Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-09-22 / 38. szám

38. szám.

SZ A T \ I ÁR VÁRMEGYE.

3-ik oldal.

Rébay Dezső elfogadásra ajánlja a Kovács Dezső dr. javaslatát, mert e szerint az erdődi járásban alkotandó útvonal háromágú lenne; egyik ág létesitné az összeköttetést Szatmárral, a másik Nagykárolylyal és a harmadik utónál összekötné a másik kettőt a Bükkön át Szilágyvármegyével.

Sengschmied Frigyes szerint evvel az úthálózattal nem érjük el a célt, mely nem lehet más, mint az, hogy a Bükk mentén fekvő községeket, melyek teljesen el vannak zárva a közforgalmi gócponttól, összekössük Szatmárral és Nagykárolylyal. A tervezet szerint csak egy ponton megyünk keresztül a Bükkön, már pedig igy a Bükk mentén fekvő községeken nem lesz segítve. Szerinte leghelyesebb lenne talán a Bükköt egy félkör alakjában körülgyürözni s igy idővel minden község megcsinálhatná a maga vicinális útját.

Rébay Dezső: Első sorban azt kellene tisztázni, hogy melyik ponton lenne legcélszerűbb tervezni az összekapcsolást Szilágyvármegyével. Szerinte három mód kínálkozik. Minthogy Szilágyvármegyének van egy útja Felső- Szilágyig, ebbe Pácafaluból lehetne becsatolni vagy Lophágytól a szilágymegyei Vadafalváig, vagy pedig Kisszokondtól a szilágymegyei Illés- falváig volna vezetendő.

Szabó Albert dr. helyesnek találná Lophágytól vezetni a Bükkön át a szilágymegyei Illésfalváig. mert Lophágyon vannak a vármegyének bányászott kövei s igy az anyag közel lenne, másrészt pedig ez a vonal mutatkozik a legrövidebbnek.

Jeney Géza hasonló értelemben szól. Hozzáteszi még azt is, hogy ezen a vonalon a talaj köves, úgy, hogy rendszeres köves ut nem volna készítendő, miáltal tetemes költség csökkentést lehetne elérni.

Klintók Ágoston a Nagyszokondtól a szilágymegyei Vadafalváig húzódó útvonalat tartja kiépítendőnek, mert ez legrövidebb és mert Nagyszokond az a pont, honnan az első és a harmadik szakasz vonal kiindul. Éhez a tárgyhoz még többen felszólalván, miután a kérdés minden oldalról kellőképen megvilágosittatott, elnök feltett kérdésére az értekezlet egyhangúlag kimondotta, hogy az Ombodtól, Hiripen, Ivácskón, Alsó-Homoródon, Pácafalun, Közép- Homoródon, Felső-Homoródon, Szoldobágyon, Oláh-Medgyesen és Oláh-Hodoson keresztül Nagy-Szoltondig vezető útvonal, továbbá a Nagy- Szokondtól Lophágyon keresztül a szilágyvármegyei Vadafalváig vezető útvonal kiépítése általánosan kívántatik.

Ezután Láng Ferenc elnök tárgyalás alá bocsátotta a nagykároly—nagyszokondi ut kérdését.

E tárgyhoz először Vaday Lajos szólalt fel. Minthogy — úgymond — ennek a vidéknek személy- és teherforgalmát a kismajtényi vasútállomás öleli fel, minthogy a Szilágyvár- meg)e felől Királvdarócon át közlekedő községek. továbbá Szentmiklós és Esztró községek is Nagy-Majtényon keresztül közlekednek, helyesebbnek találná a kiépítendő utal Királyda- róctól Nagymajtényon át bekapcsolni a nagykárolyi—szatmári köves úthoz annál is inkább, mert nem szabad figyelmen kívül hagyni azon lényeges körülményt, hogy Királydaróc ennek a vidéknek legnagyobb és legforgalmasabb községe és bogy ez az útvonal jóval rövidebb a tervezett útvonalnál (Közbekiáltások: Hosz- szabb l) s igy tetemes költség megtakarítás volna elérhető. — Indítványozza ennélfogva, hogy az útvonal Királydaróctol Nagymajtényon át vezettessék és Kismajténynál kapcsoltassák be a nagykárolyi—szatmári kövesutba.

Rébay Dezső tudja méltányolni az előtte szóló kívánságát, szívesen támogatná is indítványát, ha itt arról lenne szó, hogy minden jogos magánérdek kielégittessék. Itt azonban íz egyéni érdekeket háttérbe kell szorítani. Ezt az áldozatot mindenkinek meg kell hozni, a ki az általános közérdeket tartja szeme előtt. Ő is otthon hagyta az általa képviselt uradalom érdekét s igy reméli, hogy előtte szóló belátva kívánságának ez idő szerinti nem tel- jesithetését, indítványát visszafogja vonni.

Kovács Dezső dr. reflectál ezután Vaday Lajos szavaira. Nem szabad szem elől tévesztenünk, — úgymond — hogy itt egy nagy transversalis útról van szó, melynél mindig nagy forgalmú gócpontokat kell keresni. — Ä tezvezet szerint lenne egy Szatmár—Bükk és Nagykároly—Bükk útvonal és úgy Nagykároly, mint Szatmár össze lenne kapcsolva a Bükkön keresztül Szilágyvármegyével. Ennek a nagy- fontosságú útnak hadászati jelentősége is van s mint ilyenre könnyebb felhívni reá a kormány figyelmét és kieszközölni támogatását. Ezenkívül figyelembe veendő azon körülmény, hogy a kismajtényi állomás jelenleg egy bolt pont a domahidai és a gilvácsi állomás között és nem lehetetlen, hogy a közel jövőben be- szüntettetik, minek folytán a Vaday Lajos bizottsági tag által jelzett cél nem lesz elérhető.

Szabó Albert dr. szerint itt a különböző érdekek összeegyeztetéséről van szó. Nagykároly városa is közelebbről kaphatta volna Er- dődöt Gilvács—Terebesen át, de ennek az érdeknek háttérbe kell szorulnia azért, hogy Esztró, Szent-Miklós, Király-Daróc és Géres érdekében is tehessünk valamit. Olyan útvonalat kell keresni, mely a legtöbb érdeket kielégíti. Emellett Királydaróc külön gondoskodható a saját érdekei kielégítéséről később, a mikor a kívánt útvonal mint vicinális ut lesz kiépíthető.

Sengschmied Frigyes teljesen érdektelen ebben a kérdésben, de ő is úgy találja, hogy a tervezet szerinti ut a legcélszerűbb, mert legegvenesebb és a legtöbbb érdeket kielégítő. Ha ennek az útnak transversalis jellegét figyelembe veszi, a miből folyik az, hogy keresni kell a legrövidebb összeköttetést Nagykárolylyal, akkor nem volna helyes azt a megoldást a Vaday Lajos bizottsági tag kívánsága szerint keresni.

Velzák Ede dr. hasonló értelemben szól a kérdéshez. Téved Vaday Lajos bizottsági tag — úgymond — mikor azt állítja, hogy Esztró, Szentmiklós és a szilágysági községek Nagymajtényon keresztül bonyolítják le forgalmukat, mert a tapasztalat a mellett szól, hogy ezek a községek még most is, mikor pedig különösen ősszel a nagyobb szállítások idejében az utakon feneketlen sár van, állandóan a királydaróc— nagykárolyi utón közlekednek egyenesen Nagykárolyba. Ajánlja tervezett vasúti útvonal elfogadását.

Még Gerzon Kázmér szólott a Vaday Lajos indítványa mellett, miután többen szólásra nem jelentkeztek, elnök feltett kérdésére az értekezlet két szavazat ellen az összes szavazatokkal kimondotta, hogy a Nagyszokondtól Szakaszon, Géresen, Királydarócon, Esztrón, Szentmiklóson és Korparéten át a nagykárolyi- szatmári köves útig vezető útvonalat kívánja kiépíttetni.

