Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-11-17 / 46. szám
4-ik oldal. SZAT MÁRVÁR MEGYE. 46. szám. Istvánt a ki már é napokban még a dolgok folytatása kedvéért mellettem marad, de tőle fog fiigni Saner, és Törők András is Udvar népünkkel ed- gyütt, Sánernek pedig parantsolattya lészen, hogy ha az idő jól szolgálván, az ellenség pedig arra felé nyomódnék,- egész regementyével vonnja bé magát a Palánkban, mert másként ha a nagyhideg szelek miatt az árok bé találna fagyni, tarthatnék a szerencsétlen bé csapástul, igy pedig Isten kegyelméből minden jött remélhetni, hogy az erőség körül az Ellenség meg nem maradhatván az eő benn való tartózkodása is nem sokáég tart, hanem vissza menvén az ellenség, újonnan ki mehet, •csak kegyelmed olly parancsolatokat adgyon, hogy előre a munkácsiaknak tudtára legyenek. Publicáltatom azt is, hogy már ennek utánna Limed passusa nélkül, senki Lengyel Országban bé ne mehessen, ha nem a ki igaz Ha:a fia akar lenni, klmetül, mind hallgasson, s mind fügjön. így azért az én kedves lakó helyemet Munkácsot s benne lévő mindenemet klmednek ajánlom. Lelke ismeretei és keresztyén hitiben bízom, hozzám való hivségét, a kit minap is Munkácson megújított, magammal elhitetvén, hogy Nemzetem boldugulásának gyümölcse nélkül valóságos tráctára nem fog lépni, egyikünk a másikát el nem hadgya, különben ha észre venné, az ellenkező félnek ravaszkodását, s még is valami Tractában bocsátkoznak, az őszve szövetkezésünkre letett hitünknek ellenkezve, a kivel tudni illik, Lelkünket s minden maradékinkat párt ütésnek büntetése alatt köteleztük édes Hazánknak, Kormányozza azért mentül jobban távul létemben fegyverkezését, hogy a midőn én is annak boldogulását minden bujdosásaimmal, bu, s gondommal, s igyekezetemmel keresni iparkodom, foganatos voltát Fejedelem szavamra mondom, s hiszem is, ha csak a Czárral szemben lehetek, igazán meg fogom írni, hogy mit remélhet klmed, és mind kőzőnségessen. Ki menetelem okát Dániel Urnák, meg Írtam, kévánván, hogy az Capitulátiót, legalább aratásig vontassa, azon kívül is addig segítségre jövendő hadainkkal élésünk eléb nem lehetne. Ha Draguli vissza nem jőne, maradgyon a Krajnakon Tőrök András Urammal, el küldők érette, mert sokad magával ide jőni haszontalan, el hiszem Regimentyéhez mégyen, s onnét fog indulni. Ha Pálffy ur Emberemnek elküldését resol- vállja izennye meg nekem klmed, tanálok módott (csak igaz szándékát tapasztallyam) Hazámért tízszer is meg alázom magamat, de arra semmiképpen nem lépek, hogy a Confoederátió nevével a Nemes Hazának ujab, és nagyobb nyomorúságokat okozzak azokban a kikben találtam, és melyekből (az Haza meg sértődött Törvényeinek meg ujulásával) ki vezetni igyekeztünk. Klmednek. Salánk 18 Február 1711. Attyafi szeretettel szolgáló Attyafia. Rákóczi Ferencz. A második plenipotentiális levele pedig ez alább irt módon irattatott: Isten tegye szerencsésé kidet, szivbül kévánom! Nem győzőm csudálni halván Eszterházy Antal urtul és Reviertül, hogy utánnam indulván klmed kételkedett, hógy el nem érhet, hollott most csak innét is alig indulhatok meg, szekerem is hátra maradván, de már az megtörtént. Azért miglen édes Hazám határibul kilépjek, most is újabban igaz Attyafiu Szeretettül viseltetvén, búcsúzom klmedtül, és kedves Hazám boldogulásának munkáját kezében