Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-02-03 / 5. szám

2-ik oldal SZ ATM ÁRV ÁRMEGYE. ■>. szám. Abszolutizmus. ii. Nagykároly, jan. 30. (—ő.) Mielőtt tovább haladnánk fej­tegetéseinkben, részint illusztrálásul, ré­szint felfogásunk helyességének alátá­masztásául emlékezzünk vissza röviden a 48 utáni abszolutizmusok markánsan jellemző vonásaira s a kisérő esemé­nyekre. 1849 február 26—27-én, a két na­pos kápolnai csatában Windischgrátz az osztrák fősereg élén megverte a ma­gyar hadsereget. Csata után, bár a ma­gyar hadsereg meglehetős rendben, alig zavarva vonult vissza, Windischgrátz nyitva képzelte maga előtt az utat Deb­recenbe s győzelemmámorában a „lá­zadó hordák teljes megsemmisítését“ | adta hírül Bécsnek. Az udvar felült s nem várva a további fejleményeket, már­cius 4-én proklamálta az oktrovált biro­dalmi alkotmányt, benne az „egységes és oszthatatlan ausztriai császárságot“, melynek Magyarország nemcsak a 48-as törvényeken alapuló alkotmányától, de ezeréves történeti jogaitól is teljesen meg­fosztott tartománya. A tavaszi hadjárat Windischgrützet is, az udvart is kijóza­nította diadalittasságából, a későbbi ese­mények nyilvánvalóvá tették, hogy Auszt­ria még ahoz sem elég erős, hogy a le­győzött Magyarországgal is ne kelljen számolnia s Világos után még talán a megszégyenítő orosz segítség miatti düh sem vitte volna rá az osztrák hatalmat a legszélsőbb abszolutizmusra, a nemzet jogának feltétlen elkonfiskálására, ha épen a koraszülött március 4-iki manifesz- tummal a császári tekintély tu Ion-túl exponálva nem lett volna. Ha a császár 1849 után a szélső ab­szolutizmus helyett a 47-es alapra lépve a konzervativekkel rekonstruáltatja a magyar rendi alkotmányt, a mely mun­kájában az %0-es évek reakciós Euró­pája teljes készséggel támogatta volna, hasonlíthatatlanul jobban megakadályoz­hatja Magyarországot fejlődésében s a 48-as alkotmánynak (bár a 67-iki reví­zióval lényegében megcsonkított) vissza­Veronában érdekes látványi nyújt a régi római amphiteatrum. Vezetőnk, a ki valamikor Magyarországban járt és megtud­ván, hogy magyarok vagyunk, nagyon megörült osztrák vonatkozású elbeszéléseinél sűrűn mon­dogatta : »disznó teremtette*! Maga a cirkusz 500 méter kerületű és 60.000 ember számára van benne ülőhely. Ugyancsak Veronában egy esküdtszéki tárgyalást is meghallgattunk (Corte di Assise). Egy fiatal legény volt vádolva azzal, hogy a mostohaannyát meggyilkolta. A teremben nagy közönség volt jelen és ünnepélyes csendben hallgatta a tárgyalást. A tárgyalás megnyitása után a Procura- tore Generale (főügyész) mindenekelőtt szép beszédet tartott, melylyel egy elhunyt fiskálist parentált el. (Mikor fogják nálunk ennyire megbecsülni a fiskálisokat?!) Milánóban, ha szépet akarunk látni, a temetőbe kell menni. Eltekintve a bejáratnál levő gyönyörű monumentális oszlopcsarnoktól, minden egyes sir egy-egy felséges mausoleum. S ezek a gyönyörű márványszobrok szinte megszólalnak. Valamennyi egy-egy márványba vésett allegória. A temető hátterében látható a Tempio Crematorio, a halottégető »templom*. Az elő­csarnokban és a folyosókon köröskörül díszes hamuvedrek vannak pompás síremlékekkel. Maga a halottégető hely négy kemencé­ből áll. A felügyelő sorra mutogatta a kemen­céket, melyek nyílásán benézve tisztán láttuk a holttest elhamvadását. Tulajdonképen nem is »hamvad el*, csak csonttá ég. két kilónyi csont marad belőle, melyet ideiglenesen egy dobozban helyeznek el. Komikusán hangzott, a mikor a felügyelő »magyarázta* tört német­séggel: »Hier eine Frau, 56 Jahre alt, 400 Kilo Holz, 40 Kilo Kohle, kostet 70 franc, Armen umsonst^. Sokkal vidámabb hely volt este a Teatro Olympia, afféle Varieté-szinház, melyben ope­retteket és bohózatokat adnak elő. Az előadás állításában, mint a hogy a Bachról elne­vezett korszak inaügurálásával tette. Bebizonyult e kor történetéből is, hogy a magyar nemzet szabadságjogai­nak sokkal érlelőbb melegágya az erő­ket tömörítő nyílt abszolutizmus, mint az osztó hatású, félig alkotmányos kor­szak, a milyen volt a pragmatica sanctió- tól Mária Terézia haláláig terjedő idő s mint a milyennek utólag bizonyult a 67 óta eltelt 38 év. A mindenkori magyar válságok meg­oldását különös előszeretettel hozzák a történetírók nyomatékos kapcsolatba a külpolitika eseményeivel — igy ment át a köztudatba az a, véleményünk szerint erősen túlzott nézet is, mintha a Bach- korszak bukását túlnyomóan az 59-iki háború okozta volna. Úgy véljük, nem tévedünk, ha e túl­becsült hatást oda redukáljuk, hogy az olasz háború nélkül talán egy-két évvel tovább tartott volna a teljes abszolutiz­mus korszaka Magyarországon, de majd­nem tiz évi fenállás után előbb-utóbb meg kellett törnie e rendszernek a nem­zet egészének passiv rezisztenciáján, min­den külpolitikai bonyodalom hiányzása esetén is. Egyszerű, kétségtelen s Bécsben ta­lán épen e miatt mai napig meg nem értett történet-bölcseleti igazság, hogy tartósan elnyomni nemzeteket csak nagy számbeli tulsulvlyal biró államok képe­J J- i sek; egyetlen kivételes eset az, ha az el­nyomó kultúrája magasan felette áll az elnyomotténak, a mivel ha az 50-es évek Ausztriája bizonyos joggal dicsekedhe­tett is, a mai Ausztria bizonyára nem dicsekedhetik. A Bach-rendszerü abszolutizmus csődje kioktatta a császárt arra, hogy hatalma sem a merőben nemzetietlen központosításhoz, sem ahoz nem ele­gendő, hogy Magyarországot a nemzet teljes mellőzésével, idegenek által kor- mányoztassa. Hogy e tanulságot valóban megszerezte Bécs, bizonyítják a 61-iki események. Az októberi diploma tervezésében a magyar konzervativek egy része is résztvett s bizonyosan nekik tulajdonit­21 órakor veszi kezdetét (az olaszok tudvalevő­leg déli 12 óra után 13-at számítanak s. i. t. 24-ig) a mi megfelel a mi 9 óránknak és tart éjfélig. A nézőtéren csupán földszinti kör- és zártszékek vannak, minden szék hátán egy le- bocsátható consolszerü kis asztalka, melyen kávét, teát, fagylaltot szolgálnak ki a pincérek az előadás közben is. Még szivarozni is vígan lehet. Éppen a Gésákat adták. Mimóza szemé- lyesitője »hercig* kis lány volt és szépen éne­kelt. Kapott is egy díszes koszorút, a melyet oly módon köszönt meg, hogy az első és má­sodik felvonás között elegáns estély-loilette- ben megjelent a színpadon és egy pár betétet énekelt. Az előadás különben nagyon kedélyes és patriárchális. A folyosókon és a téli kertben az elő­adások alatt és felvonás közökben olyanforma az élet mint nálunk a fővárosi mulatóban, csakhogy még fesztelenebb. Genuában is megnéztünk egy orfeumi előadást a Teatro Verdi-ben. Az egész színház föld alatt van, egy egész sor lépcsőn át egy pompás helyiségbe jutottunk, melynek beren­dezése olyan mint a fővárosi orfeumoké, csak­hogy elegánsabb és izlésesebbb. Nagyon meg­örültünk, a mikor ugyanott két magyar leány­nyal is találkoztünk, a kik a művész-társaság­nál voltak alkalmazva. Persze ők is örültek, bogy magyar ifjakkal találkozhattak. Itl a Riviérán meglehetősen kevés a ma­gyar ember, Mentonban alig 3—4 akad a ven­dégek közt. Monte-Carlóban már inkább akad. Örömmel fedeztem fel az olvasóteremben a Pesti Naplót és az Egyetértést és még na­gyobb örömmel olvastam belőle Nagy László megyefőnök csúfos kudarcának hírét. De elég is lesz már a csevegésből. Jerünk le a játékterembe, illetve termekbe (20 játék­asztal van, mindegyik mellett átlag 100—150 ember tolong) hátha ma jobban kedvez a sze­rencse, megkockáztatok ismét — 10 frankot. Dr. Fuchs Jenő. ható, hogy ez államirat a merev centra-,, lizáeiótól a federalizmus felé való jelen­tékeny elhajlást mutatott s igy; egy sui generis nemzetiesebb politika alapvető­jének készült. Igaz, hogy a februári pa- _* * tens ismét a rideg központosítás felé tendált, de viszont az októberi diploiíia- nál jobban kielégítette a parlamentáris követelményeket. Amaz az egyik, emez a másik oldalról jővén ekkép némi esz­mei összeköttetésbe a 48-adiki törvény- hozás alkotásaival. Nagyon hosszú időre kiható szeren­cséje Magyarországnak, hogy a 61-iki országgyűlés szétoszlatása utáni provi­zórium rövid ideig tartott. Mert ha to­vább tart, a bizonyosság határát elérő valószínűséggel lehet mondani, hogy a türelmetlen nemzet Deák Ferenc elle­nére is előbb-utóbb belement volna al­kotmányának akár a diploma, akár a pátens, akár valamely uj, de a 67-iki kiegyezés eredményénél jóval hátrább álló kombináció alapján való revíziójába. S akkor nemcsak szabadságjogai jelen­tékeny részét, de e jogokhoz való igé­nyiét is beláthatatlan időkre áldozatul kellett volna hoznia az uralkodójával való kibékülésnek. 1849-ben a modern abszolutizmus terén még újonc volt a császári hata­lom, nem csoda, ha elkövette a már­ciusi oktroyált alkotmánv kibocsátásá- nak végzetes politikai hibáját. 1861-ig már tanult s az a berendezés, melyet ugyan szerényen csak provizóriumnak nevezett, a 66-iki háború elmaradása ese­tén nagyon könnyen bevihette volna Magyarországot a föderált összbiroda- lomba. A Schmerling abszolutizmusa, be­vallottan ideiglenes jelleggel, a „kor vi­szonyaihoz alkalmazóban“ — (a hogy a bécsi lapok is hirdetik) — lebeg bizo­nyára az 1906-iki abszolutizmus terve­zőinek szeme előtt, mely berendezésnek módját, határait és tartalmát a végcél: az ortodox 67-es alap reintegrálása de­terminálja. Az adó- és újonc-szedés biztosításá­nak határán túl még a közhatóságok al­kotmányos jogait is kímélni, a személyi és társadalmi szabadságjogokat egyálta­lán nem érinteni: bizonyára ez lesz a bekövetkezendő abszolutizmusnak jel­szava. Nem lesz benne sem őszinteség, sem bátorság. Nem a leigázás, csak a kifá- rasztás lesz rendeltetése. Nem megy ro­hamra a nemzet hadállásai ellen, de meg­kerüli azokat. Keménye abban van, hogy épen mert kiméletességet szimulál, nem fogja maga ellen tömöríteni az egész nemzetet, — sőt bízvást várja és ez szá­mításának egyik főalapja — a nemzet bi­zonyos, bár csekély számú és fajsúlyú, de mindenre kapható részének támogatá­sát is. A béketárgyalások ne téveszszenek meg senkit. Nem hisszük, hogy a józan belátás már annyira felülkerekedett volna Bécsben, hogy a nemzet által elfogad­ható békét engedne kínálni. Lehet, hogy hetekig tartó huza-vona következik az abszolutizmus rémképének folytonos em­legetése mellett. Nem árt, ha töviről-he- gyire megismerkedünk ezzel a mumus­sal jó előre. Alig van kilátás arra, hogy valószínűsége kisebbedjék. A béke ellen. A hogy Maróthy Sándorról múlt számunkban irt cikkünkben előre jósol­tuk az első békehirecske hallatára megkezdte a haladópárti sajtó akna munkáját ellene a Magyar Nemzettől a Szatmármegyei Közlönyig az egész vonalon és pedig abban a modorban, a hogy előre jeleztük. Engedmény szerintők nem lesz semmi, s hacsak az ellenzék teljesen le nem szerel, szó sincs békéről, s ezt a békét a koalíciós sajtó csak elmagyarázni fogja nem­zeti vívmánynak. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom