Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-01-27 / 4. szám

4. s/iíiM. SZATMARVARMHGYK. Nyilatkozat. A Szatmármegyei Közlöny 3-ik és 4-ik számában két ízben is foglalkozik azon végre­hajtással, melyet a vármegye ellen vezettem s melynek rendén a főispáni lakás bútorait akar­tam lefoglalni. A kérdésnek a másik oldalról való ismételt felvetése abba a kellemes hely­zetbe hoz, hogy egész eljárásom motívumait a nyilvánosság elé vihetem a nélkül, hogy vá­dolható lennék saját magam szerepeltetésével. Hallják meg tehát, ha oly kiváncsiak. A per. melyet indítottam a dotalio elvo­násának következménye volt. A dotatiót a kor­mány vonta el, melynek Nagy László bizal­masa. Ha nem értett volna egyet e ténynyel, lemondott volna. Természetes tehát, hogy a per következménye, a foglalás mindenkit mél­tatlanul sújtott volna őt kivéve. Ha ő szenve­dett és reá szorult a Báró Rudhyánszky ga­vallériájára, ő és csakis ő a ki e miatt nem panaszkodhatik. De volt még erősebb indoka is annak, hogy csakis ő ellene fordultam. A vármegye tudtommal még soha és sehol sem nyilatko­zott. hogy bútorait kivánja-e Nagy László ur­nák használatába bocsátani, sőt mielőtt átköl­tözött volna a főispáni lakásba, a december 14-iki közgyűlésben kimondotta, hogy főispán­nak nem tekinti, a mivel azt hiszem elég vi­lágosan kifejezte azt is, hogy sem főispáni lakást, sem bútort nem ad neki. Nagy László ur ennélfogva a főispáni lakásban levő megyei bútorok használatát egyszerűen lopja (furlum usust követ el a büntetőjog szerint.) A fogla­lásnak Nagy László ellen való vezetése tehát nem volt hivatva más célt szolgálni, mint a tolvaj megfosztását a lopott holmi élvezetétől. Remélem ezen motívumom kifejtése nem fogja sérteni Nagy László urat. Hiszen a mit ő lesz, azt bizonyára mind a, hazáért teszi, hogy ne legyen absolutizmus. És szerinte bi- zonnvára nagyobb bátorság a hazáért gazem­berré lenni, mint becsületes embernek ma­radni. Nagykároly. 1906. január 22. Szabó Albert de. Városi képviselőtestületi közgyűlés. Nagykároly város képviselőtestülete 1906. évi január 21-én a tagok élénk részvétele mel­lett Debreceni István elnöklete alatt gyűlést tartott. Napirend előtt felszólalt Dr. Adler Adolf képviselő s előadta, hogy az évek óla Nagy­károlyban székelő állami erdőgondnokságot áthelyezték Szatmárra, — mi rendkívül sérel­mes városunkra, — kéri a polgármestert, hogy Írjon fel a képviselőtestület nevében a föld­mi velésügyi miniszterhez, hogy az állami erdő- gondnokságot helyeze vissza. -- Polgármester válaszában kijelentette, hogy miután a hivatal áthelyezését közszolgálati érdekek nem kíván­ták és azt maga részérőt is sérelmesnek tartja a városra, készséggel és haladéktalanul meg­teszi a képviselőtestület nevében a lépéseket a földmivelési miniszternél az állami erdőgond­nokság visszahelyezése iránt. Polgármester bejelenti napirend előtt, hogy Schuszlerich Ignác, Budapesten lakó virilis képviselő az alispánhoz szabályszerű módon bejelentette, hogy a képviselőtestületben őt il­lető jogok gyakorlásával 1906. évre Simkó Géza p. ü fogalmazót bízta meg, — miért is a kép­viselőtestületbe Schuszlerich Ignácz helyett Simkó Gézát hívta be. — A bejetentés tudomásul véltetvén, a közgyűlés a tárgysorozatban meg­jelölt ügyek tárgyalásához fogott. — A tárgy- sorozat első tárgyát a törvényhatósági bizott­ságnak a városi színkör létesítése ügyében hozott másodfokú véghatározata