Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-02-03 / 5. szám
4-ik oldal. SZ ATM A1 i V AR M E< i Y E. 5. szám. emberét, álljon el a folyamodástól. ígérte, hogy rövidesen szerez neki más, tisztességes állást, csak legyen türelemmel, addig is segélyezni fogja. , Es a szerencséden végre bele is egyezett ebbe; N. István pedig tényleg megkisérlette védencét elhelyezni, de ez nem sikerült oly hamar, legalább kétszer 24 óra alatt nem és eközben a szóban forgó egyén tényleg megkapta kinevezését Zempl énvármegye első aljegyzőjévé. A szerencsétlen ember azonban még nem foglalta el állását. Miért? miért nem? nem tudom. Nevét csak az esetre hozzuk nyilvánosságra, ha állását tényleg elfoglalná. Pénzintézeteink. (—CB.) Előttünk feküsznek a nagykárolyi pénzintézetek múlt évi mérlegei. A nagyközönség megszokta, hogy a mérlegnek a nyeremény felosztását tárgyazó részébe vet egy futó pillantást; a részvényes rendszerint keveselli, az adós sokalja az osztalékot, azután megtartják a közgyűlést, mely igen ritkán egyéb formalitásnál, betöltenek egy pár üres helyet (még ez, a mi legjobban érdekli a közönséget), megadják a felmentvényt minden irányban s újabb egy esztendeig csak az törődik a pénzintézetekkel, a kinek baja van velük. / Azt tartjuk, hogy ez az érdeklődéshiány sem a nagyközönség, sem az intézetek szempontjából nem előnyös. A pénzintézetek a város és vidéke vagyoni állapotának, hitelviszonyainak meglehetősen megbízható mutatói, de különben is működésük oly sokszoros szálakkal fűződik úgy a köz- mint a magángazdasághoz, hogy nagyon is megérdemlik, ha évenként legalább egyszer, a mérleg nyilvánosságra hozatala alkalmával, foglalkozunk velük. Ezt tesszük az alábbiakban, elfogulatlan kritikával, melynek tárgyilagossága hogy még evidensebb legyen, nem foglalkozunk az intézetek mérlegeivel külön-külön, hanem a négynek mérlegéből egy bloc-ot csinálunk s igy vonjuk le általános érvényű konzekvenciákat. Országszerte általános baj, hogy a pénzin tézetek alaptőkéje a betét állománynyal, a váltó tárcával, a jelzáloghitellel nincs megfelelő arányban. E baj annyira általános, hogy előbb-utóbb törvényhozási utón lesz szükséges, külföldi államok példájára, segíteni rajta. Nem képeznek kivételt e tekintetben a nagykárolyi intézetek sem. Beszéljenek a számok. A négy pénzintézet összes alaptőkéje 940.000 korona, az 579.000 koronányi tartartalékok hozzá- számitásával 1.519,000. Betétállományuk 7.376,387 korona, tehát magát az alaptőkét nyolcszorosán, az alap- és tartaléktőkéket majdnem ötszörösen meghaladó összeg. A váltótárca 5.274,233 korona, jelzálogkölcsön 2.897,440 korona együtt — több mint 8 millió korona ! — Rendkívüli aránytalanság ez, mely csak nyugalmas időkben nem okoz zavart, de bármily krízis esetén súlyos bonyodalmak okozója lehet, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a váltótárca bonitása menyi mindenféle esélynek van kitéve és hogy a jelzálogkölcsönök mobilizálása mily nehézségekbe ütközik általános jellegű válság idején. Ám ismételjük, e bajok sokkal általánosabbak, semhogy a helybeli pénzintézeteknek különösen rovására volnának irhatok. Az üzletszerzés utáni verseny nemcsak tartózkodást nem enged az intézeteknek, de egyenesen belekényszeríti még a legóvatosabbat is abba, hogy utána járjon a kölcsönkeresőknek. Törvényes határa az adható kölcsönnek nincs, valamint alig van halára a pénzkeresletnek is, nem csudáiható tehát, ha a tárgyalt aránytalanságok nem hogy fogynának, de évről-évre nőnek. Nagy tartalék volna az egyetlen remédium ezen aránytalanságok ellen ; ugyde e tekintetben azt tapasztaljuk, hogy bármennyire emelkedett is intézeteink vezetésének gondossága és szakszerűsége az utóbbi időkben, a régebbi idők hibás osztalékpolitikájának következményeit esak nehezen tudják lassan-lassan eliminálni. Ma már igaz, majd mindegyik intézet igyekszik tőle telhetőleg, még az osztalék rovására is, emelni részvényei belső értékét, az idén is majdnem 60.000 koronát fordít a négy pénzintézet tartalékjaira gyarapítására, de ez a fontos szempont hosszú időn át úgyszólván teljesen figyelmen kívül volt hagyva, a minek eredménye aztán az, hogy a négy pénzintézet 940,000 korona alaptőkéjéhez 97 üzleti év alatt csupán 579.000 K tartalékot volt képes gyűjteni. Egy évre ebből nem egészen 6000 korona esik, a mi a 940,000 korona után 0-65 százaléknak felel meg! Pedig, különösen a régibb pénzintézetek 3—4 évtized alatt helyes üzleti politika mellett könnyen tudtak volna különben sem magas alaptőkéik 2—2y2-szeresénck megfelelő tartaléktőkét gyűjteni, mit ha megtesznek, ma részvényeik értéke legalább is kétszerese a jelenleginek és helyzetük egy előbb-utóbb kikerülhetetlen alap\ tőke-felemeléssel szemben lényegesen kedvezőbb volna, mert a felemelést nem egyedül az ettől többé-kevésbé idegenkedő részvényesek újabb befizetéséből, hanem a tartalékok egy részének felhasználásából is eszközölhetnék. A négy intézet múlt évi tiszta nyereménye (176,142 korona) az alap- és tartalék-tőkék körülbelül 1 i’50/#-ának, az osztalék 5'5#/0-ának felel meg s igy normálisnak mondható. Az üzletágak a régiek. Betét és ezzel szemben jelzálogkölcsön, váltókölcsön, ha lehet irás- dijjal, ha nem lehet, a nélkül, itt-ott egy kis kézizálog — ennyi az egész. A működési kör bizony kissé szűk, különösen ha figyelembe vessük, hogy városunk kereskedelmi es ipari forgalma minimális lévén, a váltótárca nem kis részét részint a mindennapi kenyér, részint a mindennapi pezsgő megszerez- hetése céljából benyújtott elfogadványok képezik. Mind a kettő gyönge hitel-alap. Pedig intézeteinknek számolniok kell azzal, hogy létfeltételeik egyre nehezebbek lesznek. Az u. n. primissima-kölcsönöklről nem is beszélünk, de a prímákat is egyre jobban magukhoz vonják a hatalmas forrásokkal rendelkező fővárosi s nagy vidéki intézetek, úgy, hogy az igazán jó kölcsönök tekintetében a mi kis intézeteink, jóformán maguk sem veszik észre hogyan, de lassan-lassan nem lesznek egyebek, mint felelősséggel közvetítők. (Lásd: átruházott jelzálogkölcsön, visszle- számitolás). Lázasan csinálják az üzleteket, úgy hiszik, a sajat hasznukra, pedig voitaképeu csak províziót kapnak. A mely üzlet haszna pedig kizárólag az övék marad, az az üzlet bizony labilis. Maguknak az intézeteknek kellene saját érdekükben a kényelmes, de egyre kevesebb reális hasznot hozó napi üzleten kívül egyéb üzletágakról gondoskodni. Régen túlhaladott, kisszerű felfogás azt képzelni, hogy a pénzintézetek hivatásszerű munkaköre a kölcsönadás és betétbevétel ősi formáin túl nem terjedhet. Különösen hibás felfogás ez a mi viszonyaink közt, a hol nincs sem ipari, sem kereskedelmi forgalom, a mit intézeteink