Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-12-05 / 49. szám

48. szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. előbb meg kell történni és annak kicsinyes indo­kok miatt halasztást szenvedni nem szabad. Re­méljük, hogy nem is fog, hisz vármegyénk agilis főispánja ismerve a vasút létesítésének fontosságát minden erejével s befolyásával arra fog törekedni, hogy e vasút mielőbb létesüljön. Fáradozását s munkáját pedig sikernek kell koronáznia. Nagy László a vármegyeházán. A múlt hét egyik ködös reggelén Nagy László volt megye­főnök és királyi biztos, ugyanaz, a kitől tavaly november 6-án a vármegye megborzadt és meg­undorodott, ugyanaz akit december 14-én kebelé­ből bélpoklosként kiközösített, ugyanaz, aki de­cember 28-án szuronyos csendőrökkel verte ki a vármegye urait saját házukból, ugyanaz, aki április 7-én lopva menekült el fényes, de bitorolt terme­iből : megjelent a vármegyeházán. Az arcátlan cinizmusnak olyan példája ez, a milyenre a ne­vezett Nagy Lászlón kívül ember bizonyára nem volna képes. Az emberi tisztesség legutolsó szik­rája is kiveszett e sivár hazaárulóból, aki képes volt megtenni azt, hogy mégegyszer betegye a lábát szégyenének, gyalázatának emlékezetes szín­helyére. — A törvény csak azokat zárja ki a tör­vényhatósági bizottság tagsági jogából, akik nye­reségvágyból elkövetett bűnért elitélve voltak s igy Nagy László törvényeink hiányossága miatt tagja lehet virilis jogon továbbra is Szatmárvármegye kormányzó testületének. E minőségét felhasználva, jelent meg a múlt héten a vármegyei levéltárban, állítólag adatokat gyűjtendő egy munkához, a melyben tizenhat éves alispánságának történetét akarja megirni. Egy helyi lap régebbi évfolyamai­ban böngészett, majd azt kérte a levéltárnoktól, hogy engedné meg neki magával vinni a lap ne­hány kötetét. A levéltárnok persze megtagadta e kérés teljesítését, mire Nagy László tetézve ar­cátlanságát, felüzent az alispánhoz megismételve kívánságát. Természetesen az alispán sem engedte meg a vármegye tulajdonának elvitelét s igy a jeles Jakab, aki úgy látszik azt képzelte, hogy az ő nevével jelölt elherdálási korszak még mindig tart, csalódottan távozott. Különben jövése-menése szerencsés volt, mert senkivel sem találkozott a folyosón. Városi képviselőtestületi közgyűlés. Folyó hó 2-án délelőtt 10 órakor Nagykároly város képviselőtestülete rendes közgyűlését, a kép­viselők szokatlanul nagyérdeklődése mellett a gyű­lésről tudósításunk a következő: Az elnöklő polgármester megnyitván a gyűlést, a képviselőtestület a költségvetési hitel átruházás engedélyezése iránti előterjesztést vette tárgyalás alá, mely a hitel átruházási engedély a költségvetés keretén belül megadta. Úgyszintén megadta a kép­visel ütestület az 1907. évi költségvetés végrehaj­tására az engedélyt a vármegyei törvényhatóság jóváhagyásának megérkeztéig. Megalakította a képviselőtestület dr. Adler Adolf, Csipkés András, Rooz Samu, dr. Jékel László megválasztatásával a nyugdíj ügyi bizottságot. Megválasztotta továbbá a villamosmü fel­ügyelő bizottságba dr. Adler Adolfot, Csipkés Andrást, Kacsó Károlyt, Péchy Lászlót és Suszte- rics Ferenczet, valamint a városunkból eltávozott Papp Béla városi képviselő testületi tag helyett a jogügyi bizottságba: Baudisz Jenőt, a szinügyi bizottságba: Péchy Lászlót, a Kossuth Lajos szo­borbizottságba : dr. Cservenyák Károlyt és a sza­vazó árvaszéki ülnöki állásra Baudisz Jenőt. Ezek után kihirdettetett a miniszter által jó­váhagyott módositott szabályrendelet és bemutat- tatott az állami anyakönyvek vezetése tárg/ában kiadott belügyminiszteri utasítás, mely szerint a miniszter úgy a hivatalos helyiségek kijelölését mint a hivatalos órák meghatározását a képviselő testületre bizza. Ennek értelmében a képviselő testület az áll. anyakönyvi hivatalnak helyiséget a városházán ad, a hivatalos órát pedig a városi hi vatalokkal egyöntetűen 9—12-ig, délután 3—5-ig állapítja meg, azzal a megjegyzéssel, hogy a ka­rácsony, husvét és pünkösdi ünnepek első napján valmint a hivatalos nemzeti ünnepek napjain csak halotti és születési bejegyzések vétetnek fel. Az újból módositott szervezeti szabályrende­let szerint megállapittatik a polgármester fizetése 3600 koronában, mely 5—10 évig 4000 K, 10 év után 4400 koronára emelkedhet; továbbá a rendőr- kapitány fizetése olyképen, hogy 4 évig 2000 K, 4—8-ig 2200 K, 8—16-ig 2400 K, 16—20-ig 2600 K. és 20 év után 2800 K. lesz. Ugyanezen szabályrendelet szerint a városi számtiszt, a. rendőrbiztos és a polgárbiztos 1907 év január 1-től 100 K lakbért kap. A villamos műre vonatkozó 1907. évi költ­ségvetést 74,993 K bevétellel és ugyanannyi kia­dással elfogadta a képviselőtestület. A villamos műre vonatkozó szabályokat pedig módosította, még se úgy, hogy a személyzet alkalmazásáról szóló pontokat kihagyta, illetve azok alkalmazását és végrehajtását a tanácsra bizza. Módosította a képviselőtestület a heti és országos vásárok, valamint a helypénz szedésre vonatkozó szabályrendeletet és igy a piaci hus- sütők szénnel és fával tüzelhetnek. A befolyt bün­tetés pénzek a 901. évi 20-ik törvényeik 23. §-ban megjelölt célra forditattnak. Az 1905. évi gyámpénztári számadás jóvá­hagyására vonatkozó belügyminiszteri leiratot tu­domásul vette a képviselőtestület. Román János állandó kertészeti munkás fize­tését a képviselőtestület 400 koronáról 550 koro­nára emelte fel. Róth Márton közkórházi ápolónak 1907. január 1-től 5 K fizetési javítást, Grázel Istvánnénak pedig elhalt férje temetési költségeinek fedezésére 180 koronát szavazott meg. Erős vitára adott okot dr. Vetzák Edének a főgimnáziumban 1. és II. osztálybeli parallel osztály létesítésére vonatkozó indítványa. A tanács ugyanis bár elvileg az indítványt nem kifogásolta javaslatában csak az előzetesen kérendő állam­segély megadása után — melyből az alkalmazandó polgári tanárok fizetését, az állami tanárok fizeté­séhez hasonló összegűre egészítenék — tartja csak lehetőnek a párhuzamos osztályok felállítását. Dr. Vetzák Ede felszóllásában kárhoztatta a tanács konzervatív gondolkozását, mellyel egy minden tekintetben kívánatos — a város emelke­dését anyagi gyarapodását célzó — újítást akar­nak megakadályozni. Következetes beszédében ki­fejti, hogy egyelőre államsegély kérésére szükség nincs, mivel a tanács által javasolt 1600 K fizetés s helyettes tanárok alkalmazása esetén teljesen elegendő. Bizonyítja azt, hogy halogatásra, — mely csak kárára lenne úgy anyagi, mint erkölcsi te­kintetben a városnak — ok nincs, mivel helyiség tekintetében sem merülhet fel akadály. Indítványozza, hogy a párhuzamos osztályok tétovázás nélkül állíttassanak fel, mert ha a tanács javaslata szerint jár el a képviselőtestület és előbb államsegélyt kér, a főigazgató nem kedvező véle­ménye folytán megtagadja azt a minisztérium, mig ha már