képezte. A törvényhatósági bizottság véghatározatát, amely érdemben legnagyobb részben helyben hagyta a képviselőtestületnek ez ügyben első fokban hozott határozatát — a képviselő testület egy­hangúlag tudomásul vette. A tárgysorozat második pontját a Kölcsey- utcai Strósz-féle teleknek a városi nyári szín­kör céljára leendő megvétele képezte. A név­szerinti szavazás megejtése után Hetey Ábrahám főjegyző, — kinek az elnöklést e tárgyban a polgármester átadta — konstatálta, hogy a kép­viselőtestület tagjai az ingatlanok szerzéséhez az 1886. XXII. t.-cz. értelmében megkivántató számmal meg nem jelenvén, a közgyűlés e tárgyban nem határozhat, — miért is a köz­gyűlés ez ügyet a február 11-iki közgyűlés tárgysorozatába felvenni rendelte. — A február 11-iki közgyűlés — a megjelent tagok számára való tekintet nélkül — jogosítva lesz a 1886. XXII. t.-cz. értelmében e tárgyban határozni. Nagyobb vitát keltett a sertés-vész elleni védekezés tárgyában beterjesztett szabályrende­lettervezet. Dr. Vetzák Ede a szabályrendeletet általánosságban sem tartja elfogadhatónak, mert az sem á város, sem a nagyközönség igényeit ki nem elégíti, <— hanem napirendről levenni és útjavítás céljából egy bizottságnak kiadni ajánlja. Hosszas és beható vita után, amelyben részt vettek Czilli György állatorvos. Csipkés András, Dr. Vetzák Ede, Bordás Imre. Nagy Antal és Lochínájer Márton, — képviselőtestü­let 36 szóval 34 ellenében a szabályrendeletet elfogadta. - A következő tárgy a közigazgatási bizottságnak azon értesítése volt. hogy a keres­kedelmi miniszter a képviselőtestület azon ké­rését, hogy a Nagykároly —Zilahi vasút Nagy­károlyáéi az ákosi állomásig terjedő szakaszán a heti vásárok napjára a III. osztályú utasok részére vasúti kedvezményt adjon — nem tel­jesítette. — Ez értesítést a képviselőtestület sajnálattal vette tudomásul, — mert a vasúti kedvezmény megadása esetén remény lett volna arra, hogy heti vásárok alkalmával pia­cunkat azok is felkeresték volna a Szilágy­ságból, akik eddig a vasúti dij drágasága miatt távolmaradtak. A mostani zavaros politi­kai időben nincs remény arra, hogy ily vasúti kedvezményt a miniszter engedélyezzen. — ezért nem inditványoztatott, hogy újabb felirat intéztessék a kedvezmény megadása iránt a miniszterhez, — hanem ha újból bekövetkezik az alkotmányos élet, — gondunk lesz reá, hogy a miniszterhez újabb felirat intéztessék. Ezután Csipkés András a város hirdetései­nek hírlapi közzétételére nyilvános pályázat hirdetése iránt beadott indítványát visszavon­ván, — néhány kisebb ügy elintézése után a közgyűlést a polgármester berekesztette. H I H E K A tisztviselők fizetésének kérdé­séhez. A haladó pár helybeli orgánuma ciceró betűs hírben közli azoknak a vármegyei tiszt­viselőknek a névsorát, a kiknek fizetését az al­kotmányvédő bizottság február 1-től kezdve be­szünteti. Hozzá teszi, hogy »fel van hatalmazva annak közlésére, hogy az illetők fizetése ki lesz utalva.