Ezután Dobra község részéről felszólal Korán János és a következőket adja elő :

Eldöntött dolog már, hogy az erdőd — szakasz —krasznabélteki útvonal a közel jövőben ki fog építtetni s mihelyt ez meglesz, Szilágyvármegye Krasznabéltek határáról Ákosig azonnal hozzáfog az ut kiépítéséhez. így azonban mi teljesen figyelmen kívül vagyunk hagyva, pedig nagyon kívánatosnak tartom, hogy Krasznabél lektől Dobrán, Nántün és Alsó- szoporon keresztül vezettessék egy ut és ez a nagykároly—csúcsai állami útba kapcsoltassák be. Ennek az értekezletnek kérvényeznie kellene tehát, hogy a már megállapított erdőd— szakasz— krasznabélteki útvonal akként módosíttassák, hogy Krasznabéltek közepéből ne Ákos felé, hanem Dobrán át Nántü felé vezettessék.

Bohus János dr. Krasznabéltek képviseletéljen ellenzi ezt a módosítást, mert ezzel a már eldöntött útirány kiépítése csak elodáz- tatnék.

Korán János módosítja az indítványát Köztudomású. hogy a dobra - krasznabélteki ut oly rossz, hogy ősszel és tavaszszal csak szárnyakon lehet járni. Krasznabélteket ilyen időnen lehetetlenség megközelíteni. Indítványozza, tehát, hogy a krasznabéltek—ákosi ut érintése nélkül véLessék fel az általa javasolt útvonal negyedik szakasz gyanánt.

Szabó Albert pártolja ezen indítványt. A dobraiak kívánságának jogalapját megadja az, hogy ez is bele menne a szilágysági útba.

'Dániel Sándor szerint a dobraiak kívánsága teljesítendő, mert ezzel a tervezett úthálózatnak transversalis jellege sem érintetik, minthogy ez egy második összeköttetés lenne a Krasznavölgygyel.

Hasonló értelemben szólott még Rébay Dezső. Miután többen szólásra nem jelentkezvén, elnök feltett kérdésére az értekezlet egyhangúlag kimondotta, hogy negyedik szakasznak a Krasznabéltektől Dobrán, Nántün, Alsó- szoporon keresztül vezetendő utal kívánja léle- siteni s ez a nagykároly—csúcsai állami útba kapcsolandó be.

Ezután az értekezlet a mozgalom ébrentartása, úgy a vármegye alispánjához, főispánjához s az államkormányhoz beadandó memorandum elkészítése, végül az annak idején eljárni hivatott küldöttség szervezése céljából egy albizottságot küldött ki, melynek tagjai: Láng Ferenc, elnök, Vaday Lajos, jegyző, Kovács Dezső dr., Dániel Sándor, Rébay Dezső, Eötvös Róbert. Korán János, Tóth Sándor, Papp Dezső, Fugel István, Klintok Ágoston. Papp Ferenc.

Majd Rébay Dezső, Láng Ferenc elnökök köszönetét mondtak a mozgalom megindítóinak működésükért s kérték őket a további kitartó munkásságra. Végül Rébay Dezső indítványára az értekezlet Falussy Árpád dr. főispánt és Ilosvay Aladár alispán üdvözölte sürgönyileg.

kifejezést adván mindkét táviratban annak, hogy az ő támogató működésüktől várja a mozgalom sikerét.

Értekezlet után a megjelentek barátságos és mindvégig vidám hangulatú közebédre gyűltek össze a Pannónia ebédlőjében.

Járásbíróság Csengerben. Évek óta mozgolódnak már a csengervidékiek egy járásbíróságnak Csengerben leendő felállítása iránt. A mozgalom eddig eredményre nem vezetett, a miben a vezetés lanyhasága is közrejátszott. Most, a mint értesülünk, a kerület agilis képviselője vette kezébe az ügyet s szándékozik a halódó tervet uj életre kelteni.

A mozgalom kétségtelenül jogos úgy az érdekelt községek, mint a járási központ, Csenger szempontjából. Eddig is természetellenes állapot volt, hogy a közigazgatási székhelyet és piaci központot képező Csenger ne legyen egyszersmind bírósági székhely, és ma, midőn az ecsedi lápnak Csengerbe gravi- táló keleti fele napról-napra kulturásabb lesz, nem lehet az igazságügyi kormánynak elzárkózni attól, hogy Csengerben telekkönyvi hatósággal felruházott járásbíróságot állítson fel.

A magyar ipar pártolása.

Mennyi szó esett erről és milyen kevés vált tetté!

A mikor még bizonyos daczos tüntetéssel járt a tulipán viselése, büszkén tűzte fel mindenki. Alig pár hónap — és ez a szép jelvény lealázóan nevetséges helyre jutott. Most már rikító cégtáblákon virít jórészt — pálinkás le- bujok fölött.

Fönség a kezdet sárbataposás a vég.

Pedig a tulipán nem a politika virága. Léte nem hangos, máról holnapra változó — jelszavakhoz van kötve. Nem is harcot jelent az osztrák ellen. Nem az »átkos kormányt« szidó hangos ellenzéknek keblén van helye.

Nagy vád van ebben a kis virágban, a mely megdöbbentő igazságot hirdet. Pató Pá- lok vagyunk mindannyian, a kik látjuk, nézzük, mint pusztul fölöttünk a ház, mint néptelened- nek meg a falvak, városok; hagyjuk vándorbottal kezökben kiköltözni véreinket; engedjük a socializmus parázsát lángokká megnőni; nézzük tétlenül a növekvő elszegényesedést s a növekvő elégedetlenséget — és ha a lelkiismeret megébred bennünk, megelégszünk azzal, hogy csillogó, de bátor szavakkal, nagyhangú frázisokkal, melldöngető hazafisággal, fáklya- gyujtogató tűzzel egy időre megcsititjuk ezt a vádoló lelkiismeretet. — Az a szomorú, erőt sorvasztó refraine ismétlődik meg örökké: Hej ráérünk arra még!

Pedig látjuk, tudjuk, ismerjük nagy bajunk orvosságát: megteremteni a magyar ipart, hogy ne kényszerüljön bennünket itthagyni az a sok munkás kéz, a mely csodákat nevel idegenben ; megteremteni a magyar ipart, hogy a becsületes munka ára megelégedett jóllét legyen; megteremteni a magyar ipart, hogy áldott földünk nyers termékei itthon dolgoztassanak föl, hogy idegenbe ne vándoroljanak a milliár- dok, hogy el ne szegényedjünk, hogy a mig itthon ezernyi ezer kéz munkát vár, ne állítsunk saját pénzünkön százszámra gyárakat külföldön.

Siralmas erről szólni, szégyenletes erről Írni is.

Hisz hangos igazság kiáltozik mindebből felénk oly dörgő hangon, a melyet még a siketeknek is meg kell hallaniok. Micsoda átok van rajiunk, hogy nem látjuk meg a tagadhatatlan valóságot! Milyen vérünk van, hogy a semmittevő tehetetlenség arcpiritó vádjával tudunk élni!

Hát nem prózai igazság-e — vagy nekünk csak a színes szappanbuborékok tetszenek ? — hogy szükségünk van posztóra, vászonra, bútorra, kalapra; ruházkodnunk kell, varrunk cérnával, mosunk szappannal, szőnyegen járunk, órát hordunk, selyemnyakkendőt viselünk, eső és nap ellen ernyőt nyitunk föl, porceílán-, pléhedényt, üveget, poharat használunk, papirt. tollat, iróónt fogyasztunk — ennek anyaga mind megterem itthon és juhaink gyapját, a barmok bőrét, a lent, a lefejtett selymet, a kibányászott vasat idegenbe küldjük és idegenből szerezzük be szükségleteinket? A fehérnemű, a ruha külföldi, idegenből hozott kalappal köszönünk, külföldi gyárakban feldolgozott bőrből készül lábbelink, a tű s a cérna nem magyar, Schicht-