adom, kit hitem, s kötelességem szerint, én is éjel-nappal előmozdétani nem szünők, remélem is nemsokára lészen haszna fáradságomnak, mivel ezelőtt harmad nappal vévén Bercsényi uram levelét, a melyen Dolornszki Her- czeg izenetibül írja, hogy Constanczinápoli kővet- tyek adgya tudtokra, mely nagy pompával kisértetett légyen a Törők Császár palotájára, a ki maga is akarja hosszabbétani a békés terminus- sát, hogy sem Hadakozást kévánna. A Császár sietteti Bercsényinek eö hozzá való meneteléit. A Francziával való őszve szövetkezést Dolomki igaznak irja. Így lévén a dolgok, aratásra többed magammal mégyek vissza, mint a mennyivel most ki mégyek, sött hamarább is ha élések lehetne az uj vendégeknek. A minemü patens levélről emlékezetett tettem vala, és Biró Christóff, s Balog János Decretumit ime megküldöm ; maga levelét klmed Schotarazkára ott levő Törők András Ur kezéhez szolgáltassa, ő elküldi oda az hol fogok lenni. Maradok Klmednek Vereczke 21 Február Dél tájban 1711. Attyafiui Szeretettel Szolgáló Attyafia. Rákóczi Ferencz. A bezárt patens levél szórul-szóra igy következik: Mi második Rákóczy Ferencz, Isten kegyel- mébül a Római Szent birodalomnak, és Erdélynek Fejedelme, Magyar Ország Részeinek Ura,, Székelyek Grófija, és Hazánk Attya, a Szabadságért őszve szövetkezett Magyar Ország rendének, nem különben Munkácsnak, és Makoviczának Vezérlője, Sáros vármegyének örökös Fő Ispánja, Sáros Pataknak, Tokajnak, Regicznek, Ecsednek, Somlyónak, Ledniczének, Szerencsnek, Ónodnak örökös Ura, Adgyuk tudtára mindén némü Hadaink Generálissának, Mezei Marschallusunknak, és azok helytartóinak, és más akármi Nemzetbül, és rendbül s méltóságokban lévő fő és aláb való Tiszteinknek, ' és köz Vitézeinknek, valamint az egész őszve szövetkezett Híveinknél is közönségesen ; Miképpen ezen úttal, régiül, fog/ást már ezer képpel is óhajtva kereset szabadságiakat, hogy vaLha vagy igaz fegyverkezésünk által, vagy az onnét kővetkező békességnek Traetája által elérhetnénk szivszakadással óhajtottuk,, mellynek elérésére noha sok utat nem csak próbáltunk, hanem a mostani frigyre olly véggel léptünk, hogy ezen utolsó módott el ne kerüllyük, mind azon által ennek ki menetelérül is kétségesek lévén, minek előtte a Felséges Császár Resolutíoját vennénk, Vezérlő Fejedelmi hatalmam hozza magával, hogy ahoz, a mostani munkálkodásra is az idegen hatalmasságokhoz menvén tovább is dolgainkat mind két részre úgy folytassuk,, miképpen tudniillik Vezérlő Fejedelmességünk tiszti szerént, vagy a Szent Békességet (kire hitünk szerént kö- teleztettünk) a mostani Tracta által, vagy az nem következvén, Fegyverkezésünknek toább való boldogulása által, kévánt célunkat elérhessük; Mellyet hogy annál hamarább is alkalmatosabban előmoz- diihassuk, személyünk szerént is külső hatalmasságokat megtalálni helyesnek Ítéltük, és azon rövid távol létünknek ideje alatt, a dolgoknak folytatását hadtuk, és bíztuk kedves Attyánk fiára, Groff Károlyi Sándor Mezei Marschallusunkra, kihez képest mind azokat, a kiket fellyebb, akár Tisztek, s akár köz, vagy más renden lévő őszve szövet1 kezett híveink légyenek ezen patens levelünkkel kegyelmessen inttyük, és az közönségesen lett őszve kötésünkre, és Szövetségünkre letett hitek megtartására kénszerittyük, hogy azonban leendő üdönek forgása, és személyünknek távollétte alatt,, vagy a történhető hitelgetésektül is viseltetvén, senki el ne mennyen, és hitit meg ne szegje, a vagy idején korán külső szomszéd Tartományokban is ne szaladgyon, ott is bátorságos megmaradások nem lehetvén, valakik a fellyül irtt Mezei Marschalíunk passussa nélkül az Országbul ki mennének:: Had- gyuk azért, ‘és keménnyen parantsollyuk mindazoknak, hogy vissza jövetelünkig emlétett Generálisunk rendelése szerént magokat csopo tban tartóztassák az kőzkatonaság maradgyon maga Ezre mellett, assecurálván íjiindazokat, akik ehez alkalmaztattyák magokat, hogy ámbár ezen frigy felbomlanék, és ha az Országbul is edgyütt a fellyül említett Generális Úrral ki záraííattnak is, nem csak tellyes bátorságos meg maradást, de az idegen hatalmasságoknál illendő szolgálatokat is szerzek. Azonban pedig méglen azon módokkal élhetnék, a kikkel hazánk állapottyát csendességre hozhassam. Ezen parantsolatomat. meg tartván, addig is légyenek jó reménségben. Kelt Alsó Vereczke nevű faluba 20. febr. 1711. Fejedelem Rákóczi Ferencz, Kántor István. Annak utánna Gróff Károly ür Uttyát postai alkalmatossággal a Fejedelem után közelítette Lengyel Országh határi felé, de a midőn utazását lehetetlennek látta, visza tért. És mivel a volt parantsolattya a Fejedelemtül, hogy ez után Mél- tóságos Feldt Marschall Pállffy Uramhoz ne meny- nyen, maga kastéllyában Olcsvában vissza ment, az hol osztán a mélt. Feldt Marschalnak Febru- áríusban egyik, Márciusban pedig más levelét vette, a mint alább következnek, stb. Érdekes még, a hogy a békekötés külső czeremonijáját leírja a szerző: „Pünkösd havának első napján Gróff Károly Ur maga hitinek eő Felsége Hivségére való letételére az elő kelő rendekkel, Szatthmár Vármegyében lévő Majthéni mezőben jővén, és legalább tizenkét ezerbül álló, ott már elrendelt Hadakat a Mlgos Plenipotentiaris Urak előtt mustrálván, Lobogó zászlókkal és fegyverekkel, azok is már mind ott lévén a kik ezen háborúkban bujdosásra jutottak vala. a Mlgos Plenipotentiaris Uraknak presentálta szép Ékes beszédet fenn szóval tévén : Mely által minnyájoknak nevével, leg először a Felséges Császárnak Nemzetihez nyujtottt kegyelmes király gratiaját nem különben a Méltóságos Plenipotentiaris Urak igaz kőrösztyéni közben való járásokat, fáradhatatlanul, tett éjeli nappali munkálkodásokat, s-ezen régen kévánt Szent Békességnek végben való vitelét rendesen megköszönte . Mely Peroratióját el végezvén az aláb irtt Esküvésnek formulája szerént előtte a feliül irtt Méltóságos Plenipotentiaris Ur Secretáriussa olvasván, eő Felsége örökös hivségére való hitit minnyájok hallottára le tette. Mely hitezéseknek meg tartásában, hogy Isten Felséges királyunkat, és Országunkat állandó nyugadalmas Békességben, és Csendességben meg tarcsa, méltán kell kévánnunk. Mind az eddig lett dolgokért pedig hogy Istennek eő Szent Felségének tartozó alázatossággal hálákot adgyanak minden féle hadi Muzsikák, és Eszközök hangozván, és az zászlók sűrűén lobogván:, három ízben való tűzadással, vagy lövéseknek zajogásival, Hadi mód szerént: Te Deum Lau- danmst tartottanak. Ezeket igy végezvén,, nagyobb alázatosságoknak és engedelmességeknek jeléjül jüvendü állandóképpen meg tartandó hivségeknek bizonyítására a Plenípotentianis Uraknak Százhatvan zászlót presentáltanak, és a fegyvert: Eetévén a Pacificátió Punctumí,, és ki adott Passuálís levelek tenora szerént széllyeí oszolván, kiki maga Hazájában vette uttyát, assecurálván hogy kegyelmes urunk eő Felsége hivségében nyugodalmassal!,, és állandóképpen meg maradnak. Gróff Károly Ur pedig a Mlgos plenipotentiárius Urakkal maga Várában Károlyban menvén ott. egészlen a Békesség Punctumi Authen- ticáltattak,, és, annak nagyobb erejére,, kinek kinek maga Jószágának kezéhez vételére,, szabad hatalom adattatott. Egy nagykárolyi alapítvány siketnémák részére. Dr. Jászi. Ferenc a következő alapitó levél közlésére kérte fel lapunkat: Alapitó-levél. A „Magyarországi I-ső Jótékonycélu Posta- bélyeg-gyüjtő Egylet (Nagykárolyban),“ 1905. évi szeptember 15-én közgyűlést tartván, ez alkalommal elnökének, Dr. Jászi Ferencnek előterjesztésére feloszlását egyhangúlag kimondta s ugyancsak egyhangúlag elhatározta, hogy vagyonát külön kezelendő alapítványként a sik'etnémák debreceni államilag segélyezett intézetének adományozza. Nevezett egyesületnek eme határozatait a m. kir Belügyminiszter ur 101,878—III. a.. 1905. szám alatt jóváhagyta, minek folytán a „Siketnémákat Gyámolitó Debreczeni Egyesület“, mint a Siketnémák debreczeni államilag segélyezett intézetének fentartója, az alapítványról a következő alapító-levelet állította ki: 1. §. Az alapítvány tőkéjét 730 K, szóval hétszázharminc korona tőkeösszeg képezi,, mely jelenleg a debreczeni „Takarék és hitelintézet“ 6212. számú betéti könyvén van gyümölcsözőleg elhelyezve. 2. §. Az alapítvány cime: „Magyarországi I-ső Jótékonycélu Postabélyeg-gyüjtő Egylet.(Nagykárolyban)“ alapítványa. 3. §. Az alapítvány célja, hógy évi kamat- jövedelmei a siketnémák debreczeni intézete szükségleteinek fedezésére fordittassanak.. E végből nevezett intézet, költségvetéseiben és zárszámadásaiban az alapítvány kamatjövedelme évröl-évre szerepel, az alapítványi tőkeösszeg épségben való fentartásáért pedig a siketnémákat gyámolitó debreceni egyesülje! vagyoni felelősséget, vállal. 4. §. Az alapítványt peres és. perenkivüli jogügyekben, a siketnémákat gyámolitó debreceni egyesület képviseli. 5. §. J,élen alapitó-levél három: tetjjesen egyező példányban, állittatik ki, egy példány dr. Jászi Ferencznek,. mint az alapítványt tevő egyesület elnökének fog átadatni, egy a vallás.- és közoktatásügyi m,. kir. minisztérium, egy pedig a siketnémákat gyámolitó debreceni egyesület irattárában őriztetik meg. Debreczenben, 1906. julius 19-én. Tárgyaltatott és elfogadtatott a siketnémákat gyámolitó debreceni egyesület igazgató tanácsának 1906. jutius 19-iki ülésén. Gácsér lózsef, Veszprémy Zoltán, vezető-tanár, az egyesület főispán, ügyeinek előadója. egyesületi elnök. (P. H.) 77,155. szám. Jóváhagyom. Budapesten, 1906. évi szeptember hó 18. A miniszter meghagyásából: Kálóczy Zoltán, (P. H.) osztálytanácsos. IPARVÉDELEM. Állandó rovat. Rovatvezető: Tóth Zoltán dr. A tulipán jegyében megszületett hazai iparvédelemnek városunknak egyik legszerencsésebb eszköze a jövő év husvétján rendezendő iparki- állitás lesz. Célja az, hogy a helyi és azon vidék közönsége, melynek piaca Nagykároly, megismerkedjék az itten előállítható termékekkel. Sok függ tehát e kiállítástól, s szakszerű keresztülvitele lényeges javításokat teremthet iparosaink panaszos helyzetén. Hány áru van, melyet a mi iparosaink
