Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-10-06 / 40. szám
40. szám. SZ A TM ÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. októberi rendes közgyűlés utólagos jóvá- reményében történhetnek meg az intézkedések. Tudomásunk szerint vármegyei alispán, áthatva a nagy nemzeti ünnep történelmi jelentőségétől, saját hatáskörében megtett minden intézkedést arra nézve, hogy a nagy fejedelem zászlai alatt harcba szállott Szatmárvármegye, történelmi traditióihoz, ősi kuruc hiré- hez méltóan képviselve lehessen; f. hó 10-ére pedig Szatmárra e tárgyban szélesebb körű értekezletet hiv össze. Egyúttal közöljük az alispánnak a törvényhatósági bizottság tagjaihoz intézett következő felhívást: Mélyen tisztelt bizottsági tag úr! A felvidéki törvényhatóságok értekezlete II. Rákóczi fejedelem szentelt emlékű hamvainak örök nyugalomra télele alkalmával Kassán tartandó ünnepségen megállapított tervezetét valamint a m. kir. ministerelnök úr — nagy fejedelmünk és bujdosó társai hamvainak az ország fővárosában időzése alatt végbemenő ünnepélyességeken való részvételre szóló felhívását csak ma — tehát oly időben kaptam kézhez a mikor már a törvényben előirt 8 napi határidő rendkívüli közgyűlés összehívására nem volt betartható tekintettel arra, hogy a vármegye közönségének megállapodásai mint legkésőbbi határidőig f. hó 14-éig bejelentendők. Nehogy azonban ezen körülmény Szatmár vármegye méltó képviseletét és részvételét akadályozza, a midőn mellékelten közlöm mindkét fentebb érintett felhívást, azon tiszteletteljes kéréssel fordulok mélyen tisztelt bizottsági tag úrhoz, hogy akár a lovas bandériumok valamelyikében, vagy esetleg úgy a pesti mint a kassaiban, akár a gyalog küldöttségek valamelyikében, vagy mindkettőben résztvenni szíveskedjék s ebbeli szándékáról engem lehetőleg mielőbb értesíteni méltóztassék. A részletek megbeszélése céljából 10-ére Szatmárra, egy szélesebb körű értekezletét szándékozom ugyan összehívni, de az ünne- j pélyek tervezetét szükségesnek láttam a törvényhatóság nevében intézett kérelmem kisé- j rétében már előzőleg is közölni, hogy ahhoz • képest becses elhatározásáról jelzett értekezle- | ten már biztos tudomást szerezhettünk. Nem tartanám sem célra vezetőnek sem mélyen tisztelt bizottsági tag ur áldozatokra is kész ismert hazafiságához méltónak, ha csak legcsekélyebb vonatkozásban is hivatkoznám a ! tervezett nagy nemzeti ünnep történelmi jelen- j tőségére, sem arra a traditiókra, melyek e vár- megve közönségét s kiválóan annak nemességét a II. Rákóczi Ferenc szabadságharcához fűzik. — Határainkon belől fejlettek először csatasorba a kuruc hadak — határainkon belül végződött békekötéssel az annyi nemzeti büszkeséget ébresztett dicsőséges hadjárat. Ama nagy idők vészszel-terhes viszonyai közölt elfoglalt fényes szerepéhez, múltjához nem maradható következetlen e vármegye; a legteljesebb hittel megvagyok győződve arról, hogy mélyen tisztelt bizottsági tag ur részvételével teljes lelkesedéssel járul a nemzet nagy halottjai emlékéhez s vármegyénk tradi- tioihoz méltó képviseltetésünk és részvételünk fényének emeléséhez. Hazafias üdvözlettel : Nagykároly, 1906. október 5. ILOSYAY, — alispán. Ebben az ügyben a főispán a vármegye állandó választmányát e hó 9. napjának d. e. 11 órájára ülésre hívta össze. A nagykárolyt függetlenségi párt elnöki széke Papp Béla eltávozásával megüresedvén, a párttagok egyértelmüleg Schuszlerils Ferenc köztiszteletben álló polgártársunkat kívánják ezen elnöki tisztre megnyerni. A választás mindenképen szerencsés, mert Schusz- terits buzgó és tevékeny egyénisége biztosítékot ad arra, hogy a múltak mulasztásai az ő elnöksége alatt pótolva lesznek. A jövőben a függetlenségi pártnak úgy a városban, mint a vidéken szervezve kell lenni; állandóan pontos névjegyzéket kell vezetni tagjairól, bizalmi férfiainak kell lennie minden községben; időnként pártgyülések, hazafias ünnepélyek utján össze kell hozni a kerület függetlenségi párti választóit — általában szakítani kell az eddigi rendszerrel, mely csak képviselőválasztások idején tudott életet galvanizálni a pártba. A függetlenségi pártnak állandóan élénk életet kell élnie, agilációját nem szabad lankadni hagyni egy pillanatra sem. mert jól jegyezzük meg, nem tudjuk egy pillanatra sem, mit hoz a jövő? Püspökünk fölszentelése. Egyházmegyénk uj főpásztorát nagy egyházi ünnepségek közt szentelte püspökké Eger nagynevű bíboros-érseke, Samassa József, szeptember 30-án. Van már püspökünk! Köszöntjük őt hó- dolatos tisztelettel és reméljük, hogy atyai gondját kiterjeszti mireánk is és szivébe fogad bennünket, akik bölcs vezetése alatt bizonyára lelkesebb buzgósággal dolgozunk az egyház, a haza és városunk érdekében. A midőn ily reményben köszöntjük őt és munkásságára Isten bőséges áldását kérjük — az alábbiakban adjuk a fölszentelési ünnep lefolyását. A püspök Egerbe érkezése. Dr. Boromisza szombaton utazott el Budapestről Egerbe. A füzesabonyi állomáson a falon cirkáló őröket elfogatta és börtönbe vitette; hasonlókép járt el a távollevő lilésházy- nak embereivel is. Ezután a hóhérbástya felé ment két pisztolvlyal a kezében, hogy a kötélhágcsót lebocsássa . . . Mikor W. kisebb csapata egyenkint már mind följutott a kölélhágcsón, W. kinyittatta a vár kapuit. Trombitaszó, dobpergés közölt »éljen a király« kiáltással vonult be reggel felé a fősereg. S mikorra a felkelő nap e várhegyre ve- \ tette első sugarait. Murány W.-é voll. Pénteken történők Murány megvétele 1644. aug. hó 5-én s a rá következő vasárnap tartotta meg esküvőjét a regény két hőse: W. F., és Széchy Mária. íme, ez a murányi regény költői színezés nélkül való rövid tényálladéka a történelem adatait szerint. II. A nagy praktikának csakhamar hire terjedt az egész országban. A közbeszéd nagyítva, túlozva, elferdítve, rokon és ellenszenvek szerint kiszínezve adta elő a murányi kalandot. A hazai és külföldi krónikások, történészek a költészet és való sajátszerü vegyülékével adták elő az eseményt. Szóval a meseszövő szellem már kezdettől fogva szívesen foglalkozott a murányi regénynyel és az a mondakör, mely a történeti igazságtól egész függetlenül alakult, szembeszökő bizonyítéka a nagy feltűnésnek, melyet Széchy Mária hőstette országszerte keltett. A mondakörnek középpontja pedig mindig az imponáló asszony volt és maradt modern költőinknél is. Bátran elmondhatjuk, hogy egyetlen magyar asszonyt sem ért még az a dicsőség, hogy annyi külömböző természetű, hajlamú és tehetségű költő foglalkozzék vele. Már életében megtalálta a maga dalnokát, s azóta mindig a múzsák kegyeltje maradt. Legjobb költőinket vonzotta e legendaszerű nő. Az elbeszélő és drámai költészet legkiválóbb képviselői próbálkoztak költőileg megalkotni alakját. Mióta Gyöngyösi megénekelte s a Kisfaludy-l'ársaság egy róla szóló költői elbeszélésre pályázatot hirdetett, elegen foglalkoztak vele költészetben, prózában egyaránt. Elbeszélő költeményeket írtak róla: Gyöngyösi, Tompa. Petőfi, Arany és Szász Károly. Komoly tárgyú színműben Kisfaludy Károly és Dóczy Lajos dicsőíti, vígjátékban pedig Szigeti József és Jókai Mór szerepelteti a murányi Venust. Regényt vagy novellát Írtak róla: Jósika Miklós és Kemény Zsigmond bárók, Mikszáth Kálmán és P. Szathmáry Károly, ezek a róla szóló nevezetesebb költői művek, nem is említve V. és B. azt a számtalan apró költeményt, mely Verseghy tői kezdve Czuczoron át egész Dal- mady Győzőig a murányi heroinát dicsőíti. Mint történeti egyéniséggel pedig Acsády Ignác jeles munkája foglalkozik bővebben. Sőt nemcsak a magyar irodalom, hanem a külföldi, különösen a német irodalom is többször foglalkozik a murányi regénynyel. Mellőzve a német historikusokat, csak a főbb költői műveket emlitem. Egon Károly Ebert egy novellát irt róla »Eine Magyarenfrau« címmel, Bronikowsky Sándor pedig egy nagy regényt, cime: »das Verlobungsfest zu Murány.« Egy harmadik munkának a cime: »Vesselenyi’s Brautfahrt.« Legújabban pedig az »Obentrant«-féle ifjúsági könyvtár harmadik füzete »Maria Széchy« cimü elbeszélést közöl. Utoljára emlitem, a mit talán legelőször kellett volna, Jean de Laboureur francia Írónak »Histoire du Comte et de la Comtesse« cimü elbeszélését. A francia iró magától Wesselényitől hallotta a történetet, és igy az ő francia nyelven irt részletes és hiteles elbeszélése máig is az első legmegbízhatóbb forrásunk a murányi kalandot illetőleg. Az elsorolt költői és prózai műveknek tüzetesebb ismertetése, behatóbb méltatása és taglalása nem tartozhatik egy előadás szükebb keretébe. Azért csak általánosságban fogjuk szatmári küldöttség üdvözölte a püspököt és elkísérte Egerbe, ahová délután érkeztek meg. A püspök az érseki rezidenciában szállott meg, ahol este a szatmári háziezred zenekara szerenádot adott a püspök és a 79-ik születésnapját ünneplő bibornok-érsek, dr. Samassa József tiszteletére. A püspökszenlelés. Ragyogó egyházi ünnepség keretében, óriási közönség jelenlétében ment végbe szeptember 30-án dr. Boromisza Tibornak püspökké szentelése a hatalmas egri főszékesegyházban. Pont kilenc órakor megkondult a dóm nagyharangja, jelezve, hogy a bibornok-érsek és az uj püspök kíséretükkel a templomba érkeznek. A menet a sekrestyén át vonult be hosszú sorban. Samassa József bibornok-érsek áldást osztott a szentélyben helyet foglaló előkelő közönségre, mig a kóruson az Ecce sacerdos magnust adta elő az énekkar. Boromisza püspököt jobbról-balról dr. Párvy Sándor besztercebányai megyés, dr. Szmrecsányi Lajos egri fölszentelt püspökök kisérték a főoltár jobboldalán elhelyezett püspöki székéhez. A bibor- nok trónja az evangélium oldalán volt fölállítva. A közönség soraiban ott voltak: Boromisza Tivadar ügyvéd, özv. Guggenberg Miklósné, az uj püspök testvérei; Bolváry Illés, a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetének főtitkára és dr. Káló Miklós aljárásbiró, unokaöcscsei, az utóbbi a feleségével, Werner Leona az uj püspök unokahuga; továbbá a szatmári papság nagy számmal, Pemp Antal pápai prelátus káptalani helynök vezetésével; a szatmári háziezred tisztikara lovag Schwertner Simon ezredessel az élén, Hoffmann Károly és Boromisza István kalocsai kanonokok, az egri főszékes- káptalan tagjai, Szederkényi Nándor főispán, Samassa János országgyűlési képviselő, Janko- vich Dezső polgármester, stb. Az egri katbolikus legényegyesület, iparoskor és polgári dalárda zászlóik alatt jelentek meg a főszekesegyházban. Ezalatt a bibornok-érsek miseruhát öltött s trónjáról a főoltárhoz ment; leült a számára elkészített székre, mire a fölszentelendő püspök a manuduktorok kíséretében szintén a főoltárhoz lépett. Samassa bibornok ünnepélyesen megkérdezte a fölszentelendőtői, hogy megvan-e a pápai mandátum, a megerősítés és a fölszentelésre az engedély? Ezt az okiratot Ridárcsik Imre érseki titkár felolvasván, Boromisza püspök a bibornok elé térdelt és elmondotta a szokásos esküt. Erre az előirt kérdések következtek: — Akarod-e azokra, amiket az írásból ismersz, tanítani a népedet, melynek számára felszentelünk ? — Akarom! — felelte szilárdan dr. Boromisza. — Akarod-e erkölcseidet minden rossztól megóvni és amennyire teheted, Isten segítségével minden jóra fordítani ? jellemezni a főbbeket is, különösen a költői felfogás és alapeszme szempontjából. Az első, aki a murányi eseménynyel foglalkozik, Gyöngyösi István, a régi magyar irodalom Petőfije, !— legalább hatásra és népszerűségre nézve, kinek »Márssal társalkodó murányi Venus« cimü költői krónikája képezi épen a legnevezetesebb, bár nem a legjobb alkotását. A költői érdeken kívül két nagy érdeme van a Gyöngyösi művének. Az egyik érdeme abban rejlik, hogy a francia iró elbeszélésével együtt a leghitelesebb történeti forrásul szolgál a murányi regénynek, A másik érdem, hogy ő adta, — bár öntudatlanul — Széchy Máriának a »murányi Venus« hangzatos elnevezést, ön- tudatlanul, — mondom, — mert ő maga a Venus szónak csak symbolikus jelentést akart adni; Venus nála a szerelmet jelenti, valamint Mars a vitézséget példázza. A murányi Venus elnevezés azonban már annyira átment a köztudatba, hogy egészen egy külön fogalmat alkot, és már nem is lehet, de nincs is okunk azt onnan kitörülni. A mi már most magának a költeménynek a költői értékét illeti, sokat beszélhetnénk annak fogyatkozásairól, szerkesztés és jellemzésbeli hibáiról, viszont kiemelhetnénk nyelvi és verselési könnyedségét, költői fordulatosságát, szólásmódjait és hasonlatait, de mindezek nagyon eltérítenének tárgyunktól. Csak azt jegyezzük meg röviden, hogy Gy. költeményének alapeszméje úgy nagyjában a szerelem mindenhatósága körül forog, a költemény nem egyéb, mint két szerelmes szív története. Gy. munkájának nagy népszerűségét semmi sem igazolja jobban, minthogy száz év alatt körülbelül 20 kiadást ért, a mi tekintve a régi irodalmi állapotokat, szinte hallatlan siker. A Iíisfaludy-Társaság 1847—48-ra költői pályázatra Széchy Máriát tűzte ki. Arany. Petőfi, Tompa kiket már akkor a népies költők triászául emlegettek, megegyeztek, hogy e tárgy- gyal ők is versenyeznek, de nem pályáznak.
