Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-10-27 / 43. szám
43. szám. SZ A T M ÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. némi háborúskodás nélkül le nem folyik. Viszont a hatalomra jutott párt kezdetben rendesen kissé félszeg, tapasztalatlan, kivált a mi konkrét viszonyaink között, a midőn harmincöt esztendőn át minden politikai noviciusnak a függetlenségi párt kormányképtelenségéről szóló legenda volt első leckéje, miből önként következik, hogy a negyvennyolcas párt tagjai a gyakorlati politika tanával, eszközeivel, fegyvereivel megismerkedni teljesen feladatuk körén kívül állónak tekintették. Ez adja meg a jelenlegi átalakulási folyamatunknak érdekességét s az egyes kiemelkedőbb elhelyezkedési mozgalmak mikénti lefolyása, eredményeinek milyensége nemcsak annak mutatója, mekkora lépéssel haladt előre az uj szervezkedés, de annak is kifejezője, sejthetője, milyen tartamúnak ígérkezik az átmeneti állapot. Kettősen érdekes e folyamat vármegyénkben, a mely évtizedes letargiájából csodaszerüen felébredve, vezetőszerepet vitt a nemzeti ellenállás harcában, a mely az abszolutizmus dü- hösségének nem elvi deklarációkat, hanem kuruc cselekedeteket szegzett ellenébe. Az uj átalakulás titkos ellenségei, mert hiszen nyilván csak alig vannak, már gúnyos kárörömmel lesnek egy félév óta az uj rendszer hibáira, tévedéseire, szertelenségeire, a melyeket, ha nincsenek, kitalálva, ha kicsinyek, megnagyitva, mindenképen ravaszul kihasználva, reméltek volna szóhoz jutni a fórumon. Megnyugvással kell, hogy ellöltsön minden őszinte hívét a koalíciós kormányzatnak az az eredmény, a melyet az októberi közgyűlés választásai nyújtottak. Kifejezője ez az eredmény annak a bölcs mérséklettel párosult határozott nemzeti iránynak, a mely ma már a vármegye összességét áthatotta s a melynek folytonos erősbödése vajmi kevés kilátást nyújt a titkos halódópártiaknak apró játékaik folytatására. A közigazgatási bizottságban megüresedett öt hely betöltése volt a közgyűlés legfontosabb tárgya. Többször elmondottuk már véleményünket a közigazgatási bizottságról, melyet a vármegye autonómiája szempontjából inkább káros, mint hasznos intézménynek tartunk, mert hiszen megalkotásakor nyílt titok volt, hogy az akkori kormányzat a közgyűlés százainak hatásköréből egy szükkörü s az állami hatóságok bevonásával rendszerint kész engedelmességet tanúsító testület hatáskörébe kívánta átutalni a törvényhatóság legfontosabb ügyeit. Ezért van a közigazgatási bizottságról szóló törvény zavaros homályossága, melynek leple alatt úgyszólván észrevétlenül lehet a legsúlyosabb sérelmeket ejteni az önkormányzaton. Az intézményben rejlő eme hibákat csak ugv lehet ellensúlyozni, ha a közigazgatást bizottság személyei nyújtanak garanciát arra nézve, hogy az önkormányzat rovására netán Bíztam a cárnak segítségében, a mint már mondottam, de ez is hiábavalónak bizonyult, midőn néhány hónap múlva a török megizente neki a háborút. A másik rész megígérte a haza törvényes szabadságainak helyreállítását és az én öröklött birtokaimnak visszaadását, vagy cserébe ezek helyeit valami szabad fejedelemséget a birodalomban, mely utódaimra öröklési joggal szállana. Ha ezt az ajánlatot akárhogyan is elfogadom, előreláttam, hogy bár személyemet biztosították, de nem a becsületemet, mert el kellett volna mennem hazámból, le kellett volna mondanom arról a nemzetről, a mely annyiszor bizonyságát adta irántam való sze- retetének és bizalmának. A törvények megtartásának minden biztosítékát egyedül az annyiszor megszegett ki- rályi szó nyújtotta csak. A békének ez az alapja úgy tűnt fel előttem mint a jég, mely elolvad; és semmi mást nem remélhettem, csak a nemzet és a lakosok örökös szidalmait és átkait, hogyha magamnak biztosságát megszerezve, a nemzetnek józan ésszel előrelátható jövendő nyomorúságaiba beleegyezem. És ezért bátor lélekkel, stz emberi dicsőség utáni vágytól fellelkesitve majd arra határoztam el magam, hogy váramat védeni fogom addig, mig a moszkvai segítség megérkezik és szembeszállók a végső veszedelemmel, hogy ezenközben a megénekelt és a világi történetekben magasztalt hősöknek halálát találjam meg, majd meg azt tettem fel magamban, hogy a lovassághoz csatlakozom, hogy folytonosan változtatva állomásaimat, a tiszántúli pusztaságokon bolyongva nyugtalanítsam az ellenség hadseregét, a téli pihenéstől megfosszam őket s végre legyőzzem. De ezen tervemnek a nagymennyiségű hó állott ellen, a másiknak biztos kimenetelét a bizonytalan moszkvai segítség hiúsította meg. Szemem elé állították, hogy halálomnak és a keresett veszedelmeknek oka és célja csalhatatlanul úgy tűnik fel, hogy nem dicsőségből, hanem a jövő érvényesülni kívánó állami omnipotenciát nem elősegítik, hanem akadályozzák. E fontos szempontokat figyelembe véve, a vármegye közönsége élükön Károlyi István gróffal öt olyan uj taggal egészítette ki a közigazgatási bizottságot, akik az ellenállási harcban együntetüleg a legszélsőbb, de a mint már is beigazolódott, egyedül helyes és igaz álláspontot foglalták el s a kiknek működésétől bízvást remélheti a vármegye közönsége, hogy uj hatáskörükben minden erejükből a nemzeti eszme fejlesztésén, az autonómia védelmén fognak működni. ügy a vármegye közönségét, mint vezetőségét egyaránt kellemetlenül érintő sajnálatos tény az, hogy e választásnál Jékey Zsigmond tévedésből kibukott. Ugyanis a választó közönség ugv van értesülve, hogy Jékevnek mandátuma nem az idén, hanem csak jövőre jár le és Szuhányi Ödön az, a kinek helye ezúttal betöltendő. Kizárólag ebből eredt Jékey bukása, a mely tekintettel az ő bokros közéleti érdemeire, rendíthetetlen hazafiságára. általános sajnálatot kelt, de a mely tévedését a vármegye közönségének módjában lesz még ez év folyamán helyreütni, a mennyiben értesülésünk szerint Szuhányi Ödön közigazgatási bizottsági tagságáról lemond s az ekként megüresedő helyre a vármegye közönsége bizonyára egyhangúlag Jékeyt fogja megválasztani. A tisztviselői választások között is van egy nehány, a melynek eredményéhez kommentárt fűzni, belőlük tanulságokat levonni lehet. A csengeri főszolgabíró választás volt az, melynek előharcai ugyancsak nagy hullámokat vetettek a vármegyében.. Kerekes Zsigmond párthívei a legteljesebb joggal emelték ki jelöltjük alapos képzettségén, minden tekintetben való rálermetségén kívül különösen rendíthetetlen kuruc erényeit, a melyeknek a nemzeti ellenállás alatt kiváló példáit mutatta, — viszont Képessy László pártja a képzettség és reátermettség megfelelő foka mellett e jelölt másfélévtizedes vármegyei szolgálatát állította előtérbe. Közismertek a harc egyes fázisai, melyek még a választó közgyűlésbe is átnyúltak a kandidáló bizottság mikénti megalakításának kérdésénél. Feleslegesnek tartjuk ezeket rekapitulálni, csak annak a meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy a vármegye vezetősége az igazság útját találta meg akkor, a midőn lehetővé tette, hogy a két jelölt közötti döntést az arra egyedül hivatott közgyűlés tegye meg. Az aljegyzői karnak- fokozatos előlépése természetszerű jutalma volt munkásságuknak és hazafias érdemeiknek, — viszont valljuk be, ez volt a legkevesebb, a mit a vármegyének érettük tenni kellett. Reméljük rövidesen sor kerül rá, hogy többet is tehessen érettük. A Nagy László kormányzása által méltatlanul kiüldözött Komoróczy Ivánnak és az ugyanazon kormányzat által hosszu-hosszu időkön át igazságtalanul mellőzött Kozma Gerőnek feletti kétségbeesésemben követtem el, hogy ha hazámnak és a fejedelemségnek javáért nem törekszem magam fentartani. S igy nyilvánvalóvá lett, hogy ha megölnek vagy elfog- j nak, a nemzet ügyének és reményének vége szakad, mig ha számkivetésbe megyek, akkor kevéshbé, sőt még jobban megmarad a remény, mert utolsó leheletemig megőrzőm a nép sze- retetél, mely a nép szivében még élni fog irántam. Azonban mégis egyik elhatározást sem fogadtam el végérvényesen és mindent elkészíttettem a várnak serény megvédelmezésére, melyet a katonai szabályok tekintetbevételével rendeztem be és melyet fekvése is úgy megerősített, hogy bevehetetlennek lehetett mondani. De Te, óh végtelen jóság, nem sok idő elteltével megmutattad nekem a zsoltáriró versének igazságát: »Ha csak az Ur nem őrzi az államot, hiába vigyáznak azok, a kik azt őrzik«. Közeledett a télnek minden oldalról növekedő sanyaruságai közepette és a szükséges dolgoknak, de különösen a készpénznek a hiánya mellett, a szenátus tanácskozására előre meghatározott idő, mely tanácskozás végleges elhatározásától fügött, vájjon visszatérek-e a váramba, vagy pedig Lengyelországba megyek-e. Mindkét tanács (a magyarországi és erdélyi) előtt kifejtettem az ország állapotát, de ezekre a következő volt az egyetértő és min den határozatlanság nélküli válasz: nem áll sem az ő, sem az oldalam mellé állított rendeknek hatalmában, de nem is akarják, hogy fölmentsenek engem esküm alól, a melyet a rendeknek általános gyűlésében tettem le, s melyet a kötés zálogául elfogadtak; hanem inkább azt kívánják, hogy igyekezzem megtartani mindenféle uton-módon, hogy ők szívesen fogják követni az én sorsomat, mig fenmarad annak a reménye, hogy magukat, feleségüket és gyermekeiket táplálhatják és hogy irántam való hűségükből kifolyólag bármely országba is ki fognak vándorolni és ezért e tárgyban parancsaimat várják. árvaszéki ülnökké történt beválasztásuk által épenugv elégtételt szolgáltatott a vármegye, mint a hogy saját tévedését reparálta meg akkor, a midőn a tavaszi közgyűlésen mellőzött Gnlácsy Tibort első osztályú szolgabiróvá léptette elő. Végül nem mulaszthatjuk el örömmel üdvözölni Szintay Gábornak a vármegye aljegyzői karába történt beválasztását. E fiatal ember korát meghaladó erélyességgel szágult ellene az abszolút kormányzat kisértéseinek, megválasztása nemcsak hazafias érdemeinek elismerése, de annak is tanúsága, hogy a vármegye tudja jutalmazni a családi összeköttetéseken teljesen kivül állókat is. Mindent összevéve, az októberi közgyűlés eseményeiből a legjobb kilátást merítjük az uj korszak helyes alapokon való állandósulására, a nemzeti eszme jegyében való megerősítésére. Jogügyi és pénzügyi bizottsági ülés. Nagykároly város költségvetésének tárgyalása alkalmával Dr. Adler Adolf ügyvéd egy indítványt terjesztett elő, mely szerint tekintettel arra, hogy a város folyton növekedő szükségletei csakis a pótadó folytonos nagyarányú emelése utján elégíthetők ki, bízassák meg a jogügyi és a pénzügyi bizottság, hogy a városi tanács bevonásával tegye megfontolás tárgyává, mi módon lehetne a város jövedelmeit fokozni a pótadók emelése nélkül. A képviselőtestület az indítványt elfogadván, Debre- czeni István polgármester f. hó 19-én délutánra hívta össze a jogügyi és a pénzügyi bizottságot, valamint a városi tanácsot értekezletre. Számos terv merült fel, amelyek mindegyikét az értekezlet igen alaposan megvitatta. Azon terveket, amelyeknek tanulmánytár- gyává tételét a bizottság elhatározta, valamint az arra vonatkozó tárgyalásokat a következőkben ismertetjük: 1. A telepedési adó felemelése, azaz, hogy azok, akik a városba a jövőben települnek, az eddigi igen mérsékelt telepedési díjnál nagyobbat fizessenek a város pénztárába. Az értekezleten sokan a telepedési-dij felemelése ellen foglaltak állást, mert a telepedési dijat nemcsak, hogy nem helyes felemelni, de prémiumot kellene adni annak, aki a nagy pótadó dacára városunkba letelepszik. 2. Az ingatlan forgalmi illeték behozatala. Ezen illeték behozatala esetén az ingatlan átruházásoknál az eladó és vevő fél az államnak fizetendő kincstári birtokváltozási illetéken felül a városnak is fizetne 1/2—l°/0 illetéket az ingatlan értéke vagy vételára után. Az illeték behozatala az ingatlan forgalmát nem akadályozná és jelentékeny jövedelmet biztosítana a A többi dolgokra vonatkozólag pedig az a kötelességem, hogy személyemnek biztosítására törekedjem, s ne tegyem ki magam veszélyeknek, a veszély pedig utolérhet, ha váramba zárkózom be, mert bizony kétséges a moszkvai cár segítsége. Ezeken kivül sokat mondottak, melyek erre a dologra vonatkoztak, melyek utolsó eskümnek megújítását eredményezték, és hittel kellettt megígérnem, hogy soha semmikor nem fogok lemondani a fejedelemségről. Ezek voltak azok az okok, óh legszentebb Gondviselés, melyeket a Te irgalmad szemem elé állított, melyek azon erős elhatározást keltették bennem, hogy az országból eltávozzam, mielőtt a megkötött fegyverszünet határideje lejárna és az utamat vagy elzárnák előttem, vagy pedig háborúk okozta zavarok a kimenetelt nehezebbé tennék. Ezért azon ürügy alatt, de még inkább szükségből, hogy a nemsokára Lengyel- országba érkező moszkvai cárral tárgyaljak, a visszatérés reményét terjesztve Salánkból (Ugo- csa vármegyében), hirtelen udvaromnak egy részévei eltávoztam és az ország határáról Károlyinak levelet irtain, sokkal hosszasabban, mint talán kellett volna, mely levélben őt a katonai és politikai ügyek elintézésében távollétem alatt hatalommal ruháztam fel, fölfedtem előtte távozásomnak okait és többi összeköttetéseimet, a melyek az állam ügyeire, az erősségek bátor megvédésére és gondozására vonatkoztak. Mindezek 1711. év február hó elején történtek. És Te, óh legfőbb Jóság, ugyanazon az utón sokkal nagyobb számú szolga és udvar- nok kísérettel vezettél ki Magyaroi'szágból (1711. február 21-én), a melybe 1703-ban három szolgával bevittél, hogy a háborút megkezdjem.
