Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-12-16 / 52. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁR MEGYE. 52. szám. Nyolczvan ember jött az erdődi járásból ebben az ügyben a megyeházára s mindegyik egy-egy odisszeát tudna regélni, hogy mily nehézségekkel és fáradtsággal jutott be a vármegye székhelyére, most télviz idején a szomszédjárás községeiből, a melyeknek a múlt idők kormányzatának véghetetlen bűnéből mai napig sincs egyetlen egy folyó méter kikövezett ütjük sem. A küldöttség szónokai, Eötvös főszolgabíró és Láng esperes találó szavakban hozták összeköttetésbe az erdődi járás minden képzeletet felülhaladó elhanyagoltságát a letűnt szerencsétlen korszaknak az egyéni érdekeket és a szabadelvű párt politika czéljait szolgáló irányzatával, azon válaszok pedig, a melyeket a vármegyét kormányzó alispántól s az államhatalmat képviselő főispántól kaptak, megnyugvással töltötték el a küldöttség minden egyes tagját arra nézve, hogy a régi szellem a vár- megyeházából épenugy kiveszett, mint a hogy kiveszett a minisztériumok palotáiból is és ha valamikor, úgy ma lehet reménye e szerencsétlen járásnak, a Bükk végtelen nyomor és szenvedésben sülyedt népének az iránt, hogy panaszaik nem fognak süket fülekre találni. Csak kötelességet, de kulturális, közgazdasági és nemzeti szempontból is dúsan kamatozó kötelességet teljesít a kormány akkor, ha e vidékre reá irányítja figyelmét. Hisszük, hogy Falussy főispán és Ilosvay alispán közbenjárására nemcsak szives fogadtatást, de kérelmük teljesítését is ki fogja eszközölni azon nagy küldöttségnek, a mely a már említett emlékiratot a a jövő hó folyamán Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszternek át fogja nyújtani. A küldöttségben a következők vettek részt: Dr. Nagy Sándor, Tóth Sándor, Rébay Dezső, Gerzon Kázmér, Papp Dezső, Jeney Géza, Schvarcz Dávid, Dr. Kovács Dezső, Klintok Ágoston, Bolkis György, Schvarcz Dávid, Dr. Szabó Albert, Kölcsey Rudolf, Drágos Ferencz, Dr. Vetzák Ede, Herskovits Miksa, Tolnay Albert, Radetzky Dezső, Vaday Lajos és az érdekelt községek részéről vagy hatvan tag a községi bírók és képviselőtestületi tagok vezetése alatt. Eötvös Róbert az erdődi járás föszolgabirája a következő beszédet intézte az alispánhoz: Nagyságos Alispán ur! Van szerencsém az erdődi járás küldöttségét bemutatni. Azt hiszem felesleges hosszabban magyarázni, hogy milyen ügyben jelentünk meg, valamint felesleges azt is bővebben előadni, hogy mily nyomorúságos állapotban vannak úti ügyeink, mert ezeket alispán ur éppen olyan jól ismeri, mint a küldöttség bármely tagja. Elég ha annyit jelzek, hogy járásunk területén nemhogy egy talpalatnyi köves ut volna, de a sártengernek nevezhető utjain nincs egy madár által elhullatott mogyoró nagyságú kavics sem, úgy, hogy a 16 kilométerre fekvő Király-Darócz községből hat óra alatt lehet Erdődre jutni, pedig még ez a járásnak egyik legjobb útja. Nagyságos Alispán ur! Ha a letűnt gyászos korszak kormányának módjában volt ennél undo- kabb sárba, a hazaárulók és nemzetközi szocziális- ták zsebébe rengeteg milliókat dobni, miért ne lehetne módjában jelenlegi hazafias kormányunknak ezen igazán nemzeti politikai kulturális, köz- gazdasági és egy 31 községből álló nagy járásnak felvirágoztatására egy pár ezer koronát áldozni akkor, a mikor úgy az útadók, mint másféle közterheket jobban megfizetünk, mint bármely más vidék. Azért jöttünk tehát Nagyságodhoz, hogy ezen szerény emlékiratunkat átnyújtva kérjük, miszerint mozgalmunkat, melyről tudomása van, teljes erélyé- vel, tudásával, ékes szólásával és minden lehető eszközzel támogatni méltóztassék. Addig is a mig az emlékiratban jelzett utak kérdésére kerül a sor, a már meglevő Szatmárhegy—Erdőd—Kraszna- béltek—Ákosi ut kiépítését elrendelni méltóztassék. Egyúttal felkérjük alispán urat, hogy küldöttségünket a méltóságos főispán úrhoz vezetni szíveskedjék. Ilosvay Aladár vármegyei alispán örömmel üdvözli a küldöttséget és azt a mozgalmat, amely az erdődi járás szomorú utügyeinek rendezése céljából indult meg, helyesnek és méltányosnak találja.-Minden törekvése dacára azonban a vármegye útadó alapja annyira megvan terhelve, hogy az erdődi járás utügyeinek sürgős rendezését egyelőre a vármegye terhére meg nem ígérheti; viszont azonban igyekezni fog minden alkalmat megragadni arra, hogy a kereszt úthálózat államsegéllyel Szatmármegye erdődi járására kiterjesztessék. Az erdőd—krasznabéItek--ákosi útvonal előre láthatólag 1908-ban épül ki. Végül megköszönve a beléje helyezett bizalmat a küldöttség kívánságának eleget tesz és bemutatja a tisztelgőket a főispánnak. Láng Ferencz erdődi esperes a főispán előtt a következőleg tolmácsolta a küldöttség jövetelének célját. Méltóságos főispán ur! Az erdődi járás képviseletében jelentünk meg Méltóságod előtt. Mosto- haság volt eddig sorsunk, mint a vármegye megvetett gyermekeivel bántak velünk; gyámoltalanságunkat kihasználták mások. Más időknek kellett jönni, hogy lábra kapjunk. Ez az idő hála Istennek megjött. Ebben az, uj aerában először is szívből üdvözli Méltóságodat a járás és mint Atyjához jött el, hogy kipanaszolva magunkat igazságot kérjünk. A múltnak bűneit nem akarjuk hosszasan recziminálni, de mégis legyen szabad egy körülményt felhoznunk. Valahányszor követválasztás jött, vagy arra csak kilátás volt, az intéző körök azonnal végig húzták — hogy ezen banális kifejezéssel éljek — a járás száján a mézes madzagot; utakat kap a járás ... csak most viseljétek még jól magatokat... s mi jól viseltük magunkat. Szállítottuk a kedvelt képviselőket mint a parancsolat szólt. Benn volt ebben ami eljárásunkban a követ után. való sóvárgásnak minden kritériuma, a politikai erkölcstelenség éppen úgy, mint a hogy az intéző körök eljárása is erkölcstelen volt. Az utak folytonos Ígérgetése volt a láncz, mely a járást szolgaságban tartotta. Választás után az ígért koncz elmaradt s mi hallgathattunk a következő választásig. Uj idők jöttek, eljött az idő mikor megembereltük magunkat, helyre álltunk a láncot elszakítottuk. Eddigi gyáva gazdánk ezt látva a ma- meluk Krassóba sem mert jelöltet küldeni. Nem meghunyászkodva, hanem mint szabad polgárokhoz illik, felemelt fővel jöttünk Méltóságodhoz igazságot kérni. Az erdődi járásnak ma sincs egy talpalatnyi köves útja; 31 község 30.000 lélekkel, 123.000 k. holdon el van zárva a világtól kora ősztől késő tavaszig. Hogy mit jelent ez az elzártság a magyarosodás, az általános kulturális és nemzetgazdasági szempontból — csak az tudja, ki némileg is ismeri a Bükköt. Kazár föld ez Mélt. ur — segítő actió nélkül. Hogy ennek a szegény népnek leikéhez jussunk, hogy rajta anyagilag segithessünk, ehez mindenekelőtt utakra van szükségünk. Megbeszélésünket egy emlékiratba foglaltuk s ezt mély tisztelettel nyújtjuk át Méltóságodnak. Kérve egyúttal Méltóságodat, hogy legyen vezérünk a magas kormányhoz, légye'n Apánk, pártfogónk a segítség kieszközlésében. Dr. Falussy Árpád főispán a beszéd elhangzása után a következő szavakkal válaszolt: Tisztelt Uraim! Köszönettel tartozom a járás képviselőinek azért, hogy bizalommal fordultak hozzám az irányban, hogy a magas kormánynál kérésüket előterjesszem és támogassam. Engedjék meg azonban, hogy mindenekelőtt röviden vázolhassam a kormány munkarendjét. Egy egyezség jött létre a jelenlegi kormány és az uralkodó között, amelynek eredményeképpen legalább egyidőre, a nagy hadügyi közjogi vitákat beszüntették. Ennek következtében a jelen munkaprogrammja közgazdasági érdekek emelésében áll. A mostani kormánynak nem az a célja, hogy ezen feltétlenül szükséges reformokat, fontos célok megvalósítása érdekében létesítse, hanem igenis az, hogy az ipar és közgazdaság emelése által Magyarország anyagilag megerősödjék. Tudva van előttem is a múltnak az a szomorú állapota, hogy nem vidékek, de személyek részére csináltak úti politikát, ennek az uj korszak alatt vége, és én abban a meggyőződésben vagyok, hogy az alispán úrral egyetértöleg eredményesen fogunk az erdődi járás szükségletének teljes mértékben és minden irányban való kielégítésén munkálkodni. Tudomásom van arról, hogy Kossuth kereskedelemügyi miniszter 24.000.000 koronával kívánja e nagy berendezési kölcsönt emelni. Hiszem, hogy ha figyelme az erdődi járás utügyére felhivatik, nem fog elzárkózni e nagyon igazságos kérelem elől. Azon leszek, hogy Ö Exelentiájának nemcsak figyelmét hívjam fel e tarthatatlan állapotokra, hanem kieszközöljem általa a kormány teljes mértékű hozzájárulását is. Ismételten megköszönve a szónokuk üdvözletében személyem iránt nyilvánított bizalmukat, Ígérem önöknek, hogy kívánságuk teljesítése érdekében hivatali hatáskörömben tőlem kitelhetőleg mindent el fogok követni. A zajos éljenzéssel fogadott beszéd után főispán felajánlotta a tisztelgő küldöttségnek, hogy az ő, valamint Ilosvay Aladár alispán vezetésével a járásból küldöttség szerveztessék s a jövő hó folyamán adja át a kereskedelemügyi miniszternek az összeállítás készítéséhez tartozó emlékiratot. A küldöttség tagjainak bemutatása után a tisztelgés véget ért. A nagykároly—margittai vasút. A nagykároly—margittai vasút építése ügyében az érdekeltség — a városháza tanácstermében — folyó hó 15-én délelőtt 10 órakor gyűlést tartott. Jelen voltak: Farkas Imre dr. engedélyes Budapest, Fogarasi Sándor mérnök, Szatmár. Nagykárolyból: Ilosvay Aladár, Debreczeni István, Péchy László, Kovács Dezső dr., Vetzák Ede dr., Rock Gyula, Vargha Imre, Rooz Samu, Bing Mór, Schönpflug Béla . dr., Strohmajer Ferenc, Bunda Miklós. Peér községből: Bőd László, Fazekas Vendel, Márkus Viktor, Vasváry Zsigmond, Kovács Sándor, Somogyi Zsigmond, Saska József, Halmy Sándor; Keécz községből: Szarka Géza, Fábián János, Szántó Lajos; Szalacs községből: Szakács József, Kléh János, Albert András; Mezőterem községből: Koncz Jakab, Kimer József, Poszet Márton, Schrádi Mihály, Nock János, Korody József, Szajbel József, Koncz Jakab, Rimili Jakab, Strepler Mátyás, Mán András, Strepler József, Juszli János, Müller Jakab Srády Antal; Portelek községből: Siket János, Boros Aurél, Kozma György; Vezend községből: F. Indre György, Érendréd községből: Nagy István, Uray András, Veres Lajos, Színtay Kálmán; Dengeleg községből: Becsky Géza és Iriny községből: Irinyi Tamás. Polgármester az értekezletet megnyitja, bemutatja Farkas Imre dr. budapesti ügyvédet, mint a Nagykároly—margittai vasút engedményesét, igy Fogarassi Sándort, mint az engedélyestől megbízott traceírozó mérnököt, a jegyzőkönyv vezetésére pedig felkéri Kovács Dezső drt. Farkas Imre dr. engedélyes röviden vázolja a tervezett vasút jelentőségét, örömmel konstatálja — a megjelentek nagyszámából — a létesítendő vasút iránti élénk érdeklődést, melynek maradan- dóságát óhajtva, kéri az érdekeltséget, támogassa őt vállalkozásában. Ezután Fogarassi Sándor mérnök ismerteti a vasút tervezett útvonalát, mely a szilágysági vasút mezőteremí állomásától elágazva Vezend, Portelek, Iriny, Dengeleg, Érendréd, Peér, Szalacs, Keécz községeket érintve, vezetne Margittára. Vargha Imre azt a javaslatot terjeszti a gyűlés elé, hogy a vonal ne Mezőteremről leendő elágazással állapíttassák meg, hanem Nagykároly legyen a kiinduló állomása, ami szerinte a város érdekeinek megfelelőbb lenne. Polgármester megnyugtatja a fölszóllalót, hogy a mezőteremi kiágazás mellett is, mely útvonal különben csak a 8 kilométernyi utmegtakari- tás céljából lett tervbe véve, Nagykároly marad a kiindulási pontja e vasútnak, mert a vonatok közvetlenül Nagykárolytól indulnának s ideérkeznének s a nagykároly—mezőteremi vonatrész pe- age-szerüen használtatnék. Amennyiben azonban finánciális akadályokba nem ütközik, nincs kizárva a vonalnak a Varga Imre által indítványozott irányban vitele sem. Az értekezlet a vasú létesítésének szükségességét egyhangúlag kimondván, a helyi intéző bizottság elnökévé Ilosvay Aladár alispán, alelnökévé Debreczeni István polgármester választatott és megalakittatott a 180 tagot nitéző bizottság, melynek névsorát lapunk jövő számában közöljük. Ezután Fogarasi Sándor traceirozó mérnök bejelentette, hogy a nyomjelzési munkálatokat január hó folyamán feltétlenül megkezdi, a mely alkalommal a tervezettől való esetleges eltérések is a helyszínén, közvetlen tárgyalás és megbeszélés alapján megállapíthatók lesznek. Debreczeni polgármester megköszönve a nagyszámban megjelentek érdeklődését és az értekezletet berekesztette. Politikai forgácsok. A delagátiók üléseznek, Aerenthal, Schönaich és Conrád a függetlenségi párt kedvében kezdenek járni, a mi bár fölötte gyanúsnak tetszik, de mindenesetre jele az idők gyökeres változásának. Az eddig mellőzött politikai faktorok számottevő tényezőknek ismertetnek el a politika minden terén. Az eddigi gyakorlat szerint elintézték a hadügyet és külügyet barátságosan, vig poharazás mellet a fehér asztalnál; most más szél fuj, nehezebbek az emberek, szeretnek okvetetlenkedni, jogokat követelni, a közvéleményt képviselők pedig nem tudnak olyan egyszerre megijedni, mint a régi jó „loyalis“ magyar politikusok. Ez gondot ád ; jön a sima kéz politikája hypnotizálni és kedvében járni a nemzetnek ; már ez sem uj dolog
