Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-02-03 / 5. szám
Nagykároly, 1906. február 3. 5. szám. IL évfolyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. >• MEGJELENIK IVE11STE 1ST SZOMBATON. Szerkesztésig és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 21. sz. a. Hivatalos órák : minden délután 2-tól—5-ig. —3- Telefon-szám: 9. ~sr— Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. Lapvezérlő-bizottság: Kovács Dezső dr., felelős szerkesztő. Cseh Lajos, N. Szabó Albert dr., Gózner Klek dr., Vetzák Kde dr. Laptulajdonos : a lapvezérlő-bizottság. Szerkesztő: Varjas Kndre. Előfizetési árak: Egész évre . 8 kor. Félévre ... 4 kor. Negyedévre.............................2 kor. Lelkészeknek, tanítóknak, jegyzőknek és a IX., X., XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek egész évi előfizetési összeg beküldése mellett S kor.-T- Kgyes szám ára 20 fillér. Sokan hitték az országban, hogy van magyar alkotmány. Bölcs ember műve volt, Deák Ferencé, a ki egymagában fölélesztette a régi görög Jogaimat, mikor még voltak ország bölcsei. Az országos bölcseség azonban nem terjed odáig, hogy belássa azt, hogy csak annyit ér a jog, a mennyi erő van azt érvényesíteni. A nemzetnek minden anyagi erejét pedig az ország bölcse, lekötötte az uralkodó kezébe. A nemzet anyagi erő nélkül marad: erkölcsi erejét pedig lenyűgözte az évtizedekig tartó párturalom, melyet nem tisztított meg soha a pártok váltakozása a hatalmon. Lassankint érdekszövetséggé lett ezen örökös párturalom. Annyira mentek, hogy végre nagyon is nagyot mentek; többet mint a mennyi jó volt nekik; az ütés nagysága^ felébresztette a nemzetet; ez lerázta őket elzsibbadt testéről; és az alkotmányosság álarcát viselő autokracia majd hanyatt -esett csodálkozásában a váratlan változáson. íme a gépnek hitt nemzet egyszerre lelket kapott, a gép mozgása azonnal megakadt s helyette a lélek sugárzott ki, magyar hegyen, magyar völgyön; a nemzet hozzá nyúlt a tilalom fájához; akarni mert valamit a mi természetes volt s a mihez törvényes joga is van, ha magyarul és nem osztrákul olvassuk az Írott törvénvt. TÁRCA. Egy ábrándozönak. Ne légy te álmok álmodója, Az álom oh mindig hazug. Ha látod, mint válik valóra, Akkor se higyj, nem lesz az úgy!... De hány szív enyhe nyugalmát Véré már fel a délibáb! Oázban élt s követte álmát És elnyelé — a pusztaság. Ne higyj, ha tündér szól belőle, — Ármányosak a szép szavak — S ha szárnyat ád, ne légy te dőre, Hisz Ikarusznak szárnya csak! Magasba visz, hogy mélybe rántson, Kábít, hogy élted rut legyen. Ne éldegélj hamis varázson, A földön járj, ez életen. Ne higyj, ha boldogságot igér, Ez tiszta szívnek bimbaja; Ne álmaidba’ járj a mennyér’, Magadba szállj s jő hajnala. S aztán indulj a nagy világba, Keress nyomort és bánatot, S nyomodba’, hogyha nő virága Vigasznak, — szívd ez illatot! Oh ez a boldogság szigetje, E búval, bajjal telt világ. Miből áll az alkotmányosság alapfogalma ? abból, hogy a nemzet kormányozza önmagát, többségének akarata szerint, felelős kormányok utján. Nálunk nem a nemzet kormányozta önmagát, hanem egy bizonyos számú bársonyszékben ülő ember kormányozta a nemzetet a király akarata szerint. A többség akarata egy ismeretlen fogalom volt; a többség állandóan azt akarta, a mit a kormány, a kormány pedig azt, a mit a király. A kormány felelőssége üres szó volt; mert a kormány azt cselekedte mindenben, a mit a király parancsolt, a király pedig természetesen nem felelős. Ilyen volt a magyar alkotmány; s ez az alkotmány van most összedülő félben. Sokan megpróbálták e sárból készült alapozásra ráépíteni valami erőset, igazit, magyart. Hiábavaló törekvés volt. Kevesen vannak már, a kik ezt nem látják, de még is vannak. Ezeknek kiábrándítására vállalkoznak egy év óta azok, kik az ország sorsát intézik oda fent. Bámulva látták ott azt a hallatlan tényt, hogy akad egy csomó magyar ember, a kik miniszterek lehettek volna s e helyett elvekről, programmról, nemzeti akaratról, a képviselőház többségének akaratáról beszéltek, és mert nem értetik» szeretet virraszt szivedbe, Nyomorból is fakad virág. Ne légy te álmok álmodója, E föld neked az otthonod, Az álom nem válik valóra, — .4 jószivűek boldogok ! . . . _____ Horváth Jenő. Ré szletek külföldi utamból. Monte-Carló, dec. 18. Itt ülök éppen a montecarlói »Casino des Entrangers« pompás olvasó- és irótermében s miután a roulette-játékhan a szerencse nem kedvezett, elhatároztam, hogy Ígéretemhez képest egy pár részletet közlök utazásomból Távol legyen tőlem, hogy útleírásokba bocsátkozzam. Végtére azt, aki még nem látta a Riviérát, a leírás úgysem elégíti ki. Ezt a gyönyörű vidéket, ennek természeti szépségeit lefesteni, leírni teljes lehetetlenség. Ezt látni keli. Csupán egyes benyomásokra fogok tehát kiterjeszkedni, mozaik-szerüen, minden rendszer nélkül. ........Nagyon kiváncsi voltam Velencére. Milyen l ehet az a város, mely a nászutazó fiatal "párokra oly nagy vonzerőt gyakorol. Amint a hajónk kikötött, az első olasz ember, a kivel találkoztunk — finánc volt. Elég udvariasan jártak el, mert csak azt kérdezték, van-e dohány vagy szivar a podgyá- szunkban és tagadó válaszunkra azonnal reányomták a »bollo di doganá«-t, a vámcédulát. A francia határon már több bajunk volt a finánccal. Hiába mondtam neki, hogy az olasz szivar olyan rossz, hogy nem érdemes fék meg szavukat, nem nyúltak kapzsi kézzel a hatalom után. Eddig a hatalom volt a cél, a többi semmi; most egyszerre a többi lett mindenné s a hatalom csak egy eszköz, egy teher, melynek elvállalása nem gyönyör, hanem terhes kötelesség. Az ilyen emberek számára nincs hatalom: mindössze csak szidalom van, hogy miképpen merészelnek mást akarni, mint magát a hatalmat a hatalom kedvéért. Úgy látszik, hogy annak a sárépületnek, melyet a proverbiális bölcsesség emelt és szépszinü malterrel húzott be kívülről, még aranyozást is pazarolva egyik másik részére... egészen össze kell dőlnie. Nem engedik meg gondos és becsületes kezeknek, hogy darabonként helyettesítsék igazi, erős épitménynyel a sár- téglákat; a sárház összedöntött falai alá akarnak előbb temetni sok becses kincset, a mit a gondos és becsületes kezek meg akartak volna menteni. De ezt sem engedik. Rombolás lesz tehát csak és építeni nem engednek. A rombolás kárt okoz, az építés áldozatba kerül; ezt is elfogja azonban viselni a nemzet; mert a nemzet élete túl éli azokat, kik e nemzeti életet korlátozni akarják. A nemzet hallhatatlan, s a leghatalmasabb ember halandó! Kossuth Ferenc. importálni, nem tágított, hanem végigvizsgálta a podgyászokat. Szerencsére nem találta meg azt a doboz szivart, a melyet hazulról hoztam. Velencének egyik nevezetességéről bölcsen hallgatnak a leírások. Az egész város egy fosztogató apparátus. Seholse láttam anyi koldust, kéregetőt mint ott. És mindegyiknek van valami jogcíme a kéregetésre. Ha beszállsz egy gondolába, ott terem egy öreg bácsi, a ki karodat megérintve segít heszállani, nyomban tartja a markát. A kiszállásnál ugyanez a művelet ismétlődik. A Szt. Márk-téren megállani kész veszedelem, valósággal lehúzzák az embert. Annyi a haszna, hogy megszabadulunk az otromba 5 és 10 centesimós patkóktól. Nagyon érdekes a velencei üveggyár. Murano szigetén fekszik. Mikor gondolánk kikötött kíváncsian néztünk körül, hol van hát az a hires üveghuta, a hol azokat a pompás velencei kristályárukat készítik. Bevezettek bennünket egy ódon tágas helyiségbe, melynek közepén óriási kemence van Semmi egyéb. Gépeknek, egyéb készülékek semmi nyoma. A kemencében 600 fokos tűz ég, a melyet erősen kiszárított fával gerjesztenek. A lángok alatt láthatók az üvegmatériával telt rengeteg üstök. A kemencének több nyílása van, mindegyik mellett egy-egy munkás dolgozik, a ki naponta 15—20 lira fizetést kap. De meg is érdemlik, mert mindegyik valóságos művész. Abban az irtózatos hőségben mesés gyorsasággal és ügyességgel készítik azokat a pompás üvegtárgyakat, a melyeket sehol másutt nem tudnak előállítani. Maga a »gyár« 400 év óta áll fenn ugyanazon berendezéssel. ^_lfeoti^CLáLi3.3^'V‘á-lsá-g'.