« Az állampénztárból, a Jakab zsebéből, vagy valamelyik helyette tiévbecsiilésből fizető gavallér jóvoítából-e — nem tudatik. Ámde váratlan fordulat történt. Az illetők nem ro­hantak Jakab ölelő karjai közé, — hanem mert tévedésben voltak a vármegye tiltó határoza­tát illetőleg, igazoló nyilatkozatot adtak be az alkolmányvédő bizottsághoz. Jóhiszemű téve­désük reparálásához a bizottság bizonyára loyá- lisan segédkezet is fog nyújtani: fizetésüket megkapják a vármegye közönségétől s társaik­kal együtt fokozott buzgalommal fogják szol­gálni a nemzet ügyét. Jakabnak pedig meg­marad a pénze és megszaporodik közéleti sikereinek száma. — Jegyzői gyűlés. Csak röviden jelez­zük, hogy a szatmármegyei községi- és kör­jegyzők egyesülete f. hó 24-én tartotta gyűlését Szatmáron, a melyen a jegyzői-kar hat szótöbb­séggel kimondta állásfoglalását a nemzeti el­lenállással szemben. — A gyűlés részleteit még nem ismerve csak akkor fogjuk véleményünket nyilvánítani, ha a hozott határozat hivatalos szövege kezünkbe jut. — A vármegye alkotmányvédő 60-as bizottságának 18-as helyi albizottsága e hó 28-án délután 4 órakor a vármegyeháza földszinti ta­nácskozó termében ülést tart. Tárgy: a tisztvi­selők február havi fizetésének kiutalása s ezzel kapcsolatban Böszörményi Endre csengeri fő­szolgabíró és Almásy Ignác alügyész igazoló nyilatkozatainak tárgyalása. — A nagykárolyi róm. kath. egyház község 1906. január 21-én közgyűlést tartott, melyen nagy számban jelentek meg az illeté­kesek. A közgyűlés megadta a pénztárosnak s a gondnoknak a felmentvényt s megállapította a költségvetést. Az egyházi adónál a régi adó­kulcs mellett határozott, mely az adófizetőket 16 osztályba sorozza. A Genes fiók község ügyében pedig úgy döntött, hogy azokra adót nem vet ki s ezáltal azoknak megszűnik a joguk is arra, hogy a hitközség ügyébe befolyjanak. Megalakította még az adókivető bizottságot s megválasztotta a biró bizottság tagjait. — Főigazgatói látogatás. A debreceni tankerület főigazgatója évenkinl szokásos láto­gatását most tartotta helybeli főgynasiumunkban. Géresi Kálmán főigazgató f. hó 21-én érkezett városunkba s 26-ig tartózkodott itt, miután a tapasztaltak fölött a legnagyobb megelégedését fejezte ki a tanárkarnak. Itt időzése alatt a kegyesrendi társháznak volt vendége. — Megsemmisített határozat. Kristóff'y József belügyi ügyivő megsemmisítette Szatmár varos azon határozatát, melyben előre kijelen­tette, hogy a jelenlegi kormány által kineve­zendő főispánt beiktatni nem fogja. A miniszter felhívta egyúttal a polgármestert, hogy az önként befizetett adók beszolgáltatásáról tegyen jelen­:> ik oldal. tést. A tanács a leiratot kiadta az alkotmányvédő bizottságnak. — Jakab elmélkedik. Jakab bús magá- magányában sok mindenre ráér. Hol bécsi útjaival szórakozik, hol pedig — mint a Szat­mármegyei Közlöny egy nagybetűs híréből értesülünk — a messze múltba száll vissza költői képzelete sasszárnyain. Merengéséhez jól illik az a félhomály, a mely a villamos világítást letiltó rendelet óta termeiben uralkodik. Ilyen szomorú homályosságban nem pajzán manók incselkednek, hanem inkább bús árnyak csal­nak sóhajt az ajkakra. Jakab keserűen látja, hogy »nem az a nap van az égen«, a melynek meleg sugaraiban csak nemrég is sütkérezett. Olt ül íróasztalánál, rendezgeti a múlt írásait, neveket olvas alattuk s a tartalom oly szép, csupa üdvözlés. . . Jakab felsóhajt: Euit! Elosz­lott, mint a pára, mint a füst. — Igazán poéli- kusan megható kép, a mit a Sz. K. fest a merengő Jakabról. Mi tudunk egy mást. Sajnos, nincs benne semmi poézis. Ismét Íróasztal, mellette bosszúsan sopán­kodó ur, a mint rendezgeti a múlt írásait. Nem levelek, de - váltók. Egész halom. S az alá­írásban semmi változatosság. Egy név s újra csak az. A mint egyenkint összeszedi, a múlt nem ellágyuló merengésbe ejti, de dühös piros- ságot fest arcára. És hangja is folyton csattogóbb, mérgesebb, a mint olvassa a kedves aláíráso­kat : Nagy László, Nagy László . .. — Nemde csattanó az ellentét a két meg­festett kép között ?! — A szatmári jóléti bizottság hétfőn délután ülést tartott, melyen a pénzügyigazga­tónak a városhoz intézett azon átiratát tárgyal­ták. hogy az italmérési jövedékből járó jutalék csak akkor lesz kiszolgáltatva, ha a város az önként befizetett adókat beküldi az állampénz­tárba. A bizottság határozata értelmében a pénz- ügyigazgaló értesíteni, hogy a jutalék a várost törvényalapján illeti meg, igy annak kiadását semmiféle feltételhez kötni nem lehet, azért kifizetését követeli. — Tempora mutantur. A Szatmárme­gyei Közlönynek ez sehogyse természetes. Ta­lán még azon is csodálkoznak, ha egy sikkasztó bankdireclort a fegyházból való kiszabadulása után nem öleli keblére az a társadalmi-kör, melyben az előtt forgott. Fáj neki, hogy Jaka­bot elhagyták olyanok is, kik a kinevezéséhez gratuláltak. Nem ismerik a tisztelt nyilvános és titkos szerkesztők, munkatársak a csalódást. Nem tudják elképzelni, hogy leheltek emberek, kik még a kinevezéskor hitték Nagy Lászlóról, hogy a törvény és becsület útjáról le nem tér és csak akkor győződtek meg az ellenkezőről, mikor látták, mint játszotta ki alattomosan egjr pár cinkostárssal előre kicsinált terv szerint a megyegyülést. Miként vágott arcul minden tör­vényt, szabályt, ősi szokást, csak hogy a sóvár­gott hatalom birtokába jusson. A kik ott voltak az installation tudják nagyon jól, hogy ez és nem a kinevezés napja volt Nagy László er­kölcsi halálának kezdete, mert ekkor undorod­tak meg tőle legjobb barátai is. Igenis, tempóra mutantur, a gazembernek pedig nincs mit dicse­kedni. hogy valaha becsületes ember volt és mások is annak tartották. Különben kiváncsiak volnánk, hogy a fel­sorolt nevek közül gróf feleki László a kolozs­vári megyefőnök kolléga, avagy a hosszufalusi gróf Teleki László Gyula, továbbá, hogy a ke­resztnév nélkül közlőit Kölcsey alatt Antal, János, Sándor, Ferenc, Zoltán, Miklós, Gábor, Ákos vagy Béla érlendő-e, s végül, hogy Szálkái név alatt Szálkái Sándort akarja-e a t. lap kompro­mittálni, avagy csak Szálkái Zoltánnak mameluk nevét rejtegeti. — A vállaji,, Függetlenségi-kör“ Schek Pál köri elnök elnöklésével folyó hó 20-án az egész község adófizető polgárságának bevoná­sával népes gyűlést tartott, melynek tárgya Dr. Szúnyog Mihály orsz. képviselő körlevele volt. A gyűlés Schek Pál, Marosi Győző, Nők Ferenc és Scheiermann István fölszólalása és az összes politikai kérdések beható megvita­tása után egyhangúlag, nagy lelkesedéssel el­fogadta a köri választmány következő javasla­tát : »Vállaj község polgársága a póttartaléko­sok családjainak segélyezését szivén hordja s ahhoz tehetségéhez képest hozzájárulni óhajt­ván, gyűjtést indít.« A kerület képviselőjének bizalmat szavaz. A gyűlés Dr. Szúnyog Mihály orsz. képviselő és a szövetkezett ellenzék élte­tésével ért véget. — Kinevezés. A pénzügyminiszter Merk Dezső helybeli p. ü. fogalmazót ugyanezen igazgatósághoz p. ü. s. titkárrá nevezte ki. Gra­tulálunk a megérdemelt előléptetéshez! — Mulatság Halmiban. A »József kir. herceg szanatórium egyesület« Halmii bizott­sága az egyesület pénztára javára Halmiban az uj óvoda helyiségében 1906. évi február hó 3. napján hangversenynyel egybekötött t á n c es­té 1 v t rendez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom