Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-12-19 / 53. szám

54. szám.

SZATMÁRVÁRMEGYE.

3-ik oldal.

A. (félre) De furcsán kezdi!

V. Aranka! ugy-e megteszi?

Hiszen magának oly csekélység lesz az,

Ámde énnekem annál fontosabb.

De félek, Aranka, félek, hogy kinevet.

A. (félre) No nem hittem ennyire ügyetlennek, (fent) Oh dehogy Viktor. Hanem mondja meg hát.

V. Szeretném tudni

.........mert .... tehát ....

Ho

gy is kezdjem?

A.................Még mindig haboz?

V. Hát. . . hány tojás kell egy mogyorótortához? A. (hüledezve) Mi-mi-mit mondott? nem értem.

V. Egy mogyorótortához hány tojást vészén?

A. (kitörve) Ez csúfság! Viktor maga félre beszél! V. Sohasem voltam jobban az eszemnél.

A. Hát akkor mit jelent ez éretlen tréfa?

V. Éretlen? nagyon is komoly okom van arra, Hogy még mielőtt a nap lemegyen A tortarecept a zsebemben legyen.

A. Ah! nem vagyok én szakácskönyv.

V. Én Istenem! ily indulatba mért jön? Beismerem, hogy kérésem szokatlan.

De bocsásson meg, én sérteni nem akartam. Ha megtagadja tőlem e kegyet,

Akkor ajánlom magam. Én megyek.

A. Oh nem! nem! Viktor, kérem, hova megy?

V. Keresek valahol egy szakács könyvet.

A. De maradjon hát! Hiszen ha annyira Szivén fekszik ez a komédia,

Diktálok én, akár tiz receptet

Csak azt ne képzelje, hogy neheztelek.

V. Mélyen lekötelez. Tehát, ha szabad kérnem, Diktálja sorba, én majd jegyezem (noteszt vészelő A. Hallja tehát! nyolc tojás legeiül,

V. (jegyez) Nyolc tojás .... (A .... hoz) úgy

[mindenestül?

A. (nevet) Ah dehogy! csak a szike.

V. (jegyez).....................A szike . . .

A. A fehérjét meg kemény habbá verve.

V. (jegyez) Habbá verve ... a héját pedig . . .

A. (közbevág) Ha-ha-ha! megtörjük mozsárba porig, S beadjuk ostyába göngyölve dózisokba Az olyan hóbortos fiuknak, mint maga. (nevet,) V. No ugye, hogy kinevet.

A

..........................Ki bizony

Me

rt roppant mulatságosnak találom,

Hogy talán szeretne két diplomát,

S ki akarja járni a főzőiskolát.

V. Minden nagy dologban lehet komikum elrejtve, S mi nevetségesnek látszik, tragikus háttere. Aszerint, amilyen világításban nézzük őket.

A. (még mindig nevet) Így tehát a magáé valami

[tragikus történet.

V. Az éppen nem. Sőt lehet igen kellemes.

De csak úgy, ha segíteni lesz kegyes.

Engedje meg tehát, hogy elmondjam.

Tegnap délután Irmáéknál voltam.

A. (megütődve) Ah! Irmánál? Hát jár oda maga

[Viktor?

V. Nem gyakran, hetenkint úgy kétszer, vagy

[háromszor.

A. (csípősen) Igazán! ritkábban nem is lehetne!

S bizonyára nagyon jól is mulat vele?

V. (lelkesen) Oh! nagyszerűen! Irmácska egy enni

[való kislány!

A. Kis lány? Több, mint félévvel idősebb nálam. V. Bájos és egyszerű, mégis oly szellemes,

A. (ingerülten) Igazi liba!

V.............................Sohasem szeszélyes.

Vidám kedélye mindig egyforma.

De ez most mellékes. Térjünk a dologra. Tegnap délután, amint az uzsonnánál ültünk, Többen is voltak ott, egy kis vitába merültünk. A gyöngye, azaz a szebbik része a társaságnak, De most ám erősebb, mert többen valának, Vitatta hevesen, szavakkal, érvekkel, Semmitsem engedve, példákat hozva fel,

Hogy a nő hivatása mindig súlyosabb,

Övé a gyötrőbb gond, a nehezebb bánat.

A férfi csak, mint lepke, az élvet szürcsöli,

Az élet utján csak a virágokat szedi.

Szóval, kiszidtak minket alaposan.

Könnyen tehették, mert az egész társaságban A férfinem gyéren volt képviselve,

Csak és magam s az Irma kis öcscse. Hallgattam hát, mást mit is tehettem,

S vártam, inig a vihar elzudul felettem.

De utoljára mégis csak elsodort,

Mikor már Irmácska is felvette a szót,

S az ő csicsergő kedves hangján segített A többieknek, hogy szidjon bennünket.

Egy mogyorótortát szeletelt éppen,

Amit ő készített. Én is hirtelen Azt mondtam neki, kissé gúnyosan,

No az igaz, hogy sok nehézséggel van Egybekötve a maguk hivatása,

Bizonyságul itt van a mogyorótorta.

Vesztemre törtem, mert Irma vissza vágott:

No hát csinálja meg, ha oly könnyűnek találja. Én persze, adtam a bankot s fogadkoztam

[szörnyen,

Hogy bizony megtudnám csinálni és könnyen. S a kis hamis, nem mindjárt szavamnál fogott? Nem engedett kibúvót s fogadást ajánlott, így kellett vállalnom a szakács szerepét,

S azért voltam bátor kérni szívességét.

A. (gúnyosan) Úgy! hát én legyek az elefánt?

[mondhatom

Rendkívüli módon meghat e bizalom,

Azt hiszem azonban, nem is érdemiem meg. JJ| V. De igen Aranka, kérem hallgasson meg.

Ha nem tudom megcsinálni a mogyorótortát, Adnom kell hat kiló zserbó cukorkát.

A. Hat kilót! Egy talán nem is volna elég?

V. Nem bizony, ennyit kíván az ellenérték,

Mert ha egy sikerült tortát csinálok Akkor Irmától egy csókot kapok.

A. (félre) Csókot Ígért neki! a szemtelen!

V. S igy megértheti, hogy én mindenképpen Nyerni akarok. A hat kiló bonbon á zserbó, Ha nem is életbe, de ám zsebbe vágó.

Ám ha ő vészit, ... oh isteni pillanat!

Amikor megkapom kitűzött dijamat.

Édes Aranka! hát ugye, segit nekem,

Hogy ezt a fogadást biztosan és nyerjem.

A. Nem! nem! Arra ugyan hiába is számit, Miattam veszíthet, vagy nyerhet akármit.

Semmi közöm hozzá! tudni sem akarom!

Léha hóbortjait szolgálni nem fogom.

V. De kérem Aranka! ne legyen kemény,

Hisz’ olyan jól esnék nekem a nyeremény,

Mig ellenben a vesztes fél ha én leszek,

Ki tudja, meg lehet, hogy még tönkre megyek. S egy kétségbeesett perczről kiállhat jót? Használhatom még a politikát vagy a golyót. A. Tegyen bár akármit! nem gondolok vele.

Én felőlem ugyan százszor mehet tönkre.

Hogy ha tetszett belemászni a hínárba,

Hát csak huzza ki magát, engem hiába Szólít. Vegyen tiz kiló zserbót, úgy kell!

De ne higyje, hogy abból nekem egy szem is kell. Tartsa meg Irmáját, nem irigylem tőle,

De engemet máskor hagyjon ki belőle,

Hogy ha bolondságokat akar csinálni, (majdnem sírva) Igazán csúnyaság az emberrel

[igy bánni!

V. De hát mért haragszik? mivel bántottam meg? A. (durcásan) Hagyjon el! ne is szóljon hozzám

[többet!

V. (ravaszul) Aranka! Aranka! tudja mit gondoltam? A. Bizonyára valami okosat.

V ..................Úgy van.

Ne

m haragszik, ha mondom?

A. . . ,...........Van eszemben!

V. Hát nekem úgy tetszik, hogy maga nem éppen Azt akarja, hogy mindenáron veszítsek De azt nem akarja semmikép, hogy nyerjek.

A. (fellázadva) Viktor! maga sérteget! Ah, ez

[mégis sok!

Azt gondolja talán, hogy féltékeny vagyok? Valóban ehhez erős képzelődés kell!

V. Csillapodjék kérem, ne induljon úgy fel.

Higyje el, hogy téved. Nem is mernék ilyet, Hogy én Arankáról olyasmit feltegyek,

A büszke, a hideg Arankáról! nem! nem!

De lássa, minthogy úgy fellázad ellenem, Mégis csak úgy jön ki, mintha nem akarná,

— Ámbár én nem mondom — de mintha bántaná.

A. Hogy engem bántana! Nem! nem! azért se bánt? Azért is csinálunk egy mogyorótortát.

Hanem itt nem lehet, jöjjön, hamar, menjünk, Oda fenn a házban mindjárt hozzá kezdünk. Hogy én nem akarom! Hallottak már ilyet?

A jámbor Viktorból no nézzék meg mi lett! (menni készül, de Viktor vissza tartja.)

V. Aranka, azt hiszem mindez felesleges,

Nem kell fáradni, hogy én legyek a nyertes. Egy lépést sem teszünk, de üljünk le szépen, S maga előkészít engem mindenképpen.

Elég lesz egy kevés elméleti próba,

Tanszerek is vannak, gondoskodtam róla. (zsebeiből csomagokat szed egyenkint elő.)

A. Hát ez mi?

V .........Mogyoró. Ez meg itt chocolád.

Ve

ttem jó niont lisztet s egy kevés datolyát.

Ez itten élesztő, ez szentjános kenyér,

Füge, aszalt szilva, vanília gyökér.

A. (ezalatt mindinkább derültebb lesz, végül hahotára fakad.)

Csinos kis gyűjtemény. Egy egész kamara.

De még ebből nem lesz egy mogyorótorta.

V. Ah igen! még citrom is van a zsebemben,

Azt hiszem, ez is kell.

A

........................No természetesen.

De csak a héja kell.

