Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-10-13 / 41. szám
Nagykároly, 1906 október 13. 41. szám. IL évfolyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. +•• MEGJELENIK IVE I IST D E INT SZOMBATON. • ■+ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 21. sz. a. Hivatalos órák : minden délután 2-től—5-ig. —Telefon-szám: 9. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. T A K, C A. Magamra hagyva. — Egy arcról leolvasva. — Kicsinyke szobánkba ülök búsan, szótlan... -Csend... csupán az óra ketyegése hallszik... Lelkemben: — tavaszfény őszi borongóban — Itthoniéted ezer boldog képe rajzik. A mikor napsugár, madárdal itt minden; Mikor rózsa nyílik minden zúgban-zigben, Szinte kérdem: — az az édes otthon-é ez?!... — Jere haza, jere, szép asszonyom, édes! Oly rideg, kietlen benne igy az élet. Nincs, aki küzdését csókkal édesítse. Ha törten, gyötörten megpihenni térek, A nyugtot, az édest, nem lelem most itt se. Kósza, űzött lélek: bolyongok tétova, Üres a ház, a kert, az udvar, a szoba. Szinte kérdem: — az az édes otthon-é ez?!... — Jere haza, jere, szép asszonyom, édes! Eltűnt belőle a derű is, a tiszta. Egy-egy bohó sugár ha be-be is téved, Megvillan és surran nagy csalódva vissza, Nem találva, legszebb rózsabokra, téged. Napsúgár, madárdal úgy elszokott innen; Rózsanyilás helyén oly árva most minden. Szinte kérdem : — az az édes otthon-é ez ?!... — Jere haza, jere, szép asszonyom, édes! v Az idő, az is oly csigalassan mászik. Alig bírja a regg beérni az estet. S lelkem az éjjeltől már előre fázik... Mindenem! szeretlek! szeretlek! szeretlek! Lapvezérlő-bizottság: Kovács Dezső dr., felelős szerkesztő. N. Szabó Albert dr., Vetzák Ede dr., Gózner Elek dr. Laptulajdonos: a lapvezérlő-bizottság:. Szerkesztő : Várj as Endre. Nem ülsz az ölemben : messze vagy már messze, Soká vagy távol, ha nem látlak egy percre, Szinte kérdem: — az az édes otthon é ez?!... — Jere haza, jere, szép asszonyom, édes ! SZARKA LAJOS. Kávéházban. — Franciából. — Előkelő, Ízléses berendezésű kávéház. Piros bársonydrapéria és függönyök. Csinos freskók. A pénztárosnő fiatal, csinos teremtés, akinek épen három diák udvarol. A kávéházban egyébiránt kevesen vannak. Egyik sarokban ül Maurice (38 éves) és Paul (21 éves). Maurice (sóhajt). Paul. Mi bajod? Már épen hat perce, hogy szavadat se vettem. Unatkozol? M. Mint rendesen. P. Akkor hát menjünk. M. Minek? Azt hiszed, ha elmegyünk, nem fogok már unatkozni? P. Sajnállak. M. Azt rosszul teszed, mert okosabban is eltölthetnéd idődet. P. Nagyon keserű vagy. M. Hja, édes barátom, húsz évi múlt után az ember csak megsavanyodik. P. Embere válogatja. M. Az igaz. Az egyik megsavanyodik, a másik elkeseredik, a harmadik elbutul, a negyedik ... P. Ugyan kérlek, hogyan beszélhetsz ilyeneket. Az én papám például idősebb, mint te vagy és mégis .. . M. Fiatalabb — azt akarod mondani. Hát abban igazad is van. De a te papád kivétel. A Előfizetési árak: Egész évre . 8 kor. Félévre ... 4 kor. Negyedévre .............................2 kor. Le lkészeknek, tanítóknak, jegyzőknek és a IX., X., XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek egész évi előfizetési összeg beküldése mellett 6 kor. •«**• •«?»• Egyes szám ára 20 fillér. •«?»• kormány újabban három gyermekmen- házat akar felállítani és a helyre nézve még határozott megállapodásra nem jutott. Arról is positiv tudomásunk van, hogy Ruffy Pál miniszteri tanácsos, az országos lelenc-ügy főfelügyelője, hajlandó Nagykárolyba leutazni és a men- ház felállítására nézve a törvényhatósággal tárgyalásokba bocsátkozni, sőt a közgyűlés 1903. évi határozathozatalának meghozatala után saját kezdeményezéséből azonnal hivatalosan is megkereste a vármegye alispánját, értesítést kérvén arról, hogy kezdhetne-e és mikor tárgyalásokat a törvényhatóság által kiküldött bizottsággal a menház felállítására vonatkozólag. E megkeresésre a válasz természetesen ma sincs megadva, Nagy László szándékosan nem válaszolt reá, nehogy a maga által indítványozott menház tényleg felállittassék. — Mikor aztán ő elhagyta az alispáni széket és az abszolút kormány kezdett garázdálkodni az országban, a gyermek menház felállításáról szó sem lehetett. Ma azonban, hogy az alkotmányos élet beköszöntött, és a nemzeti kormány az abszolutizmus pusztító rombolása következtében előállott