vezetői tudnak legjobban. Oly sokszor hangoztatjuk, hogy nagy ipari vállalatok létesítése mily rendkívül fontos dolog volna reánk nézve. Ilyennek létesítésére kellene pénzintézeteinknek törekedniük s ez uion teremteni meg a város kereskedelmi és ipari forgalmát is, a mi által ismét csak saját hasznukat mozdítanak elő. A négy pénzintézeteknek majdnem egy millió korona értékű értékpapírja van. Közöttük rengeteg sorsjegy, melyek valamelyikét ha kihúzzák a főnyereménynyel, hát az eddigi, maradi üzletelvek mellett a nyeremény felét bizonyára kiosztanák a részvényesek között, a másik felén pedig — megint sorsjegyeket vásárolnának, várván a sült galamb ismét való berepülését. Arra, hogy egy agilis pénzintézetnek ekkora, félig holt tőkét tartani a Wertheimban nem való és hogy ekkora összeget mennyivel jobb jövedelmezőséggel lehetne forgatni, bizonyara nem gondoltak intézeteink, mert ha gondoltak voina, lehetetlen, hogy ne tettek volna valamit. Szövetkezve, a kicsinyes személyi torzsalkodásokat félretéve, sokat tehetnének pedig. Nagy személyi regie-jük is kellene, hogy ez irányban befolyásolja intézeteinket. Szó sincs róla, hogy akár igazgatóságaik, akar tisztviselőik túl volnának fizetve — ellenkezőleg, e«yik- másiknál a dotációk inkább alacsonyak. Mégis, mérlegeik szerint több, mint százezer korona személyi kiadással tudnak csak 176,000 korona tiszta jövedelmet felmutatni. Ez a számarány is egészen másképen festene, ha az a negyven-ötven igazgató és felügyelő, meg az a husz-harminc tisztviselő nem volna kénytelen egész évi munkásságát abban kimerítve látni, hogy a 4%"ra bevett pénzt 7%-ra kiadja. Iparvállalati célra egyesülve, intézeteiuk számbavehető rizikó nélkül jelentékenyen fokozhatnák absolute is, relative is jövedelmeiket, közvetve, a kereskedelmi élet fellendítésével uj pénzforrásokat nyitnának maguknak is — végül ami, ha az intézetek szempontjából mellékes is — a város általános fejlődésének, haladásának adnának nem jelentéktelen lökést. Közcélokra, valljuk meg az igazat, intéze- zeteink nem valami különös bőkezűséggel adakoznak. Egy-kétszáz kor. szokott és van az idén is ily címeken budgetjükbe felvéve, a mi bizony nem hogy adománynak, de alamizsnának is kevés. Az igazgatóságok ugyan azt szokták mondani, hogy a részvényesek bőrére nem gavalléroskod- hatnak, de mi még soha sem hallottuk, hogy vagy egyszer is megkérdezték volna a közgyűlést, mit szólna hozzá, ha javasoltatnék, hogy teszem azt, a tiszta nyeremény io°/0-a alapsza- bályszerüleg fordittassék valamely közcélra? Pedig pl. az erdélyrészi szász pénzintézetek közül több nem is 10, hanem 40—50%-át tiszta jövedelmeinek szász nemzetiségi célokra adja. Node hát erről, vagy ilyesmiről a mi kicsinyes, szűkös viszonyaink közt ne is essék szó. Ne áldozatokat kérjünk pénzintézeteinktől közcéljaink javára, hanem azt, hogy gondolkozzanak rajta, saját jól felfogott érdekükben nem fektethetnék-e be vagyonuk vagy hitelük egy részét olyan vállalatokba is, melyek nekik kétszeres hasznot hajtanának, viszont juttatnának valamit a városnak is, melynek tagadhatatlanul mégis csak van némi része az intézetek létezésében és prosperálásában. A nemzeti ellenállás vármegyénkben. Az elmúlt hét folyamán a vármegyei tisztviselők fizetési alapjára befolyt: 144. ifj. Drincinger József Fény . . 60 K 145. Luby Lajos Tunvog .................. 200 » 14 6. Solymossv István Csomaköz . . 100 » 147. Csizmadia társulat Nagykároly . 40 » Összesen: 400 K Előbbi kimutatás szerint: 82468 K Mindössze: 82868 K Válasz Dr. Jékel Lászlónak a Nagykároly és Vidéke 4-ik számában megjelent, a városi független pártról cimü cikkére. A városi független párt keletkezésének indokát és célját több Ízben ismertettem e lap hasábjain, igy e párt keletkezésének indokával és céljával azok is tisztában lehetnek, a kik a párt eddigi értekezletein nem jelentek meg. — Úgy látszik, hogy kikerülhették e cikkek Dr. Jékel László városi képviselő ur figyelmét, mert a Nagykároly és Vidéke 4-ik számában kérdést intéz a párt vezetőségéhez a párt célját illetőleg. A vezetőség nevében a legnagyobb készséggel megadom a választ a kérdésre. A városi független párt megalakulására azon tény adta az indító okot. hogy a képviselő-testületi tagok nem ismerik és nem ismerhetik a szőnyegen levő kérdéseket kellőképen, mert az a pár perc, a mely alatt az illető előadó az ügyet ismerteti és maga az előadói vélemény sem (a mely az idő rövidsége miatt nem lehet terjedelmes és teljesen kimerítő), elegendő arra, hogy az ügyet alaposan megismerhessék. Minthogy az ügy alapos ismerete nélkül helyes határozatot hozni nem lehet, — szükséges a város érdekében, hogy az érdeklődd képviselők, a képviselő-testület döntése alá kerülő fontosabb ügyek felől, előzetesen valamiképen tájékoztassanak. Ez a tájékoztatása az érdeklődő képviselőknek képezi a legfőbb célját a városi pártnak. A párt másik fontos célját képezi a város anyagi fellendítésének elősegítése, a községi pótadó csökkentésére, a város ipara s kereskedelme fellendítésére való törekvés. Harmadik célját képezi a pártnak az a törekvés,ahogy városunk a nemzeti ellenállásban máltoképeu vegyen részt. — Ez a harmadik cél — természetesen elesik mihelyt bekövetkezik a béke, mihelyt a nemzet jogos kívánságai teljesítve lesznek. Ez a három célja van a pártnak: semmi más, — azt hiszem ez ellen senkinek se lehet kifogása. — A párt kötelező határozatokat, amelynek az ellenvéleményüek is alávetni tartoznak magukat nem hoz, — kivéve a nemzeti ellenállás ügyében a képviselőtestület előkerülő kérdéseket, amelyekben a párt állás- foglalása a tagokra nézve kötelező erővel bír. Tagjai sorába pedig azon képviselők léphetnek be, a kik a város ügyei iránt érdeklődéssel viseltetnek, a kik a város érdekében dolgozni akarnak és a kik a nemzeti kívánalmak mellett állásfoglaló politikai pártokhoz tartoznak. Remélem igen tisztelt képviselőtag urat, — ezen felvilágosítás után nemsokára a párt tagjai között lesz szerencsénk tisztelhetni. dr. Vetnék Ede a városi független párt elnöke. Nyilatkozat. Damokos Ferenc ur, a nagybányai járás főszolgabirájának kérésére készséggel adunk helyet következő levelének: Tekintetes Szerkesztőség ! A »Szatmármegyei Közlöny« 4-ik száma »Tempora mutantur« cint alatt csekélységemmel is foglalkozik. Nem értem ugyan a hir közlője miként jut harmadik személyhez irt magánlevelekhez, de ha már — mint Írja — »véletlenül« kezébe kerülnek és jó Ízlése nem tiltja elolvasásuktól, sőt azok nyilvános szellőztetésére a címzettől felhatalmazást is kér (mert e nélkül furcsa következményekkel járhatna egy ilyen kis indiseretio) legalább vegyen magának annyi fáradságot, hogy figyelmesen ol
