Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-09-29 / 39. szám
39. szám. SZ ATM ÁR VÁRMEGYE. 3-ik oldal. mederbe terelték s napról-napra élén- I kebb a meggyőződés a mátészalkai kerület lakosságában a felől, hogy a mint évszázadokon át volt a múltban, úgy a jelenben és a jövőben is Nagykároly a nyirí járás természetes központja s minden ezzel ellenkező törekvésnek, mint természetellenesnek és jogosulatlannak, előbb-utóbb hajótörést kell szenvedni. A mátészalkai járás közönsége ezen meggyőződéstől áthatva, a nagykárolyi törvényszék visszaállítása iránti mozgalmat lelkesen felkarolta s ez ügyben e hó 23-án népes értekezletet tartott Mátészalkán. Az értekezlet lefolyásáról kiküldött tudósitónk következőkben számol be: Népes értekezletet tartott a mátészalkai járás közönsége f. hó 23-án Mátészalkán a Hungária szálló nagytermében a nagykárolyi kir. törvényszék visszaállítása tárgyába. Az értekezleten városunkból is többen megjelentek. Jelen vol- voltak a többek között: Kincses István, Teniszig Gyula, dr. Fuchs Jenő, Béress Gyula, Kovács József, Csizmadia József, Horváth György, Halmi Kulin Sándor, Veress Gábor, Fehér István, Deb- reczeni István, dr. Kovács Dezső, N. Szabó Antal, Csipkés András, Snébli János stb. stb. Az értekezlet Kincses István mátészalkai ref. lelkész nyitotta meg. Mint az előkészítő bizottság megbízásából elnöke az értekezletnek, üdvözli a szép számban összegyűlt érdeklődőket. Ismerteti az értekezlet célját, mely a nagykárolyi törvényszék visszaállítása megindult mozgalom erkölcsi támogatása. Meg van győződve a felől, bogy e mozgalmat, mint különben is a járás érdekében levőt a mátészalkaiak egyhangúlag lelkesen támogatják. Az értekezletet megnyitottnak jelentvén ki, a jegyzőkönyv vezetésére dr. Fuchs Jenőt, az ügy állásának ismertetésére pedig dr. Kovács Dezsőt kéri fel, ki e felhívás folytán behatóan ismertette a tényállást. A célja a mozgalomnak, hogy a törvényszék, amely 1776-ban elvétetett Nagykárolytól, visszaállíttassák. Ez nagy hátrány és méltánytalanság volt nem csak a nagykárolyiak, hanem a mátészalkaiak szempontjából is. Ezt tudva irt lel a megyegyülés ezelőtt két évvel az országgyűléshez a nagykárolyi törvényszék visszaállítása iránt. Ezután felsorolja az érveket, a melyek a kérelem jogosságát bizonyítják. A nagykárolyi törvényszék a szatmári és a nagyváradi közt foglalna helyet. Ennek a két törvényszéknek ugyanis óriási nagy a területe és a kettő majdnem egy millió lakossal bir, úgy, hogy helyes adminisztrációjuk majdnem lehetetlen. Az uj polgári perrendtartás behozatala után, a mikor szóbeli lesz minden tárgyalás, nagy költség és alkalmatlansággal fog járni a tárgyalásra való bemenetel az olyan nagy messzeségben fekvő törvényszékhez, mint a milyenek a nagyváradi és szatmári terület körük jelentékeny részére. Mátészalkának természetszerű gravitációja Nagykároly felé irányul. De ezenkívül is nagy előny a mátészalkaiakra, ha ugyanott kapják törvényszéki székhelyüket, a hol közigazgatási központjuk és gazdasági piacuk van. A kölcsönös támogatás elvénél fogva kell egymás segítségére lennünk. A nagykárolyiak is támogatták a szatmár—mátészalkai vasul kérdésében a szalkaiakat, holott ez Nagykárolyra rendkívül hátrányos lesz. A nagy károlyi törvényszékkel összeköttetésben különben a nagykárolyiak is kész örömmel támogatni hajlandók Nagykároly — Mátészalka—Vásárosnamény közötti kövesut és az interurbán telefon összeköttetés létesítését. Egyetértésben lévén az erő, kéri a mátészalkaiak támogatását. N. Szabó Antal szólalt fel ezután, különösen kiemelve, hogy ő mint Mátészalka vidéki birtokos ugyanazokkal az érdekekkel bir, mint a mátészalkaiak, ü is egyesülésre hívja fel az értekezletet. Ébredjenek fel — úgymond - a mátészalkaiak régen tartó álmokból és vegyék észre, a mi már régen tisztán áll, hogy Mátészalkát minden érdek Nagykárolyhoz köti. Kéri a határozati javaslat elfogadását, annyival is inkább, mert ez a mátészalkaiak jól megfontolt érdeke is. Puskás Lajos rövid s az erkölcsi támogatás melletti felszólalása után ismét N. Szabó Antal beszél. A két vidék egyesítése ad majd politikai és gazdasági erőt, már pedig csak ezekkel lehet haladni. Csak erkölcsi támogatást kérünk, mi testvéri szeretettel jöttünk a mátészalkaiakhoz és másodsorban viszonozni kívánjuk támogatásukat. Ezután dr. Fuchs Jenő felolvasta a következő határozati javaslatot: »A mátészalkai! járás közönségének értekezlete egyhangúlag kimondja azon mozgalomhoz való csatlakozását, mely Nagykárolyban kir. törvényszék felállítása, illetve a nagykárolyi kir. törvényszék visszaállítása iránt megindult és a mely mozgalom Szatmárvármegye törvényhatósági bizottságának e tárgyban hozott hasonló szellemű határozatával lett kezdeményezve. Kéri az értekezlet a m. kir. kormányt, hogy a nagykárolyi kir. törvényszék visszaállítása iránt a törvényhatósághoz törvényjavaslatot beterjeszteni kegyeskedjék. Kimondja továbbá az értekezlet, hogy Mátészalkának Nagykároly városával leendő szorosabb összeköttetése céljából a Nagyká- rol)r — mátészalka— vásárosnaményi kőut kiépítése és Mátészalkának Nagykároly utján az interurbán telefon hálózatba való felvétele iránt a szükséges lépéseket a törvényszéki mozgalommal kapcsolatban folyamatba teszi és Nagykároly város közönségétől elvárja, hogy a mátészalkai járás közönségét ezen közös érdeke előmozdításában hathatósan támogatni fogja.« Kincses István elnök a kérdést döntés alá bocsátván a közönség zajos helyeslése közt a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadottnak jelenti ki. Ezután az értekezlet az igazságügyminisztert következő távirattal üdvözölte : »Polónyi Géza igazságügy miniszter ur ő excellenciájának — Budapest. A nagykárolyi törvényszék visszaállítása tárgyában a mátészalkai járás közönsége által mai napon megtartott értekezlet hazafias - tisztelettel üdvözli Nagyméltóságodat és működéséhez áldást kíván. Szabó Antal megköszöni az értekezlet érdeklődését, felszólítja a mátészalkaiakat, hogy az annak idején szervezendő monstre küldöttséghez minél számosabban csatlakozzanak. Kincses István elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére Taussig Gyulát és Kovács Józsefet kéri fel és az értekezletet berekeszti. Az értekezlet lelkes hangulatban, az elnök éltetésével oszlott szét. A vármegye 1907. évi költségelőirányzata. Állandó választmányi ülés. (Saját tudósitónktól.) Szatmárvármegye állandó választmánya e hó 24-én Dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt tartott ülésén vette tárgyalás alá a yármegye jövő évi költségelőirányzatát. Az állandó választmány beható vita után a költségvetést úgy általánosságban, mint részleteiben letárgyalta. Nagyobb vita egyedül a főorvosi állás tekintetében keletkezett. Ilosoay Aladár a mellett érvelt, hogy a két főorvosi állás egyike mindenesetre beszüntetendő, mert a közegészségügyi szolgálat centralizált kérdést követel. N. Szabó Antal a két főorvosi állás fentartása mellett harcolt több rendbeli felszólalásban Az állandó választmány végezetül Péchy István főjegyző által szerkesztett következő határozati javaslatot fogadta el egyhangúlag és terjeszti az októberi rendes közgyűlés elé: O»/ Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! A vármegye alispánja által folyó évi szeptember hó 24-én tartott ülésünknek bemutatott 1907. évi költségelőirányzatot az 1886. évi 21. t.-c. 17. §-a értelmében letárgyalván és annak 15 napi közszemlére való kitétele iránt intézkedvén ezen költségelőirányzatot a következő véleményes jelentésünkkel terjesztjük a Tek. Törvényhatósági Bizottság bölcs elhatározása elé. A vármegye közigazgatási árva és gyám- hatósági szükségleteiről szerkesztett költség- előirányzat 312,295 K 63 fillér szükséglet 170,820 K 66 fillér fedezettel szemben 201,473 K 90 fillér hiánnyal állapíttatott meg. A költségelőirányzat — az 1905. évi törvényen kívüli állapot miatt —- az 1906. évi költségelőirányzat mai napig meg nem állapíttatván az 1904. évi költségvetés alapján szerkesztetett. A mutatkozó hiányt illetve tulkiadást a következőkben van szerencsénk megindokolni. A költségvetés I-ső »a tisztviselő, segéd és kezelő személyzet fizetése és lakpénze« cimü rovaton a tulkiadást 1 aljegyzői, 1 árvaszéki ülnöki, 2 az alispáni hivatalhoz, 2 az árvaszékhez és 4 a szolgabirói hivatalokhoz beosztandó dijnoki, 1 a mátészalkai szolgabirói hivatalhoz beosztandó szolgabirói, 1 az alispáni hivatalhoz és 1 a vármegyei árvaszékhez beosztandó közigazgatási gyakornoki, végül 1 a tiszti főügyész mellé beosztandó joggyakornoki állás rendszeresítése okozza. Az uj állások rendszeresítését az ügyforgalom állandó emelkedése, a melylyel szemben a jelenlegi személyzet már évek óta kevésnek bizonyult, indokolja. Feltétlenül szükségesnek találtuk a vármegye központjában egy aljegyzői állás rend- szeresitését, mert a legutóbbi évek átlagos ügyforgalmából megállapítottuk, hogy a központi előadók az ad. numerusokkal évenként legalább 50.000 ügydarab elintézését anélkül, hogy hátralékkal ne küzdjenek meg nem bírhatják, már pedig a központi közigazgatás jó hírnevének fenntartása és a jogkereső közönség érdekeinek gyors és szabatos kielégítése eleve kizárja azt, hogy az alispáni hivatalban állandóan 1000 drb. körüli hátralék legyen, a mely hátralék ha az előadói kar a nyár folyamán szabadságidejét igénybe veszi könnyen 2000 drbra is felszaporodhatik. Ugyanezen indokok követelik a központi közigazgatási kiadóhivatalhoz 2 dijnoki állás rendszeresítését, mert a jelenlegi leiró személyzet különös tekintettel a havonkénti közigazgatási bizottsági ülésekből és az évenként legalább öt-hat Ízben tartott közgyűlésekből tömegesen kiadott ügydarabokra — a folyó munka mellett kellő eredményt felmutatni nem képes. ' A vármegye árvaszékénél egy 6-ik ülnöki állás rendszeresítését szintén a folyton szaporodó ügy forgalom követeli meg, mert a jelenlegi ülnöki kar a legmegfeszitettebb munkásság mellett sem képes az évenként 38 —40,000 ügydarabot kitevő forgalomnak megfelelni, a minek következménye az, hogy az árvaszék állandóan ezrekre menő hátralékkal küzd, a mi pedig tekintve, az árvaszék által ellátott ügyeknek rendkívüli fontosságát és a késedelemből egyesekre háramolható anyagi károsodást, tarthatatlan állapotnak mondható. Az árvaszékhez rends"eresitett 2 dijnoki állás szintén nélkülözhetetlen, mert a jelenlegi leiró személyzet képtelen a fogalmazói kar munkásságával lépést tartani és igy nem csak az előadók kis létszáma hanem a kiadóhivatal gyengesége is okozta a tömeges hátralékokat. A nagykárolyi, erdődi, fehérgyarmati és nagybányai szolgabirói hivatalokhoz eddig dijnoki állás rendszeresítve nem lévén, egy-egy dijnoki állásnak ezen hivatalokhoz való alkalmazása elkerülhetetlen szükséget képez, a minek indokolásául elég ha rámutatunk arra, hogy ezen szolgabirói hivatalokban öt-hat előadó működik, akik dijnok hiányában kénytelenek voltak eddig előadmányaikat maguk lemásolni, a mi az ügymenet gyorsaságára feltétlenül bé- nitólag hatott, figyelembe véve ehez még azon körülményt is, hogy a kihágások tárgyalásánál az eljárási szabályok értelmében jegyzőkönyv- vezető lévén alkalmazandó, ezen jegyzőkönyv- vezető eddig a fogalmazó személyzetből alkalmaztatott az által az illető rendes munkakörétől elvonatván, — azt hiszük ez elég indokot képez ezen állások nélkülözhetetlenségének bizonyítására. A mátészalkai szolgabirói hivatalhoz egy második szolgabirói állás rendszeresítését azon okból hozzuk javaslatba, mert a vármegye többi hasonló nagyságú és ügyforgalom járásaiban úgy mint a szatmári, szinérváraljai, nagykárolyi és fehérgyarmati járásokban már évek óta két szolgabiró működik, és igy igazságosnak és méltányosnak tartjuk, hogy a mátészalkai járás jogos érdekeit kielégítve ezen szolgabirói hivatal személyzete is szaporitassék és ez által a közigazgatás pontos menete biztosittassék. A főügyész mellé egy joggyakornoki állásnak rendszeresítését egy részről azon körülmény teszi feltétlen szükségessé, hogy a tiszti főügyész ezen joggyakornokban oly segítő munka erőre találjon, aki mint bejegyzett ügyvédjelölt őt tárgyalásain helyetesithesse és ez által működésének minden ágában támogathassa, más részről pedig úgy ezen mint a többi uj gyakornoki állások rendszeresítésénél azon cél lebegett szemeink előtt, hogy lehetőleg több fizetéses gyakornoki állás rendszeresítésével a jövőre is' gondoskodjunk egy gyakorlott és minden tárgyban képzett tisztikarról. Ezen uj állások rendszeresítésére vonatkozólag megjegyezzük, hogy az aljegyzői állás az 1904. évi X. t.-c. alapján, a mely szerint azon vármegyékben hol ötnél több aljegyző van, 2 mint első osztályú aljegyző a 8. fizetési osztályba veendő fel, a VlII-ik fizetési osztály 3-ik fokozatába soroztuk, mig a szolgabirói állást a X. fizetési osztály 3-ik fokozatába vettük fel. Ezen kiadási rovaton végül újabb felvételt képez a szatmári járás főszolgabírójának Csaba Adorjánnak a Vll-ik fizetési osztályba történt előléptetése folytán emelkedett fizetése és a nagysomkuti főszolgabíró részére az eddigi természetbeni lakás helyett felvett 500 korona lakbér illetmény, a mely utóbbi összeget azon okból állítottuk be a költségvetésbe, mert