törmeléket már eltakarította, újból fel lehet és kell vennünk az elejtett fonalat — még pedig oly időben, hogy a menház felállításához adandó államsegély első részlete esetleg te papád huszonkét éves korában megházaso- dott és elvette az unokahugomat, aki szép, kedves és okos lány volt és még ma is szép, kedves és okos asszony. Tudod, kis öcsém, ez a ritkaságok közé tartozik. P. Ritkaság, hogy az emberek megházasodnak ? M. Oh, nem úgy értettem. Ritkaság, hogy az emberek igy házasodnak. A te papád nem gondolkozott, nem törte sokáig a fejét — és megházasodott. Mi gondolkozunk, törjük a fejünket és nem házasodunk meg. S ha idejekorán meg nem házasodtunk, még többet gondolkozunk, még jobban törjük a fejünket s még kevésbbé házasodunk meg. Ha én idejekorán megházasodtam volna, akkor most talán otthon üldögélnék a kandalló mellett, vagy a Theatre Frangaisnak egy családias előadásán volnék jelen gyermekeimmel s nem ülnék veled itt a kávéházban, a mely alapjában véve egy igen kellemetlen helyiség ... Látod azt a három diákot amott ? Fiatalabbak nálad, de máris jobban értik az élet mesterségét, mint te, Paul. Épen úgy kezdtem én is, mint ők. Ha az ember egyszer aztán beleélte magát a léhaságokba, akkor fél a tiszta élettől, mint a hideg levegőtől, vagy a hideg víztől. Persze ha az ember egyszer már benneül a hideg vízben megint, akkor azt mondja, hogy enyje be jó, ejnye be egészséges. Érzi, hogy minden izma feszül, hogy uj élet járja át egész valóját, ámde nehéz az eltökélés. — Fiatal voltam, gazdag voltam, apátlanul, anyátlanul állottam e világban. Szerettem a fényt, pompát, a csillogást, az élvezeteket. Magával ragadott a könnyelmű élet folyama, a mely gyönyörű vidéken hömpölyög tovább. Az ember csak a partokat látja, a zöld hegyeket, a fák közül kikacérkodó fehér nyaralókat, a gyönyörű virágos partokat s nem gondol arra, hogy ezeken a virágos partokon túl ott zajong Deák Ferenc menház. (e) 1903. évben, midőn Deák Ferenc születésének századik évfordulóját ünnepeltük, Szatmárvármegye törvény- hatósági bizottsága egyhangúlag és óriási lelkesedéssel elhatározta, hogy a haza bölcse emlékének megerősítésére a megye székhelyén egy gyermek-menházat állít fel és azt Deák Ferenc menháznak nevezi el. 3 év múlt el azóta anélkül, hogy az eszme egy hajszálnyira is vitetett volna a megvalósulás stádiuma felé. Pedig az eszme megvalósítása nem látszik nehéznek, mert az 1901. 8. t.-c. 1. §-a szerint a vidéki állami gyermek-menhá- zak ott állitandók fel, a hol ezek életképes működését a helyi társadalom emberbaráti tevékenysége biztosítja. Szatmárvármegye e célra igen jelentékeny összeget ajánlott fel, a város pedig ingyen telket, ennek folytán az állam a legnagyobb valószínűség szerint hajlandó volna az eszme megvalósításához oly összeggel járulni, a mely lehetővé tenné a menház felállítását. Tekintettel arra, hogy a menház felállítását közegészségi szempontból a vármegyére nagyon fontosnak, a haza bölcse iránt érzett őszinte kegyelet szempontjából felette üdvösnek tartjuk, aggodalommal tölt el bennünket az a tudat, hogy több mint három év alatt az ügy érdekében semmi érdemleges lépés nem történt. A törvényhatósági bizottság határozatának végrehajtása körül elkövetett ezen példátlan hanyagság megérthető, ha tudjuk azt, hogy a vármegye a mozgalom élére Nagy László alispánt állította, a kinek közéleti tevékenysége nem alkotásban, hanem pusztító rombolásban jelentkezett és a ki jobban gyűlölte Nagykárolyt, a hol a menház felállítandó lett volna, semmint szerette a vármegye érdekeit, és a ki e mozgalom élére is csak azért állott, hogy egy más lelkiismeretes, agilis ember helyét elfoglalva, zsák utcába vezesse a mozgalmat és a menház felállítását lehetlenné tegye. Most, hogy szerencsésen megszabadultunk ettől a veszedelmes embertől, bízvást reméljük, hogy a Deák-menház ügye is mihamarabb a megvalósulás stádiumába jut és nemsokára egy nagyszabású emberbaráti intézmény fogja hirdetni a megye közönségének a haza bölcse emlékezete iránt érzett őszinte kegyeletét. Sürgősen össze kell tehát hívni a törvényhatósági bizottság által e tárgyban kiküldött bizottságot, hogy a tervezetet mielőbb elkészíthesse és a kivitel módozataira vonatkozó javaslataival együtt a közgyűlés elé terjeszthesse. A menház felállítása sikerülni fog. Tudomásunk van ugyanis arról, hogy a