meglevő és — ami a jelenlegi állapotból következtetve, biztosra vehető — szükséges pár­huzamos osztályok számára kér a város segélyt, valószínűleg nem tagadja meg azt a miniszter. A Dr. Vetzák Ede fölszóllalása után a pol­gármester bizonyítani igyekszik a tanács javasla­tának czélszerüségét, mert ha a város államsegélyt nem kér, úgy kénytelen gyakorlattal nem biró helyettes tanárokat alkalmazni, a mi szerinte peda­gógiai szempontból kifogásolható. Gátló okot lát abban is, hogy a város kényszerítve lenne egy helyiséget is építeni a párhuzamos osztályok szá­mára. Dr. Vetzák Ede a polgármester szavaira vá­laszolva, helyteleníti azt a nézetét, mintha az egyetemből egyenesen a kadetrára kerülő helyettes tanárok nem felelhetnének meg úgy kötelességük­nek, mint a már régebben működő tanárok. Dr. Adler Adolf Dr. Vetzák indítványát me­legen pártolva, felhozza követendő példának Szat- már városát, a hol egy hét alatt létesítettek pár­huzamos osztályt. Rooz Samu Dr. Vetzák indítványa ellen szólalt fel. Dr. Kovács Dezső Dr. Vetzák javaslatához járul, mert a város érdekében feltétlenül szüksé­gesnek látja a párhuzamos osztályok mielőbbi felálliiását. Csipkés Andrásnak felszólalása után — ki Dr. Vetzák indítványát teszi magáévá — a kép­viselőtestület óriási szótöbbséggel elfogadta Dr. Vetzák Ede indítványát, vagyis felállítják a pár­huzamos osztályokat három próba évre, még pedig 1907-ben az első, 1908-ban a másodikat. A tanítást helyettes’ világi tanárok fogják végezni 1600 K fizetéssel. Ezután az erdődi járás községeinek köves-ut építési ügyben csatlakozás iránti megkeresése ke­rült tárgyalás alá, a mely a megkeresés elfogadá­sával intéztetett el. Az „Első nagykárolyi mügőzmalom r. t.“, az iparvágányon a vasúthoz ki- és beszállított áruk utáni kövezetvám-mentesség megadása ügyében beterjesztett kérelmét teljesíthetőnek nem találta, miért is a rendes vámszedés kezelése alá utasit- tatik, esetleg a részvénytársaság által egy újabb olyan ajánlat tétessék, mely szerint a képviselő- testület egy bizonyos évi összegben állapítaná meg a kövezetvámot. Sarkadi Nagy Zsigmond nyomdatulajdonos­nak a városi tanácsnak az 1907. évi nyomtatvá­nyok beszerzése tárgyában hozott 8149—906. k. sz. határozata ellen beadott felebbezés ügyében a képviselőtestület — a tanács javaslatát megsemmi­sítve úgy határozott, hogy újabb árlejtés össze­hívását rendelte el. A „Nagykárolyi izr. nőegylet“-nek a nép­konyha segélyezése iránti kérelme kerütt ezután sorra melyre vonatkozólag a képviselőtestület Rooz Samu indítványára a tanács és a jogügyi­bizottság javaslata ellenében a szokásos 300 K helyett a múlt évi segélyhez képest 400 koronát szavazott meg a képviselőtestület. Szentes város megkeresését a hazai ipar­pártolása érdekében tudomásul vette a képviselő- testület. Somossy Ignácz és Makay József "örökösei- I nek a telkükön lévő közös kapubejáró tulajdon­jogának nevükre való átiratás iránti kérelme, va­lamint a Fogarassy János és István Hunyadi-utczai telkének utczaszélesités czéljaira, kisajátítás utján leendő megvétele tárgyában, amennyiben névsze­rinti szavazás, a törvény által megállapított lét­szám hiányában eszközölhető nem volt, a kép­viselőtestület nem hozott határozatot, hanem a 30 nap múlva tartandó újabb közgyűlés elé tűzte ki. Zombor város tanácsának a néhai József főherczeg szobrára adandó adomány és Budapest székes főváros I. kerületének az Árpád-szobor felállításának támogatására vonatkozó megkere­sése, alaphiányában teljesíthető nem lévén, tudo­másul vétetett. A lövölde bérbeadására megtartott árverés jegyzőkönyvet a képviselőtestület jóvá nem hagyta mivel csak 200 korona bér igértetett. Egyben megbizatott a polgármester, hogy az emlitett helyi­ség vendéglő és italmérési jog gyakorlására az engedély megszerzése iránt tegye meg és az újabb árverés ezután lesz megtartva. A polgármester azon jelentését, hogy az 54—906. sz. véghatározat szerrnt a főispán fogad­tatására engedélyezett 1000 K költség elegendő nem volt és ahelyett 1184 K 77 fillérbe került tudomásul vette a képviselőtestület és annak a költségvetés 14 fő- 4 alrovat terhére történt ki­utalását jóváhagyta. Tamás János szászrégeni állatorvosnak hulla­égető kemencze létesítése tárgyában tett ajánlatát a képviselőtestület — tekintettel a város rósz anyagi helyzetére — nem fogadta el. Özv. Glazer Endréné és özv. Véber Pálné Verbőczy-utczai telkéből az utcza területéhez csa­tolt 2549 m2 terület négyzet méterenként 2 ko­ronában állapíttatott meg a képviselőtestület által. Özv. Steiner Jónásné és Horváth József ille­tőségét a képviselőtestület megtagadta. Az október havi pénztárvizsgálat eredményét tudomásul vette a képviselőtestület. Indítvány nem adatott be a közgyűlés fél 1 órakor berekesztetett. A jegyzőkönyv hitelesítésére Dr. Adler Adolf, Nagy Elek, Spitz Antal, Strohmájer Ferencz és Dr. Somossy Ignácz képviselőtestületi tagok ké­rettek fel. HÍREK. Olvasóinkhoz. Tizenhárom hónappal ezelőtt a poli­tikai válság legkritikusabb idejében bo­csátottuk útnak a „Szatmárvármegye“ első számát. Orgánumot akartunk vele teremteni a vármegye hazafiasán érző közönségének, mely az akkori viharok között napról-napra erősödő tömegekben tömörült ugyan a nem­zeti lobogó körül, de a melynek hiányzott politikai összekötő kapcsa: a hírlap. Dicsek­vés nélküli önérzettel tekinthetünk vissza la­punk első esztendejének történetére. A vidéki hirlapirásnak a dolog természetétől megadott korlátái között ugyan, de nívós újságot igye­keztünk közönségünk kezébe adni. Igyekez­tünk távol tartani lapunktól a magyar vidéki hirlapirás két legáltalánosabb csapását: a nagyképűsködést és a slendriánságot. A nemzetellenes haladópártnak az abszolutiz­mus ideje alatti nyílt támadásai épenugy nem lankasztották munkakedvünket, mint a hogy jelenlegi aknamunkája nem aka­dályául, hanem ösztönzőjéül szolgál mun­kálkodásunknak. A koaliciós politika jegyé­ben született meg lapunk, ma is ezt a po­litikát ismerjük és valljuk olyannak, amely hivatva van Magyarországot kivezetni az ígéret földjére: a teljes nemzeti önálló­ságra és függetlenségre. Feladataink ma, amidőn az abszolu­tizmus őrjöngései elleni harc helyébe a béke müvének védelme lépett, megkétsze­reződtek. Alkotni, a meglevőt védeni, a létező türhetőből az egyre jobb elérése felé törekedni magában véve is nehezebb, mint csupán harcolni, s annyival inkább a jelen körülmények között, a midőn a jeruzsá- lemi templomépitő zsidók példájára mi is csak az egyik kezünkkel építhetünk, a másik kezünknek szabadon és készen kell állani a nemzetellenes ármány meg-megujuló, végzetszerü támadásai visszaverésére. Ez a szempont és az, hogy Szatmárvár- vármegye és Nagykároly város közönsége lapunk első számának megjelenése óta ál­landóan szives érdeklődéssel, meleg rokon-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom