Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-10-06 / 40. szám

4-ik oldal. SZATMÁRV ÁRMEGY E. 40. szám. — Akarom! — volt erre és a még kö­vetkező tizenöt kérdésre az eltökélt válasz. Ezután megkezdődött az ünnepélyes szent­mise, mely alatt a kiválóan iskolázott énekkar előadta a Párvy Sándor püspök érseki himnu­szát, melyet Pogatschnigg Guidó zenésitett meg s azért adatott elő, mert éppen az nap volt a bibornok-érsek születésnapja. Az Egri Dalkör­ből és még 60 tagból álló vegyes kar előadta az »Oh dicsőült szép kincs« és a »Boldogasz- szony Anyánk« kezdetű régi magyar egyházi énekeket. A többi énekszámok Fiike d-moll miséjéből valók voltak. A fölszentelendő ezalatt egy rögtönzött kis mellékoltárnál mondott misét. Szent lecke után az uj püspök a főoltárhoz ment, annak lépcsőin arcra borult, mig a pontifikáló tábor­nok előimádkozta a minden szentek litániáját. Ennek végeztével dr. Boromisza az oltár lép­csőjére térdelt, vállaira nyitott evangéliumos könyvet helyeztek. A bibornok és a másik kél fölszentelt püspök ekkor kezeiket tévén a fejére, elmondták a nagy igéket: accipe Spiritum Sanctum! Mig elimádkozták a Veni Sancte Spiritust, a fölszentelendőnek fejét körülkötöt­ték fehér kendővel, mire a konzekráló bibor­nok keresztet jelölve, megkente olajjal és bal­zsammal a fölszentelendőnek fejét, kezeit és tengereit, átadta neki a gyűrűt, az evangéliu­mot és pásztorbotot, mire a három püspök megcsókolta az immár fölszenlell püspököt, mondván neki: — Pax tecum. Erre folytatták a szentmisét. Offertorium után az újon szentelt püspök két aranyozott kenyeret, két aranyozott hordócskában bort és óriási, gyönyörű művü gyertyát nyújtott át a bibornoknak és megcsókolta a kezét. Áldozás­kor a bibornok és az újon szentelt püspök egy ostyából és egy kehelyből vették magukhoz Krisztus testét és vérét. Mise végeztével az uj püspök kíséretével végigvonult a templom főhajóján és kiosztotta az első apostoli áldását. Majd visszatérve a főoltárra, ünnepélyes nagy áldást inlonált és osztott ki. Ezzel véget ért a felejthetlenül magasztos, szent szertartás és a főpásztorok az orgona zúgása mellett, az örvendező hívek ezreinek sorfala közt elhagyták a főszékesegyházat. A küldöttségek fogadása. Néhány percnyi pihenés után dr. Boro­misza Tibor az érseki rezidenciában a küldött­ségek tisztelgését fogadta. Köztük a szatmári egyházmegye papságáét, melyet Pemp Antal vezetett. A kalocsai székesfőkáptalant dr. Hoff­mann Károly és Boromisza István kanonokok képviselték. A szatmári püspökség patronátusa alá, de az egri egyházmegye területéhez tar­tozó plébániák részéről megjelentek: Újhelyi Lajos sarudi esperes, Mattyasovszky Kálmán tiszanánai és Csonlh Béla kiskörei plébánosok. Meg is írták mind a hárman a jó Gyöngyösi által kidolgozott tárgyból elbeszélő költemé­nyeiket, de a Kisfaludy Társaság pályázatára egyik sem küldte be, azonban mind a három kiadta; Petőfi az Életképekben, Tompa a Pesti Divatlapban, Arany a maga terjedelmesebb költeményét külön füzetben. A pályadijat pe­dig Szász Károlynak »Murány hölgye« cimü költeménye nyerte el, a ki azonban szerény­ből a Tompa, Petőfi és Arany művei miatt ezt a költeményét máig sem adta ki. Tompa és Petőfi költeményének a cime »Széchy Mária,« Aranyé »Murány ostroma « A három költőnek a külön költői sajátságait kellene akkor mél­tatnunk, ha előbb említett költeményeik szép- tani értékét akarnék latolgatni. Csak annyit jegyzünk meg róluk, hogy egyiknek a költe­ménye sem legsikerültebb alkotásai közül való. Tompa felfogása a legsötétebb. A történeti té­nyek hibás ismerete folytán Széchy Máriát egyenest esküszegőnek, hazaárulónak bélyegzi. Petőfi már könnyebben megbocsát a nőnek, hogy elfelejtette végét szerepének. »Merl csak szerep, s nem más az asszonyvitézség Elhagyom a csata terét a színpadot, A kardot, a páncélt nem nekünk késziték Szégyelem, hogy vele kezem kontárkodott. Fölveszlek szerelem eldobott rózsája, Asszonyok fegyvere, királyi pálcája.« Arany János költeményében a női lélek nőiességének diadalát akarja festeni. Széchy Máriában két ellentétes érzelem viv harcot: a haza iránti szeretet s a férfi iránti szerelem; természetesen az utóbbi lesz a győztes. Indo­kolása azonban széles lélektani elemzéseinek ellenére is gyöngébb, mint bármely más mű­vében. Az elbeszélő próza művelői közül szintén többen foglalkoztak nem ugyan a murányi ka­landdal, hanem inkább e kaland hősnőjével. Báró Kemény Zsigmond »Két boldog« cimü novellájában szerepelteti Széchy Máriát, mint Rozsályi Kún István feleségét és Kún Kocsárd A szatmári háziezred tisztikarát Schweriner Simon ezredes vezette a püspök elé. A fölszentelés alkalmából sok szívélyes üdvözlő sürgöny és irat érkezett a püspökhöz, így táviratot küldtek: Gróf Mailáth erdélyi püspök, gróf Zichy Gyula pécsi püspök, dr. Fischer-Colbrie Ágost kassai segédpüspök, Schmausz Endre nyugalmazott főispán, a római Germanico Hungaricum elöljárósága és növen­dékei, principe Buoncompagni, conte Enrico San Martino di Valperga, a szatmári székes­káptalan, a kalocsai Jézustársasági kollégium, a munkácsi egyháztanács, a budapesti tudo­mány-egyetem hittudományi kara, a nagykárolyi esperesi kerület, a nagykárolyi oltáregyesület stb. A díszebéd. Dr. Samassa József bibornok, Eger nagy­nevű érseke déli egy órakor nagy díszebédet adott vendégszerető rezidenciájában az újonnan fölszentelt püspök és vendégei tiszteletére. Ebéd alatt a szatmári ezred zenekara gyönyörköd­tette a vendégeket. A díszlakoma során az e napon éppen 79-ik életévébe lépő házigazda, előhaladolt ko­rát feledtető ifjúi hévvel a következő remek pohárköszöntőben üdvözölte az uj püspököt: A római zsidók vénjeinek Szent Pál apos­tolhoz első fogságakor intézett eme nagy je lentőségü szavai: »Rogamus a te audire, quae sentis, nam de hac secta notum est nobis, quia ubique ei contradicitur« a katholikus egyházra ma is alkalmazhatók. Egy oly intézetnek, mely a parttalanul áradozni vágyó vér zabolására szigorú morált, az öngamát istenileni szerető ész dagályának megalázására megfoghatlan misztériumokat hirdet, mindig voltak és lesznek ellenségei. S innen van, hogy egész élete nem egyéb, mint részint az őt megsemmisíteni vagy le- igázni kereső ellenségeinek, részint a refor- mátori viszketeg által izgatott, habár gyakran jószándéku. de többnyire balfogásu és egy- házjavitó terveikben még sohasem boldogult barátainak majd erőszakoskodásai, majd min­dennemű örvvel szépített kísérletei elleni örökös küzdelem. E küzdelemben Méltóságod eddig a hie­rarchiai rend alsóbb fokán férfiasait részt- vett; mától fogva, midőn az egyház fenséges szertartásai, megható imái, magasztos intel­mei közt, az apostolok utódául felavaüatván, az egyház főpapjainak sorába lép, a munka terhének, a küzdelem fáradalmainak súlya sokszorosabban nehezedik vállaira. Ön püspöktársaival ingatlan szilárdsággal védeni fogja az egyházat, ha dogmáit, jogait, fegyelmét, dölyfös okoskodás vagy nyílt erő­szak az ország nyugalmának veszélyére meg­támadná. tudván, hogy amint igaz volta dog­máiban áll, úgy ereje fegyelmében rejlik. Mi mindnyáján védelemmel tartozunk az örök elvek iránt, melyeket minden erőből kedvesét. A régi krónikások és a történeti mende-mondák alapján ő is meggyanúsítja Széchy Mária női méltóságát, bár másrészről kellő lélektani indokolással azt enyhíteni tudja. Jellemző Kemény alakitó művészetét illetőleg az a pár sor, a hogyan Széchy Máriát bemu­tatja. Szerinte a murányi Venus az ország leg­szebb könnyelműje, a könnyelműek legbájo- sabbja, a bájos nők leghősiebbje, a hőséivelmü amazonok legolvadékonyabb, legesengőbb Éva- leánya, ki a költők dalaiban örökké élni fog, mig a nálánál erényesebbek neve hamar ki­vénül emlékünkből. Mikszáth Kálmán »Kürthyné uborkái« cí­men a murányi eset előjátékáról W. az ubor­kába rejtett leveléről irt a maga módján egy ügyes humoros kis történeti rajzot. Szathmári Károly és Jósika Miklós ide vágó műveit nem sikerült kézhez kapnom, azért nem is szólha­tok felölök. A színművek közül Szigeti József és Jókai Mór vigjátékáról, valamint Kisfaludy drámájá­ról nincs sok mondani valónk. Az esetet nem annyira belső költői erővel örökítik meg, az ismert történeti források több-kevesebb változ­tatásával céljok inkább a színpadi hatás. A leg­jobb közülök Jókai »A murányi hölgy« cimü 3 felvonásos vigjátéka. Széchy Máriában a ka- tonásdit játszó asszonyt humoros felfogásban szerepelteti. Rendkívül sikerült alak a darab­ban Kriska, Mária mostoha anyja. A darab kedvre derítő komikuma voltakép az ő vállain nyugszik. A Széchy Máriáról szóló összes költői és prózai művek közül a legkiválóbb alkotás mindezideig Dóczy Lajos négyfelvonásos szín­műve. Felfogása lényegesen külömbözik az ed­digi feldolgozásoktól. Széchy Mária összes epi­kusainál, (talán az egy Gy.-t kivéve); valamint a többi színműíróknál is úgy szerepel, mint Murány egyedüli ura és az ottani csapatok ve­zetője. Testvéreiről, kik egyenrangú urai vol­tak a várnak s férjeik által domináltak az öz­igyeksziink fenntartani a szilárdság és igazság tényei által, mire egyébként a múlt emléke­zetéből és a jelen szükségnek érzetéből bá­torságot kell meríteni. S midőn ezt teszszük, lényegesen hozzá­járulunk azon társadalmi megújításhoz, mely­nek anyagszereit annyi kéz forgatja s melynek előérzete annyi szivet dobogtat, de melynek munkáját egyedül Isten vezeti és rendezi és ő leend egyedüli vége is. Ezen védelmi harcban — mert az egyház nem támad soha. - Ön megfogja őrizni azon modort, mely az egyház békés külde­tésével egyezik. Ön felülemelkedve minden félelmen, szilárd lesz a nélkül, hogy mérsé­kelt lenni megszűnnék. De amint egyrészt Krisztus ügyének ha kell vértanúja, de árulója nem lehet soha, úgy másrészt a haza jogai, igazai és szabad­ságának védelmében csak a leghűbb hazafiak első sorában foglalhat helyet. Midőn azon­ban a haza legjobb fiaival védi azt, ami a nemzet lelkiismeretében, szükségeiben, ösz­tönében és vágyaiban rejlik; nem szűnik meg hű főpapja lenni saját egyházának sem, mely­nek közreható munkássága, hazánk alapítá­sának és legdicsőbb történetének fényes nap­jaival válhatlanul összeforrt s melynek mun­kássága ma sem lehet fölösleges, midőn annyi kiáltó szükség vár kielégítést, annyi seb gyógyítást. Emelem poharamat Méltóságodra, kívánva, hogy a kegyes ég szentelje meg terhes hi­vatala hű kezelésére célzó szilárd szándékát s tegye malasztjával sikeressé termékenynyé főpásztori működését!« A bibornok-érsek nagy hatást keltő beszéde után Boromisza püspök emelkedett szólásra és meleg szavakban mondott benső köszönetét érsekének, hogy őt az apostolok utódjává fel­szentelte. Önmagát szentjánosbogárhoz hasonli- tóttá, melynek fénye elhalványul az olyan nagy gondolkodó és hitvédő püspök világossága mel­lett, mint a milyen Samassa érsek. Ha az ő példáját követheti életében, egykoron nyugod­tan fog számot adhatni püspöki működéséről. A mély közvetlenséggel elmondott beszéd feledhetlen hatást tett a jelenlevőkre. Ezután Pemp Antal, pápai prelátus, káp­talani helynök, a következő beszéddel tolmá­csolta a szatmári egyházmegye örömét és háláját: »Istennek szent templomában elimádkoz- tuk a »Te Deum«-ot, melylyel hálát adtunk a Mindenhatónak, hogy egyháza egy kidőlt osz­lopa helyett másikat állított. Hálát adtunk különösen mi szatmáriak, a; pásztor nélkül volt nyáj, az apa nélkül volt család, hogy az, akit az isteni gondviselés fő­pásztorunkul, atyánkul rendelt, ma az apostol­utódok közé felvétetett, püspökké szenteltetett. Ezennel pedig én, mint a szatmári egyház­megyének ez időszerint még kormányzója, úgy vegy fölött, csak Gy. tesz említést. A vár át­adása tehát, melyre Mária szerelemből hatá­rozza el magát, nem egyéb, mint a politikai meggyőződés és harci kedv meghajtása a sze­relem előtt. Drámai küzdelemre ez alapon nem igen marad tér sem Máriának, sem W.-nek. Á mint látják és megszeretik egymást, a főkér­dés el van döntve, s csak külső akadályok le­győzéséről van szó. Ez is aránylag könnyű do­log, midőn Máriában a vár urát és a fősereg parancsolóját látjuk. Itt a költői érzés maga is azt súgja, hogy hézagnak kell lennie s hogy e hézagot, ha drámai lefolyását képzeljük az ér­dekes történetnek, belső küzdelemnek kell ki­töltenie. A história kutatásai azonban e sejte­lemnek hatalmas istápot nyújtanak. Széchy Mária valódi története mind a hőst, mind az eseményt egészen más színben tüntetik fel, mint a hogy azokat a költők eddigi feldolgo­zásában ismertük s hozzátehetjük mindjárt, hogy úgy tüntetik fel alapjukban mindkettőt, mint a hogy azt előadásom elején elbeszéltem s a hogy a Dóczy színművében vannak bemutatva. Mint említettük, Mária voltaképen nem ur, ha­nem inkább elnyomott, előélete miatt gyanúsí­tott rab volt Muránybau, ahol tényleg sógorai gyakorolták a hatalmat. Ennélfogva a szerel­men kívül, melyet W. keltett benne, voltak igen nyomós és kényszerítő okai Murány vár politikai állása iránt külön terveket követni. De voltak a politikai hűségen kívül nagy és érdekes akadályok is, melyeken keresztül kel­lett magát küzdenie. A külső akadályokhoz a költő bátran hozzá képzelhetett, sőt hozzá kel­lett Mária egyéni története ismeretével kép­zelnie egy belső, nagy akadályt, melyet az ed­digi feldolgozók ignoráltak: s ez a Széchy Mária női hírnevén esett folt. Hogy rossz hír­neve volt a murányi amazonnak, annyira két­ségtelen, amennyire azt Gy.-től Arany Jánosig minden poétája szándékosan elhallgatta; sőt meg van e hírneve ma is, nemcsak egykorú gúnyiratok alapján, hanem látszólag az elis-

Next

/
Oldalképek
Tartalom