Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-11-04 / 44. szám
2-ik oldal. SZATMÁR VÁR MEGYE. 44. szám. a mint egyéniségük magával hozta, — csatlakoztak a győzelmes nemzeti irányzathoz. A december tizennegyediki, Nagy László joghatóságát megtagadó deklaráció, a 28-iki szuronyos közgyűlés már mint egy embert találta Szatmármegye közönségét a nemzet jogainak védőtáborában. Senkitől meg nem siratott, mélyen eltemetett rendszer soha fel nem támadó halottad idéztük fel e nevezetes évforduló alkalmából a közönség emlékezetében. Szükség van néha az ilyen halottak invokálás ra is, a kiknek példájából nemzedékek okulhatnak, mit nem szabad tenniük, ha nem akarnak kiközösittetni a tisztességes hazafiak soraiból. A nemzeti eszme diadalán kívül a személyes uralom végleges bukását is jelzi nekünk, szatmármegyeieknek, november ha- todikának évfordulója. Hogy e bukás is végleges és soha többé semmiféle, bármily kiváló kvalitású egyén által fel nem támasztható, erre biztosítékot nyújt a vármegye közönségének egyre jobban fejlődő intelligens öntuda. Hisszük, hogy az uj rendszer alatt sem erőszakkal, sem csalafintasággal személyi uralmat teremteni, meghonosítani nem lehet s a közromlásra vezetet {.személyi kultusz helyébe minden vonalon a közügyek kultusza lép. , Az erdődvidéki akczió. (Saját tudósítónktól.) Az erdődi járás útügyének fejlesztése s a bükki tranzverzális út létesítése iránt megindult akciót. az érdekelt vidékek közönsége egyre élén- kebb érdeklődéssel karolja fel. Október hó 28-án lett ez ügyben megtartva a második nagy értekezlet Erdődön, mely az utügy érdekében készített emlékirattal ezúttal foglalkozott, azt véglegesen letárgyalta és foglalkozott az akczió mikénti előbbrevitelének kérdéseivel is. Az értekezletet jelentékeny számú érdeklődő jelenlétében Láng Ferenc erdődi esperes-plébános, a nagybizottság elnöke nyitotta meg s a megjelentek üdvözlése után felolvastatta a Kovács Dezső dr. bizottsági tag által megszerkesztettemlékiratot, melyet az értekezlet egyhangúlag elfogadott s megszerkesztéséért elkészítőjének köszönetét mondott. Szengschmidt Frigyes urad. főerdész azon ajánlata, hogy az emlékiratot kiegészítő vázlatrajzokat elkészíti, általános helyesléssel és köszönettel elfogadtatott. Határozatba ment egy igen nagyszámú tagokból álló küldöttség szervezése, amely az emlékiratot a vármegye főispánjának és alispánjának bemutatni, támogatásukat az ügy érdekében megnyerni s őket a kormány előtt tisztelgő küldöttség vezetésére felkérni fogja. Rébay Dezső urad. intéző általános helyesléssel fogadott beszédben fejtette ki azokat az okokat, a melyek szükségessé teszik, hogy úgy a Nagykárolyban, mint Budapesten tisztelgő küldöttségben mindenki tartsa kötelességének résztvenni. Indítványára elhatároztatott, hogy Nagykároly város közönsége kerestessék meg a küldöttségekben való minél nagyobb résztvételre, lévén ezen utügy Nagykároly városának is kiváló érdeke. Láng Ferenc elnök indítványára egyhangú határozatba ment az is, hogy Szilágyvármegye törvényhatósága is vonassék bele az akcióba s a két vármegye küldöttségei lehetőleg egyidejűleg tisztelegjenek a kormánynál. Az emlékirat szövege a következő: Emlékirat a Szamár és Szilágy vármegyéket a Bükkhegységen át összekötő útvonalnak létesítése ügyében. I. Szatmárvármegye erdődi járásának községei és törvényhatósági bizottságának tagjai folyó évi szeptember 15-én népes értekezletet tartottak Erdődön a Szatmár és Szilágy vármegyéket a Bükkhegységen át összekötő utvonatak létesítése és az erdődi közigazgatási járás útügyének megbeszélése és az évtizedes sérelmek orvoslása ügyében. Ez értekezlet egyhangú határozatából kapták, alantirottak a megbizást jelen emlékirat megszerkesztésére, czélul tűzetvén ki, úgy a magas kormány, mint Szatmár és Szilágy vármegyék vezetőségének figyelmét felhívni ezen nemcsak közvetlenül érdekelt két vármegyét, de az általános országos érdekeket is mélyen érintő kérdés megoldására. A múltak bűneinek részletes rekriminálása nélkül száraz tárgyilagossággal az alábbiakban kívánunk megfelelni az értekezlettől reánk rótt feladatnak. II. Az ügr állásának megismertetése céljából mindenek előtt a következőkben adjuk elő a jelenlegi helyzetet. A Szatmár és Szilágy vármegyék közt jelentőkén;- hosszúságban elvonuló Bükkhegy;ég és környéke egyike nemcsak ; ezen országrész, de bátran elmondhatjuk, az egész ország legelhanyagoltabb ’vidékeinek. Kultúrája semmi. Papján s korcsmárosán kívül mással éveken át nem érintkezik. Szánalom csak reá nézni is a kiéhezett emberekre, ha olykor-olykor jártabb .időkre vetődnek. Valóságos Kazár-föld ez — segítő akció nélkül! Aki utat ad e vidéknek, nemcsak kultarmissiót teljesít, de irgarmasságot is gyakorol, mert 1 enye- ret ad az éhezőnek. Áll ez különösen a ; Bükk szatmármegyei felére; mert mig Szil ágvvánnegye nagy anyagi áldozatok árán nemcsak Szilágy-Csehtöl a Bükk szilágvmegyei lejtőjén Als -Szopor irányában vonuló törvényhatósági utat létesítette, hanem abból kiágaz lag már is jelentékeny mennyiségű vicinális utakat épített be a B ' kibe is, addig Szatmárvármegye rendkívül hibás j utipolifikája e vidék érdekében anm ira nem tett semmit, hogy e vármegye kilenc közigazgatási járása közül az erdődi az egyetlen, amelynek ma sincs egy folyó méter köves útja sem. Pedig e 30,000 lelket számláló, 31 községből álló, 123,800 kát. hold területű járás szegénynépe is úgy fizeti a 10% útadót s viseli a közmunka terheit, mint a vármegye bármely vidéke; sőt nemcsak viseli és viselte a múltban e terhet, de megtette e járással a vármegye azt a csúfságot, hogy a járás területén létező s a vármegye tulajdonát képező lophágyi kőbányából a járás utaira szánt, a járás közmunkájával a járás utaira már kihordott követ ugyancsak ezen járás közmunkájával á megye más járásaiba hordatta. De a Bükk szilágymegyei részének helyzete is csak relative kedvezőbb a szatmári résznél; mert bár fokozatosan szaporodó, de apró vicinális utjai csak kelet és délfelé vezetnek, s a vidékünkről természetszerűleg nyugat (Budapest) felé irányuló forgalmat, mely majdnemkizárólag az erdő kihasználás által nyújtana a Bükk nyomorgó népének megélhetést, csak óriási kerülővel és any- nvira tökéletlenül képesek lebonyolítani, hogy voltaképpen ezen utaknak, mint nevük is vicinális, mai kihasználhatóságuk is csupán a szomszédos községek forgalmi körére terjed ki. Á mai állapotok szerint ugyanis a Bükk szatmármegyei részéről sehogy, a szilágymegyei, némely vicinális utak mentén fekvő részéről pedig csak a Bükk megkerülésével igen hosszú utón és igy is csak a szilágysági helyiérdekű vasúthoz lehetséges fát szállítani, ami annyira költséges és körülményes dolog, hogy dacára annak az aránylag csekály távolságnak, mely egyrészről Nagykároly, másrészről Szatmár városok és a Bükk rengetegei között van, a legközönségesebb használati cikk, a tűzifa ára a síksági erdők letárolása óta nemcsak horribilisán felemelkedett, de évek óta a két városban és erdőnélküli környékén a szó legszorosabb értelmében vett fainség uralkodik és akárhányszor előfordul, hogy a zord téli idő kellő közepén, éppen azok a szegényebb sorsuak, kiknek nincs módjukban nagy mennyiségben előre beszerezni a fűtőanyagot, napokon, sőt heteken át képtelenek tűzifához jutni. A Bükk népe pedig, amely járható utak mellett nemcsak szükséget nem szenvedne, de viszonylagos jólétet is szerezne, képles volna a fakitermelés és szállításból fenntartani magát, — a jelenlegi nyomorúságos helyzetben pusztulni hagyni kénytelen egyetlen kincsét — fáját; testileg lelkileg visszafejlődik, erkölcseiben egyre és egyre lazább, kora ősztül késő tavaszig emberfeletti módon küzd az éhenhalás fenyegető réme ellen. III. A vagyonossági és miveltségi statisztika adatait, melyek lulhosszadalmassá tennék előterjesztésünket ezúttal mellőzve, csupán a legfontosabb, mert minden fejlődési tényező konkrét állapotát leghívebben feltőntető népszaporodási statisztika adatait kívánjuk ezúttal ismertetni a következőkben : Szatmárvármegye járásonkint szaporodása 1869-től 1900-ig: A csengeri járás szaporodott — 25%-al. Az erdődi — — — — — 13Va%-al. A fehérgyarmati — — — — 17%-al. A mátészalkai — — — — 2lVí°/o-al. A nagybányai — — — — 167s%-al. A nagykárolyi — j— — — 24Yä%-al. A nagysomkuti — — — — 13%-al. A szatmári — — -1— — — 14%-al. A szinérváraljai — — — — 12%-al. Az átlagos szaprodási % tehát valamivel több, mint 17%. Ennél az erdődi járási szaporulat több mint 37a%-al alacsonyabb. Látszólag a nagysomkuti és a szinérváraljai járások szaporodásra mutat ennél kedvezőtlenebb eredményt; — de ez csak látszólagos, ami kitűnik abból, ha figyelembe vesszük az oláhságnak általában alacsony szaporodási százaléka mellett azt, hogy mig a lo'/n-al szaporodott nagysomkuti járás 851 á»" 'o- l a •, a i2° o-al szaporodott szinérváraljai járás 7-.’Wában oláh — addig az erdődi járás lakosságának csak 50" u-a tartozik a csekély sza- porasagu oláhsághoz, mivel szemben 32%-nyi magyarság-és 18 , n-n, i (szapora) svábság áll. Szilágyvármeg e szaporodási százaléka általában jóval alul van az országos átlagon, ameny- nyiben e vármegye népessége ugyancsak 1869-töl 1900-ig járásonként a következőleg szaporodott: A krasznai járás . . . lOVaVu-al, a szilágycsehi . . . 4"/o, a szilágysomlyói ... A' i°V,, a tasnádi ..............................91/ä°/u, a zilahi ........................7"», a zsibóí........................20/o. Lá tható ebből, hogy a szilágysági Biikköt magában foglaló szilágycsehi járás az utolsóelőtti a szaporodásban ; utána csak a méginkább forgalmon kívül eső zsibói járás következik. Ámde itt is figyelembe veendő, hogy mig a 4" ii-al szaporodott szilágycsehi járásnak 31%-a magyar és csak 69" n oláh, addig a 2°/o-al szaporodott zsibói jáaásban nem egészen 15%-nyi magyarság áll a több mint 85"/o-nyi oláhsággal szemben. Látható ezenkívül a számadatokból, hogy megfelelő közlekedési viszonyok teremtése magyar nemzeti szempontból is kiváló érdek volna a közvetlenül érdekelt erdődi éf, szilágycsehi járások egyes népére, ahol a magyarság fejlődése bizonyára hatalmas lépésekkel előrehaladna, ha a Bükk kapui megnyílnának a forgalom előtt. IV. Mfelőtt a segítés mértékére és módjaira áttérnénk, meg kell említenünk hogy : 1. ) a Szatmárvármegye közönsége által törvényhatósági utjai kiépítésére felvenni szándékolt 800,000 koronás kölcsön terhére csakis a szatmár- hegy—erdőd—krasznabélteki, alig néhány kilomé- ternri ut van tervezve az erdődi járást érdeklő- lég, — és hogy 2. ) szatmár—krassói törvényhatósági útból Ombodnál kiágazólag Hiripen át Páczafaluig terjedő ut földmunkálatai ínséges munkából elkészültek. V. A dunaföldvár—kőrösmezői nagy állami trans- versalis ut Szatmárvármegyét egész hosszában átszeli. Ez útvonal keresztül halad a vármegye legjelentékenyebb városain, Nagykárolyon és Szat- máron. Az erdődi járás és vele a Bükk déli része földrajzi fekvésénél fogva épp oly természetszerűleg gravitál Nagykároly felé, mint a hogy az északkeleti részek Szatmár felé gravitálnak. A két érdekszféra Nagyszokond vidékén érinti egymást. Ugyancsak Nagyszokondnál volna legalkalmasabb átkelési pont található a Bükkön Szilágyvármegye felé. Ezeket a tényeket vette fontolóra az emlékirat elején említett nagy értekezlet, amidőn a hosz- szas és beható vita után azt határozta, hogy : a) A nagykároly—szatmári állami útból a korparéti lejárónál elágazó és Szentmiklós, Esztró, Királydarócz, Géres, Szakasz, (itt csatlakozással a 800,000 koronás kölcsön terhére felvett szát- márhegy—erdőd—krasznabélteki úthoz) Nagyszokond ; b) a szatmár—krassói törvényhatósági útból Ombodnál elágazó Hirip, Ivácskó, Alsóhomoród. Páczafalu, Középhomoród, Felsöhomoród, Szoldo- bágy, Oláhmeddes, Oláhhodos, Nagyszokond ; c) az a) és b) alatti utak találkozási pontjától Nagyszokondtól, Lophágy, Bükktető (Szilágy- megye), Vadafalva, Illésfalva és innen a Szilágy- csehtől Alsószoporfelé haladó szilágyvármegyei törvényhatósági útba betorkoló útvonalakat; d) végül a krasznabéltek—dobra—nántü— alsószopori utat jelöli meg olyan útvonalak gyanánt, melyeknek kiépítését úgy a Bükk, mint Szatmár és Szilágyvármegyék, nemkülönben az ország általános érdekű szempontjából feltétlenül kívánatosnak és szükségesnek tartja és a mozgalmat ezen útvonalak létesítése érdekében az illetékes körök figyelmének nyomatékos felhívásával megindítja. Az értekezletet ezen útvonalak megállapításánál azok általános érdekű közgazdasági és stratégiai jelentőségén kívül különösen azon három szempont is irányította, hogy : 1) a tervbevett utak végpontjai nem holt pontok, hanem mindenütt élénk forgalmi helyek, (Nagykároly, Szatmár, Szilágycseh.) 2) hogy a Bükkön való átkelés által Szilágyvármegye legfélreesőbb szilágycsehi és zsibói járásai megnyittassanak a forgalom részére s ez ut a legrövidebben kötné össze Erdélyt Északmagyar- országgal; 3) az átkelés a Bükkön Lophágy irányában történjék, ahol a vármegyének útépítésre kitünően felhasználható kőbányája áll rendelkezésre.