V. ...................Meghámozom tehát.

V. És most készen vagyok hallgatni a thémát. (leülnek.)

A. Mintha bizony mindez olyan könnyen menne! V. (Mialatt beszél, a citromot hámozza. )

Tudja-e Aranka, mi jut most eszembe?

Mikor még én olyan süldődeák voltam,

Maga meg csitrilány, kurta kis szoknyában, Hosszú szőke haja derekáig leért,

Nem is tudja, mennyit kikaptam magáért.

A. Ah!'

V. Minthogy a gymnázium épen szemben van A lányoskolával, — én eltenném onnan, — Az algebrát persze a szomszéd ablakokon Gyakoroltuk, mindig lesve, hogy azokon Hány édes baba arc mosolyog vissza ránk? Poétikát, mértani is onnan tanulánk.

S ezért tejüveggel, — ugyvan az mais még. — Látta el a jeles kathedrabőlcseség Alsó ablakunkat. És ez volt az ámen.

Hogy magát meglássam, felmásztam egy ízben Az ablak párkányra, onnan sandított le,

A tanár belépett, én nem vettem észre, Egyszer csak hátulról (kést, citromot eldobva) (felugrik) Oh jajj ezer villám!

A. (ijedten) Mi történt? megvágta az ujját?

V

........................De meg ám.

A. (sikoltva Viktorhoz szalad.)

Szent Isten! hogy vérzik! Nagyon mélyen vágott? V. Egészen a csontig.

A........................Jajj, mért nem vigyázott?

Mé

g gyuladásba megy! Istenem! Istenem!

Adja ide kezét, hogy hamar bekössem, (zsebkendőjével beköti Viktor ujját,)

V. Hm! milyen különös teremtmény is a nő!

Egy csepp vér láttára a szeme könybe jő,

De ha valakinek a szivét megvérzi.

Reá sem hederit és közönynyel nézi A. (félénken) Viktor! hát a maga szive vérzik talán? V. Az enyém? Oh dehogy! miért pazarolnám, Hasztalanul szivem egyetlen vércseppjét.

De maga olyan jó most hozzám. Részvétét Mivel háláljam meg?

A........................Tudja mivel? Viktor!

Mo

ndjon le arról a bolond fogadásról!

V. Ah! hogy én mondjak le? ezt már nem tehetem. Kívánjon akármit, csak azt az egyet nem.

A hat kiló zserbó, arra nincs sok gondom,

De a jutalmamat, azt el nem dobhatom.

Mit gondol Aranka, ha ily édes díjra Volna fogadása, vájjon lemondana?

A. (merészen) Hát mondjon le Viktor! inkább „ [megadom én.

V. (örömmel) Aranka! igazán? ha ezt remélhetném? De nem, ne tréfáljunk, ezt el nem fogadom. Ha nem a szívből jön, a csók csak bántalom. Olyan virág, melynek mérges az illatja,

Korán szedett gyümölcs, melynek nincs zamatja. A. De én szívből adom. Viktor! hisz már nekem? V. Aranka! hát szeret?

A........................Igen, én szeretem.

De most már ugye, hogy a fogadásnak vége ? V. Ah! hisz, csak tréfa volt, az egész csak mese. Meg akartam törni a maga közönyét.

Ugye, hogy megbocsát (kezét megfogja.)

A. (ujjával meg fenyegeti.) Ha nem teszi ismét.

V. (A közönséghez szólva.)

És most mondaná-e közülök bárki is,

Hogy nem lesz belőlem kitűnő fiskális?

A z r a é 1.

í FIDIBUSZ I

A legkitűnőbb és legolcsóbb élclap

Szerkeszti: HELTA1 JENŐ.

Főmunkatársak: Ambrus Zoltán, Molnár Ferenc, Herczeg Ferenc, Ignotus.

Képei javát: Linek Lajos, Vesztróczy Manó, Paulini Béla, Feiks. Vadász,

Erdey, Oláh, Sülé, Csukássy, Kober,

:: :: és Kondor rajzolja. :: ::

Péntek délben már kézhez kapják a vidéki előfizetők a

F1DIBUSZ-T.

Előfizetési ára páratlanul olcsó:

Egész évre .................... 6 Kor.

Fé

lévre.............................. 3 Kor.

Ne

gyedévre ■............... 1 K 50 f

Eg

y hóra ............... .. 50 fillér

| Egy szám ára 5 kr. (10 fillér.)

Friss, vidám, pajkos eredeti eleven, érdekes, .•. bátor, díszesen illusztrált heti élclap.

Mutatvánszámot kívánatra ingyen küld

a FIDIBUSZ kiadóhivatala

Budapest, Rökk Szilárd-utca 9. szám.

s ELADÓ

a Dienes-féle várutczai lakóház Nagybányán. Haszonbérbe kiadó.

A Dienes Egry-féle kölesei 306. katasz- trális holdas ingatlan, 21 hold dohánytermelési engedélylyel, teljesen fölszerelt gazdasági épületekkel, két tanyával. Élő és holt instructiók, gépek átvehetők. Biztosíték szükséges.

Értekezhetni: Özv. Dienes Dezsőné,

Kölese, Via Tiszaujlak. 1—3