintettel a 36 fokos melegre, meggyőztek arról, hogy bunda nem kell. Ezt tehát nem vittem magammal. Vittem volna e helyett veresbort, melyet azonban utrakelésem előtt, a bucsuzás megható pillanatában szerető barátaim körében még ithon elfogyasztottunk. Mindegy, ez azért az úti előkészülethez tartozott s mikor utitársaim azzal dicsekedtek, hogy ők veresborral is ellátták magukat, én is büszkén mondtam, hogy erről én sem feledkeztem meg,

Nagyon rémitettek a koszttal. Hogy az olaszok vajjal, olajjal, meg mivel főznek. Vittem tehát magammal két szál füstölt kolbászt, melyet mint végszükség esetére szükséges mentőesz6;. szám.

Mindezzel aláásta ez a kormány nemcsak a maga, de e méltóságok és hivatalok tekintélyét is. Megrendítette a bizalmat, a melyet a nemzet e méltóságok és hivatalok fennállásába vetett.

Sirva kell látnia a nemzetnek, hogy keserves munkájával és vérével felállított, alkotmányának és törvényeinek védelmére, végrehajtására fenntartott hivatalait, törvénytelenül kinevezett kalandorok kezelik.

De re riaszszon vissza mindez senkit a megkezdett, becsületes küzdelemtől! Nincs mit félnie ennek a nemzetnek, a mely még válságosabb és hasonló nehéz időkben is meg tudta keresni és találni a kibontakozást. Ilyen nagy hazaszeretettel, a milyennek példátlan tanujelét adták és adják alkotmányunk védbástyáinak, vármegyéinknek tisztviselői, — legyőzzük a leghatalmasabb, a leggigásibb ellenfelet is.

Ez az egyedül vigasztaló e válságos időkben.

De e vigasztaló momentum mellett egy nagy tanulságot is vonhatunk le e válságból. Az alkotmány és törvénysértéseknek egész sorozata öntudatra ébresztik a nemzetet.

A mióta parlamentáris kormányzatunk fennáll, most ébredt először igazán tudatára ez a pemzet annak a szomorú ténynek, hogy al-. kotmánya csak papiros, hogy törvényei nem sérthetetlenek. Most először ébredt igazán tudatára annak, hogy alkotmánya és törvényei csak a királyi akarat teljesítésének és keresztülvitelének eszközei voltak és nem a nemzetet szolgálták. Hogy amikor ez a nemzet egyszer, csalt egyetlenegyszer alkotmányára és törvényeire hivatkozva érvényre akarta juttatni jogos akaratát — szomorúan látta és látja, hogy alkotmánya és törvényei elvesznek a hatalom szuronyerdejében.

Most lát ez a nemzet tisztán ! S most már e küzdelemben nem fog megelégedni azzal, hogy szűnjenek meg a törvénytelen állapotok, hanem mindaddig nem szünteti meg s nem is szabad megszüntetnie e jogos nemzeti küzdelmet, a mig állami szerkezetének tátongó hézagait ki nem pótolja, a mig nem látja magát biztosítva ilyen és hasonló esetek ellen a jövőben. Nem elégszik meg azzal, hogy visszaveri a támadásokat, de előkészületeket tesz a jövőre, ki fogja és ki is kell javítania fegyveretlenségét.

Úgy a kormányt még inkább a jelenleg általa kinevezett hivatalok és méltóságokat erősebben odaláncoljuk a nemzeti akarathoz. Erősebb függésbe fogjuk hozni a parlamenttel a végrehajtó hatalmi szervezet orgánumait, hogy ma-, gunk válogathassuk meg embereinket. Mi jobban megfogjuk tudni válogatni.

Azokat a hiénákat pedig, a kik saját nemzetük testén akartak táplálkozni, kiirtjuk s eltemetjük alkotmány- és törvénysértéseik, hitványságuk és hazaárulásukkal együtt úgy, hogy ne legyen számukra többé feltámadás, ne maradjon még nyoma sem annak, hogy saját hazájuk, alkotmányuk és törvényeik eltiprására eszközül dobták oda magukat! Ne maradjon utánuk még fekete kereszt sem, nehogy az utónemzedék egy' tagja is szégyenkezzen a miatt, hogy e hazaárulók magyarok voltak!

Dr. Lengyel Endre.

közt féltékenyen is őriztem táskámban, mindaddig, mig meg nem penészedéit. Mindössze egyszer állam vele bosszul, a sorrentói Loreley on, aki penzióját nagyon magasra szabta. Kolbászt vacsoráltünk s a vacsoraköltséget capri vörösborra fordítottuk.

Vittem aztán magammal egy üveg égett- bort. Ez mindvégig jó szolgálatot tetl, mig Náyolyba való utazásunk estéjén tragikus végzete utói nem érte. Kedves utitársam, Lovász Győző felső kabátjából kifordította s a pompás magyar likvidumot egy római perron kövezete élvezte a ihi ajkaink helyett.

Aztán összes zsebeimet teleraktam dohánynyal, szivarral s cigarettával. Az olasz szivarok rosszaságára előre figyelmeztettek. Ennek legtöbb hasznát vettem, de nemcsak magam, hanem többen utitársaim közül is, akik egy kissé könnyelműen bántak a honi füstölővel s később nagyon boldogok voltak, ha egy- egy hazai szippantást élvezhettek. Büszke vagyok, hogy a mostani pécsi püspököt, aki akkor a Vatikánban lakott megkínálhattam egy magyar szivarral, amelyet szívesen fogadott s biztosított, hogy ha majd ő zarándokol el Szatmárra, kettőt ad helyette. Ezt nem mondta, de bizonyosan gondolta. Különösen nagy haszna volt a cigarettadohánynyal megtöltött dohányos zacskómnak. Ez a zacskó állandóan velem volt s jóformán elég volna az ő történetét előadnom, vele együtt az egész római utam nyitott könyv volna önök előtt. Velem volt ez a ko- losszeum tetején s a katakombák mélyén, sodortam belőle cigarettát a Péter templom kupoláján s a mamertiomok börtönének fenekén, a nápolyi Pozilippon s a pompeii gőzfürdő romjai között stb. Ismerte különben az